Ma éppen mivel van tele a tököd?

Röviden összefoglalva: a sulival.

Én nem szeretnék beleszólni, de egy zenei stílus miatt nem változik meg az ember egész személyisége. Ma berakok egy Metallica Whiplash-t és kcsög kemény állat leszek, holnap meg egy Selena Gomez számot és édes meg aranyos? Nem a zene fog befolyásolni, hidd el.

Annyira szeretném azt, hogy itthon legyen, hogy végre beszélhessek vele vagy csak lássam. De nem fogom. Neki jó ott, nekem viszont rossz itt. És senki nem tudja mit élek át, senki nem érti meg mennyire fáj, hogy mennyire nem tudom mit érzek, mit csináljak, mert ez az állapot nagyon rossz. Senkinek nem tudok erről normálisan beszélni, mert mindenki azzal jön, hogy felejtsem el, de ez nagyon nem megy.Próbáltam, de nem vagyok túl kitartó. És az a legnagyobb baj, hogy így elmarok egy olyan személyt, akivel visszont azt érzem, hogy lehetne valami, ha nem lennék ilyen. Inkább bevonulok apácának, így mindenki jobban járna..

A hülye kis tízévesekkel. Vannak ezek a hülye hatodikosok
(nevüket borítsa homály, úgyis túl sokat hallani őket mindenfelé) akik éjjel nappal cs*sztetnek. A hülye bérlet miatt mindig meg kell várnom tesómat, akinek több órája van mint nekem, addig a könyvtárban csövelek. Egyébként meg, ezeknek napközi van, úgyhogy fingom sincs, mitökömet keresnek ők a könyvtárban, de mindegy. Minden hülyeséget szóvá tesznek, létezni se merjek, már a napot túléltem valahogy, de ezek itt délután totál kiakasztottak. Komolyan, alig járok felettük pár évfolyammal, és mégis, már elszomorítóan gyerekesek. Énnekem már az az érzésem, hogy harmadikban érettebb voltam mint ők, és még meg vannak sértődve, mert gyerekesnek nevezem őket. Ők bezzeg olyan nagyf*sznak képzelik magukat, hogy egy náluk nagyobbat cs*sztetnek, milyen királyak mán, hogy én hatodikban már egy hetedikessel szemben kussban voltam, ők meg több év különbséggel is már 21-nek képzelik magukat. Tényleg nagy baj, hogy képes voltam suliba halálfejes cuccot vinni (ami ráadásul rózsaszín volt, de mindegy) igen, tényleg nagyon félelmet keltő és tiszteletlen. Eddig eltűrtem, de már kiborult a pohár. Ebben az a vicces, hogy az egyik a könyvtárosnéni lánya, de még az anyja jelenlétében is képes bunkó f*sz lenni. Az anyja meg csodálkozik, hogy idén már nem túl kultúráltan beszéltem a cukimuki kislányával, hiába volt ott. Hova süllyed ez a világ...

nem a zene befolyásolja a személyiséged, hanem a személyiséged azt, hogy milyen zenét hallgatsz. rocker lányként is lehetsz "aranyos", és a cuki kislány látszat ellenére is lehetsz egy utolsó gyökér. hallgasd azt, ami tetszik és amit szeretnél, attól hogy mi bömböl a fülesedben, nem vagy kötelező feketébe öltözni és szegecses cuccokat hordani, mert "rocker" vagy, és rockerként is hordhatsz rózsaszínt is akár ha neked az tetszik - még ha az emberek lehet, hogy furán is fognak nézni rád, mivel nem az a megszokott.

on: röviden? a sok pénzes gyökérrel, aki megmagyarázza, hogy én mit tudok kifizetni, és csak azért, mert nekik ájfónjuk van és zarás szatyorral mászkálnak, nekem is gazdagnak kellene lennem. elb*sztam az érettségim, ha fellebbezek és hibátlan a szóbelim, talán megkaphatom az ingyen nyelvvizsgát, amiért az egészet csináltam. ezért egésznap ki voltam borulva, mert mi nem engedhetjük meg magunknak sem a huszonötezres javító vizsgát, sem azt, hogy a közép- és az emeltfokú nyelvvizsgát is kifizessem, ettől függetlenül folyamatosan azt hallgattam, hogy "ne hisztizzek, majd kifizetem", mert jajj ott voltam a szigeten, meg jajj tizenötért megrendeltem egy könyvet - ami mellesleg a karácsonyi ajándékom anyámtól, és a felét a télre kapott ruhapénzemből álltam, ha már annyira itt tartunk, ezért valószínűleg nem is lesz kabátom. hadd döntsem már el én, mire van, és mi mennyit ér meg nekem, ne más akarja már meg beosztani az én megspórolt pénzem, és pláne ne a szüleimét.

Neveltetés kérdése, ha egy takonyos mindent megkap a szüleitől, a szart felnyalják utána, sőt a gyerek parancsol a szüleinek, akkor nyilván tisztelni sem fogja, mert csak a kívánság zsákot látja benne, mert bárhogyan is viselkedik úgyis megkapja, szinte már érzelmi kötődés sincs a szülő és gyerek között ilyen esetben. Ezért nem gondolják át, hogy jah, lehet, hogy menő, de mégiscsak a saját édesanyámra mondom...
Ne csak off legyen... Senkire nem lehet számítani, még a legkisebb dologban sem, de te persze segíts, majd amikor eljön a pillanat, amikor menthetném a saját irhámat, akkor is tartom a hátam, mert marha vagyok.

Őszintén? Én mindenféle zenét összehallgatok a raptől kezdve a rockon át a kpopig, és mégis megvan a saját stílusom és személyiségem. :'D Miből gondolod, hogy formálja az ember személyiségét a zene milyensége? Én személy szerint hangulat alapján választok hallgatnivalót (most épp bolgár neofolk megy, lol), nem is bírnék állandóan csak egyfajta zenei stílust hallgatni. Meg szerintem ez nem így megy, hogy te eldöntöd, hogy cukika akarsz lenni vagy rocker. Sokan valahogy nem értik meg, hogy a zenei stílusok nem zárják ki egymást... Úgy öltözz és olyan zenét hallgass, ami neked tetszik, és egyébként meg egyáltalán nem kötelező beállnod a sorba pophallgatók vagy a rockerek mögé, hogy úgy viselkedj meg úgy nézz ki, ahogy ők. Másrészt meg nem csak ez a két zeneszám képviseli az egyes műfajokat, van igényes rock és igényes pop (a popzene nem merül ki az Anacondában és társaiban és rockzene terén is annyi műfaj van, hogy ha húsz kezem lenne se tudnám mindet számba venni), csak meg kell találni az ízlésednek megfelelőt...

Mostanában elég furcsa álmaim vannak, és kezdek aggódni hogy valami komoly gond van velem. Éjszakánként (nem akarom részletezni), olyan tipikus horrorfilmbeli dolgok jelennek meg, mint a bogarak/legyek, tűz, vér, kés, maszkok és a többi. Napok óta valami rémes sztori játszódik le bennem, amiben én vagyok a főszereplő, és ez egyáltalán nem biztató. Már évek óta néztem filmeket, elég erős az idegzetem, ráadásul most időm sincs ilyeneket nézni a suli miatt, szóval ez az egész roppant furcsa.

Emellett én sem tudok elmenni szó nélkül, így reagálnék én is, ha nem baj. Az írásodból nem derült ki, hogy mennyi idős vagy, de gyanítom, hogy még nagyon fiatal, keresed önmagad és a stílusodat - ami teljesen helyénvaló, hiszen valamennyien átmegyünk ezen az időszakon -, viszont ne hagyd, hogy a zenei stílusod és azzal összefüggésben az öltözködésed miatt beskatulyázzanak! Aki ezen dolgok által ítél meg, az soha nem ismer meg igazán és hidd el, nem ezek a dolgok határozzák meg a személyiségedet. Jogod van ahhoz, hogy egyszerre hallgass Arianát és Black Veil Bridesot vagy épp azt, ami jól esik és hordj feketét, rózsaszínt vagy a szivárvány összes színét, nem leszel jobb vagy rosszabb ember, mint a kortársaid.

Azt hiszem, ezek fényében az én mai nyűgöm is ehhez fog kötődni e poszt által. Általánosan az az előítélet él az emberekben, hogy aki rocker, az egyszerre egy kőbunkó alkoholista is, pedig ez nagyon nincs így. Olyan messze van az igazságtól ez az általánosítás, mint ide a Hold. Ugyanez vonatkozik a popsztárokra is. Attól, hogy valaki előadja a cuki kislányt, attól még lehet, hogy egy romlott nőszemély. Élj úgy, ahogy Neked jó, ne érdekeljen mások véleménye, mert attól nem leszel boldogabb. Hidd el, bármilyen stílust is veszel fel, mindig lesznek, akik kedvelni fognak és lesznek, akik kevésbé szimpatizálnak majd veled. Közhely, de ilyen a világ: nem szerethet mindenki és így van ez rendjén. Az én tinédzserkoromat Kurt Cobain határozta meg. Ha valaki, akkor ő soha nem élt példamutató életet, ivott, drogozott, balhézott, lesittelték, később "öngyilkos lett". És lám, mégis normális ember lettem egy ilyen bálvánnyal a hátam mögött is, mert rengeteget tanultam tőle. Legfőképpen pedig azt, hogy ne akarjak más lenni, ne akarjak az lenni, aki nem vagyok és ne érdekeljen, mit gondolnak mások. Fogadd meg ezt és hidd el, nyugodtan fogsz aludni!

Nekem a "tudjuk, hogy divat szidni" kommentektől van már ki a nemlétező de komolyan egyszerűen lassan eret tudnék vágni az emberi hülyeségtől. Csak azért mert valami nem tetszik urambocsá van ilyen, és kimerem fejteni a nagyérdeműnek még nem divatból nem tetszik, hanem mert relatíve sz*rnak tartom. Rohadtul tudom sajnálni, ha valaki számára ez divat...
fhu

Az új buszsofőrrel. Nemrég ment el a két régi buszsofőr egyike, így újat kaptunk. Abban a faluban lakik, amelyikben mi, erre bejelentette, hogy utálja az egész falut. Mikor csak helyettesíteni volt, még hamarabb is ért be, mint kellett volna, mióta átrakták állandóra, minimum 7 percet késik. Ma meg tegnap éppen beestem első órára miatta, ráadásul ma tesivel kezdtem. Tegnap meg úgy állt be az állomáson a busszal, hogy a padka és a busz közt kb. fél méter hely volt, és röhögött is azon, hogy mindenki milyen bénán száll fel. Ráadásként nem köszön. Oké, ezen meglepődtek páran, akiknek meséltem, de a mi falunkban szokás köszönni a buszsofőrnek, aki általában visszaköszön. Hát ő nem. Kifelé bámul az ablakon, mikor felszállsz, még az se érdekli, van-e bérleted. Mondjuk ma már eljutott arra a szintre, hogy visszaköszönt nekem, de azért elég hülye egy sofőr. Falun kívül is max. 80-nal megy, hogy biztos késsen, mert miért is ne. Ennyire nem utálhat minket.

Az én problémám forrása is az iskola azon belül az osztályfőnököm és pár osztálytársam. Mivel idén mi is ballagtatók vagyunk, és közeleg a szalagavató így főként nekünk kell a díszítést csinálni mivel mi vagyunk a rangidősök a ballagtatók között. Na szóval, ez az egész úgy kezdődött hogy már október elején kezdtük volna a dekorációt készíteni, de az adott tanár nem hozta a beígért anyagot, akkor valami dekorációs csapat se vállalta el, semelyik tanár nem akarta elvállalni így szegény közgáz tanáromnak kell csinálnia. Ő beteg volt 1 hétig aztán szünet előtti 2 napban s.o.s. tervként kitalálta hogy óriás hattyúkat csináljunk úgy hogy külön meghajtjuk a lapokat majd egybe tesszük. Na ezzel szenvedtük, de sikerült megcsinálni 2 db-ot(ami közel 3 ezer db lapból van). Erre az ofőm bejött és kérdezte hogy ez mi? Miért csináljuk ezt? Nagyon lefikázta ami nagy rosszul esett nekünk pontosabban annak a 4-5 embernek aki dolgozott vele, mivel mi csak azt csináltuk ami ki lett adva. Na és órán felhívta a dekorost aki ugye nem vállalta, és kérdezte hogy miért nem vállalta el? Aztán tovább fikázott minket, majd lefotózta a hattyúkat és elküldte neki és együtt nevettek rajta hol ott mindenkinek tetszett. Később vissza jött a közgáz tanár megnézni hogy állunk, és az ofőnk neki teljesen máshogy adta elő a nem tetszését, és addig rágta a fülét hogy az egyik hattyút le kellett bontanunk majd benyög egy ilyet keressetek más madarat és csináljátok meg.
Mondom, az nagy jó nem elég hogy 12 órán át szívtunk azzal hogy meg hajtsuk össze rakjuk de bontsuk le és csináljunk másikat?! Aztán még az ofőm saját magát égette be ezzel a beszólásával hogy: én csak kritizálni tudok, sajnos nincs érzékem az ilyen dolgokhoz.
Gondoltuk magunkba akkor hallgass mélyen mert elásunk...
Most meg 1 hétig nincs az ofőnk amiről más tanároktól tudunk mert lehetett volna menni vmi kirándulásra ami a tanárnak ugye ingyenes így élt vele. Bezzeg nekünk nem szólt hogy lehet jelentkezni, de majdnem sírva fakadt mert nem minket visznek ki tavasszal Törökországba gyakorlatozni és ígérgette hogy kárpótolva leszünk. Itt lett volna az alkalom de le se khmm....
1 hónap kihagyás után, van végre matektanár aki egy nagy 0, mert azt hiszi hogy pengék vagyunk meg nem is vettük azt az anyagot amiből feladott egy csomó leckét, mondtuk is neki de nem hatotta meg.
Aztán visszatérve erre a díszítésre, ma 10 óriás napot kellett készíteni, teszem hozzá fényes lapot hoztak meg vízfestéket ami be se fogta csak eláztatta a lapot meg 2-4-6- os ecseteket Megint alig dolgoztunk, bár most már olyan 10 körüli volt a létszám.A legbosszantóbb hogy nekik a legnagyobb az arcuk hogy nekik kell ilyen olyan dicséret de kérdem én MIRE?! Semmit nem csinálnak csak alszanak,telefonoznak meg esznek. Nem jut eszükbe megemelni magukat és segíteni. Ha az ember kedvesen, szépen kéri meg őket le tojnak magasról. Mikor meg elkap a gépszíj és leosztjuk őket még természetesen ők vannak felháborodva Ja és a legszebb hogy már csak 10 napunk van elkészülni a dekorációval.

Rövid leszek és tömör: a matematikával

Picsa ,,barátnőmmel". Eddig teljesen jól elvoltam vele, és bár nem tartom a legjobb barátnőim egyikének, viszont azért többet vártam volna tőle. Mostanában rengeteget vagyok két fiúval, ami neki egyálatlán nem tetszik. Ezért lekurvázott és kibeszélt az egyik legjobb barátnőmmel, aki közölte vele, hogy hülye és ne féltékenykedjen. Erre odament a másikhoz vele meg közli, hogy hogyan bír engem elviselni.
Már bocsánat de az olyan nagy bűn, hogy fiúkkal is vagyok? Egyikükkel sem akarok járni, és ezt ő nagyon jól tudja. Aztán a csaj már egy másik kapcsolatomat is tönkretette, mert nemrég tudtam meg, hogy a fiúval, akivel járni akartam volna; össze-vissza hazudott neki rólam, hogy ne jöjjön velem össze.

Kérjük vissza a celeb bolygókutató tanárunkat! Ez az új ember katasztrófa, aki átvette a tárgy oktatását. A kedvenc órámból egy borzalom lett. A másik, hogy egy 70 pontos ZH-ból írtam 32-őt, a 3., hogy megírtam a második 1-es ZH-mat az egyik töris tárgyból. Borzalom eddig ez a hét, ezt bizton állíthatom. Csütörtök délelőtt pedig megyek édesanyám után hagyatéki tárgyalásra.

Remek eddig a hetem, ugye?!

Egyik haverom, még jó múltkor megkért, hogy fessek neki valami képet, mert leszedte az egyik poszterét a faláról és hogy túl üres így a fal. És mivel tudom, hogy szereti a tankokat, gondoltam ilyen témában is fogok festeni, és végül úgy néz ki, hogy egy elől egy nagy tank, a háttérben pedig egy hóval borított erdő. Most nem akarom fényezni magam, de teljesen odáig volt érte, ki is tette. Aztán hirtelen nagyon fontosnak tartotta, hogy áthívja a többieket, de azt már nem vártam meg, mert haza kellett jönnöm levinni a kutyát. És a haveroktól hallom vissza, hogy a barátnője teljesen ki volt akadva, meg már majdnem hogy azt kérte, hogy szedje le, engem meg elmondott mindennek. Mindig volt egy olyan érzésem, hogy nem kedvel engem a lány, de én se őt, úgyhogy nem nagyon érdekelt a véleménye. Viszont tiszteletlenül soha nem beszéltem vele, úgyhogy elvártam volna ezt tőle is, mert okot szerintem nem adtam rá. Az, hogy ő féltékeny mindenkire aki szembe jön velük az utcán, arról én nem tehetek. Oké, ha mondjuk én egy aktot festek magamról és azt teszi ki, akkor még megérteném a kiakadását, de egy rohadt tanról van szó, nem értem miért zavarja az őt... Ha annyira kell, festek neki is, csak ne rinyáljon.

Á, minden. Előadást tartottam, de az idióta tanár, akit amúgy is utálok, még bele is pofázott végig, mert hát nem én tartom az előadást, én csak dísznek állok ott a rohadt aktívtábla előtt, értem. És akkor miután mindent elmondott helyettem, várja, hogy folyassam, de már nincs mit mondanom, és akkor gúnyos hangnemmel meg azzal a nyomorult grimasszal amit mindig vág: "Ennyi? Hát nem tettél ki magadért, tudnál te többet is", meg persze abba is bele kell kötni, hogy milyenek a diák designjai, mert nem rohadtul mindegy.. Nem fogok animációkkal szarakodni, úgysem érdekel senkit a tananyag sem. A fél osztály aludt, köztük majdnem én is. Csak ezek után felmerül bennem a kérdés, hogy miért kell kötelezni ilyen powerpointos baromságokra, ha úgyis mindent ez a nyomorult akar elmondani, mert hogy ő precízebb, és ő jobban tudja az érettségi követelményeket? Mindig, mindenért beszól, kritizál, ordibál, teljesen bolond aztán meg a tanáriban az egekig magasztal. Apropó, érettségi. Jó messze van még, de már magától a szótól is rosszul vagyok, ugyan is matekból fogalmam sincs, hogy fogom egyáltalán az alap 25%-ot megszerezni. És ekkor jött a kételkedés is, miszerint a kereskedelem és marketing az egy gazdasági szakirány, aminek elvileg a matek az alapja, amiből én szar vagyok még gimiben is, nemhogy egyetemen. Akkor mégis hová menjek továbbtanulni? Ráadásul a betervezett nyelvvizsgával sem állok sehogy, mert egyszerűen képtelen vagyok rávenni magam, hogy tanuljak rá. Az idegen nyelvekből pedig penge vagyok - vagyis voltam eddig, ez ma megint megdőlt. Kezdek kételkedni magamban. Vicces, hogy egészen idáig magabiztosnak bizonyultam, de most, egyszerűen felállni sem volt kedvem a székről, és elég szarul improvizáltam. Pedig a beszéd az egyik erősségem.
Ezen kívül étvágyam sincs, hideg is van, és rühellem ezt az évet, mert szar.
Régebben mindig is azt tartottam a legnagyobb erényemnek, hogy okos vagyok. Szerintem mégsem. És borzasztó érzés ez a felismerés. Bár mindenkinek vannak rossz napjai, ez tény, így talán ezzel a gondolattal le kellene feküdnöm aludni, és hagynom az egészet a p#csába. Vagy talán be kellene tépnem, hogy megint globálisan lássak mindent. Bocsánat. Jó éjszakát.

Hát én a torkommal állok hadilábon, kérem szépen. Múlt héten valamikor valamerre fújtattam is errefelé, hogy már megint betegeskedem és újabban képtelen vagyok kikelni az ágyból az állapotomat tekintve. Már a második doboz antibiotikumnál tartok, és bár javulást véltem felfedezni az utóbbi napokban, viszont nem tudom, hogy normális e az a mértékű fájdalom, amim van. Négy óránként sajnos két szem Cataflammal tudok létezni, annyira, de annyira fáj a torkom. Érzem, hogy a duzzanat is lejjebb ment, szerintem kevesebb genny is termelődik, de akkor miért van az, hogy hajnalban felkelek arra a "Megpusztulok a fájdalomtól!" című érzésre? Már egy éve játszom ezt, és félek, hogy a manduláim ezúttal tényleg csütörtököt fognak mondani, s valami nagyobb baj lesz belőle, pl. tályogosodás. Az orvosi vélemények meg megoszlanak, mert a füll-orr-gégész ellen javallja a tonsillectomiát, míg a házi orvosom (aki egy hatalmas f*szkalap csak úgy megjegyzem) és a gasztrósom arra felé hajlanak, hogy ezt ki kell szedni. Eléggé el van harapózva a dolog, és már anyum részéről hallgattam egy hatalmas replikát az éjszaka a Cataflam két p*fára való zabálásáról, de egyszerűen nem tudom elviselni azt a fájdalmat, ráadásul így enni, inni sem tudok. Holnap megyek vissza a dokihoz... hát nem tudom, hogy mi lesz velem...

Jelenleg úgy az egész nappal. Borzasztó fáradt volt mindenki, utolsó két órában pedig rajz-rajz van, ahol már mindenki csak vergődött. Aztán a másik, ami még a hétfői naphoz köthető, a zenetanárom. Nem jár be a suliba, pedig ott van az óra és 13.45-re van megbeszélve az óra, de így is sokszor én nem tudok elmenni, mert még tanítás van, erre nem tudom hányadszorra állította, hogy nem, mert 13.15-re vagyok beírva. Hiába szajkózom neki, mintha egyik fülén be, másikon ki szállna. Aztán a kottaügy. 2 hónapja lett megbeszélve, hogy rendel nekem kottát, aztán majd kifizetem, de azóta sincs. Aztán én vagyok a hibás, mert miért nincs kotta. Aztán a másik. Néha néha, mikor ott találom őt a teremben, akkor is az óra menete az, hogy elkezdek valamit (mindegy neki mit) játszani, miközben ő a drágalátos ájfonját nyomogatja végig, játszik, telefonál, "üzizget", és ezzel az őrületbe tudnak kergetni. Ma már el se mentem, de szerintem ma is magasról sz*rt a fejemre, mert azért a terembe benéztem, de a takarítónő volt ott. Ezért gondolkoztam még múltkor a dobon, de most derült ki, hogy azt meg nem is oktatják a zenesuliban, komolyan, tök jó.

a matekkal. -.-"