Ma éppen mivel van tele a tököd?

Szintén a betegséggel. Pedig nem is olyan régen, őszi szünetben voltam utoljára beteg, erre most tessék, megint összeszedtem valamit. De ha a jó oldalát nézzük, legalább van egy négy napos hosszú hétvégém.

Ez volt életem legjobb éve, annyi tekintetben, és nem akarom, hogy vége legyen, mert tudom, hogy jövőre már nem lesz ilyen... annyi minden történt velem ebben az évben, és a sok jó elfeledteti a rossz időszakokat... minden kétséget kizáróan életem legszebb 12 hónapja volt, és iszonyat hamar eltelt... újra akarom játszani az egészet.

Azzal, hogy az ismerőseim többsége a pillanat törtrésze alatt szerez új ismerősöket és barátokat, én pedig néha még baráti körben is kívülállónak érzem magam... És a legrosszabb, hogy nem hiszem, hogy valaha megváltozok :C
akkora egy nyomorék vagyok, tudom

"Miért nem tudsz csak egyszer úgy viselkedni, mint a korodbeliek?" Miért van folyamatosan a füledben az a hülye fülhallgató?" "Nem tudnál kicsit nyitottabb lenni mások felé?" - És még sorolhatnám a kérdéseket, amikkel nap mint mint nap elhalmoznak. Sorry, hogy nem vagyok az az átlagos tinip*csa, akinek ötezer öribarija van, nem járok bulikba, ha el is megyek valahova, mindenki tojik rám, aztán meg reklamáljanak, hogy miattam megy el a kedvük az élettől, mert ott gubbasztok a sarokban. De akkor már nagyon érdeklem őket, amikor szapulni kell. És mit érdekli őket az öltözködésem? Ja, bocsi, hogy nem a kínaiból szervált csillivilli cuccokat hordom nap mint nap, hanem megelégszem - sőt szeretem - az egyszerű fekete ruhatárammal. Na mindegy, nekem már teljesen, még abban is elvesztettem a bizalmam, akiben igazán megbíztam. Éljen az igazi barátság.

NEM vagy nyomorék! Nem vagy nyomorék, csak más vagy mint a többiek (legalábbis a mondandódból ezt szűrtem le, de javíts ki, ha nem így van). Velem is előfordul, hogy odamegyek a többi lányhoz beszélgetni, és egyszerűen nem tudok hozzászólni a dolgaikhoz, bénának érzem magam. De olyan is előfordult már, hogy kérdeztek engem valamiről, erre egyszer csak azt veszem észre, hogy csak magamban beszélek, nem is figyelnek. Nem kell velük foglalkozni NEM vagy egyedül, egy szép napon találni fogsz valakit, aki nem néz át rajtad, és nem olyan, mint a többi. A többiek egyformák, és te kakukktojás vagy. Ettől még NEM leszel nyomorék, és NEM kell bénának érezned magad. Legyen nagy az önbizalmad, csak ennyi a fontos. NE azt lássák rajtad mások, hogy milyen könnyen zavarba tudnak hozni, "nyomorékká tenni" téged! Nézz át rajtuk

Valahogy ismerős. Főleg a sarokban gubbasztás és a nyitottság mások felé. Aki elhalad mellettem annak az első kérdése (ha egyáltalán észrevesz engem) hogy "Miért szomorkodok?". Nem szomorkodok, csak egész nap a falhoz lapulva egyedül csak nem vigyoroghatok úgy, mint egy idióta. Barátkozni meg különben sem szeretek. Rám valahogy teljesen másként tekintenek, mint a többiekre. Nem tudok másokkal normálisan beszélgetni, teljesen más dolgok foglalkoztatnak, mint a többieket, ez van. Nyílván nem fogok ByTheWayt hallgatni, plázázgatni és swages cuccokat hordani, páwafiúkra nyálazni csak hogy legyen másokkal közös témám. Engem egyik sem érdekel és kész. Ha ezt tenném, az már nem én lennék. Ha másoknak nem felelek meg úgy, ahogy vagyok, akkor sajnálom, csókolom, el lehet menni a közelemből, így jártak Különben sem tudok bulizni. Valahogy olyan unottnak érzem magam a sulis bulikon is, ezért nem néztem be más szórakozóhelyekre. Úgyse érezném magam, max úgy tennék.

Én is pont ilyen vagyok. Van egy buli, leülök egy padra, és nézem, ahogy mások jól érzik magukat. Meg amúgy is, nem akarom felhozni ezt a zene témát, de egyszerűen nem lennék képes jól érezni magam olyan dalokra, amik nagyon messze állnak tőlem. A mai iskolai bulira sem mentem el, csak szenvedés lett volna.

Azokkal az emberekkel, akik betömörülnek minden létező helyre karácsony előtt és nem lehet tőlük vásárolni. Normális hangnemben szólok valakinek, hogy menjen el az utamból és még ő háborog velem. December eleje van és az összes áruházban, üzletben egy négyzetméteren 20 ember nyomorog. Mint a heringek...
Na meg azokkal, akik megkérdezik, hogy készülődünk-e a karácsonyra. Mikor megmondom, hogy a mi családunk nem ünnepli, úgy néznek rám mintha valami súlyos bűnt követtem volna el...

A primitív és fennkölt emberekkel. Miért kell azt hinnie , hogy tökéletes? Miért ? Számomra teljesen érhetetlen. Minden könnyűvérű kis csaj körberohangálja őt csak mert ki tudja miért. És mi köze van neki hozzám? Semmi. Akkor meg milyen jogon csapkodja a fenekem ? Semmilyen. De aztán kiakad,ha düh kitörést kapok és gyomorszájon vágom. Akkor én vagyok az elmebeteg. Milyen jogon mond kövérnek ? Semmilyen jogon, ha közben folyton a hátsó felem bámulja. Nem tudom megérteni...Elegem van az ilyen kicsinyes emberekből , akik férfiaknak merik nevezni magukat.

A karácsonyi húzással.
Osztályfőnökünk törvénybe hozta, hogy senki, semmilyen körülmények között ne árulja el senkinek, hogy kit húzott karácsonyra, és mit fog venni neki, mert az már nem tisztességes. Ehhez képest Hunor ( ) rögtön körbe járta az osztályt, hogy kit húztunk, meg hogy az ofő mekkora egy idióta, hogy ezeket mondja, és természetesen a fiúk, és a lányok 97,9 százaléka rögtön elmondta, hogy kit húzott, és mit fog neki adni. Ez utána körbe járta az egész osztályt, majdhogynem az egész iskolát, köztük az ofőhöz is eljutott, aki valószínűleg a következő osztályfőnökin le fogja hordani a többi embert, hogy mit miért és hogyan?! Hunort amúgy sem szereti túlzottan, ezért popcornnal fogom várni, mit fog vele csinált az ofő. Azt sajnálom, hogy így már semmi sem meglepetés, mert 2, talán 3 fiú a tudtunkra hozta, hogy mekkora k*csögök vagyunk, hogy nem áruljuk el a TITKOK. Eszem megáll az osztályunknok, hogy tudunk ekkora h*lyük lenni. (kivétel persze Letti, Vandus és én, már nem azért, de senkinek sem mondtam el, kit húztam, csak Lettinek és Vandusnak...)

Az pedig már csak hab a tortára, hogy eddig erről semmit sem tud, és tegnap, pénteken vitt el minket AquaWorld-be. Kíváncsian várom azt a felülmúlhatatlan Magdinéniféle üvöltözést, amit néha képesek vagyunk kihozni belőle. A kedd egyenlő lesz az erősítőórával, a csütörtöki tesi a lépcsőzéssel, az osztályfőnöki azzal a 2-3 fiúval való üvöltözéssel, a pénteki tesi pedig a zuhogó esőben való, egy szál pulcsiban történő kinti tesivel. Nem beszélve a szerdáról, amikor a három tesitanár tartja az órát. Ja, és amikor be jön az igazgató- és az igazgatóhelyettes megnézni az órát... alig várom a hétfőt, akkor legalább nincsen tesink, mert első óra lenne, de az nekünk nincsen hétfőn.

Igen, már megint én vagyok. Néztem volna az AHS-t, erre drága családom belehajol a képernyőbe és fújognak, hogy mit nézek. De tekintettel rájuk, direkt nem durva részt tettem be, de persze, le kell szólni.

Másik. Tegnap csak a Tha Shudras miatt néztem bele az x-faktorba, akkor is, mindenki szajkózza a produkció közben, hogy milyen bénák ezek a maszkos idióták.

Összetekertem az új tűzhelyről leszedett fóliát, hogy ne foglaljon sok helyet, erre anyukám elkezdi, mennyire láb alatt vagyok, és agybajt kap tőlem. Oké, máskor a szobámban fogok punnyadni a tévé előtt, és nem segítek, még ha ilyen kis apróságról van szó.

Jelenleg a vércukrommal. Az elmúlt egy hónapban egyre többször tapasztaltam azt, hogy a normálisnál sokkal alacsonyabb, illetve egyik pillanatról a másikra úgy le tud esni, hogy rosszullétet okoz. Egyik este kénytelen voltam szőlőcukorral tömni magamat, annyira rosszul lettem. Ma délután pedig 1,5-ös értéket sikerült mérni, pedig megvolt a reggeli és az ebéd is. Gyakszin is egyre többször fordul elő még annak ellenére is, hogy minden reggel egy három cukros presszóval indítok. Ha annyi cukrot nem vinnék be, akkor reggel nyolckor már a padlóról kaparnának fel. Kellemetlen, hogy majdhogynem délelőtt tízkor tudok reggelizni - előbb nem szoktak elengedni, mondván, hogy minden munka annyira "fontos", amelyek természetesen várni nem tudnak. Remélem, hogy csak átmeneti dologról van szó és nincsen semmi komolyabb baj. Anno (első) kísérőtünetként jelent meg aktív Crohnnál. Még csak egy éve vagyok tünetmentes, és jó is lenne ezt az állapotot fent tartani egy ideig.

Utálom,hogy sosem lehet csend,és a szomszédszobában valami nyavalygás hallatszik ide a tv-ből...gondolom x-faktor,vagy mi...én nem tudom mi van mostanság a tv-ben,úgyhogy lehet nem az,de nagyon idegesít. ja,és elvesztettem minden ambíciómat,és csak úgy vagyok a világban,és lehet,hogy majd tesco-s árufeltöltőként kötök majd ki a jövőben...folyton a múltra,meg a jövőre gondolok,és szomorú leszek mindkettőtől,a jövőtől azért,mert kilátástalan,és szörnyűnek ígérkezik,a múlttól pedig azért,mert akkor még olyan jó volt,és elterveztem,hogy kb.Mi hogyan lesz,és jó lesz...de aztán minden máshogy lett.és még mindig az álomvilágaimban élek,mert nem tudom elviselni a valóságot,és az a baj,hogy nem is akarom.Nem is akarok most létezni sem,csak aludni,vagy még azt sem.és most meg ha ezt végigolvasom,megint azt látom,hogy semmit nem változtam,és sajnáltatom magamat,pedig megígértem magamnak,hogy változok,és az álmodozást is abbahagyom.

Most épp... azokkal az emberekkel, akiknek nincs jobb dolguk, mint hogy mások életével foglalkozzanak.

Nem rég... van az már 2 éve is... megismertem valakit, akit anyu is, és nővérem is ismer, de én nagyon sokszor találkozom vele reggelente. Néhány hónapja folyamatosan beszélgetünk a telefonszámomat is elkérte, és hát oda is adtam, mert úgy éreztem, ismerem már annyira, hogy csak nem fog zaklatni meg semmi. Múlthéten pedig egyik nap arra értem haza, hogy anyu azzal fogad 'Nővéred kérdezte, miért van meg neked xy telefonszáma?' Néztem nagy buta szemekkel, hogy most akkor mi van? Honnan tudja? (Tudniillik a telefonom hozzám van nőve, le sem teszem egy percre sem, ha mégis, akkor is a közelemben van. Csak estére engedem el magam mellől...) Aztán rájöttem, hogy mivel délutános volt a héten, tuti, hogy éjszaka kutakodott a telefonomban. Jó engem nem érdekel, ha tudja, csak az idegesít, hogy nem tudom, honnan... Így kezdődött. Péntek este találkoztunk, mert barátnőmtől jöttem el, és akkor futottam vele össze. Erre tegnap felhív este, hogy valaki nagyon el volt foglalva azzal, hogy ki vagyok én? Amíg nincs miért félnem nem érdekel. Csak irritál, hogy miért ilyenek az emberek... legalábbis egy részük. Persze, ha közel állnak hozzám, úgy is elmesélek ezt-azt, de ne kelljen már utánam nyomozgatniuk. S ha rá merek kérdezni, még én vagyok a szemét, mert miért kérdezősködök Tegnap pedig volt legjobb barátnőm is megtalált, hogy ki az illető? Ha annyira sok köze lenne hozzá... akárkinek... akkor elmesélném. De amíg senkinek nincs hozzá abszolúte semmi köze, addig nem tartozok beszámolóval. Csak ezt nem tartják tiszteletben egyesek... pedig visszafoghatnák már magukat..

csatlakozom. az osztálytársaim mellett már a tanáraimtól is rendszeresen megkapom, hogy én miért beszélgetek exemmel, meg miért vagyok jóba vele, meg miért találkozgatunk, sőt, hogy megint együtt vagyunk-e, vagy csak összejárunk dugni. most komolyan, mi köze van hozzá bárkinek - de főleg olyan embereknek, akikkel beszélni sem szoktam -, hogy kivel és milyen viszonyban vagyok, és mit csinálok a szabadidőmben? csak mert ők "maximum szembeköpnék az exüket". gratulálok, fő hogy civilizált és felnőtt emberek vagyunk, ugyebár teljesen esélytelen, hogy a legjobb barátom nem egy egyszerű, "összejöttem valakivel részegen" szinten mozog, mint az ő kis futókapcsolataik.

mellesleg, miért kell tablettel suliba járni? nem igaz, hogy érettségi évben, az év legnagyobb dogája előtt is annyit lehet hallani, hogy mindenki viháncol a szarjain, és annyit látni, hogy tabon szerencsétlenkednek - természetesen véletlenül sem az anyaggal kapcsolatosan. k*rva menők vagytok, tényleg.

Az oldallal. Eddig csak a hátteremet nem tudtam megváltoztatni, majd képet nem tudtam feltölteni, most már a bemutatkozó szövegemet sem tudom átírni
Mit vétettem?

Azzal, hogy most már vagy a 2. hete a buszon egy 14-15 éves kinézetű gyerek folyamatosan engem bámul, komolyan mondom úgy, mint aki most lát először élő embert, nagyon irritáló.

(Jó kérdés, engem is érdekelne a válasz, én az előző profilomon a titulusomat nem tudtam megváltoztatni, pedig már bőven túlléptem az 1000 hozzászólást. )

Elsõként: néhány idiótával. Ma a buszra alig fértünk fel, két méter után a buszon meg kellett állnom mert nem tudtam tovább menni, minden hely foglalt volt, beleértve az állóhelyeket is. Erre a mögöttem lévõ csaj folyamatosan lökdös elõre mert neki el kell jutni a hátsó ajtóig, a haverjaihoz. A sor nem mozdult meg, én meg már belepréselõdtem az elõttem lévõ személy hátába, mire abbahagyta a lökdösésemet és feladta. Szerencsére néhány megállóval késõbb már a sor is megindult, a csaj meg végre abbahagyta, hogy a fülembe ziháljon.
A másik: nekem is az oldallal. Összehoztam egy tök jó kis profilt amit elég sokáig tartott megszerkeszteni. Amikor rákattintok az Adatok mentése gombra egy üres, teljesen fehér oldalt hozz ki minden alkalommal. Másik böngészõvel is próbálkoztam, de annál is úgyanaz van. Remélem hamarosan megjavul...

Van két dolog is.

1. Az osztálytársam,aki a barátnőm is egyben.(Ha nevezhető annak.) Pár nappal ezelőtt elment egy másik lánnyal iskolalátogatásra és amire visszaért a mi sulinkba játszotta nekem a sértődöttet,mert én nem mentem vele. Aztán később visszahallom a másik lánytól,hogy nem rám jellemző tulajdonságokat (olyanokat is) beszélt el rólam mindenkinek.Az nap le is tiltott a közösségi oldalról és másnap hozzámszól,hogy mégis miért nem szólok hozzá?Meg,hogy miért haragszom rá? És még neki állt följebb. Ez aztán szép.

2. Ugyanerről a lányról van szó,akiről az előbb. Szóval,az exemmel való kapcsolatról van szó. Azzal,hogy megcsalt tényleg elvágta nálam az esélyeit,de azt mondja nagyon megbánta és nem büszke arra,amit tett.De az utóbbi időben azt veszem észre,hogy mégjobban megszeretett engem. Dalokat írogat nekem,zongorázik és még csokit is vesz. De az dühítő az egészben,hogy az a lány mindenbe beleszól. Abba,hogy ne adjak neki még egy esélyt,ne foglalkozzak vele tobbé,ne is beszéljek vele.De ezt nem úgy mondja nekem,hogy légy szíves ne csináld! Nem! Hanem megparancsolja nekem. Mégis mi köze van bele? Kérdem én?Nem azért,de nagyon kezd idegesíteni.Miért nem törődhet mindenki a saját dolgával?