Ma éppen mivel van tele a tököd?

Holnap felelek fizikából és már 2 órája tanulom,de nem tud az agyamba bevésődni

Hű, nagyon rég jártam itt. A problémák nem tűntek el, csak szimplán lusta voltam legépelni őket...
Elegem van abból, hogy a tanárok azt hiszik, a diákoknak nincs jobb dolguk, mint tanulni és egy különös véletlen folytán mindegyikük azt hiszi csak az Ő órájára kell készülni. Nincs olyan nap, hogy ne írnánk valamilyen témazárót, sőt, örülök, ha csak egy tantárgyból írunk. Ez az egész nem lenne baj, mert megtanulnám én, a probléma az, hogy a szaktantárgyakból is most akarnak lezárni minket, s ezeket angolul tanuljuk. Szóval először meg kell tanulni egy halom gazdasági szót, amelyeket még soha életemben nem hallottam, majd megpróbálom megérteni, utána meg megtanulni. Csakhogy ez nem ilyen könnyű. Tele van a fejem, lassan ott tartok, hogy álmomban is a vonalkód és társai kísértenek, s a megtanult anyagot sem tudom leírni a dolgozatban, mert "jó szokásomhoz" híven leblokkolok és még azt is elfelejtem, amit nagy kínlódással belevertem a fejembe. Arról nem is beszélve, hogy tegnap több, mint 4 órán keresztül tanultam a történelmet, s örülök, ha meg lesz kettes a témazáróm ... Emellett pedig készüljek az angol nyelvvizsgámra, mert a dátum egyre csak közeledik, eltolni nem szeretném, mert utána a németet is szeretném lerakni. Ahogy az idő múlik egyre fáradtabb és fáradtabb leszek, örülök, ha alszok 6 órát, lassan ott tartok, hogy állva bealszom, órákon azt veszem észre, hogy közeledik a pad, de este nem alhatok a kics*szett sok tanulnivaló miatt. Emiatt attól félek újra előjön a migrénem, és cuccolhatok be a kórházba, míg kivizsgálnak, ezt pedig nagyon nem akarom. Ha már kórház; a jobb csuklóm, illetve alkarom lassan másfél hónapja iszonyatosan fáj, kötés és csuklószorító van rajta, de nem használ, a végén el kell mennem a dokihoz, hogy mondja már meg mi a f*sz baja van, mert már nem bírom. Gondolom a mindennapos maratoni diktálások sem tesznek jót neki ...

Sajnos ez nem az összes, vannak itt még gondok, de azt hiszem jobb, ha most nem írok többet, és húzok aludni, mert reggel megint zombiként fogok kelni, amit igazából már megszoktam...

Adélkával...

Aki már járt az adatlapomon, és elolvasta az utolsó hasábot, az tudhatja, hogy össze vagyok veszve egy olyan személlyel, akit 14 éven keresztül a barátomnak hittem. Kisírtam magamat a vállán, nevettem vele a r*hadt nagy marhaságain, és elhittem neki, hogy a vándájreksönös problémájában én vagyok a hibás. Legjobb barátnőm testvére 22 éves, és úgy gondolom, hogy mostanság csupán 5 embernek tudom elmondani a problémáimat: Anyukámnak, Lettinek, Vandusnak, nonamemybestfriend-nek, és Annának, azaz Vandus nővérének. Neki öntöttem ki a lelkemet, és teljes mértékben a jó mederbe terelte a gondolataimat. Elmondtam neki, hogy felrúgom a kis szépséges Adélkát, ha ezek után viberen vagy bárhol máshol azt fogja kérni, hogy bocsájtsak meg, vagy hasonló. És még én sírtam viberen, hogy egy ilyen kapcsolat nem érhet így véget... milyen kapcsolat? Igan, marha nagy szeretet az, hogy tizennégy év ismerettség után hátbadöföd az embert, kibeszéled a háta mögött, és megírod másoknak viberen, hogy mekkora egy szerencsétlen, d*generált fóka. ( ) Igen, mert neki ezt kell tennie ahhoz, hogy menő lehessen, megőrizze a protekcióját és a hírnevét az igazán silány, elavult, internetes, százszor ismételt poénjait.
A lényeg, hogy ma testnevelés után odajön hozzám, és abban a hitben ringatja magát, hogy ő sz*rta a spanyol viaszt, és uralkodhat felettem. Elkezdi monológját az élet problémáiról, hogy egyes emberek mennyi fájdalmat és csalódást okoztak neki, majd szépen oldalba bök, és megkérdezi: nem láttad a Sára cipőjét? Azt hittem, pofán nyomom a spécicipőmmel. Káromkodások halmazai futották át az agyamat, majd rájöttem, hogy fényévekkel értelmesebb vagyok nála. Eldöntöttem, hogy szépen megfogalmazok egy szöveget, átírom a telefonomba, és év végén, amikor már tényleges ott tart, hogy megint az öribarim akar lenni, az arcába tolom, csakhogy éreztessem, mekkora fájdalmat éltem át miatta, és mekkorát csalódtam. Pedig akkor lett volna rá a legnagyobb szükségem... máig sem tudom felfogni, hogyan képes volt így átverni... én pedig voltam olyan naiv, és elhittem, hogy barátok vagyunk...

elegem van abból,hogy senki se fogalakozik velem.senki sem kérdez semmit sem csak mindig megkérnek vmire.elgem van az osztálytársaimból,akik sose fogják be a szájukat az órán és nem tudunk tanulni.tuti 3-as lesz a matek tz-ém.elegem van hogy akivel megbeszéltük,hogy beszélünk majd nem jön fel.és elegem van hogy egy olyan fiú tetszik aki nem törődik velem

Nagyon rossz érzés, mikor annyira kivagy készülve mint idegileg mint lelkileg, hogy hazaérsz és lekiabálod a szüleidet pedig tényleg semmit nem csináltak. De annyira elegem van ebből a szar vásárból amit kábé 4 hónapja csinálunk és 2 (!) órás lesz az egész, hogy egyszerűen kirobbant belőlem. Nagyon elegem van. Most tényleg úgy érzem a padlón vagyok, ma összesen ettem egy szendvicset és egy kakaós csigát, azt is nagy nehezen. Megfáztam, de ez inkább a stressz miatt van. 2 éve nem jött rám ilyen roham, hogy csak sírtam és fulladoztam. Ma lekéstem a buszom, aztán ide-oda kellett mennem még cuccokért és fél 7-kor estem haza. Holnap pedig fél 7-re menjek be suliba. Legyen már vége, mert lassan tényleg megőrülök.
Anya nem akar elengedni szombaton egy barátnőmhöz és szülinapra se. Már 2 hete mondom, hogy szülinapozni megyek, nem visznek haza így egyik lánynál alszom, de nem érti meg. Remélem ezután a dolog után engedékenyebb lesz, mert egész héten belépőre spóroltam.

Azzal, hogy holnap suli. Nekem alapból kevés az a 2 nap, a sok dolgozat, felelés miatt, ráadásul nem csak tanulni akarok a szünetben. Valamit kitalálhatnának, hogy ne keljen menni, inkább mindennap agyjanak még egy órát hozzá az órarendhez. Főleg, hogy az órák 35 percesek, amin nem lehet tanulni, mindössze filmeket nézünk, meg játszunk, szóval ugyan olyan lenne, mintha otthon lennék.

Azzal, hogy megint lebetegedtem, mint a fene és úgy néz ki, hogy a felírt gyógyszer sem segít. Úgy döntöttem, hogy megemelem a dózist 3x1-re hátha a gyenge immunrendszer miatt nem tudok helyre jönni, de erőteljesen gondolkodom azon is, hogy abbahagyom az Imurant addig, amíg helyre nem jövök. Egy hónapja is ezt a taktikát választottam és nagyjából 3-4 nap alatt helyre is rázódtam. Napok óta takonytengerben úszok, az orromat már úgy szétdörgöltem, hogy akár bohóc is lehetnék, fáj a torkom, sz*r a közérzetem és lehet, hogy a fülemre is ráhúzódik ez az egész. És a legnagyobb poén az, hogy nem a kórházban szedem össze ezeket, ahol napi nyolc órát punnyadok, hanem itthon nyalom be, ha esetleg valaki beteg. Már annyira unom ezt az egészet. Lehet, hogy fogom magamat, elmegyek egy klinikára és közlöm, hogy kapják ki a manduláimat. Talán akkor kevesebb sz*rt nyalok be. Ja, és még nem is említettem a penicillin kellemetlen mellékhatását a bélésemre nézve! Reggel óta ingázok a WC és a szobám között, pluszban úgy fel vagyok puffadva, mintha egy lufi lenne a hasamban.

A náthámmal, de azzal nagyon.

A holnapi iskolával. Vagyis inkább azzal, hogy nekem általában a szombat az a nap, amikor délig alszok és kipihenem magam. Nagyon nagy szükségem van az alvásra, a hét közepére már csak lézengeni szoktam, pénteken meg remeg a kezem, fáj a fejem és hányingerem is van ... Na, hát ez van most is, szóval fogalmam nincs, hogy hogyan kelek fel reggel negyed hétkor, megyek be az iskolába hogy aztán 11:20-kor jöhessek haza. A poén, hogy még irodalmat kell tanulnom, mert felelünk ( ) és matek házit is írnom, de próbáljak meg korán lefeküdni, hogy ne haljak meg holnap. A probléma az, hogy vasárnap se fogok tudni aludni, ugyanis a nagypapámért lesz mise, ahova mindenképpen elmegyek, így az alvás kilőve. De azért tanuljak MEB-re, civilizációra és fizikára, mert felelünk illetve írunk. Istenem, csak lenne már vége a maradék egy hétnek.

Hogy mivel? Adélkával, természetesen...

A mai nap sem telhetett el úgy, hogy ne kaptam volna meg néhány kritikát. Szegény Vandus teljesen kész, ugyanis ma ének órán a tanár a kérése ellenére vette el a dolgozatot. Azt kérdezte a tanárnő, hogy elkérheti-e a dolgozatot, Vandus mondta kedvesen, hogy még dolgozik rajta, a tanárnő pedig megmarkolja a lapot, és a stóc közepébe dugja, és elégedetten elmegy. Ráadásul úgy érzem, hogy én is felb*sztam ma az idegrendszerét, mert csak azért elhívott a lányvécébe, hogy figyelmeztessen, hogy ne b*sszam fel még én is az agyát. Azt hittem, egy világ omlott össze bennem, de tudtam, hogy segítségre lenne szüksége, ezért angol órán neki adtam a három pluszom közül egyet, plusz egy segédkérdést, aminek köszönhetően ötös lett a felelete. Én nagyon örültem neki, hogy viszonylag segíthettem neki, de ez a mai énekdolgozat teljesen kikészítette - egész pontosan a tanár, de ez mellékes.
És most jöjjön Adélka drága...
Ebédelésnél kerestem a kártyámat, mert anélkül nem ehettem volna meg az ételt, és feltúrtam érte az egész iskolát, az összes osztálytermi padot ötször átnéztem, de nem találtam meg. Aztán az F3-as terem ajtajában megtalálom Adélkát, aki elégedetten vigyorog, nyakában az ÉN ebédelési kártyámmal, és megkérdezi szemrehányóan, hogy ízlett-e az ebéd, és hogy nem hiányzik-e valami. Kitéptem a nyakából a kártyámat, és még neki állt feljebb. A legszebb az egészben, hogy ő az ÉN kártyámmal ebédelt, nem az övével. Az övé természetesen a táskájában volt, nehogy megmozdítsa a fenekét érte.

Barátnőmnek is ilyenforma kínja van, nekem is hol mutatja a képeimet a profilomon, hol nem

ON: Az emberekkel. Jól odahívtak oda, ahol a menők szoktak "taccspartizni" reggel. Ez még nem is baj, szimpla szokatlan esemény. Na viszont az már elég unfair, amikor a barátőmmel jól elbeszélgetnek, én meg le vagyok sz*rva, mintha ott se lennék, időnként próbálok hozzászólni, de akkor csak rávágnak egy unott "aha"-t, és továbbra is próbálnak figyelmen kívül hagyni. Sőt, a legtöbb menő, aki arra járt, szinte undorodva fordult el, amikor meglátott, és inkább nem ült be. Jólvan, ezt befejeztem. Otthagytam a barátnőmet a "leszarozóbrigáddal" együtt, egyszerűen nem bírtam tűrni tovább, hogy ott ülök tömegnövelőnek, ŐK hívtak, oda, de úgyis csak a seggemet melegítem a padon. Annyira bénának érzem ilyenkor magam, mintha nem lennék a világ számára más, csak egy egyszerű fingfuvallat. És ebben az a szép, hogy amikor én elmentem, rögtön megtelt az egész sarok. Valyon miért. Szerintem észre sem vették a kedves 'barátnőim, akikre MINDIG számíthatok', hogy elhúztam melegebb tájakra. Utálom, ha emberek vannak körülöttem, kényelmetlenül érzem magam, izzad a tenyerem, kimelegszek, levörösödök stb.
És ebben az a vicces, hogy a teremben meg az ofő mondta mindenki előtt, hogy mekkora egy kúltúrálatlan búnkó vagyok, és változtathatnék a hozzáállásomon. Ja, persze. Elég sokat búnkózhatok, a négy fallal mondjuk.

És még én mondtam valamelyik nap pár szerencsétlen egyénnek, hogy ne érezzék ilyen helyzetben magukat kényelmetlenül, az ilyen hülyék miatt ostobaság. És pont én nemtartom be a saját aranyszabályaimat. Nagy taps nekem. Ismét.

Bizonyára velem van a baj , ha utálom a tömeget ,de ma teljesen elegem lett a rengeteg emberből akinek nincs jobb dolga mint az Árkádban az agyamra menni. Jó nyilván nem azért mentek el otthonról , hogy kikészítsenek,de sikerült nekik. Egyetlen egy nyomorult cipőt akartam venni magamnak. Ami szerencsére sikerült,de nem sokon múlott , hogy kirohanok az üzletből. Céltudatosan és határozottan eldöntöttem mit akarok és fizettem is apummal. De a ráérős emberek pedig ott szédelegtek és jártatták a szájukat , az sem érdekelte őket , hogy fellöknek , mert épp a világ legjobb pletykáját továbbítják. Folyamatosan abba botlottam , hogy még elengedni sem képesek, csak akadályozni és szerencsétlenkedni tudnak. És nekem ez az agyamra megy. Kell valami akkor megveszem , ha nem kitalálom mi kell és akkor jövök el. Ha nézelődöm sem töketlenkedek...

A "mádámokkal". Tehetség és szépség az nincsen, de azért úgy csinálnak mintha tehetősek lennének, nem is beszélve az 5 réteg sminkről. Csókollak drága iskolám.

1. Iskola. Minden tanár akar még íratni a téli szünet előtt, meg majd a téli szünet után is, feletetnek ezerrel, hisz mindjárt itt a félév, és felvételi van, számít mi kerül az ellenőrzőbe. Én ezt nagyon is értem. Csak soha egyik tanévbe nem szoktam bírni ezeket idegekkel. Teljesen lefárasztanak a sok tanulással, pluszba idén nekem az alvásproblémáim is itt vannak Ma is írtunk fizikából, hétfőn írunk matekból, kedden bioszból és föciből, szerdára kell olvasónapló, csütörtökön ajándékozás az osztályba, meg műsör meg apámfsza Csak telne már el ez az egy hét...
2. Emberek. Ugye az iskolában sok-sok gyerek tanul együtt, van akik közös óra keretén belül, van akivel csak a folyosón lehet találkozni. Mások vagyunk, ezt el kell fogadni. Mindenkinek vannak szokásai, személyisége, érdeklődési köre. De sok embert nehezen lehet tolerálni. Tudom, hogy az egyik ilyen én vagyok Viszont én nagyon antiszociális vagyok és magamtól nem nagyon beszélek úgy senkivel, nem is szoktam kötözködni, mindenki azt csinál amit akar, bár véleményem mindenről van...De amikor direkt kötözködnek meg belém kötnek akkor nehéz türtőztetni magam. Világ életembe ez volt mindig mindenhol kifogtam a legrosszabbakat, idén is megküzdöttem már sok emberrel, lassan úgy érzem talán a második félévem nyugis lehet Viszont amióta ügyeltem (oda korábban kellett felkelni), nem tudok visszarázódni és minden nap csak 6 órát alszom, teljesen kimerült vagyok, 2-3 hete már idegileg is padlón vagyok és egyre nehezebben viselem el a sok hülyét. Lényegében két eset van. Annyira kimerült vagyok, hogy nem vitatkozom, csicskáztathatnak, beletörődöm, vagy pedig annyira feszült vagyok, hogy odacsapok. Alig várom, hogy feltöltődhessek és nyugodt lehessek megint *-*

Ízelítőnek. Szokása az előttem ülő fiúknak hátratenni a cuccaikat a padra. Többször hátrébb kellett ülni emiatt, egyszer álltam a sarkamra, szépen megkértem őket, elvették jó. Egyik a kabátját mégis hátraakarta rakni, kijelenti, hogy ott marad. Mondom lelököm ha nem teszed el, de oké (hozzá kell tenni, itt kihagytam részletet a beszélgetésből...). Ez meg is történt, azóta érdekes kérni se kell, hogy ne rakja oda. Ugyanez csütörtökön minden előzmény nélkül udvarom rámvág egyet, mondom te normális vagy? Pénteken egy másik meg azon problémázik, mikor leteszem a cuccom egy padra, hogy ott ő ül. Egyrészt mindig máshol ül, de van 2 sor is nem mindegy? Ezek a kisstílű iskolai dolgok mind mind rakódnak rám és idegbeteggé tesznek. Na remélem jövőre középsuliba jobb lesz

Harmadik nap, harmadik Adélkás kikészítő szöveg, de lesz*rom.
Ma ötkor kellett felkelni, mert normális tanítás volt, annyi kivétellel, hogy 35 percesek voltak a tanórák, és kaptunk egy negyed órás felkészítőrészt, mert hétfőn három (!!!) tantárgyból írunk témazárót, ami kicsit sem tejfel, ezért a tanárok összegezték a tanulnivalót, és kikészítettek így utolsó előtti szombaton. De nem is ez a lényeg, hanem a második óra.
Lettiékhez mentem fel az emeletre, mert bontott matekunk volt, és a szünet bő 10 perccel tovább tartott. Az egész szünetet elbaromkodtuk, de addig sem figyeltem arra, hogy aznap Adélka mekkora r*banc. Utolsó két percben kijövök a lányvécéből, lerohanok a büfébe, és rendelek magamnak egy melegszendvicset következő szünetre. Amikor leérek a fizikateremhez az alagsorba, Adélka traccspartit rendez a padom tetején, nem, véletlenül sem ül 10 centiméterrel hátrébb, hogy a saját padján k*rváskodjon a többi csajnak, dehogyis. Megkérem szépen, hogy üljön vissza, amire a tanár leint, hogy miért jártatom a lepcses csőrömet. Elnézést kértem, majd nyomatékosítottam a kérésemet, hogy emelje fel a s*ggét, és tegye hátrébb. Úgy tesz, mintha ott sem lennék, és tovább meséli, hogy mit fog árulni Luca-napon. Van ott bizbasznyi mickeymouse-os f*sósvécés műanyagbaba, simpsoncsaládos dvd, meg minden kacat, amit elő tudott halászni a szemétkupacból, de egy normális holmi sincsen. Amikor végre csendet teremt a matektanár, odáig jutottam, hogy felpofozom Adélkát, mert ötödik kérésre sem méltóztatott arrébbmenni. A legszebb, hogy dierkt ült az én helyemre, hogy felcs*ssze az agyamat.

A hangulatingadozásaim elég unalmasak, befejezdőhetnének már... és az sem igazán kellemes hogy itthon megint cirkusz van, ismét miattam/velem...

Tegnap előtt sikeresen letöltöttem egy víruskát aki volt olyan kedves és beépült a gépembe, kaptam a vírusirtótól az üzeneteket a böngészőmet meg ellepték a reklámok. Tegnap haverom megígérte, hogy újratelepíti és megcsinálja a simset is. Tökjó buli volt nálam jött, hozta a gépét elkérte a wifi jelszót, nyilván megadtam neki, hogy ha kell valami netről akkor az azonnal elérhető legyen. Két órán keresztül csetelt utána megérkezett egy haverja elkezdtek inni. Ezzel nem is lenne baj, ha nem úgy jött volna át, hogy először megcsinálja a gépem. Leoltottam mikor köszönt volna el, hogy ez elég gusztustalan volt *tudniillik szükségszerű a gép az iskolához a beadandóimhoz a mindenhez*
Majd ma csúcspontjára hágott a kis vírus én meg fogtam minden olyan programot a vezérlőpultból aminek nem tetszett a neve és töröltem. Aha a vírus eltűnt csak hibaüzenetet kaptam amit nem tudtam bezárni, hát kiprinteltem felnyomtam fácséra majd valamelyik okos ismerősöm megmondja miaf*van. Erre írt kedves ismerősöm alá egy olyat, hogy ha tegnap nem bunkóztam volna akkor ma átjött volna és megcsinálta volna. Kész, agyhalált kaptam XDD Nembííírom

Avval,hogy a "puszipajti" haverommal odamegyünk egy másik handa-bandához beszélgetni,erre föl ők a barátnőmmel el tacsi-pacsizgatnak,engem meg le se sz*rnak.Akkor meg mi a fenéért ráncigált oda magával a barátosném?Hát persze,én tudom.Egy szó:fölösleg.Olyan 'nyomorult bénának' érzem olyankor magam,hogy ott helyben elsüllyedek,de ők 100%,hogy észre se vennék,eggyáltalán 'kellek' én oda?Naugye.Egyszer mikor felszólaltam,hogy 'Khm,én is itt vagyok,nem zavar?',erre a barátnőm,akit nem tudom,már annak tartok-e eggyáltalán,azt teszi,hogy elmegy máshova a csürhéjével.Fölösleg vagyok?Jólvan,legyek,de ha majd ő kerül ilyen helyzetbe,elmondom neki ezt:-Amit adsz,azt kapsz!És ennyi.Elmennék,és hátha nem csak a fejébòl bámulna ki,hanem használná a növények agya méretével eggyenlő eszét arra,hogy belegondoljon,mi rosszat is tett.Nem pedig arra gondolni,hogy milyen r*bancos ruhát vegyen fel holnap.

ezt a hetet suliban tölthetem://

Azzal, hogy valami végett mindig belém kötnek. Ha csendben vagyok az a baj, ha elmerem mondani a véleményem, akkor az. Megkapom azt is sokszor, hogy nem képzelték volna rólam, hogy ki állok magamért és valakivel is vitába szállok. Már annyira elegem van abból, hogy aki csendes, azt elkönyvelik egy jelentéktelen kis semminek, akibe úgy rúghatnak bele ahogy akarnak...
Azokkal az emberekkel is, akik azt hiszik, hogy ha váltottunk pár szót, már barátok vagyunk és megnyílok előttük. Ha nem úgy teszek ahogy azt ők elképzelték, akkor én vagyok a bunkó és nyers... Ezután jön az a fejezet, mikor panaszkodom, hogy alig vannak barátaim mert zárkózott vagyok, de megválogatom, hogy kivel beszélek és kivel nem (kiben bízhat meg az ember?)...
Na meg magammal is. Nem sokára kilépek a nagy világba, de nem tudom mit kezdjek magammal. Néha csak úgy rám tör a sírás a semmiből és van, hogy órákig sírok. Egy érzelmi labirintus vagyok. Jól jönne egy leírást tartalmazó könyv magamról, hogy ki tudjak igazodni az érzelmi kitöréseimen...