Ma éppen mivel van tele a tököd?

Már ahhoz sincs kedvem, hogy leírjam. A kép szövege tökéletesen összefoglalja:

Ma egész nap csak ennék. Már letoltam 2 cserpes joghurtot, két kitkat-ot, 10 dkg csípős penny-s kolbászt, 2 kaliforniai paprikát, teljes kiőrlésű kenyeret és még mindig ehetnékem van. Kiírtam egy fogyis csoportba, hogy csak én vagyok-e ma úgy, hogy kieszem a fél spájzot és a hűtőt, de -nagy megkönnyebbülésemre- mások is írták, hogy valami van a levegőben, ami ilyen falásrohamokat okoz. Fogytam már 5 kilót, nem szeretném, hogy az eredményem kárba vesszen, úgyhogy holnap 40 perc taposás kapásból jönni fog. Le kell dolgozni azt a k.rva sok felesleges plusz kalóriát, amit ma bevittem.

Az emberiséggel. Ha egyszer én nem szólok hozzá, nem csinálok semmit, neki miért kell cseszegetni engem? Persze maga se tudja miért, csak poénból. És így ne legyen zárkózott az ember.

Azzal, hogy csak olyanok akarnak velem összejönni, akiknek már van barátnőjük/feleségük. Biztos bennem van a hiba.

Azzal,hogy egyeseknek semmi sem jó,csesztetnek és nem tudják min mentem keresztül.Bármit csinálok lesz,aki beleköt.Ma például az egyik osztálytársam(mindegyik egy vadállat) elkezdi:"Vágj eret!". Azt hittem ott menten leszakad a pofám.Mi az,hogy vágj eret?Azt hittem,hogy ott helyben elbőgöm magam.Nem elég,hogy lassan depressziós vagyok,még csesztetnek is. Miért ne?Úgy van húzzanak fel még jobban,talán azt is elérik,hogy öngyilkos leszek...

1. Nagyba hallgatom a zenémet füldugesszal hát nem dumál hozzám mindenki?!
2. Farsang.
3. Holnap matek dolgozat állítólag nekem köszönhetően.

Egyre jobban utálom az osztályban a bunkókat.Kis törpék és nekem dumálnak,piszkálnak.Haszontalan ki seggdugaszok

Elromlott a telefonom. 2 és fél éves volt már, és milliószor leakartam már cserélni, de mindig elköltöttem másra a pénzt. De nem lehet már rajta zenét hallgatni. Szóval itt a vég. Esküszöm nagyon szeretem, de muszáj már újat venni, mert emellett állandóan lefagy, a frissítés szót pedig nem is ismeri már egy jóideje, mert nembírja el. Viszont most nem szeretnék valami drága telefont. Nyáron szeretnék menni dolgozni, akkor majd veszek abból a pénzből, vagy anya vesz, de most a jogsimra kell elsősorban a pénz. Meg lassan tavasz, új cipők, ruhák öcsémnek is, plusz én alapból nem vagyok egy spórolós fajta, amit nagyon utálok magamban, főeg miután hétvégék után kinyitom a pénztárcámat. Szóval kinéztem magamnak egy LG-t, ami szép is, meg jó is, asszem. De amúgy az idegesít rohadtul, hogy manapság akkora telefonok is vannak, mint a tabletem. De nekem akkora kezem van, mint egy kisiskolásnak, így hát elég furán állnak a kezemben..

Egy 2 hónappal ezelőtt leírtam ugyanezt, de egyszerűen nem bírom hangsúlyozni..
Amikor felrakod a fülest, berakod a kedvenc zenéd, feltekered 101-re a hangerőt, (de közbe megnyitsz egy másik weboldalt is), és éppen a Garnier reklám, vagy a Maggi húsleveskocka üvölt a füledbe. Hihetetlen.

Azzal, hogy nekem ez volt az álmom, neki pedig semmit sem jelentett szenvedésen kívül. És én még azt hittem kedvel. Végig megvetett, rajtam röhögött, alig várta, hogy véget érjen a tánc, aztán simán lelépett öltözni. Én nyolc évig álmodtam a nyitótáncról, és hirtelen véget is ért.

Ez elég szar lehet, de veled legalább össze akar jönni valaki. Másoknak ez sem adatik meg.

A legtöbb ember egyszer eljut erre a szintre (van aki többször is), de hidd el, elmúlik. Sok idióta barom nem ér annyit, hogy miattuk kiakadj, hátmég hogy megöld magad. Azzal lehet legjobban visszavgni (ha egyáltalán vissza kell vágni), ha boldogan élsz, és próbálod jól érezni magad. Azt mondom, amit a barátnőm szokott nekem mondani, mikor magam alatt vagyok: Légy proton! Mindig pozitív!

jaj, de régen panaszkodtam.

mint sokan, én is nagy továbbtanulási lázban égek. miután sikerült felfognom, hogy az álmaimat elvették előlem, és ha meggebetek sem mehetek pszichológiára, a pszichiátria meg szintén kiesik a kötelező emelt biosz és fizika/kémia miatt, nagy nehezen találtam egy szakot, amit még talán képes vagyok elvégezni, és az eredeti tervek szerint a végigaludt öt évem eredményében kapott pontjaim is elegek. erre ma kiderült, hogy a negyven többletpontnak búcsút inthetek, mert nem vagyok cigány, ezért rohadtul nem számít, hogy anyám egyedül nevel jövedelem nélkül, és tartósan beteg vagyok több klinikai halállal a hátam mögött, mert "a tizennyolcadik születésnapom előtti két hónapban nem kaptam gyermekvédelmit". bezzeg akinek németben dolgozik az apja, és küldi haza a milliókat, az hátrányos helyzetű. közben pedig egy-két pofára menő tanárom, amíg betegen vagyok, hat egyessel gazdagított - eddig pff -, így az átlagom is szépen romlik utolsó félévre, pedig végre sikerült négy egész fölöttit produkálnom. jelenlegi állás szerint talán felvesznek egy rohadt felsőktatási szakképzésre, de mivel ugye ott is emelhetik a pontokat, ha sok a jelentkező, még abban sem lennék biztos, és azzal egyébként is kitörölhetem, ugyanúgy minimálbérért fogok vele gürizni, de ne menjek most éhen dögleni Londonba, mert szakma nélkül fölösleges, szenvedjek még itt. krva jó.

Beteg voltam asszem úgy 2 hete, és akkor akartam jelentkezni előrehozottra. Na most kiderült, hogy már lecsúsztam a határidőről, mert az ofőm hiába dumált anyámnak, hogy nyugodtan mehessek, nem szólt a határidőkről én meg azt hittem, még van időm. Nos, nincs. Ma járt le. Igazából a tanárunk bszik akármit is mondani róla, sőt, még tesztet akart iratni velünk, ki áll készen rá, szóval még teljesen abba a hitbe voltam, hogy még van időm. Vicc az egész... Azt hittem anya mérges lesz, de ő inkább a nyelvizsgámat erőlteti. Amit csak nyáron tudok letenni, így előregondolva. Mivel kaptam telefont, ezért nyáron elmegyek dolgozni, és abból fizetem valahogy ki.

Tegnap sikeresen elkaptam azt a bizonyos influenzát amiben az osztálytársaim hetek óta szenvednek. Elõször csak a torkom fájt, de elviselhetetlenül, viszont tegnap azért mentem suliba. Matekon kezdtem érezni, hogy szédülök, álmos vagyok és rettenetesen gyenge, a kezemet is alig tudtam felemelni. Nem szóltam az ofõmnek, hiszen csak két óra volt hátra, az egyik persze technika, de azon mindig csak telefonozunk. Viszont nyelvtanon alig bírtam figyelni, csak bambán figyeltem a füzetemet, amikor a tanár hirtelen kérdez valamit, én meg persze nem tudtam a választ. Elkezdett csesztetni, természetesen már alig bírtam felfogni a szavai értelmét. Amikor vége lett az óráimnak elindultam a buszmegállóba, szerencsére most nem késett. Viszont alig bírtam ki azt az 50 perc útat, többször is majdnem elaludtam és nagyon melegem is volt. Amikor hazaértem vettem be gyógyszert és lefeküdtem, gondoltam majd utána tanulok. Gondoltam. Viszont este fél nyolckor keltem fel és csak még rosszabbul voltam, úgy éreztem lángol a testem. Gyorsan elpakoltam a másnapi cuccokat és mentem fürdeni, utána meg lefeküdtem. És akkor hajnali 1:15-kor felébredek, megmérem a lázam és 37.8-at mutattot. Hideg vízzel megmostam az arcom és sikerült aludnom max fél órát, de akkor már szédültem is. Fél óra alatt 38.3-ra felment a lázam így jéghideg vízben megzuhanyoztam, de nem igazán segített. 4:23-kor sikerült végre elaludnom, egy lázcsillapító után.
Reggel úgy ébredtem, hogy a már csak a torkom fáj, de alig egy órán belül a testhõmérsékletem megint 38 fölé emelkedett. 11 órakor anyukám elvitt kocsival az orvoshoz, de annyian voltak, hogy inkább hazamentünk és csak egy óra múlva mentünk vissza. Amúgy röhejes, hogy más emberek napi 12 órát (vagy többet) dolgoznak, amikor az orvos mindössze három órán át hajlandó rendelni.
Elmondtam neki a panaszaimat, meghallgata a szívverésemet és megnézte a torkomat. Felírt három gyógyszert, kettõt a lázamra és egyet a begyulladt torkomra. Azok egy ideig leviszik a lázamat, de utána mindig felmegy, és akárhogy próbálok aludni egyszerûen nem megy. Jövõ hét szerdán kell visszamenni, ha nem javulok, addig itthon pihennek és reménykedem, hogy jobban leszek.

Köszönöm a tanácsaidat.Nagyon szeretem az osztályomat,de vadállatok a fiúk.Hülyeségeket mondanak.Már év eleje óta tart ez az állapot,de,mint mindig senki nem tud semmiről...

Az emberek többségének vannak rossz és legtöbbször jó emlékei az osztályával, és itt is olvastam, hogy sokan mennyire szeretitek egymást az osztályban. Szerencsés ember, aki ezt elmondhatja. Ha megnézzük a mi kis, 22 főből álló közönségünket, kívülről egy boldog, összetartó csapatot látni, ha pedig az ember nap mint nap velük van, a hosszú évek során már csak azt tapasztalom, hogy tele vagyunk veszteni képtelen, szeretettelen emberekkkel, fájdalommal, szomorúsággal. Rólam tudni illik, hogy egyáltalán nem bírom a kritikát, pedig tőlük már bőven kaptam belőle. Ma például testnevelés órán kosaraztunk, ami roppantul nem az erősségem, ügyesen el is csesztem egy dobást, amivel vesztett a csapat. Ez oké, de az egyik lány, aki a rokonom (!), olyan szinten kiakadt, hogy nem csinált mást egész nap, csak engem szidott, vagy ha kérdeztem tőle valamit, egyszerűen levegőnek nézett. Megértem én, hogy ilyen típus, mint ahogyan én érzékeny, de azért veszteni tudjon már valaki. Meg amúgy sem csak most csinálja ezt, süt róla hogy nagyon fáj neki, hogy létezem. Olyan hideg kapcsolat két rokon között, mint a miénk, az már fájdalmas. És persze nem csak róla van szó, a többiek is hasonlóan viselkednek, csak akkor nem engem érint az eset. Ha csinálsz valami aprót, van aki egy életre képes téged gyűlölni, ami nagy szó. Engem amúgy is utál mindenki, amiért ilyen antiszociális vagyok. Már nem sok van és repülök innen szerencsére, remélem már végre egy olyan helyre, ahol létezik az a szó, hogy tisztelet.

saját magammal és a néhanapján rám törő antiszociális hangulatommal. persze, hogy most kellett rám törnie! ma semmihez sem volt kedvem, ha nem rángattak volna el suliba, valószínűleg egész nap csak ültem volna és néztem volna ki a fejemből. még a farsangra sem volt kedvem elmenni, pedig tökre vártam. na mindegy, majd jövőre!^^
és még az orrom is vérzik.

Az antiszociális személyiségzavar vagy szociopátia, (angolul Antisocial personality disorder) a nemzetközi betegség-osztályozási rendszereknek megfelelően a társadalomba való beilleszkedés súlyos zavara. Az antiszociális személyiség a „nem szeret, nem szorong, nem tanul” negatív triásszal írható le a legrövidebben.


"Antiszociális:

Másoknak ártó (személy); akinek tettei burkoltan, de szándékosan kárt okoznak más személynek vagy az egész közösségnek; akinek viselkedése, hozzáállása ellentétben áll a körülötte lévők érdekeivel."


Én nem hiszem hogy itt sokan azok lennének,szerintem csak nem tudjátok mi mit jelent pontosan....

Csak azért másoltam ezt be ide,mert tényleg sokan írjátok utánajárás nélkül,hogy antiszociálisan viselkedtek,vagy esetleg azok vagytok....nem okoskodni akarok,csak helyretenni a dolgokat.és bocs attól,akire ezek a leírások tényleg ráillenek....

Annyira unalmas azt hallgatni, hogy mert vékony vagyok, biztos valamilyen betegségem van és szándékosan vagyok az. Mindig a súlyommal viccelődnek, hogy engem meg sem érez a talaj ésatöbbiésatöbbi...