Ma éppen mivel van tele a tököd?

13 pont?Azigenöcsém.
Nem,ez a József Attila.Egyszerűen nem értem.A tavalyi ponthatár 109 pont volt,most meg rögtön 6 pontot emelnek rajta?Nevetséges,hiszen a mostani felvételi átlag nem lett olyan kiemelkedő,hogy ennyire feltolják a pontokat.Ha jól emlékszem,olyan 52 pont körüli lett az országos átlag.Bár még mindig jobban jártam,mint a húgom barátnője,aki 5 pontos magyart és 7 pontos matekot írt...

Nem értem miért okoz egyeseknek lelki megnyugvást, hogy több emberrel megossza az intim életét. Persze hangosan nehogy valaki le is maradjon a pikáns részletekről. Ma az osztályban mindenkinek az egyik béta nőstény siránkozását kellett hallgatnia, mert pánikolt, hogy nem-e terhes. Az ilyet miért kell világgá kürtölni? Utána csodálkozik és fel van háborodva, ha valamilyen jelzővel illetik

Kicsit viccesnek érzem, hogy nekem beszélnek ki egy személyt, hogy mennyire undorító dolog, hogy ő meleg és hogy felőlük csinálhat akármit, csak ők ne lássák. Ez a személy a legjobb barátom, szóval kicsit vicces a dolog, annak ismeretében, hogy ezt ők is nagyon jól tudják. Nem tudom, ilyenkor annyira kívülállónak érzem magam, hogy nekem semmi problémám nincs ezzel a dologgal, ők viszont lefújjogják ezt, a szemébe viszont mást mondanak. Undorítóak az emberek. És nagyon kivagyok azon akadva, hogy nekem ilyeneket mondanak róla...
Apa megfázott, és nemhogy bevenne valami gyógyszert, áá minek is? Ha beteg leszek, nem tudom mit csinálok vele, már 11 napja nem veszekedtünk, mikoris kivertem a biztosítákot, hogy kell egy új telefon. Amire szerintük semmi szükségem nem lett volna, de mióta anyám használja a régimet, azóta csak azt hallom, ahogy szidja Pluszba ma lepudingoztam a frissen mosott hajamat és a 10 napos Ájfonkát, amire még nem vettem fóliát. Még szerencse, hogy van rá biztosítás.

Rohadtul kimerültnek érzem magam minden percben, alig van étvágyam, ráadásul még mindig nem lábaltam ki teljesen ebbõl az influenzából. Most pedig észrevettem, hogy nagyon érzékeny vagyok mindenre, rögtön sírni támad kedvem amikor egyedül vagyok, az emberek pedig magam körül csak idegesíteni tudnak. Az sem segít, hogy még mindig dagadt mandulával kell holnap hajnalban megint buszra szálnom és végigülnõm nyolc órát az iskolában. Mit tagadjam, semmi kedvem visszamenni. Elegem van már belõle, hogy minden tanár engem csesztett, elegem van a "barátaimból" is akik betegségem alatt egyszer sem érdeklõdtek az iránt, hogy hogy érzem magam. Ezt már megszoktam, de rosszul vagyok tõle, hogy holnaptól megint az én fülembe fognak nyávogni és elmondani mindennek a másikat. Az szintén nem segít, hogy esténként legalább háromszor felébredek és reggel hullaként mászkálok. Teljesen olyan mintha élõhalott lennék, nincs kedvem semmihez, egész nap csak a szobámban gubbasztok és folyton ideges vagyok valami miatt. A sötét gondolatok meg csak jönnek-mennek a fejemben egész nap.

tesin talajtorna osztályzás volt. be is melegítettem,csak arról a kicsiny tényről feledkeztem el,hogy már nem vagyok 10 éves.
bár megkaptam az ötöst, de a hídból feljövésnél úgy megroppantottam a nyakam és a vállam közti részt,hogy azóta felhúzott vállal közlekedek. és itthon még egy nyamvadt izomlazító kenőcs sincsen.

Azzal, hogy már beleuntam az egész iskola dologba. Mindennap ugyanaz a monotonitás, mindennap ugyanaz a felállás: elmegyek itthonról fél 7-kor, haza érek kb. fél 4-4-re, nem eszek, éjfélig fent vagyok, és fél 5 körül felébredek (de hogy mi a holtkórós f***ért, arról fogalmam sincs...) és kezdődik elölről. Aztán meg a tanár azt hiszi, hogy az agyunk egy szivacs, ami bármit képes befogadni. Tegnap ugyanis első órában bejelentett egy dolgozatot, amit elvileg ma írtunk volna kb. 90 oldalból, ami még nem is lenne durva, de olyan tömény az egész, és száraz, hogy rábeszéltük, legalább 1 napot toljunk. Persze jött az, hogy de ezt már tanultuk, csak át kell olvasni... igen, csak nem fogok emlékezni arra, amit majd 1 éve vettünk... Aztán most itt ülök, mindenből kettőt látok már, tegnap is szinte alig aludtam, éjfélig nézegettem a könyvet, aztán ma már nem tudtam tovább folytatni, de még kaptunk itthonra is feladatot, még meg kell írnom 2 házi dolgozatot, és jövőhéten gyakorlatból is írunk, meg persze a vizsgára készülő üzleti tervet is be kellene fejeznem... persze, időm mint a tenger

Nem sűrűn írok ide, de most megteszem. Nem tudom ki kelt már fel úgy, hogy egyszerűen nem bírta k kinyitni a szemét és könnyezett. Velem ez történt ma reggel. Mikor éreztem ,hogy a jobb szememet nem bírom kinyitni, akkor azonnal a tükörhöz rohantam. Persze kellett villany, ami amúgy se a kedvenc dolgom reggelente. De most főkép nem volt az. Állok a tükör elé erre fel,: be van dagadva, véres a szemem és nem igazán tudom kinyitni. A kellemetlen érzésekről ne is beszéljünk. Anyu szerencsére felkelt és ő legalább megtudta állapítani mi bajom, mert én egy kicsit megijedtem. de attól még nem jobb, hogy tudom. Még mikor felkeltem akkor pislogni nehezen tudtam .Most már tudok, de helyette csípős érzések kelnek a jobb szememre, amitől szerintem befogok könnyezni.Ez amúgy azért is baromira rossz nekem, mert így olvasni sem nagyon tudok, mert ugye, ha megerőltettem akkor szerintem csak rosszabb lesz a helyzet.
A történet iróniája, hogy tegnap olvastam egy cikket egy kézilabdázóról, aki a bal szemére megvakult. Én nem vakultam meg, de tény, hogy a szememnek lett baja.

Tegnap felhívott két lány.Ismeretlen szám volt természetesen.Megkérdezték mi a nevem.Én meg elgondolkoztam,kivel is beszélek,kinek van ilyen hangja és kis idő múlva mondtam csak,hogy "Eszter". Erre megkérdezték,hogy ennyit kellett gondolkodni a nevemen.Utána még azt is kérdezték,hogy mi a teljes nevem,illetve,azt mondták,hogy hasonlít a hangom valamilyen Georgináéra.Mondtam,hogy engem Eszternek hívnak és erre elkezdték,hogy "Akkor nyald ki a picsámat". Bocs,hogy nem Georgina a nevem...

Bocsánat a szóismétlésekért,de ideges vagyok.

ha nincs krém, akkor egy meleg fürdő is sokat segít rajta. vagy ha megkéred anyukádat/apukádat hogy vegyen valamilyen kenőcsöt, akkor a lóbalzsamot tudom ajánlani, az sokat segít.
-bocsánat az offért-

köszönöm jó tanácsod! de szerencsére kialudtam a fájdalom nagy részét

Tegnap tesin azt a hülye Netfit szarságot csináltuk, ami akkora egy baromság, mert mi köze van a hajlékonyságnak ahhoz, hogy egészséges vagyok? Szóval tegnap azt a hülye távolugrást csináltuk és nekem azóta leszakad mindenem. Nem tudom, hogy most tényleg ezért ez, de azóta fáj ennyire. Már a levegővétel is nehezemre esik, tüsszenteni nem is merek, az egész gerincoszlopom fáj. Anya meg elment barátnőzni és hagyott nekem egy gyógyszert, nem is érdekelte hogy ott bőgök, amit mellesleg a buszozás egész ideje alatt tartottam vissza.
Amúgy eddig mindenbe egészséges vagyok, kivéve az ingafutást, mert olyan köhögőrohamot kaptam, hogy inkább abbahagytam, majdnem megfulladtam.

A náthával és fülfájással van tele a tököm

Meglett a vérvételem eredménye, és a vasam még kevesebb lett, mint múltkor volt, pedig szedtem a vastablettát. Ez milyen már?? És az a gáz, hogy az én szakmámnál a vashiány kizáró ok, ha megtudják fel sem vesznek dolgozni, akkor viszont én kinyírom magam! Úgyhogy van 3 hónapom, hogy 3-ról 10-re föltornázzam a vasam...
Meg kaptam új savlekötőt, már majdnem egy hónapja szedem, de nem igen akarja lekötni a savamat. Fölhívtam a dokit, ő fölírt egy másik gyógyszert, úgyhogy most kettőt kell egyszerre szednem, és nagyon remélem, hogy így használ, mert a kövi lépés a tükrözés, amit szeretnék elkerülni!
Én nem tudom, hogy a sok gyógyszertől van-e amit szednem kell, vagy a vashiánytól, de hetek óta sz*r a közérzetem, hányingerem van folyamatosan és fáj a fejem.

Minden elromlik. Kezdődött a laptopommal, ami nem is volt annyira meglepő, nem egy mai darab, de ettől még gáz, főleg, hogy nem éppen olcsó mulatság megjavítani... aztán az mp4 - em, az viszont nincs még egy éves, de végleg vége, nem lehet vele mit kezdeni. Utána jött a számológépem, annak a kijelzője mondott csődöt, de szerencsére valami kretén felrúgta a táskámat a suliban, a számológép kiesett, és valahogy helyrerázódott, mert most megint működik. Ma meg a medálom tört el, csak úgy a semmiből megrepett és kettéesett.
És ha mindez nem lenne elég, reggel a tesóm fogkeféjével mostam fogat. Ebben az a szép, hogy a tesóm 3 éve nem lakik itthon, és ezt a fogkefét még akkor felejtette itt... O.o

a komolyabb, lélektaposó problémáim ecsetelésébe bele sem kezdenék..

Ezzel az őrjítő várakozással, hogy felvettek-e vagy sem. Egy ember azt mondta, hogy jó eredmény lett az enyém, fel fognak venni, erre meg a hivatalos rangsoron rossz helyen vagyok. És már nem bírom kivárni, hogy akkor most mi is van. Na meg mi lesz, hogyha nem vesznek fel?

Nincs vasfelszívódási zavarod véletlenül? Esetleg sok sóskát/spenótot eszel? Mert azok is rontják a vas hasznosulását.

A kínos pillanat, amikor este 9-kor nagyságrendekkel jobban tudsz figyelni órán, mint reggel 9-kor

A nátha,a torkommal,hogy alig van hangom..

Nincs okod a pánikra, gondolom az egy előzetes rangsor akar lenni, amit nézegettél. Az meg még változhat is (pl. nem oda megy valaki stb., stb.). Az előzetes rangsorban anno én is gáz helyen voltam, mégis felvettek, mert a végére annyira módosult a lista. Szóval ha azt mondták, hogy felvesznek, akkor nagy valószínűséggel fel is vesznek, nem kell aggódnod.

Tőlem lassan csak azt szabad megkérdezni, hogy épp mivel nincs...

A családdal. Amúgy is elég frusztrált vagyok a suli miatt, teljesen kezdek összeomlani lelkileg (majd a továbbiakban közlöm miért...), és akkor haza érek rohadt fáradtan, és azt kell hallgatnom, kinek mi a baja a másikkal, már megint mi nyomja a lelküket, egyéb nyomorok. Anyu volt kórházban 2 napja, és folyamatosan hallgatom, hogy mert nővérem játssza az istent, fontoskodik, akkor apám hipochondert játszik, mert húgom is beteg, és miután volt vérvételen meg röntgenen apu is elment... na most apu már 3 hete közölte, hogy kell mennie, meg hát nálunk nővérem és anyum szerint apunak nem lehet semmi baja, mert mindent csak megjátszik... persze egy gyári munkás, aki 20 éve rakodó gépekkel foglalkozik megjátssza magát, úgy, hogy a bokáját is ő magának dagasztja be valahogy, és saját magának írja fel a gyógyszereket... hooogyne

A másik a hímnemű egyedek, akikkel összehoz a sors. Elhiszem, hogy nincs jobb dolguk, mint szegény lányokat kergetni meg... igen. [rizsa következik] De amikor ezzel a személlyel megismerkedtem, alig vártam, hogy lehessen köztünk valami... aztán kb. 6-7 hónappal később egy szép őszi éjjel valóra is vált ez a dolog () Imádtam: boldog voltam, pillangókat lehetett velem fogatni, mindent feladtam volna érte, és annyira motivált, hogy találkozhassak vele, hogy képes voltam reggeltől estig (igen suliban szünetben, hazafelé a buszon...) tanulni, és nagyon jól éreztem magam, hívott folyamatosan, hívtam, volt, hogy fél 11-kor beszéltünk TELEFONON (nem facebookon...). Névnapomra is meglepett, karácsonyra is megleptük egymást. Aztán jött a krach. Január óta nem hív fel egyszer sem, csak ha valami van, ha épp nem tudunk találkozni. Legszívesebben otthagynám, de... túlságosan szeretem. Megbeszéltük az egészet, de... nekem nagyon rosszul esik, hogy napokig azt sem tudom él-e vagy hal, a telefonokra nem válaszol, sms-ekre még annyira sem... [rizsa vége] Na mindegy. Szóval ebből csak azt akartam kihozni, hogy 1-2-3 hónapig szép szóval illetnek, 'kis szívem' 'drágám', ilyen meglepi, olyan meglepi, ennyit találkozni, annyit beszélni. Aztán kihuny ez az egész. Akkor ne az elejébe fektessék az energiájukat, hanem szépen fokozatosan, mert ez így nem tudom miért jó nekik. Én speciel nagyon hisztis tudok lenni ilyen dolgokért, de van amikor már annyira elegem van belőle, hogy leülök csendben, és gondolkozok, nézek ki a fejemből...

Aztán a harmadik (igen, ez már az utolsó...), hogy még mindig van 3 hónap ebből a retkes iskolából. Nem lenne semmi bajom, mert már kezdek beletörődni, hogy ilyen sokat kell tanulni, és a tanárokkal sincs most épp gondom. Sokkal inkább az osztálytársaim, 'barátaim' miatt van az egész. Ha tehetném, és leigazolhatnám, be sem mennék. Nem is érdekelne a sok óra. De ezeket a birkákat nézni egész nap, és hallgatni őket... Na most 4 személyről lesz szó. Hívjuk őket Sz-nek, E-nek, J-nek, M-nek. Na szóval, M félévkor sulit váltott, és Sz-nek a legjobb barátnője volt, szóval amíg itt volt, ránk sem bagózott. Aztán M elment, egyből jött oda hozzánk. E és J persze 'jaj, nem fogjuk hagyni, hogy visszajöjjön...' Persze Kb. 3-4 hete (igen hete, csak most bukik ki az egész belőlem) egy busszal jönnek reggel (persze én nem, mert én nem oda valósi vagyok, ahova ők), és beérve kezdődik a kétszínűség újabb és újabb felvonása. Napok óta frusztrál az egész, és már beszélni sincs kedvem velük. E és Sz nagyon jó pajtik lettek, én meg magamba fojtom az egészet. Hozzám már nem is jönnek oda, már nem beszélnek velem, mintha... leprás lennék b***** meg... Aztán ma sikerült erre még egy lapáttal tenni. Nem éreztem magam amúgy sem elég szarul ez miatt (neeem, tényleg nem...), kint telefonáltam a folyosón, és mikor visszaértem egy csoportba tömörültek. Gondoltam, na beszállok a beszélgetésbe, és leültem közéjük. Nem kellett volna. E-nek kellett mennie a NAV-hoz, meg egy ajándékutalványt beváltani. S akkor már, hogy ne egyedül menjen, megy vele Sz meg J is. S akkor ha már úgy ott vannak, elmennek cukrászdába. Ülök, nézek bután. A vérnyomásom a csillagos eget verdeste, és a szemeimbe könnyek szöktek, és egy fanyar mosolyt ejtve feléjük inkább leültem a helyemre. Nekem nem szóltak. Pedig elméletileg E-nek én vagyok a legjobb barátnője... a f***omnak legyen ilyen barátnője. Sőt... meg vagyok egyedül is. Eddig is megvoltam, eztán is megleszek. Csak azért még is rosszul esik... Nagyon is.

Köszönöm a figyelmet, remélem senki nem unta halálra magát