Ma éppen mivel van tele a tököd?

Nyugodjék békében az ismerősöd!
Vannak még jó szakemberek a rendőrszakmában,csak tudod,az összeset két lábbal rugdossák ki a munkahelyről,mint a macskát sz*rni,mert vagy a politikai nézetei nem egyeznek a főnökével,vagy kell a hely az olyan beosztottaknak,akik a boss nem éppen legális hasznára válhatnak.Történetesen ez esett meg anyukámmal is. Komolyan,jövőre lesz 20 éve,hogy a szakmában van,egyetemre jár,a család ott hagyott csapot-papot a munkája miatt és elköltözött egy hótismeretlen helyre,erre mit ad isten?A buzeráns osztályvezetője rákente,hogy korrupt és egyéb vigasságokat,oszt' október elején el is pateroltatta az ominózus intézményből.Azóta itthon van.Nagyon megviselte szegényt az eset.És gondolom tök' egyszerű,miért kellett eltávolítani.(1),Rákenték,hogy korrupt,de Ő nem vállalta magára a disznóságot,(2),nem jött össze a főnökkel,hiszen mit is képzel?Azért jött el rendőrnek,miszerint a kapuzárási pánikos főnöke vágyait elégítse ki...(3),Az egyik alkoholista,valahonnan odalasszózott földrajz szakos kis rendőrkisasszony megtette amit előbb leírtam + anyu mert szólni,hogy részegen jár be dolgozni,mekkora botrány lett belőle!...(4),egyszerűen csak zavarta a sok kisp*csöt a tudat,jé,van még rendőr,aki gerinccel végzi a munkáját... Szomorú tény,de ez van,ebben a kegyetlen világban már mindenkit ezen dolgok alapján ítélnek meg;politikai hovatartozás,vallás,könnyűvérűség,p*csanyalósági-szint. Egyébként van igazság abban,amit mondsz.Anyukámnak is volt olyan ügye,hogy a részeg gyerek az elmeszesedett agyú édesanyját kirabolta,megverte,szerencsétlen nő lábtöréssel kúszott fel egy vonatra és vergődött el egy kórházig,mikor meg tudott szökni - mégis parancs lett,hanyagolja az ügyet,ez nem több csupán egy családi balhénál,majd megoldódik.Azt említettem már,hogy a város drogdílerei akkor is drogot árulnak 0-24-ben,amikor a rendőrök ott tanyáznak egész nap a forgalom irányítás miatt az utóbbi időben esedékes építési munkálatok miatt?
Ez lenne kérem szépen egy átlag' magyar rendőrség.Egyik-másik komolyan rosszabb,mint néhány maffiacsalád...

A szerelemmel...azzal van tele a t.köm...és abból hogy komplett elmebeteget varázsol mindenkiből...

A szüleimmel. Semmi nem jó nekik, akármit csinálok. Csütörtökön anya azt mondta, írjam az olvasónaplót, mert kedden be kell adni, úgyhogy pénteken azzal kezdtem foglalatoskodni, erre mindketten felcsörtetnek a szobámba és elkezdenek üvöltözni, hogy miért nem jövök le porszívózni, meg amúgy sem segítek semmit soha, csak fekszem a szobámban. Amikor pedig kijelentettem, hogy előző nap abban állapodtunk meg, hogy a kötelezőt kell olvasnom, még ők akadtak ki. Ráadásul folyton jönnek olyanokkal, hogy elegük van belőlem, meg holnap anyák napja, hát hogy képzelem, hogy nem készültem, de az, hogy nekem meg idén egybeesik ezzel a névnapom, kit érdekel? Erre közöltem, talán azért nem vettem semmit, mert nincs keresetem, ugyanis megígérték, hogy kapok havonta pénzt bő két évvel ezelőtt, és azóta sem lett belőle semmi. Ebből adódóan kézzel sem tudok csinálni semmit, mivel nincs miből. Kérni tőlük felesleges, a városban nincs normális bolt, egyedül meg nem fogok bebuszozni Pestre, ha minden áldott nap este hétkor érek haza és akkor kell tanulnom másnapra. Ha pedig szóvá merem tenni, hogy kicsit igazságtalan, hogy a nekik fontos ünnepeken mindig nagyobb a hangsúly, ők hüledeznek, mennyire figyelmetlen vagyok. Hát köszönöm szépen.

Ráadásul az öcsém mindig bejön a szobámba valami hülyeség miatt. Töltsek a régi telefonomra zenét, hogy hallgathassa, de nem fogja fel, akárhányszor mondom, hogy nincs benne SD, nem fog menni, ráadásul az USB-kábel is eltűnt, erre leül a földre, majd feláll, pakolászik az asztalomon, megkérem, hogy menjen már a saját szobájába, a földszintre, az udvarra vagy mit bánom én, közli, hogy nem. Minden cuccát áthordja, aztán szétdobálja őket, de előtte rendszeresen megígéri, hogy rendet rak. Aha, persze. Azt is nekem kell, amikor meg merészelem kérni, hogy ugyan szedd már össze a holmijaid, neki áll feljebb.

Hú...De rég jártam itt.Panaszkodjunk egy kicsit.

1.A másodunokatestvéremmel.Konkrétan leszar(bocsánat a kifejezésért),aztán csodálkozik,ha haragszom rá.Bocs,hogy emlékszem milyen volt ezelőtt,amikor jó haverok voltunk és nekem ő lett a legjobb barátom.Levelet írtam neki,ha ő nem akar velem barátkozni,akkor ne erőltessük a barátságunkat(mert egy ideje úgy érzem csak kényszerből ír rám).Erre megutált.Na akkor sírjunk át napokat és írjunk másik levelet,amiben bocsánatot kérek tőle mindenért.És hogy ezután mi történt?Semmi.Nem keresett,a telefonja ki volt kapcsolva így ott sem értem el.Szombatom(ezelőtti héten) meg visszahívott(nem tudta ki hívta vagy 50x míg ki volt kapcsolva) és,amikor mondtam,hogy ki vagyok és kérdeztem tőle,hogy ugye nem fogja letenni,azt mondta,hogy le kell tennie és le is tette(megjegyzem köszönni sem köszönt).

2.A kiszemeltemmel.Mondta többször is,hogy nem tetszek neki,de amikor ott voltam a haverjaival és vele,akkor őt szívatták,hogy mennyire szeret stb...Nem nagyon tiltakozott csak elpirult és szökni próbált.Tegnap meg rám ír Facebookon,hogy elege van belőlem és a barátaimból.Könyörgöm...Nem is szóltam hozzá,a barátaim se 1-2 hete,az ő haverjai szívatnak engem.Különben is,ha nem tetszek neki miért érdekli ennyire,hogy ki mit mond róla/rólunk.(Jó megértem,az már durva egy kicsit,hogy a suliba olyan pletyka jár,hogy szakítottunk és jártunk is)

3.Egy másik másodunokatestvéremmel,akit személyesen nem ismerek.Írtam neki szintén Facebookon,hogy szeretném megismerni elmehetnénk-e fagyizni/sétálni.Látta de nem írt vissza.Másnap fent volt ráírtam,hogy mit szól az ötlethez,szintén látta,de nem írt vissza.Jó,hogy a rokonom nem akar megismerni...

Azt hiszem ennyi,bocsánat a kis regényért,de úgy éreztem ki kell adnom magamból.Ha valaki tudna tanácsot adni bármelyik helyzetre,szívesen fogadom.

Jövőre ilyenkor szerintem a halál közelében leszek, már rég kibőgöm magam anyámnak vagy hatszor, megőrülök és rohadtul nem fogok majd tudni aludni semmit sem. Jövőre érettségizni fogok, és igazából ma jöttem rá, hogy bizony jövőre én következem. Már most félek. Nem merek belegondolni mi lesz, mert szerintem észre se veszem és bizony itt lesz az idő, hogy tanuljak. Ez az év is hihetetlenül gyorsan elment. Ilyenkor inkább lennék 9-es vagy valami, ez a 11 rohadtul nem az én műfajom, hát basszus lassan munkát kell keresnem, aztán egész nap Spongyabobot néztem ma is.

minden normális ismerősöm sulijában érettségi szünet van vagy kirándulás nálunk meg tanulni kell és minden nap vagy szóbeli vagy írásbeli... holnap kezdődik neee..

"De vékony vagy. Eszel te rendesen? Nincs valamilyen betegséged? Rád férne pár kiló. Kilátszanak a csontjaid."
Ehhez hasonló beszólásokból. Sajnálom, hogy nem sikerül híznom, pedig már mindennel próbálkoztam. Kezd elegem lenni abból, hogy ha valaki vékony a fejéhez van vágva, hogy direkt az. Nem veszik észre egyesek, hogy az ilyen beszólások ugyanúgy esnek nekünk is, mint ha egy molettebb embert letámadnák, hogy "De kövér vagy."

A tavaszi fáradsággal.Hiába alszom 10-11 órákat,szedek vastablettát,különféle vitaminokat (hátha valamelyik hiányomtól vagyok ennyire zombi),nem használ semmi.Már reggel olyan hangulatban és állapotban vagyok,mint a mosott sz*r,minden óra után rutinszerűen mászom el a mosdóig felfrissíteni az arcom,hogy a következőn még ha K.O. is lennék,azért biztos,ami biztos,ne aludjak el.Halvány lila gőzöm sincs hogyan fogom kibírni ezt az egy hónapot.Gondoltam rá,miszerint kiíratom magam a dokival,oszt' maradok itthon a fr*ncba,legalább lesz időm összekapni magam,ellenben az sem lehetséges a rengeteg betegségem miatt.Mellesleg nem tudom,manapság mi van a tanárokkal,de megint elkezdték bevezetni a mindennap tézé,röpi,felelés,trallala...rendszert.Szuper arra feleszmélni órán,hogy a tanár már három hétre előre beszervezett nekünk mindenféle baromságot.Aztán,ha kivégeztük valamelyik tantárgy éves anyagát,akkor sincs megállás,készülni kell a kompetenciára,ami természetesen 10-20 év után pont most pont nyelvből is lesz.Mert miért is ne?A konfirmációról asszem' pedig már rinyáltam eleget.El sem tudom képzelni,mi fog történni gimiben,ahol a suli miatt majd még járhatok is be a hatórási vonattal a napi 7-8 óra szenvedésért.
Tudom,tudom,puhány vagyok.Na,akkor asszem',megyek is aludni lassan.

Utálok mensturálni. Tudom, a legtöbb lány is utál, de nekem szerintem a szokásonál is elviselhetetlenebb. Igazából gyanús volt hogy az utóbbi 3 hónapban nem is nagyon görcsöltem, na most szerintem triplán, mert annyira fáj hogy se feküdni, se állni, se ülni semmit nem tudok. Beszedtem vagy 4 gyógyszert ma, de egy sem segít, a derekam is leszakad, minden bajom van holnap ráadásul iskola, és tuti kimegyünk futni tesin a 30 fokba, ami a vérnyomásomnak se túl kedvező, szóval holnap duplán halok meg.
Plusz az eddig, szép és jó, összetartó osztályomból lassan háborús övezet lesz, úgy 3 ember miatt, akik már engem is kibeszélnek, hogy miért nem velük vagyok, miért másokkal, komolyan lassan ők szabják meg kivel barátkozhatok. Ezért nem jó ha az ember szinte mindenkivel jóba van az osztályából.

Nem mondanám, hogy konkrétan "tele van a tököm" ezzel, de olyan furcsa érzés, hogy elballagtam. Akkora űrt érzek magamban, mint még soha. Bár találkozok velük még, meg ugye együtt megyünk érettségizni (többnyire), de ma is az osztályunkban írtuk a magyart, és annyira üres volt minden. Nagyon rossz, hogy az már nem a mi osztályunk.

Hát a nyelvvizsgával, de nagyon. Olyan szinten állok a franciával, hogy múltkor mikor az új sulimban a művészet értelmezéséről beszéltünk és a vetítésbe érkezett a következő kép "Ceci n'est pas une pipe" -gondolom ismeritek- nekem görcsbe rándult a gyomrom, teljesen rosszul lettem holott kéttannyelvűbe jártam. Ma néztem meg a beosztást és annyira valóságos lett, hogy szombaton nyelvvizsga, hogy nem tudok leülni vagy egy percen keresztül egy dologra gondolni. A próba vizsgám egészen jó lett, de mivanhamivan mi van ha nem értem a szöveget, nem hallom a magnót, nem értem a magnóst. Nem is érzem magam elég felkészültnek. Komolyan mondom előbb ülnék be holnap egy matekérettségit megírni mint szombaton vizsgázni legközelebb már a "minek örülsz topikba" szeretném írni, hogy meg lett. gyönyörű mondat istenem *-*

Az iskolával annak ellenére, hogy nem is járok már egy hete...

Tegnap írtam a 'Ma éppen minek örülsz?' topicba. Nem tartott sokáig az örömöm. Ugyanis ma osztálytársam közölte velem, meg az egész osztállyal, hogy a drága tanárunk (akivel holnap lenne konzultációnk a vizsgával kapcsolatban 9 órakor) írt neki egy sms-t, hogy délután 1-re kell mennünk. Na most, akkor az legalább 4-ig elhúzódik, és onnantól kezdve már fel sem érek Pestre a moziba előadásra. Aztán jött a következő hír, hogy egy másik tanárunk is akar konzultálni velünk... de ő is mikor?! Péntek délután, amikorra szintén lett volna lehetőségem menni moziba. 1x akarok elmenni premierre a moziba, és már szépen gondosan előkészítettem mindent, erre jön a krach. Komolyan, nem fogok többet előre tervezni.

Aztán az érettségikkel is tele van a nem létező hócipőm is. Akik most érettségiznek folyamatosan nyafognak, és dobálják a posztokat jobbra-balra. Persze, elhiszem, hogy nehéz (én is érettségiztem annak idején [2 éve] még sem nyafogtam ennyit...) mert a matek érettségit el is kezdtem csinálgatni, és rájöttem, én úgy megbuknék jelen pillanatban, mint a szél... de az, hogy percenként 'jaj, de rossz volt; de nehéz volt; októberben találkozunk' és hasonló posztoktól már kivagyok.

Több, mint egy hete rendeltük meg a nyakláncom. Nem hordok ékszereket, ezt az egyet szeretném csak viselni, erre felhívnak, és közlik, hogy jövőhéten érkezik meg, akkor is szombat környékén, amikor én osztálykiránduláson leszek a Balatonon, jó messze otthontól. Egyszer szeretnék valamit nagyon, és akkor is kikészül az idegrendszerem a vágyakozástól (igen, én ezzel is ki tudom csinálni magam).

Órák óta írom az olvasónaplót, és van még hátra kb. 25 kérdés. Így is leszakad a kezem, pedig most jön a java...

Ráadásul holnap kémia tz, és semmit sem tanultam még. Király.

Hogy relatíve magas vagyok. A 175 cm-mel már égimeszelő vagyok, pláne, hogy nekem állandóan a velem egymagas vagy nálam 1-2 cm -rel alacsonyabb férfiak jönnek be, akik általában 15 évvel idősebbek nálam és valószínűleg jó sok történet van már a hátuk mögött. Ez van, menthetetlen vagyok De legalább vállalom

Még mindig nem neked a legrosszabb a magasságod, nyugi. A magam 179 centijével már utcára sem merek menni A legjobb, hogy még nőhetek... jaj de jó, visszasírom majd a jelenlegi magasságom, ha elhagyom a 190 centit.

Az állítólagos "barátaimmal", akiknek jó vagyok, ha lelki szemetesládára van szükségük, de amúgy csak tartalék lehetek. Én még tűzbe is mentem volna értük... mostantól csak annyit kapnak tőlem, amennyit ők adnak. Vagyis semmit. Ne is számítsanak rám, ennyi elég volt belőlük, köszönöm szépen.

Fú idegesít az agyam.... Olyan vagyok,hogy mi lett volna ha azt csinálom és nem ezt..hogyha visszamennék a múltba,és valamit megváltoztatnék(tudom is hogy mit),és akkor tudom,hogy most mennyivel jobb lenne...meg egy sor ilyen történésen rágódom ,hogy mennyivel jobb lett volna ha úgy csinálom,és nem így. Némelyik dolog nem is került volna nagy erőfeszítésbe,csak egy kicsi változtatás,és minden megváltozna jó irányba.Legszívesebben a mostani tudatommal mennék vissza,mert a mostani tudatom tudná orvosolni az akkori problémákat,és mindent máshogy látnék.és nagyon is hibáztatom magamat.Ez megöl engem,ez a sok gondolkodás.Lehet meditálni kellene.Azt sem tudom azt hogyan kell.xD

A nyalizókkal. Nemcsak képtelen vagyok mások hátsóját nyalni, de azokat is megvetem, akik ezt csinálják. Nem hiszem el, hogy egy pillanatnyi előnyért megéri eldobniuk a gerincüket.

Adom.

Konkrétan egy taggal Buci12-vel