Én is neki. Ha már egyszer nem írnak róla, legalább így címlapra került.
Amúgy sem lehetett pozitív híreket olvasni Axl-ről az elmúlt öt évben... Szerencsére mostmár kicsit lenyugodott, legalábbis nem lehet lépten-nyomon olyanokat hallani róla, mint hogy a Guitar Hero-t pereli vagy hogy kitiltatja a Slash pólósokat a koncertekről, esetleg megüt egy paparazzit a reptéren... Szeretem őt, nagyon, és ha nem is értem a felfogását, tiszteletben tartom, de én igazából egyáltalán nem akarok ezekről a tetteiről hallani. Elég volt belőlük bőven.
Megvan az első 4 évada a How I Met Your Mothernek angol, felirat nélkül és egész jól megértem. Az egy dolog, hogy már magukat a részeket láttam, de hogy a beszédet megértem... Ez egy sikertörténet!
Voltam az egyik barátommal vásárolni, beültünk mekibe is, és olyan aranyos volt, hogy fizette az enyémet is Pedig már én is készültem, h fizetem, és meg is szeretném neki adni, attól még nagyon jól esik, és nem szeretné, ha megadnám Apró örömök, de jól esnek
Annak, hogy túléltem a tegnapi napot. Ritkán van ennyi váratlan dolog egy napon az életemben. Igazából hova tenni sem tudom a tegnapi esetett. Na mindegy, még pozitív dolog van belőle, addig örülök neki. Tegnap elmondtam a barátnőimnek, hogy ki tetszik nekem (igen, hiába titkoltam ügyesen 1 évig). Igazából jobban mondva rászedtek, mert elmondták, hogy bejövök egy haverjuknak, aki egyáltalán nem szimpatikus. Nem is lett volna itt semmi gond, de mikor már a nagy szünetben is ezzel jöttek, akkor szaladt ki a számon az, hogy más tetszik. És hát ekkor faggatni kezdtek én pedig mindig is rosszul hazudtam ezért az igazat mondtam, jobban mondva válaszoltam. Természetesen ráhibáztak arra is, hogy az osztályból tetszik nekem és erre csak bólogatni kezdtem és sorra kezdték sorolni a neveket én pedig csak fejcsóválásokkal jeleztem. Arra már nem is emlékszem, hogy a befejeztével egyáltalán reagáltam-e valamit a nevekre, de mikor az Ő került sorra, akkor csak összehúzott szájjal és mélyebbre süllyedve kabátomban fejeztem ki válaszom. Erre elkezdték, hogy ,,milyen aranyos”(a reakciómra). Én sose szeretem úgy mond az érzéseimet kiadni más embereknek, valamiért nagyon nehezemre estek ezek így a kérdéseiknél zavarba voltam, főleg úgy, hogy ilyen kérdéseket eddig nem tett fel senki életemben, habár életemben nem voltam sok fiúba szerelmes(úgy 3 lehet a létszámuk, ha a mostanit nem vesszük bele), ezt elismerem. Nem is tudom, de egyrészt haragszok magamra, hogy elárultam ezt, mert alapjáraton szoktunk a szünetben a fiúval és a haverjaival lenni ezért félek, hogy más lesz valamilyen szinten így, hogy most kiderült. Ugyan akkor örülök is neki, mert eddig csak az úgy nevezett naplómnak árultam el ezt a titkot meg néhány netes barátnőmnek. De még másnak nem, még anyámnak sem. Meg hát örültek is neki, hogy Ő tetszik nekem, szóval akkor én is próbálok neki. Igazából magamra se ismerek mióta közép suliba járok. Általánosba isten ments, hogy ilyeneket elárultam volna a barátnőimnek, hiába, hogy a legjobb barátnőim voltak és maradtak. Meg hát jobban tudok közösülést nyerni az osztályba, már nem az vagyok, aki némán tűri a dolgokat meg ilyesmi, hanem próbálok bátornak tűnni. Mondjuk anno az általánosba az is közre játszott, hogy ép nem egy szépség királynő vagyok és ezt a véleményt nem rejtették véka alá ,de itt a közép suliba elfogadnak olyannak amilyennek. Most nevethettek rajtam, mert még magamon se tudok eligazodni, sőt fogalmam sincs már ,hogy miért írok ilyen hosszú sorokat. Azt hiszem örülök, hogy azután az élet után, amin kislány koromba keresztül mentem végleg eltűnt és egy új korszakba vagyok.
Én igazából leginkább a tegnapi napnak örülök nagyon. Unokatestvéremmel elmentünk az osztálytársához, aki amúgy egy nyár alatt nagyon jó barátnőm lett, plusz ott volt még az osztálytársam, Domi, tehát a jó társaság nálam abszolút ki volt pipálva. Azt terveztük, hogy majd este megnézzük a TV-ben a Paranormal Activity 4-et, de még jóval korábban mentünk át hozzájuk, és hát úristen, hol kezdjem. Tulajdonképpen már az első pillanattól fogva ment a sok röhögés, nevetés, mogyoródobálás, földre esések, hangos zene, tánc, szóval nagyon jó volt a hangulat. Komolyan, annyira felszabadultam tegnap, már nagyon elegem volt ebből a hétből, és ez tényleg kellett nekem. A film egyébként tetszett, Domival összebújtunk minden egyes éjszakánál, meg amúgy tényleg nem volt olyan rossz, csak a vége nem igazán tetszett, mert nagyon lehúzták. Ja, és ma Éhezők Viadala.
A holnapi illetve mai napnak biztos nem, de legalább akadt egy-egy pozitívum az elmúlt négy napban. Az egyik a rokonlátogatás, ami igazából közhelyesen mindig unalmas szokott lenni, az én famíliám viszont közel sem az. Szóval jó volt. A másik a mai tudat, hogy holnap nem lesz az osztályfőnököm suliban, így lényegesen kevesebbet tanultam (bár úgy is kell jövőhétre az elmaradt tananyag, azért mégis más, hogy most vagy egy héttel később). A harmadik pedig ő, tudom, hogy már írtam róla, de na, mindenhol reklámozom hogy mennyire imádom
Egyszer volt hol nem volt legújabb részének. A második évados mélypont után a harmadik eddig felfelé ívelő tendenciát mutat, remélem, hogy így is marad. Nagyon tetszett az új rész, és az, hogy a drágaságaim -ha még elméleti síkon is- találkoztak, igazán meglepő volt, de azért jó is Remélem hamarosan találkozik a valóságban is Rumple és Belle
Huhh, ma emberi időben értem haza, ami egyszerűen felüdülés volt számomra. Sokszor este nyolc előtt nem igazán pakolok le a szobámban, kivéve gyakorlati napokon, de akkor is délutánig bent vagyok, s csak késő délutáni vonatot érem el. Párom meg egy zseni, megoldotta a telefonom problémáját. Kitámasztottuk az aksit, mert, mint kiderült, annyira minőségi az egész készülék, hogy mozog benne az akku - emiatt volt az állandó jellegű újraindulás. Ja, igen, meg írtam egy - valószínűleg - ötös dogát is az egyik szaktantárgyamból. Lyukas órában megtanultam az anyagot, így a mai nap zseninek könyveltem el magamat.XD Kíváncsi vagyok, hogy jövő héten is tudom zseninek tudom aposztrofálni személyemet a közelgő újabb 60 oldal gyermekgyógyászat dolgozat okán.XD Végig nézegettem az anyagokat, és valahogy teljesen elkeseredtem - hogy én azt hogyan fogom megtanulni jövő hét közepéig... hát gúd kveszcsön. Megint nyomatni fogom az orvosi latint, amiből senki sem fog érteni semmit sem, én meg jól elleszek a kis világomban.XD
Nem éppen örülök neki, csak vicces. A matektanáromról kerültek fel a fészbúkra gyerekkori fotók (gondolom általános iskolás osztálytárs/ak által) és némelyik tényleg vicces. Tudom, a tanárok is emberek, de az a cuki frufru
Elsősorban annak, hogy a héten végre elkezdtük a festést. Hát, hogy őszinte legyek nehezebb mint gondoltam, de a attól függetlenül nagyon tetszik. Már várom mikor kezdjük el élesben porcelánon, bár az elvileg még ötször nehezebb. És még annak, hogy meg tudtam venni azt a kötött fölsőt, amit már hónapok óta kinéztem a boltban. Csak hát ugye az ára is elég szép volt, és csak most gyűlt össze rá. És ma pont nem tudtam fölhúzni, mert nem mentem suliba... És még annak, hogy találkoztam egyik kutyás ismerősömmel, aki most fogadott be egy kutyát, akivel nagyon rosszul bántak. Szegényt kiskora óta ketrecben tartották, voltak picinyei is, de császárral kellett kiszedni, plusz már halottak voltak. És ráadásul tüdőgyulladása van, amivel a kedves előző gazda nem nagyon foglalkozott. A körmei még soha nem láttak ollót, a szőre pedig nagyon ápolatlan volt, pedig ez a fajta sok gondozást igényel. De tegnap láttam, és szerencsére fényévekkel jobban néz ki. A dokitól kapott gyógyszert, a körmeit szépen lefaragták, az egész szőrét is leborotválták, és most már lát is. És mikor voltam fent náluk, látszott, hogy nagyon boldog az új gazdijával, és tudom, hogy most már jó helyen van. És persze még annak is, hogy elkezdődött a Supernatural 9. évada!!!