Ma éppen minek örülsz?

Igen a Bolyai

Annak, hogy épségben hazahoztam a gitárom Ugyanis ma be kellett vinnem az elektromosat a suliba, és nem elég, hogy mindenki megbámult miatta, rájöttem, hogy egy 'kicsit' nehéz, plusz az erősítőt is rángathattam magammal. DE túléltem Viszont holnap is vinnem kell... ahh. Az akusztikus gitáromhoz meg természetesen nem lehet erősítőt csatlakoztatni, mert nem olyan. Pedig azzal sokkal egyszerűbb lenne közlekedni... xd

Hogy holnap végre péntek, és nem lesz egyetlen órám sem

Hogy őszinte legyek, ma velem olyan dolog történt, amire azt tudom mondani, hogy igen és ezért csinálom ezt az egészet. Tegnap délután az egyik három éves beteg gyermeknek a mamája elment vásárolni és nagyon elkeseredett lett. Szegénykémnek csak potyogtak a könnyei, miközben állandóan azt kérdezgette, hogy mikor mehet haza. Annyira összeszorult a szívem, hiszen egy három éves gyermekről van szó, aki hónapok óta még a saját ágyában sem aludhatott. Aztán nagy nehezen leültünk tegnap és olvastunk egy mesét, amely hatására megnyugodott és teljesen felszabadult. Ma reggel beérek a klinikára, a gyermek már az előtérben odarohan hozzám, átölelte állva a derekamat (mert hát eléggé kicsike ) és elmesélte nekem boldogan, hogy ma haza mehet. Én nem is tudom igazából megfogalmazni az érzéseimet, hiszen meglehetősen vegyesek, de csupán csak annyit tudnék mondani, hogy ezt az egészet pontosan ezért éri meg csinálni. Borzasztóan jó érzés volt tudni azt, hogy egy napig is, de mosolyt csaltam annak a gyermeknek az arcára és pillanatok alatt (akár egy mese olvasásával) is a bizalmába engedett, s ilyen szinten kifejezte a háláját. Tudom, borzasztóan kicsi dolog ez az egész, de ez ad lendületet arra, hogy holnap is bemenjek dolgozni. Hihetetlen, hogy adtam egy nagyon kicsi dolgot és egy annál sokkal nagyobbat kaptam vissza. Ezt meg kell becsülni. Azt hiszem, most már szavakba fogom tudni önteni a választ, hogyha valaki megkérdezi, nekem ez a munka miért is kell. Hát, pont ezért!

Annak, hogy végre jó a gépem.

hogy vettünk egy új bakancsot! ja és infón azt csináltunk amit akartunk éés elmentem a volt sulimba nagyon fura volt ott lenni 4 hónap után

Itt van a barátnőm.

Hogy vasárnap van!

Ahogy felkeltem volt,reggeli,mert apukám írtó jófej kedvében van ma

A reggelimnek.Már majd éhen haltam.

Annak, hogy nővérem megkért, vigyázzak már a három hónapos bichonjukra, mert ők mennek kirándulni. Holnap este érkezik a kis törpe, és három napig boldogítja majd az életem.

Nem megyek suliba,se külön órákra

Annak,hogy végre a kezemben tarthatom Nicholas Sparks Vissza hozzád című könyvét. (Majdnem annyira vártam,mint az előző szerzeményemet,a Soha nem elég-et )Viszonylag hamar megérkezett a rendelésem a bookline-ba,így a tegnap rendelt könyvet ma át is tudtam venni
Valamint véletlenszerűen belefutottam egy ékszerüzletbe,ahol beszereztem egy órás nyakláncot.Régóta nézegettem őket,de most megtaláltam a tökéletese darabot.Imádom

Hogy nem voltam suliba. Mivel iskolalátogasáson voltam...

Hogy kiderült, hogy nekem nem kell majd a hülye novemberi avatóünnepségen barbihányás tüllszoknyácskában ugrabugrálnom

Annak, hogy a beadandók meg a sok tanulnivaló közepette megtaláltam EZT a videót amitől most egyszerűen nem tud lefagyni a mosoly az arcomról. A Buffy 6x7 részének Behind the scenes vidije. ^^

Annak, hogy ma az utolsó nap és, hogy vannak olyan emberek, akik sokkal jobban törődnek velem, mint a család, a rokonok....

Végre őszi szünet! Komolyan, ezért a 11 (!) napért éltem, akkor fekszek, amikor akarok és akkor kelek, amikor akarok. Egy álom. Végre be tudom hozni a lemaradásom a Gyilkos elmékből és a Once Upon a Time-ból.
Plusz, végre beszélgettem Vele, akit a legjobb barátomnak tartottam és, akibe később beleszerettem. Június 17.-e óta nem beszéltünk és most végre tudtunk váltani pár szót. Ezt nem vallanám be senkinek szemtől-szembe, de már tényleg nagyon hiányzott....

Mostantól végre nem kell iskolába menni egy kis ideig...(sajnos hamar el fog telni,és van feladatom..)de azért megkönnyebbültem kicsit.

Az új hajamnak