Miért ragaszkodnak a tévék a feldolgozásokhoz?

A neves Guardian magazin nemrégiben az Amerikában elég nagy sikernek örvendő The Killing és az Egyesült Királyságban nemsokára induló The Bridge példáját felhozva számolt be arról, hogy az angol nyelvű tévék miért ragaszkodnak a remake-ekhez (legyen az akár angol nyelvű, akár nem).

hirdetés

A cikk szerint az irigység vezet a remake-ek megalkotásához, a csatornák felfedezik más kultúra remek ötleteit, és megpróbálják a saját kultúrájuknak megfelelően feldolgozni azt, bár a félelem mindig élhet a rendezőkben, hiszen manapság egyre több remake sorozat bukik meg a televíziókon, nem is beszélve arról, hogy amióta nő az illegális letöltések száma, sokan az eredeti sorozatot, könyvet vagy filmet preferálják az új helyett.

A csatornák sokat kockáztatnak, hiszen a kérdés akkor is ott van, hogyan is készítsék el. Legyen angol nyelvű és játszódjon az adott sorozat szülőhazájában vagy helyben forgassák, eredeti nyelven. A műsorokhoz elkészítendő felirat kockázatos lehet, nem is beszélve arról, hogy az idősáv (sorozatból vagy filmből remake esetében) megváltoztatása csak ideiglenes problémamegoldás. Húszperces epizódokat készíteni egy 40 perces részekből álló sorozatból nem nehéz, de a legfőbb probléma a formátum megtartása és országon belül megkedveltetni, amelyek szintén nem egyszerűek.

Ez azonban senkit sem rémít meg. Szinte heti rendszerességgel hallani feldolgozásokról, amiknek legtöbbje hamar elkaszálásra kerül. A legjobban sikerült remake-ek tévén – a kritikusok szerint – még mindig az amerikai Hivatal, az amerikai The Killing és az angol Wallander. A kérdés csak az, hogy a mai világban meddig tartják meg elsőbb helyeiket a kritikusok által kreált listán. Valószínűleg nem sokáig, mert az angol nyelvű tévé a feldolgozások korát éli, főleg a skandináv filmekből és könyvekből készítenek saját verziót, de amióta bejött az izraeli politikai dráma, a Hatifum amerikai verziója, a Homeland, megdőlni látszik az az elképzelés, hogy az angol nyelvű TV csak az európai tévére vevő. Megkönnyebbülés a skandináv kultúrának? Talán. Hanyatlás mutatkozik, főleg amióta a Tetovált lány című könyvből többször próbáltak Amerikában sorozatot készíteni, ám a filmek forgalmazója megfenyegette a csatornákat, így a pilotok sem készültek el, és az amerikai filmváltozat is megbukott a jegypénztáraknál.

A cikk írója szerint a jól megrendezett sorozat csak fél siker, ami csak akkor teljes, ha a célközönség is vevő rá, ami manapság eléggé kiszámíthatatlan. Vegyük csak a rendkívül jól megrendezett amerikai The Killing remake-et, amiben kevésbé ismert színészek szerepelnek, és az eredeti stábtagok közül néhányat felkértek a közös együttműködésre, az eredmény kiemelkedő, és ezt a nagyérdemű is elismeri, ahogyan az amerikai Hivatal esetében is. Csúnyán megjárta viszont az angoloktól adaptált Free Agents című sorozat, amiből leforgattak 5 részt, de az első rész sem ment le végig, kb 20 perc után elkaszálták a sorozatot.

A kérdés tehát jogos. Mitől lesz jó egy remake vagy lehet-e egyáltalán olyan jó, mint az eredeti produktum (legyen az könyv, film vagy sorozat)? Annyi biztos, hogy úgy tűnik, az emberek nyitnak az új felé, a nézők belenéznek a pilotokba és az vagy meggyőzi őket, vagy nem. Ezek után, ennek függvényében talán nézik vagy elolvassák majd az eredeti produktumot, amire nincs garancia, ezért is okoz nagy problémát szerződést kötni azon külföldi csatornákkal, filmesekkel és könyvkiadókkal, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a saját műveikhez.

A skandinávok talán megnyugodhatnak, ellentétben a németekkel és angolokkal. Az ő „termékeik” Európa több országában is kellően népszerűek ahhoz, hogy feldolgozzák azokat, sőt Amerika különösen szereti alapanyagnak használni, ami onnan érkezik, akár jogok megvételével (vagy annak hiányában), rebootok és filmek sorozatadaptációiként.

hirdetés