Rendhagyó, fényképes interjú készült Brian Molkóval

A Placebo zenekar frontemberével a német Süddeutsche Magazin készített rendhagyó interjút, így a novemberi számukban Brian Molko helyett csupán az Alfred Steffen által készített képek beszélnek.

A több nemzetiségű családból származó, Belgiumban született zenészről köztudott, hogy gyermekkorában bankár édesapjának munkájából kifolyólag több országban is letelepedtek rövidebb-hosszabb időre.

Saját elmondása szerint semmire sem emlékszik a Brüsszelben töltött éveiből, hiszen még egészen kiskorában, nem sokkal születése után elhagyták az országot, és Libériába költöztek, majd végül tinédzser éveit Luxembourgban, illetve a skóciai Dundee városában töltötte, egészen tizenhét éves koráig, amíg Londonba nem költözött, hogy drámát tanulhasson.

Luxembourgban nőttél fel. Milyen volt?

És azelőtt Libéria?

Brian az 1990-es évek elején, még mielőtt megalapította volna a zenekarát, mikor még a Goldsmiths Egyetemen volt színész hallgató, androgün vonásait kihasználva elkezdte magára ölteni azt a nőiesebb jellegű külsőt, amit mindig is imádott.

A haját megnövesztette, illetve elkezdte sminkelni magát, elmondása szerint már csak azért is, hogy megbotránkoztathassa az embereket.

Mi az, amit többé már nem fogunk látni tőled a színpadon?

Azonban a zenekar megalakulása még merészebbé tette, így első két lemezük turnéja alatt számtalan alkalommal láthattuk, ahogy női ruhákban, illetve apró szoknyácskákban lép a színpadra, mialatt a sötét szemfestékektől, de még a rúzstól sem idegenkedett.

Végül a 2000-es évek elején intett búcsút a női ruhadaraboknak, azonban ezután még elszórtan egyszer-kétszer megesett, hogy skót szoknyában lépett fel.

Hogyan telik egy unalmas vasárnap délutánod?

A legújabb albumodon felszólalsz a közösségi oldalak ellen. Naponta milyen gyakran nézel rá az okostelefonodra?

A képek több okból is meglepőek. Először is azért, mert legújabb videoklipes dalukban, a Too Many Friendsben a frontember éppen arról énekel, hogy a közösségi oldalak milyen rossz hatással is vannak a társadalomra, és mennyire szomorú is, hogy az emberek folyamatosan csak a mobiljukat bámulják.

Emellett több interjúban kifejtette, hogy bár vannak pozitív oldalai az internetnek, és a különféle közösségi oldalaknak, mennyire ellenük van, és milyen furcsának találja, amikor egy kávézóban ülve azt látja, hogy az emberek addig sem képesek lerakni a telefonjukat, amíg kávét és tejet öntenek a kávéjukba, és teljesen életképtelenné válnak a készülék nélkül.

Más felől pedig szomorúan konstatáljuk, hogy bár az énekes 2010-ben, huszonhét évnyi dohányzás után felhagyott e káros szenvedélyével, úgy látszik, ismételten visszaesett, nem törődve a színpadi rosszulléteivel, illetve azzal, hogy krónikus betegségeinek megjelenését és erősségét is fokozhatja.

Melyik az a személyiségjegyed, amitől a leginkább szeretnél megszabadulni?

És melyik az, ami a leginkább leír téged?

A frontember magát mindig is félénkebb, visszahúzódó embernek írta le, aki a színpadon „szebbé, nagyobbá és komolyabbá” válik. Félszegségére valószínűleg kihatással lehet a középiskolai múltja is, hiszen a depresszióra hajlamos, összetört Brian az osztályában, sőt az egész iskolában különcnek számított, akivel nem igazán barátkoztak, mert más volt mint a többiek, így a társaival való kontakt kimerült abban, amikor megalázták vagy épp próbálták akár életveszélyesen megsebesíteni.

Többször is megosztotta a riporterekkel, hogy közel sem olyan, mint azt rocksztárként elvárnák tőle, és amit az emberek gondolnak – hiszen bár a hírnevét kihasználva számtalan egyéjszakás kapcsolatba kezdett, ha meglát egy neki tetsző lányt egy bárban, saját állítása szerint inkább elmenekül a helyszínről, illetve koncertek és interjúk alkalmával is többször látszik rajta a félénkség és a megilletődöttség.

Melyik drognak a használata az, amit a leginkább bánsz?

Brian Londonba költözése után ismerkedett meg közelebbről a drogokkal és az alkohollal egyaránt. Több alkalommal is felvállalta a drogproblémáit, egyik interjújában kijelentette, hogy az egyetlen kábítószer, amit sosem próbált ki, az a heroin, azonban ez a helyzet sem állt fenn sokáig, hiszen az 1998-ban megjelent, második lemezükön, a Without You I’m Nothingon a herointúlagadolás következtében elvesztett expárjának a szemszögéből megírt dalt hallhatjuk.

A drogok karrierje nagy részén végigkísérték, és a lemezek és interjúk legtöbbjén visszatérő témát jelentettek – egészen 2010-ig, amikor bevallotta, hogy az egész zenekar leállt a tudatmódosító szerek használatával.

Emellett Briannek az alkohollal is meggyűlt a baja, hiszen amellett, hogy több alkalommal illuminált állapotban lépett színpadra, az egyik koncert után annyira leitta magát, hogy csupán a hangmérnökének köszönheti az életét. Ráadásul az alkohollal kapcsolatos problémáiról árulkodik a legújabb lemezén fellelhető, általa legszemélyesebb dalnak vallott Bosco is, amiben megénekli, hogy mennyire hálás annak a társának, aki mikor lerészegedett hazavitte, és megóvta őt a bajtól, illetve hogy mennyire hálás neki.

Múlt évben volt a negyvenedik születésnapod. Milyen voltál aznap?

És másnap?

A zenész december 10-én ünnepelte a negyvenedik születésnapját, ezért a rajongók a hónap elején egy különleges kampányt indítottak, hogy kimutathassák kedvencük felé, mennyire nagyra becsülik és szeretik. A project a „Molko, Y’know?” nevet kapta a frontember szállóigévé vált, visszatérő szófordulata miatt, hiszen megesik, hogy egy két perces interjú alatt, önkéntelenül is akár ötvenszer hangzik el Brian szájából a töltelékszóként használt Y’know. A Twitteren és Tumblrön zajlott kampány keretein belül végül hét kontinens ötvenhat országából több mint kétezer üzenet került fel a zenekar hivatalos fórumára.

A frontember ezt a napot a kisfiával, Codyval töltötte, elmondása szerint hamarabb elment érte az iskolába, majd beült vele egy cukrászdába, azonban másnap köszönetet mondott a rajongóinak a hivatalos weboldalukon keresztül, amiért különlegessé tették a születésnapját.

Brian emellett nyilvánvalóan nem törődik a korával, hiszen egyik 2010-es koncertjén is megosztotta a rajongóival, a Teenage Angst című számuk felvezetéseként, hogy bár az emberek folyton arról érdeklődnek, hány éves is, nem gondolja, hogy ez számítana, hiszen a rockbandában való zenélés eredményeként egész életében megmarad tinédzsernek.

Hogyan reagál a nyolcéves fiad a Placebo zenéjére?

És Justin Bieberére?

A zenész a múlt hónapban több alkalommal is kifejtette a véleményét a mai zenei életről, és annak főbb képviselőiről, így megbizonyosodhattunk róla, hogy ugyanazokért az előadókért rajong, akikért már gyermekkorában is, illetve ők azok, akiket tényleges zenésznek tart, a mai előadók nagy részét pedig – bár diplomatikus választ adott, és nem mondta ki ténylegesen – nem tudja értékelni. Éppen ezért feltehetően, hogy fiával is próbálja megismertetni az általa jónak talált, mára már elfelejtettebb előadókat.

Abból kiindulva, hogy az egyik interjúban, ahol a fiáról érdeklődtek, Brian megosztotta az emberekkel, hogy Cody is érdeklődik a hangszerek iránt – még ha legnagyobb bánatára a dob is a kedvence –, és több koncertfelvételen is látható a VIP-részlegnél, valószínűsíthetjük, hogy nem csak gyermeki elfogultságból kedveli édesapja zenéjét, és talán egy napon ő is a nyomdokaiba lép.

Hogyan írnád le a zenédet azoknak, akik nem ismernek?

Brian még a kezdetekkor a Placebót úgy írta le, mint egy csodabogár-mágnest, és elmondta, hogy van benne valami torz, ami a hozzá hasonló embereket a zenekarhoz vonzza, majd a későbbiekben ezt kiegészítette azzal, hogy a Placebo zene kívülállóktól kívülállóknak. Egyikkel sem tévedett, hiszen a Placebo már lassan huszadik éve jelent megnyugvást és egyfajta menekülési útvonalat a problémás, belső démonaikkal küzdő tinédzsereknek, akik a dalszövegíróként díjazott zenész sorai közt megtalálhatják önmagukat, vagy akár a válaszokat a kimondatlan kérdéseikre.

Valószínűleg tizenkilenc évvel ezelőtt bele sem gondolt, milyen hatással lesz az emberekre, hiszen ahogyan azt többször is elmondta, először csak azért akart zenekart alapítani, mert nem akart „igazi” munkát végezni.

Mára viszont kétségtelenül az alternatív zenei élet egyik legnagyobbává vált, és szókimondó, provokatív és meglehetősen őszinte dalszövegeivel akaratlanul is bevéste magát az emberek emlékezetébe – ennek eredményeként pedig a zenekar most is éppen turnézással tölti az idejét.