Starity

Exkluzív: Blake Lively új filmjeiről mesélt

2016. június 30. 07:07   |   Szerző: AmyVie

Blake Lively szinte berobbant új filmjével A zátonnyal, és hamarosan újabb filmje kerül ki a vetítővászonra, a Café Society képében. A színésznő legújabb interjújában beszélt A zátony és a Café Society film forgatásáról és egyedi stílusáról is.

hirdetés

Blake Lively 2005-ben vált híressé, amikor is szerepet kapott a Négyen egy gatyában című amerikai drámafilmben. Az átütő siker azonban akkor következett be Blake életében, amikor a Gossip Girl – Pletykafészek című sorozat Serena van der Woodsene lett. Most három új filmje fog hamarosan debütálni: A zátony, a Café Society és az All I See Is You. Az első A zátony, amely Számkivetett-stílusú drámafilm: a főszereplő egyedül „küzd meg” egy cápával.

A helikoptereken kamerák voltak, 16 percig forgattunk egy jelenetet, ami nagyjából úgy nézett ki, hogy ki a vízből, a vízben, a víz alatt, sérülést szereztem, megtámadtak – ez nagyon intenzív volt minden szempontból

mondta Lively.

Azokat a szerepeket, amikben van kihívás, nagyon szeretem. Vagy éppenséggel azért, mert megijeszt, vagy mert nem érzem úgy, hogy meg tudnám csinálni. Miközben az „elszigetelt” filmen dolgoztunk, új izmokat is szereztem jelképesen és valójában is.

hirdetés

Fotó: HAMPTONS Magazine

Még ebben az évben Blake szerepet vállalt a Woody Allen rendezésében készülő Café Society filmben is. A történet az 1930-as években játszódik, amely valójában egy Hollywood és New York között játszódó szerelmi történetet ölel fel. A filmben olyan színészek kaptak szerepet, mint Jesse Eisenberg, Steve Carell és Parker Posey. A forgatásról így mesélt Lively:

Woody olyan kellemes forgatást biztosított nekünk, ahol mindenki boldog volt, hogy ott lehetett. Egyszerűen nagyon kellemesen telt el az az idő, amit a film elkészítésével töltöttünk, és mindenki boldog volt, hogy a film „történelme” lehetett.

– A zátony című film műfaja teljesen új volt neked. Mi vett rá téged arra, hogy elfogadd ezt a szerepet?

– Nagyon tetszett a filmnek az az elgondolása, hogy két lény mindent megtesz annak érdekében, hogy túlélje. Néhány évvel ezelőtt eltöltöttem egy kis időt Michael Rutzennel, akivel együtt búvárkodtam fehér cápákkal. Ekkor túléltem az első félelmemet, amelyet a fehér cápa keltett bennem, és már tudtam, hogy a cápákat értékelni kell, tisztelni és megérteni. Szóval, amit a legjobban szeretek ebben a filmben, hogy sokkal nagyobb rálátást kaptam a cápákra. A globális felmelegedés miatt a cápák egyre kijjebb jönnek a zátony felé, és mindent megtesznek az életben maradásért. Ez a film – ami egyben egy nyári film is – izgató és fantasztikus is. Azonban amikor meglátsz egy cápát, ami irtózatosan nagy, azt gondolom, van különbség fantázia és valóság között.

Fotó: HAMPTONS Magazine

– A legtöbb jelenetben egyedül szerepeltél. Milyen új tapasztatot szereztél?

– Igen, ez igaz. A jelenetek 99%-ában egyedül szerepeltem, bár volt velem egy másik munkatárs is a „cápaember”. A férfi munkatársunkra mű-cápauszonyt raktak, és körülöttem körözött a vízben, hogy később a CGI számítógépes technikával odavarázsolják az eredeti cápát. Ez hatalmas nagy kihívás volt nekem, és igazán méltányolom, hogy a „cápa” velem együtt forgatott, úgy érzem egyre jobbá válok. Ez a film arra késztetett, hogy a képzeletemet használjam.

– Ezen a nyáron fog debütálni egy újabb filmed, a Café Society, amiben rengeteg ismert színész is szerepet kapott. Mennyiben volt más ez a film A zátonyhoz képest?

– Woody Allen filmjét nagyon rövid alatt forgattuk le. A legtöbb dolgot egyszer vettük fel, két lépésben. Ezenkívül nagyszerű stábot válogattak össze: gyors volt az egész, a beszéd.. minden. Rengeteget kellett improvizálni, miközben A zátony forgatása lassúbb volt és csendesebb. Nem volt nagyon nagy különbség a két film forgatásánál, de mindkettőt igazán értékeltem és élveztem is. Azt a szerepet szeretem eljátszani, ami kihív engem és meg is ijeszt.

– Milyen érzés volt Woody Allennel dolgozni?

– Igazán jó volt olyan rendezővel dolgozni, aki már ennyi mindent csinált, hiszen pontosan tudta, hogy mit akar. Az a tény, hogy sokszor egy teljes jelentet egyszer vettünk fel – és ez úgy nézett ki, hogy egy jelenetben nyolc ember szerepelt –, önbizalmat ad neked. Rengetegszer bátorított minket Mond azt, ami le van írva a forgatókönyvben, aztán pedig improvizálj egy kicsit. Azonban a forgatókönyve nemigen volt egyszerű és hétköznapi, ugyanis a film az 1930-as években játszódik, az akkori dialektus, illetve beszéd is teljesen más volt a maihoz képest, így eléggé ijesztő volt egyáltalán gondolkozni, és improvizálni, hogy mit mondjak. Ó, hadd improvizáljak ott és reméltem, hogy az én szavaim el fognak keveredni és megállják a helyüket Woody Allen forgatókönyve mellett. De persze nem ezt csináltunk. De ez nagyon sokat segített nekünk.

– Nagyon sok híres színész kapott szerepet a Café Societyben. Volt olyan, aki tanított neked valami újat, amit fel is tudtál használni a forgatáson?

– A legtöbb időmet Jesse Eisenberggel és Parker Posey-val töltöttem, mindketten nagyon kedvesek voltak. Szerencsére mindketten dolgoztak már Woody Allennel, így nekik már volt tapasztaltuk, hogy milyen lesz a forgatás. Az első napon találkoztam Parkerrel. Tudta, hogy milyen ideges voltam, ezért az asztal alatt megfogta a kezemet, és egész végig csak fogta, mialatt Woody odaadta a jegyzeteket az első szünet után. Ez nekem nagyon jó érzés volt, hogy valaki így támogatott.  

Fotó: HAMPTONS Magazine

– A filmben a ruhák igencsak látványosak voltak. Milyen érzés volt ilyen ruhákat viselni és forgatni is bennük?

– A jelmezek és a forgatás félelmetes volt, olyan volt, mintha ténylegesen egy Woody Allen filmből léptünk volna ki. Ugyanis Woody olyan környezetet „teremtett”, amitől neked olyan érzésed volt, mintha az 1930-as években lennél. Normális esetben, amikor elkészítesz egy filmet, a film nem kel életre, mindaddig, ameddig meg nem nézed a moziban. Azonban amikor Woody Allen filmjében vagy, és egy banda játszik gyönyörű, 1930-as évekbeli zenét, akkor olyan érzésed van, mintha az a világ, amit forgatsz ténylegesen életre kelne. Ez szerintem nagyon sokat segít, hogy az előadásod hiteles legyen.

– A vörös szőnyeges megjelenésedet már az egész világon megvitatták. Milyen szempont alapján választasz ki ruhát ilyen eseményekre?

– Ez a hangulatomon és a környezeten alapul, hogy mit is viselek az ilyen eseményeken. Vegyük például a Cannes-i Filmfesztivált, ami szerintem régi Hollywod stílusú, elbűvölő és ikonikus egyben. Azt szeretnéd, hogy amikor a szél belekap a ruhádba, vagy amikor kilépsz a verőfényes napsütésbe, szép legyél. Ugyanez a helyzet a MET-gálával is: arra gondolsz, hogy milyen szépen fog mutatni a leeső ruha a lépcsőfokokon. És azt gondolod, most milyen karaktert akarok alakítani? A vörös szőnyeg nem az igazi életet mutatja, ez olyasmi, mintha valakinek a bőrébe bújnál, amikor azt a ruhát viseled.

– Hogyan jellemeznéd a stílusodat?

– Az én stílusomat a saját tapasztalatom, a hangulatom tükrözi, ki vagyok én, és merre utazok. Amikor máshova utazok, szeretem a környéken felfedezni a kis üzleteket, éttermeket, művészeket, és szeretem, hogy ők is az én történetemnek a részesei. Szóval az én stílusom nagyon esztétikus, amit viselek otthon vagy bárhol az történetemet vagy tapasztalatomat meséli el. Ez lehet néha nagyon hétköznapi is, például egy farmer és egy póló – ami lehet, hogy édesapukám pólója. És ez jelent nekem valamit, egyszerre személyes és megnyugtató is.  De ezen kívül szeretek kiöltözni is, megnyugtat valamiért, például ha felhúzok egy pár Christian Louboutin-cipőt.

– Nyilvánvalóan sok minden történik veled ezen a nyáron. Először is elutaztál Franciaországba, hogy promotáld az új filmedet. Van időd elutazni Hamptonsba?

– Már egy jó ideje, hogy Hamptonsban jártam. Egy barátom szüleinek van ott házuk, és minden ősszel lenézünk oda a baráti táraságommal. Almát szedünk, elmegyünk a helyi éttermekbe és boltokba. Nincsen még egy olyan finom sütemény, mint amit Levain Pékségében készítenek. Ó, az a finom csokoládés, mogyoróvajas sütemény! És ott van még a Breadzilla is! Ó, a majomkenyér! Mi ilyenkor csak lemegyünk Hamptonsba, főzünk, eszünk, almát szedünk, a tengerparton sétálunk éjszaka, amikor már lehűl a levegő. Ebben van valami romantikus szerintem. Van egy igazán romantikus hely, amit nem sok ember ismer. Látod az ismerős boltokat és éttermeket felsejleni, ami azért tök menő. Pontosan azért értékeled a helyi dolgokat, mert azok egyediek.

Fotó: HAMPTONS Magazine

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés


Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek