40 éves lett Namie Amuro

A j-pop királynőjeként is emlegetett előadó számára a szeptember dupla ünnepléssel telik, ugyanis először debütálásának 25. évét, majd 40. születésnapját ünnepelte. Cikkünkben megnézzük honnan indult és hol tart most a japán popdíva.

Gyermekévek és sztárrá valás

1977. szeptember 20-án született Naha városában, Okinawa prefektúrában, Japánban. Két testvére van: egy nővére és bátyja. Szülei négyéves korában elváltak. Édesapjáról nem lehet tudni semmit; édesanyja, Emiko Taira óvodapedagógusként dolgozott, valamint másodállásként hostessként, hogy el tudja tartani három gyermekét.

A kicsi Namie nem dédelgetett énekesnői karriert, sőt soha nem álmodott arról, hogy valaha sztárként fog élni. Véletlenül fedezték fel, s már tizenévesen megtapasztalta, hogy milyen is a sztárélet, mikor 1992-ben debütált a Super Monkey's-ban. A formáció sikertelennek bizonyult, jöttek-mentek a tagok. 1994-ben megváltoztatták a nevüket Namie Amuro with Super Monkey's-ra, hogy ezzel is kiemeljék Namie Amuro kulcsszerepét, a többi lányra a háttértáncos és a háttérvokalista szerep jutott. A csapat csúcspontja 1995-ben érkezett el a TRY ME ~Watashi wo Shinjite~ nevezetű kislemezzel, ami az egyetlen top10-es kiadványuk lett. Namie Amuro még ebben az évben átszerződött az Avex Trax-hoz, ahol aztán beindult (szóló)karrierje; a többi lány is az Avex-nél folytatta tovább, ám immáron MAX néven tevékenykednek. Namie és a többiek útja 1996-ban vált el véglegesen.

Az Avex alatt Tetsuya Komuro producer egyengette pályáját, s szinte hónapok alatt lett ismert a szakmában. Az ekkori időszakban olyan nagysikerű kiadványok kerültek megjelenése, mint a Body Feels Exit (1995), a Chase the Chance (1995), a Don't Wanna Cry (1996), a You're My Sunshine (1996), az A Walk in the Park (1996) és a Sweet 19 Blues (1995), amiből több mint 3,6 millió példány talált gazdásra. 1997-ben jelentet meg a mai napig a legsikeresebb Namie Amuro-kislemeze a Can You Celebrate? képében

Házasság

1997 októberében jelentette be, hogy a TRF együttesből ismert, Masaharu "Sam" Maruyamával eljegyzésüket, és hogy három hónapos terhes. Namie egy kis időre visszavonult, hogy teljes mértékben a családra koncertrálhasson. Fia, Haruto következő év tavaszán született meg. Az énekesnő az I Have Never Seen kislemezével tért vissza a zenei életbe.
Namie és Sam végül 2002 júliusában váltak el kibékíthetetlen ellentétekret hivatkozva, a szülői teendőket megosztják egymással.

Családi tragádia – édesanyja elvesztése

Kétségtelen, hogy élete egyik legnehezebb időszaka az édesanyja elvesztése, a hír hallatán azonnal beszüntette az aktuális promóciókat, s Okinawára repült. Namie végleg vissza akart vonulni, ám a rajongók támogatásának és buzdításának hatására nem adta fel.

A következő visszatérése Toi et Moi című kislemezével történt, amit a Something 'bout the Kiss követett, melynek kapcsán a híres amerikai hip-hop/R&B producerrel, Dallas Austinnal dolgozott együtt. Az ezredfordulón megérkezett új stúdióalbuma, a Genius 2000, ami csupa pozitív kritikát kapott. Az év első felét turnézással töltötte, majd a turné után, júlisuban megjelent Never End című kislemeze, majd az év végén érkezett a Break the Rules nagylemez, de nagy visszaesés volt az előzőkhöz képset, nem hozta a várt szintet. 2001 augusztsában érkezett a Say the Word, melynek keretei belül először segédkezett a dalszöveg megírásában. Namie Amuro és producere, Tetsuya Komuro útjai ekkortájt váltak el.

R&B hangzás, majd vissza a csúcsra és rózsaszín párduc

A 2002-es évben teljesen az R&B hangzás felé ment el, sőt 2003-ban is ilyen stlusú kiadványokkal jelentkezett: Wishing On The Same Star (2002), shine more (2003), Put 'Em Up (2003), SO CRAZY/Come (2003), amit az év végén a szintén igencsak nyugatias hangzású STYLE stúdióalbumával koronázott meg – az eddigi legroszabban eladott Amuro-album lett, valamint a rajongótábor sem fogadta jól. A stúdióalbumot a Namie Amuro So Crazy Tour Featuring Best Singles 2003-2004 nevezetű turnéja keretei között népszerűsítette, nemcsak Japánban, hanem Tajvanon, illetve Dél-Koreában is fellépett. Ezt következően, 2004 őszén megérkezett a Girl Talk/The Speed Star kislemeze, ami váratlan sikernek bizonyult. Ismét a csúcson volt.

A 2005-ös évben érkezett a szintén nagy sikernek örvendő Want Me, Want Me kislemez, amit nyáron hatodik stúdióalbuma, a Queen of Hip-Pop követett. Az MGM Studiosszal való megegyezés értelmében megkapta a rózsaszín párducot (és a szerzői jogának ideiglenes felhasználását), mint az albuma kabalafigurája, valamint a korong kedvéért egy lány párducot is rajzoltak a készítők. Öt éven belül a legjobban fogyó albuma lett, még az előző hármat is lesöpörte. Ezt követően a Sin City című film betétdalát énekelte fel – ennek gyümölcse a White Light / Violet Sauce single lett.

További sikerek

A 2007-es évben kettő kislemezt is megjelentetett: Baby Don't Cry és Funky Town, amit a Play stúdióalbuma követett – ez volt a nagy megújulás. 2008-ban évben végleg visszatér a sikereihez: az év első dobása a nagysikerű 60s70s80s kislemez volt, amit nyáron Best Fiction válogatásalbum követett. Az első héten több mint hatszázer eladott példány, a harmadik héten már egymillió fölött voltak az eladások. A korongot természetesen újabb turné követett.

Ismét stílusváltás, WMA-díj és sakk-matt

2009 márciusában jelent meg dupla A-oldalas kislemeze, a WILD/Dr., ami szintén sikeresnek bizonyult. Az év végén érkezett Past < Future stúdióalbuma, amin érzhető a stílusváltás, a korongot a nagyszabású kilenc hónapig tartó országos turnéján népszerűsítette. A turné nyári szünete alatt megjelenítette 34. kislemezét, a Break It/Get Myself Back képében, ami szintén óriási siker lett. A turnét követően, 2010 tavaszán a World Music Awards díjátadón átvehette a Best Artist From Asia-díjat, s a neves díjátadón fellépett a Hide and Seek című sikerszámával. 2011 áprilisában érkezett második válogatásalbuma, a Checkmate!, ami szintén nagy sikernek bizonyult. A best of-on csak kollaborációk kerültek elhelyezésre.

2011 júliusában jött a tripla A-oldalú kislemeze, a Naked/Fight Together/Tempest, s a hónap végén útjára indult a namie amuro LIVE STYLE 2011 turné, ami 20. évfordulóját hívatott megünnepelni, ám az év végére sem maradtak üres kézzel a fanatikusok, hiszen egy újabb single érkezett, a Sit! Stay! Wait! Down!/Love Story képében.

20. évforduló

2012-ben 20. évfordulára az Uncontrolled nevezetű stúdióalbumával emlékezett meg. A korongon ismét stílusváltás tapasztalható: elektronikus hangzás és többnyire angol nyelven felvett tételek. Természetesen az évforduló méltó megünneplésére egy speciális egyéjszakás szabadtéri koncertet terveztek (20th Anniversary Live in Okinawa), de a közelgő tájfun miatt le kell mondani – az énekesnő és közel harmincezer rajongó bánatára. Mivel a tervezett fellépés meghiúsult, így novemberben elindult a Namie Amuro 5 Major Domes Tour 2012 ~20th Anniversary Best~ hét állomásos turnéja.

Dimension Point – saját kezébe veszi karrierjét

Zenei karrierje újabb mérföldköve az énekesnő által 2013-ban létre hozott Dimension Point nevezetű kiadó (az Avex Trax alatt) lett. Az új privát kiadó első anyaga a Feel nevezetű nagylemeze lett, melynek hangzására az elektronikus és a pop elemek mellett a house, a disco, a rave és az EDM is jellemző. A kritikusok és rajongók többnyire jól fogadták a lemezt. Az énekesnő véglegesen csak 2015-ben pártolt át a Dimension Pointhoz. Ebben az évben köreműködött a TLC híres szerzeményének, a Waterfalls remake-jében.

A 2014-es évben válogatásalbummal rukkolt elő. A Ballada nevezetű korongron (ahogy a címből sejteni lehet) a rajongók által kiválasztott 15 ballada + a Contrail dal ballada verziója kapott helyet, mint a bónusz track, továbbá a Sweet 19 Blues és a Can You Celebrate? szerzeményeket újra énekelte, utóbbiban Tako Harase is közreműködött.
Az év végén Jolin Tsai PLAY albumán kapott helyet az I'm Not Yours című kollaborációjuk –karrierje során most először hallhatták a rajongók kínaiul énekelni. A japán énekesnő Jolin turnéja egyik állomásán is fellépett, mint sztárvendég.

2015-ben érkezett meg tizenkettedik stúdióalbuma, a _genic, mely ugyancsak más stílusú, mint az elődje(i). A korongot namie amuro LIVEGENIC 2015-2016 turnéján népszerűsítette. A 2015-ös év egyetlen kislemeze Red Carpet címmel decemberben jelent meg.

Kislemezek sorozata és nagyszabású japán turné

2016-ban kislemezek sorozata fogadta a rajongókat: először a Mint, mádoszorra a Hero, végül a Dear Diary/Fighter. Amuro nagyszabású, 101 állomásos namie amuro LIVE STYLE 2016-2017 nevezetű turnéra indult.

25. évforduló

Debütálásának 25. évfordulóját a kétéjszakás szabadtéri namie amuro 25th ANNIVERSARY LIVE in OKINAWA fellépés keretei között ünnepelte meg rajongóival. Jubilálásának megünneplésére többek egy dokumentumfilm keretei között is megemlékezik.

40. születésnapján jelentette be 2018 szeptemberi visszavonulását, ám utolsó évét is aktívan kívánja tölteni.

A cikk végére pár érdességet hoztunk, amit talán még nem tudtál az aranytorkú énekesnőről:

– Nem teregeti ki szennyesét: nagyon szigorú magánéletével kapcsolatban, valamint fiát, Harutót is óvja a kíváncsi szemek elől.
– Állítólag nem szereti a Toi et moi című dalát.
– A hétköznapokon esténként, valami hétvégente nem dolgozik, így még több időt tölthet fiával.
– Köztudott, hogy az énekesnő európai felmenőkkel rendelkezik. Több helyen is olvasható, hogy negyedrészt olasz, ám ez a tény soha nem került megerősítésre.
– Szabadidejét fiával, pihenéssel és/vagy manga olvasással tölti.
– Nagy manga rajongó, hatalmas gyűjteménye van.
– Édesanyja temetésén egy könnycseppet sem jetett, tudta, hogy mamája nagyon büszke volt rá.
– Elmondása szerint nem egy kalandvágyó ember (sem munkájában, sem pedig magánéletében).
– A rövid ruhák, miniszoknyák, a hosszú haj, a térdigérő csizma a védjegye, a híres Amuraa-stílus, ám a mindennapokban egyáltalán nem így öltözködik.
– Hangját saját maga képezte ilyen rekettesre, mélyre.
– Szegénységben nőtt fel.