SugarGirl profilja

Én az interneten találtam rá a Jar of Hearts-ra, és már az első hang után belé szerettem. Majd hallottam tőle az Arms-ot, és az is nagyon tetszett. Ezután megjelent a lemeze, a Lovestrong,és meghallgattam az egészet. Fantasztikus számok vannak rajta, igazán dicséretes, hogy ő nem adta el magát a médiának, és játssza a tipikus tömeg zenét. Imádom a stílusát is, ő tényleg nem egy tipikus hisztis pláza cica. Ő valóban egy vagány lány, aki nem a legszebb csaj a földön, de kétség kívül az egyik legtehetségesebb. Sajnálom, hogy nem olyan ismert, de ami késik nem múlik. Remélem egyszer az ő neve is ismertté válik, mert sokkal jobban megérdemelné, mint szelena gomez & co.

Imádom Tim bácsit! ♥ Csodálatos filmeket készít, mindegyik beszippant engem, teljesen beleélem magam a történetbe, legyen az bármennyire groteszk, vagy meseszerű. Imádom a filmjei hangulatát, mai napig a Karácsonyi lidércnyomás a kedvenc filmem. 3 éves korom óta minden karácsonykor megnézem, és képtelen vagyok megunni. Egyszerűen magával sodor a hangulata. Ha ezt a filmet megnézem, semmi sem tud elszomorítani. Őszintén csodálom művészetét, és remélem még sok fantasztikus filmet ad ki a keze közül. :)

Megszámlálni sem tudom, hogy hány Johnny Depp filmet láttam már. Arra emlékszem, hogy az Olló kezű Edward volt az első. 5 éves voltam, amikor a szüleim megnézették velem, és emlékszem, hogy az akkor nekem egy kínszenvedés volt. Nem azért, mert untam, hanem mert olyan szomorú volt akkor nekem. Napokig azon járt a fejem, hogy hogy lehetnek ilyen gonosz emberek. Már közel sem vagyok már ilyen naív, de akkor az nagyon megérintett. Azóta számtalanszor láttam azt a filmet, és nagy kedvenceim közé tartozik, csakúgy mint a többi Johnny film. Ez is ritka, de az összes film, amiben ő játszik (és láttam), nagy kedvencem. Egytől egyig. Pl.: Olló kezű Edward, Az utazó, Alice csodaországban, Charlie és a csokigyár, Csokoládé, Rémálom az Elm utcában, Freddy halála: Az utolsó rémálom, Cry-Baby, A szakasz, Fedőneve: Donnie Brasco, A titkos ablak, Volt egyszer egy Mexikó, A kilencedik kapu, Betépve, Az asztronauta. Több Johnny filmet is láttam már, de most kapásból csak ennyi jutott eszembe. Lenyűgözőnek tartom, hogy ennyiféle szerepet játszott már, és mindet tökéletesen vissza tudta adni. Egyszer sem volt az az érzésem, hogy zavaró, ahogyan játszik. Remélem még sokáig lesz a pályán, és hasonlóan zseniális filmekben vállal szerepet.

Emma Stone-t először a Zombieland-ben láttam. Rettentően megtetszett, ezért rákerestem, hogy ki is ő. Csak miatta néztem meg a House Bunny-t. Csak miatta is volt érdemes, mert bár a film borzasztó volt, ő kiválóan alakított. Később olvastam, hogy ő volt az egyik szellem az Excsajok szellemében. Muszáj volt mégegyszer megnéznem azt a filmet, mert egyáltalán nem vettem észre, hogy az ő. Másodszorra is nagyon kellett koncentrálnom, mert olyan jól játszotta Allison-t, hogy észre sem vettem Emmát. :) Azonban legjobban mégis az Easy A-ben tetszett. Olive szerepét nem is oszthatták volna másra. A film is hatalmas kedvencem lett, mert végre nem egy átlagos sztori volt, hanem egy valóban humoros, cinikus vígjáték. Legközelebb a Crazy Stupid Love-ban láttam, ahol szintén az ő karaktere volt a kedvencem, és a film is ment a kedvenceim közé. A Help-ben is hatalmasat alakított, és szerintem szép is(amikor éppen nem grimaszol), és egy felettébb intelligens és okos csaj, amire manapság már sajnos nem sok példa van Hollywoodban.

Mielőtt bárki letámadna, Amy Winehouse-t már halála előtt is imádtam. Idejét sem tudom, mikor hallottam tőle az első számot. Csak arra emlékszem, hogy ez, az Amy Amy Amy volt. Nagyon megetettszett az a furcsa, erőteljes, mély hangja. Mindig szerettem őt, akkor is, amikor drogozni, és inni kezdett. Végig kitartottam mellette, és reméltem, hogy egyszer még sikerül talpra állnia. Sajnos ez nem sikerült. Még mindig nem tudom elhinni, hogy már nem lehet köztünk többé. Az ő élete mindenkinek elrettentő példa lehet, hiszen a saját szemünkkel nézhettük végig, ahogy a drog tönkre tett egy k.rva tehetséges embert. Szerettem, szeretem, és szeretni is fogom. Nyugodj békében, édesem.

Ő sem éppen gyermeki ártatlanságáról közismert. De nem is ezért szeretem. Ha nagyon őszinte akarok lenni, Taylor Momsent először a Grincsben láttam, de akkor még nem nagyon keltette fel az érdeklődésemet, mivel kb. 4 éves lehettem. Legközelebb a Gossip Girl-ben láttam viszont, és rögtön megtetszett a színészi játéka. Hallottam, hogy van egy zenekara, a The Pretty Reckless, és mivel tudtam, hogy tehetséges színésznő, gondoltam adok egy esélyt zenei téren is neki. Életem egyik legjobb döntése volt. Rögtön beleszerettem. Nehéz elhinni, hogy ez a hang, egy 17 éves csajból jön ki. A többséggel ellentétben, nekem azzal sincs bajom, ahogyan viselkedik. Lehet, hogy rossz életű vagyok, de nekem még tetszik is, ahogy öltözködik, ahogy éli az életét. Én is ilyen fajta lány vagyok. Az egyetlen, amit változtatnék rajta, az az, hogy hagyja abba a cigizést. Nem azért, mert megbotránkoztató, hanem mert nem tesz jót neki. Persze még mindig ölni tudnék a hangjáért, de régen valahogy tisztábban szólt. Most meghallani rajta a bagót. De én ennek ellenére még mindig ugyanúgy szeretem, és nem mellesleg Taylort egy gyönyörű lánynak tartom, aki annak ellenére, hogy játssza itt a "mindenki bek.phatja"-stílust, egy szeretni való lány.

Lady Gagát mondhatom a legnagyobb kedvencemnek. Sokakkal ellentétben, én egyáltalán nem a Just Dance-nél kedveltem meg. Mindenki imádta, de én úgy gondoltam, hogy az egy borzalmas szám, és ezzel kapcsolatban a mai napig nem változott a véleményem. Engem a Poker Face-szel sem győzött meg. Meg kell mondanom, én ekkor őt elkönyveltem a tehetségtelen, gépiesített hangú énekesnők közé. Rosszul tettem. Egyik nap rátaláltam YouTube-on egy videóra, ahol egyszál zongorával énekli a Poker Face-t. Én akkor teljesen ledöbbentem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora tehetség van ebben a festett szőke csajban. Rákerestem, és rengeteg olyan felvételt találtam, ahol még Stefaniként püfföli a zongorát, és énekel. Rögtön legnagyobb kedvencem lett. Lenyűgözött, hogy mennyi érzelem van abban, ahogy előad. Ahogy rángatózik a zongora előtt, ahogy elváltoztatja a hangját. Ő igazán érzi a zenét. Nagyra becsülöm benne, hogy több hangszeren is játszik nem is akárhogy, a koncertjein is szokott zongorázni, táncolni, élőben énekel, többször átöltözik és nem csak odáll el playback-kel valamit csak hogy megkapja a pénzét. Valamint, hogy tényleg foglalkozik a rajongóival, nem csak néha kiír valami >>I love my fans<< típusú szöveget, hanem tényleg buzdítja őket, hogy fogadják el és legyenek önmaguk, és ne legyenek előítéleteik. Én nem mondanám magamat egy elfogult Little Monsternek. Látom, hogy vannak hibái, beismerem, ha hibázik. Engem is idegesítenek azok a Gaga fanok, akik fejetlenül védik az "anyjukat", akármekkora hülyeséget is csinált. Én nem tartom őt sem anyámnak, sem példaképemnek. Én egy nagyon tehetséges énekesnőnek tartom, aki ezek mellé, még rendkívül egyedi stílussal is meg van áldva, és nem fél olyannak lenni, amit a legtöbb ember elítél.

Audrey Tautou az a színész, akinek nem kellett több filmjét látnom, hogy belé szeressek. Először a Amélie csodálatos életében láttam, és rögtön elvarázsolt ő is, és a film is. Mindig gyönyörű filmekben szerepel, és akárkit alakít, mindig olyan mennyiségű bájt visz a karakterbe, amire én még nem láttam példát. Azon kívül, nagyon szerencsés géneket örökölt, szerintem 50 évesen is csak 20-nak fog kinézni. Egyszerűen nem fog rajta az idő. :D

Audrey Hepburn-nél gyönyörűbb nőt én még életemben nem láttam. Először a Breakfast at Tiffany's-ban láttam. A film azóta is a kedvenceim között tanyázik, csak úgy, mint a legtöbb Audrey film. Imádom a stílusát, a kisugárzását, nem is csodálom, hogy még így majdnem 10 évvel a halála után is igazi ikon. Audrey Hepburn alapműveltség, és örülök neki, hogy ha a munkásságát nem is, de legalább a nevét a legtöbben ismerik. Kedvenc Audrey-s filmjeim: Álom luxuskivitelben, Római vakáció, Hogyan lopjunk egymilliót, Végzetes rágalom, My fair lady, Délutáni szerelem, Monte Carlo-ba megyünk, Zöld paloták, Egy apáca története, Párizsi mesék.