SugarGirl profilja

Igazi előre legyártott tinisztárocska, aki 5 év múlva azon fog nyafogni, hogy ki akar törni ebből a skatulyából. Az Indul a risza! nevű borzalomból ha 3 részt láttam unkahúgomnak köszönhetően, de annyi épp elég is volt, sőt, még sok is! Az a sorozat semmiről nem szól, csak a ripacskodásról. A "poénok" erőltetettek, a színészek mind ripacsok, a történet egyszerű, ezer ilyen és hasonló volt, van és lesz. Amikor megtudtam, hogy ez a csaj annyi idős, mint én, teljesen ledöbbentem. Nem értem, 14 évesen miért kell 20 évesnek kinéznie. Gondolok itt a full sminkre, magassarkúkra, és egyebekre. Modellnek sem valami kiemelkedő, bár inkább modellkedjen, ezt a színészesdit nem nagyon kéne erőltetni...

Justin Biebert már a kezdetektől kezdve nem kedveltem. Már az elején az arcunkba tolták, hogy szeressük őt, és ezzel már egyből rossz ponttal indult nálam. Először csak az újságokban láttam őt, és amikor eljutottam odáig, hogy meghallgassam egy számát, ledöbbentem. Hogy isteníthetik, nevezhetik az új JT-nek ezt a kis mitugrászt? Hangja semmi nincs a srácnak, a számai semmitmondóak, a stílusa minden, csak nem egyedi, de még csak jól sem néz ki. És ahogy halad előre az idő, és nem tudom milyen oknál fogva, de egyre híresebb lesz, úgy lesz egyre beképzeltebb is. Én nekem eszméletlenül antipatikus a csávó, és az évek előrehaladtával ez csak fokozódik.

Nem tudom mit is írhatnék ide, hogy kifejezzem, mekkora csodálattal tekintek Jim Morrisonra. Egészen kicsi voltam, amikor először hallottam a Doors zenéjét. Egyből magába szippantott Jim energiája, a hangja, a zenéjük. Valami egészen emberfelettire volt képes, ő tényleg mindent megtehetett. Ő mert más lenni, újfajta életszemléletet vitt a befásult amerikaiak életébe, és amellett, hogy fantasztikus zenész, hatalmas költő is volt. Rettentő kár, hogy ilyen fiatalon kellett távoznia, bár ettől volt az egész ember olyan misztikus és megfoghatatlan, hogy mindig a föld fölött járt. A mai napig imádom Jimet, és a Doorst, és el sem tudnám képzelni, milyen lenne az életem az ő zenéje nélkül! Ő egy igazi művész volt, és sokkal több ilyen ember kellene a mai világba. Rest in peace Lizard King. <3

Szerintem neki van a legrosszabb hangja a One Directionből. Amikor néztem az x factoros válogatásokat, nagyon fel voltam háborodva, hogy továbbengedték. Eleve olyan nagyképűen állt a dolgokhoz, hogy olyan híres lesz, mint Justin Bieber, meg satöbbi... Ezek után én valami nagyra számítottam, de borzasztó hamis és gyenge volt. Csak azért juttatták tovább, mert olyan "aranyos" volt. Teljesen igazuk van a menedzsereknek, hogy nem akarják engedni énekelni, mert szerintem borzalmas hangja van, ez a 1D-s stílus meg még ellenszenvesebbé teszi a szememben. Ez van, tudom, hogy nem leszek túl népszerű ezzel a véleménnyel, de akkor is ezt gondolom róla!

Ő a legtehetségesebb a 1D-ből. Ettől függetlenül elképesztően ellenszenves nekem ő is, a banda többi tagjával együtt.
Kezdjük ott, hogy utálom a boybandeket, azt meg még jobban, mikor egy halom "cuki" tinifiú összeáll, és valami fos zenére ugrándozik, és az egészet a kinézetükkel adják el. Mert a One Direction nem több. A rajongóik 80%-a tizenéves tinilányokból áll, akiket ha megkérdezek, miért szereti őket, azt feleli, hogy mert olyan helyesek.
Visszatérve Liam-re, szerintem ő illik legkevésbé a bandába. Belé szorult is némi tehetség, de egyedül nem tudná eladni magát. Ahhoz nincs elég jó hangja, nem elég nagy egyéniség, de még csak nem is néz ki hozzá elég jól. Nem követem nagyon a dolgaikat, de nekem úgy tűnik, hogy ő a legkomolyabb, a legnyugodtabb, a legérettebb a bandából. Szerintem valahogy kilóg a másik négy mitugrász közül, de ha neki ez jó, csinálja csak, én nem szólok bele.
A zenéjük számomra nem több egy felejthető selejtnél, amit most a tinilányok megzabálnak, de 10 év múlva ki fog rá emlékezni? Utálom ezt a fajta nyál popot, pláne ha még pasik éneklik... Ez az egész hisztéria, ami most körülöttük folyik, meg kifejezetten idegesít. Nagyon felidegesít, hogy nem lehet egy rossz szót sem szólni, még kulturált hangnemben sem róluk, anélkül, hogy egy elvakult dájreksöner neked ne ugrana. Megéltük ezt egyszer már Justin Biebernél, szerencsére az alább marat. Majd helyettük is jön valaki más, akinél újrakezdődhet ez az egész mizéria.

Tipikus egynyári előadó. Már most kezd eltűnni, mi lesz itt később? Természetesen a Call me maybe-t hallottam tőle először, mint itt kb. mindenki. A rádióba ment a szám, és emlékszem, hogy már akkor is azt mondtam, hogy borzalmas, de gondoltam túlestem rajta, ennyi. De aztán, amikor már nem tudtam úgy bekapcsolni a rádiót, hogy ne a CMM ment volna, akkor már egy kicsit ideges lettem. Az sem tett jót, hogy az iskolában, egyszerű osztálytársnőim teljesen odavoltak ettől a számtól, és szünetekben ezt üvöltették a telefonjukon, és közben kornyikáltak hozzá. Ekkor már olyan szinten idegesített ez a szám, hogy minden szünetet az udvaron töltöttem. Elég volt háromszor meghallgatnom ezt a számot, hogy megutáljam, és már ott tartok, hogy ez az a dal, ami a legjobban idegesít. Ezzel a dallal ki lehet üldözni a világból. Meghallgattam több számát is, hogy ne úgy jöjjek ide véleményt nyilvánítani, hogy egy számát ismerem, de egyik sem fogott meg. Eléggé nyilvánvaló, hogy egyik számából sem lesz akkora sláger, mint a CMM-ből. Nem mondanám kivételes tehetségnek sem, tök átlagos csaj, tök átlagos hanggal. Egy ideig még próbálkozni fog, majd szép lassan őt is elnyeli a süllyesztő. Az meg kifejezetten ellenszenves számomra, hogy 27 éves létére úgy viselkedik, mint egy 17 éves. Bár igaza van, hiszen az ilyen "túlkorosokat" már nem kajálja be a popszakma. Mindenesetre, nem jósolok neki nagy jövőt, tekintve, hogy a rajongóinak 60%-a csak a CMM-et ismeri tőle.

Johnny Cash gyermekkorom aláfestő zenéje. Anyámnak ő a kedvenc énekese, így kiskoromban mindig őt hallgattuk. Én is nagyon szerettem, mindig kértem, hogy hallgassunk Johnny Cash-t. Azóta is szeretem a zenéjét, megunhatatlan! Johnny Cash alapműveltség, és sajnálom, hogy a mai gyerekekkel inkább szelena gomezt hallgattatnak a tényleg IGÉNYES zene helyett...

Nincsenek szavak, amikkel ki tudnám fejezni, hogy mennyire értékelem Frank Sinatrát, és hogy mennyit jelent nekem! Annyira kár, hogy manapság már nincsenek ilyen emberek, mert a világ nagyon rászorulna. Fogalmam sincs, mikor hallottam először énekelni, azt tudom, hogy még egészen pici voltam. A New York, New York című számát hallottam először, és egész gyerekkoromban az volt a kedvenc számom. Nem tudtam, hogy hogy néz ki, de szerelmes voltam belé. Szerelmes voltam a hangjába. Oviban mindig ez volt a téma, hogy ki kibe szerelmes. Amikor tőlem megkérdezték, én mindig csak annyit feleltem, hogy Frankie-be. Ilyenkor mindig csak furcsán néztek rám, és elkönyveltek hülyének. De én nem bántam, mert én tudtam, hogy ő valami olyat tesz velem, amit senki sem tud. Senki sem merte elmondani nekem, hogy tulajdonképpen már nem is él, mert féltek, hogy szomorú leszek. Már nagyobb, olyan 10 éves voltam, amikor rájöttem, és bár akkor már jobban viseltem, mint kisebb koromban viseltem volna, akkor is lesújtott a hír. Azóta is hatalmas kedvencem, nincs olyan száma, amit ne kedvelnék. Egyszerűen megunhatatlan számomra, és még mindig ugyanolyan csodálattal tudok rá nézni, mint 10 évvel ezelőtt!

Nem szeretek senkit sem példaképemnek nevezni, de ha nagyon muszáj választanom, akkor egyértelműen Waris Dirie az! Mindig is tudtam, hogy létezik, meg hogy szép, de nem is sejtettem, hogy ennyi mindenen ment keresztül. Mindez csak akkor derült ki számomra, amikor láttam a Desert Flowert. Először a filmet láttam, és teljesen ledöbbentem rajta! Nem tudtam elhinni, hogy ennyi mindent, így átélt, és mindeközben egyszer sem tört meg, és egyszer sem adta fel. Annyira tetszett a film, hogy nemsokkal később megvettem az önéletrajzi könyvét is. Az még jobban ledöbbentett. Sokkal részletesebben le van írva benne minden. Itt nem csak a körülmetélésre gondolok, hanem az egész életére, amit a filmben kihagytak. A filmben inkább csak a modell karrierjére koncentráltak, viszont a könyvben minden aprócska részlet ki van dolgozva. Le van írva, hogyan élt a sivatagban, hogy többször is megerőszakolták, hogy hogyan metélték körbe, hogy milyen volt a gyógyulása utána, hogy hogy menekült meg, hogy hány testvérének a halálát kellett átélnie, hogy milyen munkákat kellett végeznie, és mit meg nem tett karrierje érdekében. Egyszerűen ámulatba ejtő! Szeretnék egyszer feleannyi erőt, mint ami neki volt. Ez a nő teljesen megváltoztatta az értékrendemet. Manapság már az számít a legnagyobb tragédiának az életünkben, ha nem kapjuk meg a legújabb mobilokat, ha nem miénk a legdizájnosabb ruha, vagy ha esetleg 2 témakörből kell dolgozatot írnunk. Waris életében ezek voltak a legkisebb dolgok, és tulajdonképpen bebizonyította számomra, hogy mennyire szerencsés vagyok, és hogy tulajdonképpen semmi okom panaszra. Nem azt mondom, hogy én nem szoktam nyafogni néha hüyeségeken, de Waris nagyon inspiráló személyiség, és megtanított arra, hogy csak kemény munkával érhetem el azt, amit akarok. Ha egy kívánságom lehetne az életben, az egészen biztosan az lenne, hogy olyan kitartó és erős legyek, mint ő, mert onnantól már tényleg mindenre képes lennék. Sajnálom, hogy manapság az emberek már inkább a szeleníta féléket választják példaképnek, mert Waris-tól tényleg lehet tanulni! <3

Manapság nagy divat lett utálni Lana Del Rey-t! Szerintem fele annyi kritikát sem érdemelne meg, mint amennyit kap! Az SNL előtt kb. a legtöbb ember nem is hallott róla, és ahelyett, hogy utána nézett volna, hogy ki is ő, inkább beállt a sorba, és szidni kezdte, nehogy ciki legyen, hogy ő szeret valami olyasmit, amit a többség nem! Az SNL nem volt a legjobb fellépése, de annyira azért az sem volt rossz, mint amennyire beállították. Ha az ember megnézi más fellépéseit, könnyen hallhatja, hogy majdcsak tökéletes énekhanggal rendelkezik. Az meg, hogy bekamuzott pár dolgot, nem túl szimpatikus dolog, de megbocsátható. Más sztárok is hazudtak már, csak ez az ügy jobban fel lett fújva, hogy még több ok legyen utálni őt. Amúgy sem hinném, hogy a tehetségét bármennyire is befolyásolná az, hogy feltöltette a száját, vagy, hogy az apja gazdag. Én először a Video Games c. számát hallottam, és rögtön belopta magát a szívembe. Ezután hallottam a Blue Jeans-t, és a Born to Die-t, és most már ott tartok, hogy megvan az egész album, és egytől egyig az összes szám tetszik rajta. Ilyen még egy előadónál sem volt velem. Tetszik a zenei stílusa, hogy végre valami mást is hallhatunk, a sok divat ratyi mellett. Engem nem érdekel mekkora divat lesz utálni Lanat, én szeretni fogom, mert tudom, hogy egy nagyon tehetséges lány, és sok sikert kívánok neki az életben, mert tényleg megérdemli!

Igazából nem tudom eldönteni, hogy Cher melyik oldalát szeretem jobban, de azt hiszem a vagányabb, rappelős, dubstep-es cher egy hajszálnyival jobban bejön, mint a rózsaszín kislányos, de mind a két oldalát nagyon szeretem. Sokkal idősebbnek néz ki a koránál. Olyan hihetetlen számomra, csak 16 volt, amikor elkezdte az x-factort, sokkal többnek néztem. Mindig is nagyon tehetségesnek tartottam, de csak nehezen tudtam megszeretni, mert úgy éreztem, hogy sokkal több van benne, egy swagger jagger-nél. A With Ur Love eleinte nem tetszett, de többszöri hallgatásra már megkedveltem. A Put Dub On The Track-et nagyon szeretem, talán a kedvenc számom tőle, de még sok van a Sticks & Stones-ról. Én szeretem a stílusát, tetszik, hogy bevállal merészebb dolgokat is. Szerintem szép is, nem tudom miért mondják rá, hogy csúnya. Attól, mert nem az a tipikus szépség, még szép. Élőben is remek hangja van, de azért persze még sokat kell gyakorolnia. Én mindenesetre drukkolok neki. :)

Én Miley Cyrus-t tartom a legtöbbre a dizni sztárok közül. Amíg a dizninél volt, ő is olyan semleges volt számomra, mint Demi Lovato. De mióta otthagyta a diznit, képes vagyok tisztelni őt. Tisztelni azért, amiért végre magát adja, nem úgy, mint pl. szelena. Hülyeségnek tartom, hogy mindenki elvárja tőle, hogy ugyanúgy viselkedjen, mint 12 évesen, amikor elkezdte a Hannah Montanát. Hogy munkásságát is értékeljem, nem tartom valami sokra, mint színésznőt. A Hannah Montana agyatlan ugrabugrálás, színészi játékra nem sok szükség volt hozzá, de még mindig az volt a diznichannel legtartalmasabb, legkevésbé ripacskodós műsora, pedig az se volt túl értelmes. A Last Song-ot megnéztem, mert a könyvet már előtte olvastam, és érdekelt, hogy milyen a film. Nagy csalódás volt, a könyv 1000x jobb, és Miley abban sem bizonyított számomra. Énekesnek sokkal jobb, nem azt mondom, hogy valami hű de nagy énektudása van, de a dizniből messze neki van a legjobb hangja. Jót tett neki ez a stílusváltás, sokkal többre tartom azóta. Siralmas, hogy ő itt a 2. helyezett, de még ő is jobban megérdemelné az első helyet mint szelena...

Az egész dizninek, sőt merem mondani, a sztár világnak is ő a szégyene! Ő az élő bizonyíték, miszerint nulla tehetséggel is lehet valaki világsztár, elég hozzá egy csinos pofi. Amikor meglátom, hogy ő itt az első, én szégyenlem magam, pedig én aztán nem vagyok a rajongója. A starity-ről bárki jobban megérdemelné ezt a helyet ( a vv-seket leszámítva)! Először őt is (mint demit) a Barney és barátaiban láttam, de akkor még ő is csak egy kis senki volt. A wowp-t mindig egy hülyeségnek tartottam, nem értettem, hogy az osztályból mért van oda tőle az összes lány. De az emberiségbe vetett hitemet akkor vesztettem el igazán, amikor meghallottam élőben énekelni, és hogy mindeközben teltház van, és a rajongók jól szórakoznak. Még színésznőnek is jobb, mint énekesnőnek, pedig annak se valami kiemelkedő. Amit csinál a színpadon, az visítozás, én jobban éneklem mint ő. A magas részeknél mindig a vokál viszi tovább, csak úgy, mint a refréneknél. A többit csak elnyávogja valahogy, az mindegy, hogy hamisan, de majd besz.rik, hogy egy hangot kipréseljen a torkán. A "tökéletes" imidzséről meg nem is mondanék semmit, mert csak ideges leszek a képmutatásától. A csodálatos "kapcsolatához" meg csak annyit fűznék hozzá, hogy meg is érdemli, hogy egy ilyen csúszómászót kelljen csókolgatnia.

Gondolom most nem leszek annyira népszerű, de úgy éreztem, ezt le kell írnom. Demi Lovatot én a Barney és barátaiban láttam először, de ezt inkább hagyjuk. :) Ezután a Camp Rock-ban láttam először (unokahúgom nézette meg velem), és már akkor felettébb antipatikus volt nekem. A színészi játékát inkább nem értékelném, mert az egyenlő a kamera előtti ripacskodással, és a vigyorgással. Énekelni tud, de nem estem hanyatt a hangjától, 200 ilyet, sőt jobbat is lehet még találni. A számai számomra vagy borzalmasak, vagy unalmasak. A sonny with a chance még rosszabb mint a rocktábor. Nem elég, hogy a sorozat nem szól semmiről, még sokkal jobban megmutatkozik benne, hogy mennyire borzalmas színésznő. Sokkal többre tartanám, ha nem állt volna be a dizni futószalagjára, és nem erőltetné kényszerből ezt a színészesdit. Ő volt a legkevésbé népszerű a dizni brigádból, ezért kapóra jött neki ez az összeomlás, mert így legalább végre a középpontban van. Persze nem kívánom neki, hogy legyenek gondjai, és örülök hogy felépült, de azért ő is rendesen hasznot húzott ebből az ügyből. Rendben van, hogy nagy dolog volt ez az életében, és mindenkivel meg akarja osztani, milyen "erős" volt, de hatszázadszorra már nagyon unalmas ezt meghallgatni. Lassan több mint egy éve reklámozza magát ezzel a sztorival, nem volt egy olyan interjúja, megjelenése, vagy akár twitter postja, ahol ne említette volna ezt a témát. Minden alkalommal előrukkol egy újabb, eddig nem ismert, megrázó részlettel, csak hogy mégtöbbet beszéljenek róla. Sok embernél ez sikerül is, de nálam csak az érte el vele, hogy a szimpátiám felé 2-ről lement 1-re. Ez van, nem fogom azért szeretni, és sajnálni, mert megjárta a rehabot. Mindenkinek vannak gondjai, és érdekes módon, a többség nem áll oda nyavajogni a fél világ elé, hogy sajnálják és szeressék, épp ezért undorító ez szerintem tőle is. Mindenki hallotta már, nem kell többször elmondania!

Jaj, hát mit is írhatnék az én Jessy-mről? Csupa jót! :) ♥ Kettejük közül, nekem ő a szimpatikusabb, de Lisát is nagyon szeretem. Szerintem Jess szebb, mint a testvére. Tudom, hogy ikrek, de én már álmomból felkeltve is megtudom őket különböztetni. Jessnek nem olyan széles a szája, kevésbé szögletes az arca, és ez előnyére válik. Valamint a szőke haj is remekül áll neki. Remek hangjuk van, talán Lisának egy árnyalattal jobb, de ezt nem lehet egyértelműen megállapítani. Hozzám Jess stílusa közelebb áll, imádom a ruháit, ahogy öltözködik/sminkel. Nagyon kedves lány, vicces, és ami a legfontosabb, teljesen hülye! :D Persze csakis jó értelemben. A blogjukra szoktak felrakni videókat, amin hülyéskednek, és hülyére szoktam röhögni magam rajtuk. :D Nagyon kedvelem Jess-t (és Lisát is), és sajnálom, hogy így eltűntek, de már várom az új albumukat, és remélem sikerül visszatérniük! ♥♥♥

Én imádom a Yeah Yeah Yeahs-t. Karen-nak gyönyörű hangja van, egyszerűen ha őket hallgatom, valami emberfeletti nyugalom lesz úrrá rajtam. Nekem a Heads Will Roll nem tetszik, pedig még az a legismertebb számuk. Az én kedvencem a Rumaway, de rengeteg számukat szeretem még. Azt is bírom, hogy ilyen bolond, szerintem jó, hogy nem veszik magukat véresen komolyan.

Én a Guns n' Roses-on és a Beatles-ön nőttem fel. Anyám folyton a Paradise City-t hallgatta, míg terhes volt velem, lehet, hogy ezért ez a kedvenc számom. Pelenkás koromba is folyton Gn'R ment, és mondhatni, hogy egész gyerekkoromban. Imádom őket a mai napig, Axl egy lenyűgöző fazon, remélem még lesz alkalmam rá, hogy eljussak koncertjükre, mert tényleg odavagyok értük. :)

Szégyennek tartom, hogy Selena Gomez az első, míg Sia csak a 4550. lehet, pedig aztán van különbség a kettő között. Na mindegy. Sia-tól először a Breath Me-t hallottam, és rögtön elvarázsolt. Gyönyörű az a szám, olyan, amit mindenki magáévá tud formálni, amit mindenki ráilleszthet a saját történetére. Azóta meghallgattam kb. az összes számát, és szinte az összes lenyűgöző. A David Guetta-val közös száma nem tetszik, szerintem nem kéne beállnia a divatzenébe, mert ő egyértelműen nem oda való. Nem túl szép, de nem is erről lett híres. A stílusa kicsit furcsa, de nekem tetszik, hogy nem tucat. Néztem élő fellépéseket tőle, és az egy varázslat, ahogy ő énekel. Eljutottam arra a szintre, hogy a legnagyobb vágyam, hogy eljussak egy Sia koncertre, mert egyszerűen elbűvölt a hangja, a szenvedélye, mindene. Remélem még többre gogja vinni, mert igazán megérdemelné. Jobban, mint fél Hollywood.

2007 óta aktív rajongója vagyok a Paramore-nak. A Misery Business volt az első szám, amit tőlük hallottam, és a mai napig kedvencem is. Nagyon szeretem a számaikat, és nagyon sajnálom, hogy a Farro testvérek úgy döntöttek, hogy távoznak. Imádtam Josht-t. Hayley után ő volt a kedvencem. Mindig örültem, hogy ők nem álltak be a sorba, és nem adták el magukat a médiának, azonban mostanában ez már egyre inkább kezd bekövetkezni. Mióta kettéoszlottak, egyre inkább divatzenét játszanak, és ezt szerintem mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a viva elkezdte játszani a Monstert. Nekem nem tetszik a Monster, pedig többször is meghallgattam hátha, de csak nem akart tetszeni. A Renegade és a Hello Cold World bejön, viszont én még mindig jobban szeretem az All We Know-t, vagy a Brick by Boring Bricket. Viszont ettől függetlenül imádom a bandát, mert amíg Hayley van, addig Paramore is van. Hayley-t nagyon szeretem, mindig is ő volt a kedvencem a bandából. Tetszik, hogy vagány a stílusa, hogy tényleg kitombolja magát a koncerteken, és nem csak "műanyag" énekes, mint manapság már szinte mindenki. Fantasztikus hangja van, élőben is remek, és nem mellesleg, szerelmes vagyok a hajába!!! :)

Hát hogy én mennyire szeretem Elly-t, arra nincsenek szavak. Nagyon aranyos lánynak tűnik nekem az interjúk alapján. Nagyon szeretem a La Roux zenéjét, és azt is, ahogy Elly élőben énekel. Voltam Szigeten a koncertjükön, és amit ők művelnek, az egy varázslat. Még az sem tudta elrontani a kedvem, hogy egy pasi pofán öntött borral. :) Engem nem zavar a stílusa sem, bár azt be kell vallanom, hogy nem túl szép lány szegény. Tipikus angol feje van. De a kisugárzása az valami természet feletti, és az egész La Roux egy varázslat a számomra.