Darkness profilja

Színpadon nagyszerűen játszik, emellett még át is élvezi azt, amit játszik. A Backbone-nál külön élvezet őt nézni. :D Örülök, hogy ő került Alexandre Cornillon helyére, így tökéletes a zenekar. Bár még nem leletem olyan interjút tőle, amivel tudnék is mit kezdeni, mert franciául nem tudok.

Nagyszerű ember, imádom, hogy játék közben behajtja a szemét, hogy jobban átérezze a zenét. Több ilyen ember kéne, aki így szereti, amit csinál. Néha nem zavarna, ha angolul beszélne, mert a franciából semmit se értek.

Nem is tudom, mit nem imádhatok ezen az emberen :D Nagyszerű hangja van és egyébként is nagyszerű ember. Az "őrültség" sohase baj, pedig neki az is kijutott és a feleségének is :D Szívesen lennék a gyerekük helyében, azt leszámítva, hogy fiatalabb lennék.

A rengeteg back metal zenekar közül a Drak Funeral lett a kedvencem, ami mellet ez az ember mindig is kitartott, illetve ő alapította. Interjúknál is mindig szívesen beszél, az meg csak a ráadás, hogy ilyen aranyos akcentusa van.

Nem csak, hogy csodálatos dobos és dalszerző, még festőként is imádom. Az egyik kedvencem a "We Are Starving". Nem mellesleg nagyon édes akcentusa van. Mégis mi okom lenne ne szeretni ezt az embert? :D

Részben neki köszönhetem, hogy megismertem a Gojirát, mégpedig az Apocalypticával közös Bring Them To Light című számnak köszönhetően, amibe első hallásra beleszerettem, azonban csupán 2013 decemberében néztem meg, hogy ki is ő és a Gojira, mondanom sem kell, hogy azonnal beleszerettem a zenekarba :)

Lényegében az ő és Trey által alkotott South Parkon nőttem fel, aminek minden részét minimum négyszer láttam, s hiába az egyszerűsége mégsem lehet megunni. Nagyon remélem, hogy még hosszú éveken át készíti az új epizódokat.

Imádom ezt a fickót! Nincs olyan South Park rész, amit ne szeretnék, a Stick of Truth pedig csak ráadás. Lényegében ezen nőttem fel (nem csoda, hogy őrült vagyok :D ). Remélem még sok részt készít a jövőben.

Nem olyan régen egész megkedveltem ezt az embert, úgy értem eleve kedveltem a Slipknot alapításáért, de nem olyan rég volt lehetőségem egy kicsit bepillantani a személyébe is, s hiába vall egóra az, hogy kilépett a 'Knotból, amint háttérénekes lett, attól még kedvelem.

Már elsőre beleszerettem hangjába, ezzel egyetemben egyre jobban megkedveltem, de aztán kilépett. Eddig sohasem zenélt, amíg Joey fel nem karolta és most olyan nagynak hiszi magát, hogy ott hagyta és más zenekarokhoz csatlakozott, hogy ne aggódjanak a rajongok, hallanak még róla, na ne <_<

Az Akela az első zenekarok közt, amit megismertem, illetve megszerettem, nem is kicsit! Ő maga hatalmas tehetség, nemcsak a hangját tekintve, zeneszerzőként is nagyszerűen megállja a helyét. A farkasok már csak a ráadás :D

Imádom ezt az embert! Nagy részben az ő hangja miatt szerettem meg a Dimmu Borgirt, teljesen biztos vagyok abban, hogy messze az egyik legjobb hangú énekes a világon! Meg azokat a cuccokat is szeretem, amiket fel szokott venni :)

Nem állt szándékomban ő róla, hagy bármelyik más "énekesről" hallani, hosszú évekig sikerült elkerülnöm minden, eurovízióval kapcsolatos dolgot, nos, ez idén nem jött össze. Körülöttem sajnos annyit beszéltek róla, hogy előbb utóbb hozzám is eljutott híre. Tehetségét semmire sem tartom. Viszont értékelem, hogy bevallja másságát, egyúttal megvetem mindazokat, akik emiatt lenézik őt.

néha még mindig fáj, a másik ember, akit nagyon imádok (de be kell vallanom, hogy közel sem annyira, mint Joey-t), életem legszörnyűbb napja volt, amikor őt elveszítettük. Nehéz bármit is írni egy olyan csodálatos emberről, mint ő. Egyáltalán méltó vagyok erre a feladatra? Egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy elengedjem. Sohasem találkoztam vele, s mégis. Kétlem, hogy valaha is eltudnám engedni, persze, nem mintha vágynék erre. Hamar összeállt bennem a kép, valahogy mindenképp szeretnék előtte tisztelegni. Először a zenére gondoltam, azonban sok problémába ütközött ez a gondolat, van egy akusztikus gitárom, de túlzottan nem szeretem, nem tudnék vele semmit sem írni, más hangszerem pedig nincsen, s egyébként is, mit tudnék azokon írni? Még ha sikerülne is valami, neki? Halálom napjáig dolgozhatnék rajta, de akkor sem lenne elég tökéletes, sohasem elégednék meg vele, a világ egyik legnagyszerűbb zenésze, s embere számára nem tudnám összehozni a kellő minőségű dalt. A következő ötletem jobban illik hozzám, írok egy levelet, hogy mit is jelent nekem, majd a sírjára helyezem. Ezzel csak egy probléma van. Kit érdekel a véleményem? De az ötletet nem vetettem el, továbbfejlesztettem. Bevallom, mindig is szerettem volna írni egy könyvet, egybe már régen belekezdtem, azt átírtam, kibővítettem. Lényegében kész, már csak tökéletesítgetem. A regény arról szól, hogy milyen sokat jelentenek tettei, s milyen kínokkal jár az ő elvesztése. Bármi áron befejezem. Nem mondanám, hogy túlzottam jó lesz, de a szívemből jön, s ez számít. "Szívemből jön." Ekkor jutott eszembe, hogy a dal is onnan jönne, így tehát nekiálltam, hangszerek nélkűl csak a dalszöveg sikeredett, legalább az kész. Ha még itt lenne velünk, s valaki írna neki valamit, akár egy dalt, akár egy könyvet, s az eljutná hozzá, kétlem, hogy a hibákat nézné, ilyen úton elindulva sokkal bátrabban tisztelgek előtte. A kérdés persze adott: mit akarok én ezekkel? Az a kis szöveg mindig nálam van, egy apró kis cetli, talán egyszer dallam is születik hozzá, a regény viszont adott: ki Akarom adni. Tudom, nem sokakat érdekelhet, de aki csak belepillant rájön, hogy ő nem a gyűlölet, hanem a szeretet. Utána lefordítgatnám. Fognám a könyvet, belehelyezném azt az apró fecnit, s sírjára helyezném... szép kis álom, mi? Persze ez nem igazán az, amit érzek... tudom, hogy ő most nem mosolyog, sír vagy lélegzik. Ha levágnák az egyik kezemet, az is kevésbé fájna, mint ezt leírni. Pauly a hősöm. Ezt gyakran mondom, hiszem jórészt csak így nevezem: "A hősöm." Csak nézz bele abba a gyönyörű szempárba... csak a színtiszta szeretet árad belőle. Az igazi szeretet, amire manapság olyan nehéz ráakadni, s tessék, itt van ő, maga a Szeretet. Ő az a fajta ember... volt, akire mindig számíthatsz, mindig segített, bármiről is legyen szó, s cserébe semmit sem kért. Ő csak segíteni akart, s ezt meg is tette. Milliókon segített, életeket mentett, szinten tartott, irányt mutatott, meghallgatott, átölelt... úgy beszélek róla, mintha közeli ismerősöm lett volna, pedig sohasem találkoztam vele, s még is, sok szempontból úgy érzem, hogy ismerem. Sohasem láttam még sírni, vagy hallottam üvölteni, de láttam már nevetni, hallottam, mikor álmában fel-fel szuszogott, mikor dalt írt, mikor játszott. Láttam mosolyogni, hallottam mekkora szeretettel képes beszélni feleségéhez... Tudom, hogy élete legszebb karácsonya volt, mikor megtudta, hogy gyermeke fog születni, s tudom, hogy még mindig itt van. Nem hiszek a túlvilágban, habár szeretnék, miatta, mégis, egyszerűen érzem, hogy itt van. Ha boldognak látom, rögtön felvidulok, s egy röpke pillanatra elfelejtem minden bajom, aztán eszembe jut, hogy az a száj, már nem mosolyog többé... Teste nem tudta elviselni, mindazt a szeretetet, ami belőle áradt, ahhoz túl aprónak bizonyult. De a szeretet nem vész el, kiszökkent testéből, s belénk szállt, bőségesen jutott belőle mindnyájunknak. Ő pedig most is kislányát figyeli, s ölelgeti. Ha rágondolok oly sok érzelem tőr fel, szeretet, tisztelet, hála s persze az a mélységes, maró kín. Sok fájdalomban volt már részem, mély, hosszadalmas depresszióban, s mégis, a gyásszal szemben tehetetlen vagyok... mármint az ő iránta érzettel... Nem szeretek túlzottan sok embert, de akiket igen, azokat úgy, mint más százat együtt. Hát még Paulyt... bármit megadnék azért, hogy visszatérhessen. Bármit. Amint elmémbe ötlik neve a sírás mellett sok minden kerülget, mellkasomból, mintha kitépnék szívemet, s helyébe izzó parazsat gyömöszölnének, majd betemetnének több tonna föld alá, hogy ne kapjak levegőt, s akkor csak azt várom, mikor roppan a bordám, megtörve a nyomás alatt, véget vetve kínomnak. Aznap mind odavesztünk. A világ mocskosabb s üresebb hely lett... minden, amit tett, még mindig itt van, ha becsukom a szemem az övét látom, ha megszólal a zene, őt hallom. Mindemelett egy végtelen űrt is hátrahagyott, vagyis inkább teremtett, amikor elment. Az ott marad, a családja, a barátai s minden igaz rajongó szívében. A kislányáéban is. Ő nem egy egyszerű zenész vagy ember. Sohasem mondhattam el neked, mit is érzek... Dear Pauly <sorry>, It's hard... This shit came from my heart. I know it's not the best, but this is what I feel...

for Paul Dedrick Gray


I'm just sitting in the dark
And waiting for the nothing
When you left us was The Darkest of my Days
And when I'll follow you will be The Last
That's will be The Greatest of my Days
Cause the only thing that keeps me alive - is you
But you've lost - and my world is changed
Our world lost - as The Soul

I'm just sitting in the dark
And I can't see anything
But I see your beautiful eyes, always, when I close mine
And I don't want to open them - I want to stay with you forever
I've got my Soul from you - and that's all I have
You've given me everything and nothing
I've never met you, but you are my hero
And nothing gonna change it

I'm just sitting in the dark
And crying for my hero
You've left us, but your Soul still here
And that's what you left behind - everything
'Cuz you got the biggest Soul and Heart
And that's why you'll stay with us forever
Oh, man, what happened with you?
I miss you... I miss my greatest hero...

A tetoválós műsorokat már nagyon régóta szeretem, őt igazán akkor szerettem meg, amikor Coreynak készített tetoválást, méghozzá Paulyról... annál gyönyörűbbet sem láttam sokat. Gyönyörűen és élethűen dolgozik, már rengeteg tetoválást láttam őt készíteni, remélem még sokat fogok látni.

Nem is tudom miről lett ő híres, arról, hogy milyen ostoba és tehetségtelen? Mivel mást nem nagyon tud felmutatni.
Tehetségtelen szánalmas és ostoba, más jelzőkkel nem tudom őt illetni. S nagyon azt se tudom mit eszen manapság az emberek a valóság-showkon, hogy fognak néhány idióta embert s bezárják őket egy házba?

Komolyan? Őt sztárnak nevezni? Mielőtt elkezd nyávogni, legalább érjen meg, s ne játék vízipisztollyal lövöldözzön össze-vissza. Egyszerűen igénytelen az a "zene" amit ő csinál, számomra felfoghatatlan hogy lehet őt tisztelni s szeretni... egyáltalán tudjátok, ő tudja mi az?

Furcsamód van bennem valami vonzódás a maszkos bandák iránt, talán ez annak is köszönhető, hogy a maszkok viselésével csak még inkább beolvasnak a mi idióta társadalmunknak.
A Lordi is közte volt azon bandáknak, amiket elsőként szerettem meg, s ebben ő neki is hatalmas szerepe volt.

Egyszerűen imádom ezt az embert! Elképesztően tehetséges, s ő tényleg ért ahhoz, amit csinál, ami manapság sajnos egyre ritkább. A KoRn volt az első metal banda amit igazán szerettem, s még ma is nagyon szeretem őket, s ezen semmi se változtat.

Még nagyon régen, a KoRn volt az első metal banda, amiért rajongtam, persze nem olyan mértékben, mint ma a Slipknottért, de ennek ellenére a KoRn még ma is az egyik kedvenc bandám, az ő erőteljes hangja egyszerűen tökéletes.