Darkness profilja

Imádom ezt a pasast! Dalokba foglalt nézetei PONTOSAN egyeznek az enyémmel, vegetáriánus (mindig ezt mondja, de még azt is el tudom képzelni, hogy vegán), ezen felül is teljesen nyílt és szimpatikus. Zeneileg pedig... először is a hangja, egyszerűen elképesztő! És a dalok, melyeket ír... le a kalappal!

El se tudom dönteni, melyik számát szeretem leginkább, hisz mindegyik nagyszerűen sikerült. Nagyjából az egész Rise to Dominate-ot ő írta és még ott van a többi album is, remélem hamarosan új anyagot is hallhatunk, bár ezt a hamrosan-t kétlem, hisz lényegében egyedül maradt a dalírásban. Legalább azt megéltem, hogy élőben láthattam.

Nagyon sajnálom, amit 2013-ban művelt. Nem csak általánosságban a kijelentéséért, hanem azért is, mert hatalmas tehetség, nagyszerű számokat alkotott pályafutása során. De hát történt, ami történt, s emiatt már nem is kedvelem annyira, mint régen.

Ahogy egyre jobban megismertem, úgy került közelebb a szívemhez. Humoros, barátságos, tehetséges, kell ennél több? Volt olyan szerencsém, hogy többször is láthattam fellépni, illetve ezen felül is volt szerencsém összefutni vele és a zenekar többi tagjával ^^

Nagyon barátságos, szimpatikus, tehetséges ember. Már volt szerencsém többször is élőben látni, illetve múltkor az egész zenekarral ott ült egy koncerten, és teljesen barátságosan, nyíltan beszélgetett velem :)

Örültem, mikkr kiderült, hogy ô lett a kedvenc black metal zenekarom, a Dark Funeral új énekese. Elôzô zenekaraiból korábban is ismertem, mindig is szimpatikus volt, hangja is remekül mutat egy ilyen nagyszerû zenekarban. Remélem még soká marad.

Az Aeon messze földön a kedvenc death metal zenekarom. Zeneileg zseniális, bármikor szívesen hallgatom. Ezen felûl ott vannak még az ô álltala írt dalszövegek - mire eljutottam odáig, hogy megismertem ôket már megvoltak a nézeteim, többek közt éppen ezért örültem meg annykra, mikor felfedeztem ezt a zseniális zenekart.

A Darkest Hourban ismertem meg. Aztán jött a Scar The Marytr, ennek kapcsán tisztességesen utánajártam, hol, mit csinált és mi tagadás, nem is kicsit kedveltem meg. Ezen felül is teljesen szimpatikus, jó apa, kedves a rajongôkkal, nincs elszállva magától.

A világ egyik legjobb detah metal zenekarának oszlopos tagjaként természetes, hogy imádom. Hangja az egyik legjobb az egész világon, ez azonban nem kárpotolja azt, hogy nem ír dalokat, mégis csodás érzés volt, mikor élôben is láthattam.

Valami csoda ez az ember, nem csak, hogy elképesztő dalokat ír (teljesen egyedül), még a hangja is nagyszerű. A Satyriconnal a 2004-es turné dobosnak köszönhetően ismertem meg, ugyan nem emelném a Dark Funeral elé, mégis nagy a versengés a kedvenc black metal zenekarom címéért. Azomban a 2013-as album még mindig nem nyerte el szeretetemet.

Egy igazán humoros embernek ismertem meg, természetesen tud komoly is lenni, de az ritka. Látszik, hogy azt szívből csinálja, akárcsak a zenét, amivel belopta magát a szívembe. A kezdetektől fogva imádom a Suicide Silencet, melyhez ő nagy részben hozzájárult.

Még nem tudom pontosan hová tenni, a Krokodiltól eddig kettő dalt hallottam, az egyik valami fantasztikus, a másik viszon erőltettett, unalmas. A Slipknotos szereplése... szügséges volt ez tény. Ő erről nem nyilatkozott, összesen egy mondadot láttam tőle, viszont nem játszik rosszúl az tény. Februárban meglátom, mennyire tud játszani, aztán hátha összetok vele, bár majdnem biztos, hogy nem.

Gondolom, illő lenne azt mondanom, hogy boldog születésnapot, gondolom illő lenne mosolyogva felkiáltani az égbe s utánad kiáltozni, sajnos egyikre sem vagyok képes. Még túl friss a seb. Túl korán és túl fiatalon hagytál el bennünket, az nap... elsötétült a világ. Mit is mondhatnék? Egy nagyszerű, jószívű, szerető ember veszett el ismételten. Tehetsége pedig csak a ráadás. A Suicide Silence a kezdetektől fogva hatalmas kedvencem, bármikor örömmel hallgatom a nagyszerű dalaikat. Aznap elsötétült a világ, bőgtem, mint egy ostoba kisgyerek, de nem szégyenlen, most is nedvesedik a szemem... Kérlek, ébredj fel... mondja valaki, hogy ez az egész csak egy rémálom...

A Cannibal Corpse már az első pillanatban (mikor is volt már az? :D) belopta magát a szívembe, akárcsak ő. Nagyszerűen játszik, de az semmi azokhoz a dalokhoz képest, amiket ő készített. Mindemelett a személyisége is említésre méltó.

A kezdetektől fogva a Cannibal Corpse tagja éd dalszeszője. Ezen felül is roppant szimpatikus illető, mindig szívesen nézem/hallgatom/olvasom a vele/róla készült interjúkat. November huszadikán pedig biztosan hatalmas bulit fog csapni.

Mondjon valaki akár egy okot is, hogy miért is ne imádnám? Nem elég, hogy a zenekara első hallásra belopta magát a szívembe csodálatos hangzásával, még a hangja is az egyik legcsodásabb a világon. Képes lennék örökké csak azt hallgatni. Amit pedig a színpadon csinál... egyszerűen imádom!

Nem titkolom, hogy a Carach Angren-nek három másodperc is elég volt, hogy belopja magát a szívembe, a tagoknak szintúgy. Nagyszerűen játszik és személyisége, hangja sem utolsó. Persze nagyszerű dalokat is készít.

Rájöttem, hogy különösképp szeretem a dobosokat. Őt is. A Carach Angren már az első pillanatban belopta magát a szívembe. Nem csak tehetségben, külsőre is említésre méltó, pláne, ha atlétában van és jól látszódnak izmai.

Igen havonta újraírom a véleményemet :D
Joey, Joey, Joey :3 Hol is kezdjem el? Ajaj, ha egyszer belekezdek :D Nehéz kigondolni, hogy mivel kezdjek, illetve hogyan is fogalmazzam meg azt a rengeteg bennem tomboló érzelmet, ő az (az utolsó és egyetlen) az ember, aki megtestesít mindent, amit csak szeretek. Életem legcsodásabb napja volt, amikor öt, szánalmas, rövidke kérdésemre öt csodálatos választ adott, órákon át ültem és vártam a gép előtt, remegtem és a szívem is majd' megállt, amikor fellépett. Napokig nem tudtam levakarni a vigyort az arcomról. Minden álmomban őt látom (mostanság elég rendszeresen álmodok), s azt sem titkolom, hogy egyik (a kettő közül) legnagyobb álmom, hogy vele találkozhassak, csak egyszer... hadd öleljem meg... Minden apró kis porszem, amit az életéről tudok meg hatalmas extázist okoz, s egy olyan mértékű energialöketet ad, hogy sikerül túlpörögnöm a kutyusomat, ami nem könnyű feladat. Nagyon régen csak Joey volt, csak egy nagyszerű dobos, de most? Fel se lehet sorolni... A Slipknotot is ő (és Paul) miatt szeretem, nélkülük nincs semmi. Eleinte, amikor megismerkedtem a 'Knottal, csak annyit láttam, hogy ott áll kilenc maszkos fickó és, hogy "b.sszus, ez nagyon állat." Aztán egyre többet tudtam meg a tagokról, már akkor tudtam, hogy kiket szeretek legjobban, persze nem mondtam ki. Aztán... egyre több dolgot tudtam meg róla és minél többet tudtam, annál többet akartam. Elképesztő zeneszerző, amibe ő belenyúl az csak csodás lehet, sőt, egyedül készített egy csodálatos albumot és a köszönetnyilvánításban ott voltak a macskái és azok az emberek akik később elárulták őt. Nemrég megismertem a Dark Funeralt és később rájöttem, hogy ő is szereti. Na, egyenlőre ennyi elég az összevisszaságból, nos, mint említettem először nem volt több nekem, mint egy dobos. Idővel azonban egyre jobban megismertem, ott volt a Murderdolls, azzal a zenekarral egy másik arculatát ismertem meg. Fogalmam sincs hány órát töltöttem (és fogok tölteni) azzal, hogy interjújukat képeket kerekesek, nézegetek és olvasgatok róla. Nincs is olyan napom, amikor ne próbálnék még többet tudni róla. Szeretném annyira ismerni, amennyire csak lehetséges, a kérdés, hogy miért? Rájöttem, hogy... szóval sok mindenre, nem kezdek bele, tudom, hogy sok mindenben hasonlítunk és azt is, hogy örömet okoz nekem, ha mosolyogni, nevetni látom, s egyúttal mélységes bánatot érzek, ha látom rajta, hogy szomorú... mondjuk decemberben, amikor depressziós lett... amikor láttam, ahogy Paulyért könnyezik, ez egy kicsit más volt. Eleve nekem is fáj... s az egészet csak roszabbá teszi, hogy látom, hogy neki mennyire fáj. Nem csak a legjobb barátja... Csinálok, megszeretek dolgokat és később rájövök, hogy ő is szereti. Sátánista elveim révén nem akarok másra hasonlítani, rá mégis nagyban hasonlítok. Nem tudatosan én egyszerűen így alakultam ki. Nem, nem imádom magam és ezért imádom őt. Őt egyszerűen nem lehet nem imádni. Régebben, ha nagyon rosszul éreztem magam ő - természetesen tudtán kívül - hozott ki a csávából. Nincs ember, akit jobban szeretnék, mint őt, s ez nem valami hamis, múló, áll szeretet, most fél évig nem hallgattam semmit, aminek köze van, de ettől függetlenül ő rá még úgy is gyakran gondoltam, mert egyszerűen szeretem. Elismerem, gyáván megfutamodtam és megpróbáltam mindent magam mögött hagyni, elfelejteni, tényleg megpróbáltam. Nem ment. Nem tudom elfelejteni (sem őt, sem Paulyt). Sőt, egyre jobban imádom, életem minden egyes percében nő iránta a szeretetem. Nem tudom magamból kicsikarni, hogy miért. Nincs válaszom. De tudom, hogy szeretem. Nagyszerű ember, kedves, őszinte, nála keresve se találnék jobbat. Mellékesen hatalmas tehetsége van és az nem elég, hogy ő a világ legjobb dobosa még más hangszereken is remekel, még az se számít, hogy az életemet neki köszönhetem. Az semmi, hogy jobban szeretem őt, mint bármely más embert, jobban szeretem őt, mint a lemezeimet, jobban, mint a zenét, sőt, jobban, mint a kutyusomat... csak imádom, és kész. Ez van, szeretlek, Joey.

Nem elég, hogy nagyszerű dalszerző, gitáros de még a hangja is elképesztő! Néha kicsit szégyenlősnek tűnik, de ettől csak még aranyosabb lesz. Azt viszont feltétlenül meg kell említenek, hogy kinézetre se semmi :D