Paul Gray

Darkness: néha még mindig fáj, a másik ember, akit nagyon imádok (de be kell vallanom, hogy közel sem annyira, mint Joey-t), életem legszörnyűbb napja volt, amikor őt elveszítettük. Nehéz bármit is írni egy... továbbnéha még mindig fáj, a másik ember, akit nagyon imádok (de be kell vallanom, hogy közel sem annyira, mint Joey-t), életem legszörnyűbb napja volt, amikor őt elveszítettük. Nehéz bármit is írni egy olyan csodálatos emberről, mint ő. Egyáltalán méltó vagyok erre a feladatra? Egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy elengedjem. Sohasem találkoztam vele, s mégis. Kétlem, hogy valaha is eltudnám engedni, persze, nem mintha vágynék erre. Hamar összeállt bennem a kép, valahogy mindenképp szeretnék előtte tisztelegni. Először a zenére gondoltam, azonban sok problémába ütközött ez a gondolat, van egy akusztikus gitárom, de túlzottan nem szeretem, nem tudnék vele semmit sem írni, más hangszerem pedig nincsen, s egyébként is, mit tudnék azokon írni? Még ha sikerülne is valami, neki? Halálom napjáig dolgozhatnék rajta, de akkor sem lenne elég tökéletes, sohasem elégednék meg vele, a világ egyik legnagyszerűbb zenésze, s embere számára nem tudnám összehozni a kellő minőségű dalt. A következő ötletem jobban illik hozzám, írok egy levelet, hogy mit is jelent nekem, majd a sírjára helyezem. Ezzel csak egy probléma van. Kit érdekel a véleményem? De az ötletet nem vetettem el, továbbfejlesztettem. Bevallom, mindig is szerettem volna írni egy könyvet, egybe már régen belekezdtem, azt átírtam, kibővítettem. Lényegében kész, már csak tökéletesítgetem. A regény arról szól, hogy milyen sokat jelentenek tettei, s milyen kínokkal jár az ő elvesztése. Bármi áron befejezem. Nem mondanám, hogy túlzottam jó lesz, de a szívemből jön, s ez számít. "Szívemből jön." Ekkor jutott eszembe, hogy a dal is onnan jönne, így tehát nekiálltam, hangszerek nélkűl csak a dalszöveg sikeredett, legalább az kész. Ha még itt lenne velünk, s valaki írna neki valamit, akár egy dalt, akár egy könyvet, s az eljutná hozzá, kétlem, hogy a hibákat nézné, ilyen úton elindulva sokkal bátrabban tisztelgek előtte. A kérdés persze adott: mit akarok én ezekkel? Az a kis szöveg mindig nálam van, egy apró kis cetli, talán egyszer dallam is születik hozzá, a regény viszont adott: ki Akarom adni. Tudom, nem sokakat érdekelhet, de aki csak belepillant rájön, hogy ő nem a gyűlölet, hanem a szeretet. Utána lefordítgatnám. Fognám a könyvet, belehelyezném azt az apró fecnit, s sírjára helyezném... szép kis álom, mi? Persze ez nem igazán az, amit érzek... tudom, hogy ő most nem mosolyog, sír vagy lélegzik. Ha levágnák az egyik kezemet, az is kevésbé fájna, mint ezt leírni. Pauly a hősöm. Ezt gyakran mondom, hiszem jórészt csak így nevezem: "A hősöm." Csak nézz bele abba a gyönyörű szempárba... csak a színtiszta szeretet árad belőle. Az igazi szeretet, amire manapság olyan nehéz ráakadni, s tessék, itt van ő, maga a Szeretet. Ő az a fajta ember... volt, akire mindig számíthatsz, mindig segített, bármiről is legyen szó, s cserébe semmit sem kért. Ő csak segíteni akart, s ezt meg is tette. Milliókon segített, életeket mentett, szinten tartott, irányt mutatott, meghallgatott, átölelt... úgy beszélek róla, mintha közeli ismerősöm lett volna, pedig sohasem találkoztam vele, s még is, sok szempontból úgy érzem, hogy ismerem. Sohasem láttam még sírni, vagy hallottam üvölteni, de láttam már nevetni, hallottam, mikor álmában fel-fel szuszogott, mikor dalt írt, mikor játszott. Láttam mosolyogni, hallottam mekkora szeretettel képes beszélni feleségéhez... Tudom, hogy élete legszebb karácsonya volt, mikor megtudta, hogy gyermeke fog születni, s tudom, hogy még mindig itt van. Nem hiszek a túlvilágban, habár szeretnék, miatta, mégis, egyszerűen érzem, hogy itt van. Ha boldognak látom, rögtön felvidulok, s egy röpke pillanatra elfelejtem minden bajom, aztán eszembe jut, hogy az a száj, már nem mosolyog többé... Teste nem tudta elviselni, mindazt a szeretetet, ami belőle áradt, ahhoz túl aprónak bizonyult. De a szeretet nem vész el, kiszökkent testéből, s belénk szállt, bőségesen jutott belőle mindnyájunknak. Ő pedig most is kislányát figyeli, s ölelgeti. Ha rágondolok oly sok érzelem tőr fel, szeretet, tisztelet, hála s persze az a mélységes, maró kín. Sok fájdalomban volt már részem, mély, hosszadalmas depresszióban, s mégis, a gyásszal szemben tehetetlen vagyok... mármint az ő iránta érzettel... Nem szeretek túlzottan sok embert, de akiket igen, azokat úgy, mint más százat együtt. Hát még Paulyt... bármit megadnék azért, hogy visszatérhessen. Bármit. Amint elmémbe ötlik neve a sírás mellett sok minden kerülget, mellkasomból, mintha kitépnék szívemet, s helyébe izzó parazsat gyömöszölnének, majd betemetnének több tonna föld alá, hogy ne kapjak levegőt, s akkor csak azt várom, mikor roppan a bordám, megtörve a nyomás alatt, véget vetve kínomnak. Aznap mind odavesztünk. A világ mocskosabb s üresebb hely lett... minden, amit tett, még mindig itt van, ha becsukom a szemem az övét látom, ha megszólal a zene, őt hallom. Mindemelett egy végtelen űrt is hátrahagyott, vagyis inkább teremtett, amikor elment. Az ott marad, a családja, a barátai s minden igaz rajongó szívében. A kislányáéban is. Ő nem egy egyszerű zenész vagy ember. Sohasem mondhattam el neked, mit is érzek... Dear Pauly <sorry>, It's hard... This shit came from my heart. I know it's not the best, but this is what I feel... for Paul Dedrick Gray I'm just sitting in the dark And waiting for the nothing When you left us was The Darkest of my Days And when I'll follow you will be The Last That's will be The Greatest of my Days Cause the only thing that keeps me alive - is you But you've lost - and my world is changed Our world lost - as The Soul I'm just sitting in the dark And I can't see anything But I see your beautiful eyes, always, when I close mine And I don't want to open them - I want to stay with you forever I've got my Soul from you - and that's all I have You've given me everything and nothing I've never met you, but you are my hero And nothing gonna change it I'm just sitting in the dark And crying for my hero You've left us, but your Soul still here And that's what you left behind - everything 'Cuz you got the biggest Soul and Heart And that's why you'll stay with us forever Oh, man, what happened with you? I miss you... I miss my greatest hero...

Johnny 3 Tears: Szerintem nála jobb basszusgitáros soha nem volt, és nem is lesz. Nagyon sajnálom szegényt, hogy el kellett mennie közülünk, én mindig is gyászolni fogom őt. Egy nagyon jó ember volt, sajnos soha... továbbSzerintem nála jobb basszusgitáros soha nem volt, és nem is lesz. Nagyon sajnálom szegényt, hogy el kellett mennie közülünk, én mindig is gyászolni fogom őt. Egy nagyon jó ember volt, sajnos soha nem láthatta a gyerekét. És aki bármi rosszat mer róla mondani, azt felkeresem és megfojtom.!!

Chimaira: Imádom.Nekem mindig ő lesz a legjobb basszusgitáros :( csak sajna már nincs köztünk a Slipknot Paul nélkül is jó de nem az igazi.De a Slipknot tagjai is nagyon gyászolják :( meg is értem őket fel... továbbImádom.Nekem mindig ő lesz a legjobb basszusgitáros :( csak sajna már nincs köztünk a Slipknot Paul nélkül is jó de nem az igazi.De a Slipknot tagjai is nagyon gyászolják :( meg is értem őket fel sem lehet fogni hogy ő már nincs többé nem feszíti a húrokat többé.

Nyöff09: Édes, drága Paul... Nagyon hiányzik nekünk! Róla is csak jó dolgokat lehet írni megértő és sorolhatnám még menyire jó tulajdonságai vannak ennek az embernek! Odafentről még mindig figyel! Érjük el... továbbÉdes, drága Paul... Nagyon hiányzik nekünk! Róla is csak jó dolgokat lehet írni megértő és sorolhatnám még menyire jó tulajdonságai vannak ennek az embernek! Odafentről még mindig figyel! Érjük el azt hogy fent is boldog legyen!