Azt hiszem itt az ideje, hogy én is bemutatkozást írjak. Nem akarok untatni senkit, így rövid leszek. A fontosabb dolgokat úgyis megtaláljátok bal oldalt.
A becses nevem Balázs. Szeretem, ha az emberek nyíltak és őszinték velem, még ha ez azt jelenti, hogy nem épp szép dolgokat kell rólam mondaniuk. Igyekszem én is ilyen lenni, többek ellenszevére.
2 macskám van, szeretek sütögetni, gitározni, énekelni, olvasni és mindenkit felvidítani a környezetemben.
Alapjáraton kedves vagyok, viszont cserébe játszik néha nálam a pesszimizmus.
És hogy mindenki nevethessen egy jót (aki nem nevet az nyalja meg a fülcimpámat) leírom az egyik buszos sztorimat.
Kb. fél éve utaztam haza angolóráról busszal. Meg kell jegyeznem, hogy utálok buszozni, mert az újvárosi buszon mindig "ismerkedjünk -20 centiről" érzése támad a gyanútlan, nem mellesleg tapasztalatlan buszozóknak, mint nekem. De meglepetésemre találtam szabad ülőhelyet egy meglehetősen kulturáltnak kinéző kishölgy mellett. Én a füredinél szálltam fel, viszont a Metro-nál felszállt történetünk főhőse, a kifejezetten jól szituált néni, babakocsival, benne gyerekkel. A közel ülők disztingvált nevetésbe kezdtek, amint meglátták, hogy előbb említett, 40 év körüli nőnek nincs szemöldöke, és egyébként egy akkora táska volt nála, mint én magam. Eleresztettem egy aranyos mosolyt, és örömmel nyugtáztam, hogy nem kell Showder Klub-ot néznem a buszon időm eltöltése végett... Be kell valljam igazam lett...
A mellesleg sötétben hazafelé tartó busz sötétben zötykölődött haza, és ennek van egy olyan (hölgyeknek nem kevéssé hasznos) tulajdonsága, hogy a kivilágított busz ablaka belülről visszatükröződik. Nem is kellett több főhősünknek, és a nagytáskából elővett egy iskolatáska méretű "retikült". (Itt már kezdett elfogni a kétely, hogy vissza tudom-e majd tartani az esetlegesen fulladásba torzuló nevetésemet) Na ebbe szépen belenyúlt, kb. könyékig volt benne, amikor elővette a legrondább színű szemceruzát, amit láttam. Férfi létemre nem sokat látok, de akkor is... Láttam, hogy nem tetszik neki, ő is látta, hogy látom, hogy nem tetszik. Ezért visszarakta, kotorászott fél percet, immár vállig belemerülve a táska tartalmába. Majd elővette !!!UGYANAZT!!! a színt, és nagyon indokolatlanul elkezdett vigyorogni, hogy ő milyen jól tud színt választani. Ha nem lett volna füle, igen kétszer körbevigyorogja a fejét. Na de vissza a sztorihoz. Mivel előbb már említettem az ablak tükröződési tulajdonságát, ezt ő is észrevette. Nézegette magát egy pár pillanatig, majd elkezdte megszemöldöközni magát... Nem tudom pontosan jellemezni, de olyan összevissza rajzot még szerintem Picasso is megirigyelt volna. De ez csak az egyik szemöldöke volt, mert látta ám, hogy nem lett éppen egy remekmű az eredmény... Itt a fél busz sírva röhögött szegényen... Na de ami ezután jött... Azt hittem dobok egy hátast, még akár ülve is. Belenyúl a "retiküljébe", majd előhúz egy vonalzót... Igen, lehet tippelni mi következik...
Aki arra tippelt, hogy a másik szemöldökét nyílegyenesre húzta meg a vonalzó segítségével, annak állva tapsolok, és jár még egy szóbeli vállveregetés is...
Bizony ám, mert ez történt, viszont mondott valamit, szerintem szemrehányóan, bár ezt nem hallottuk, mert sírva röhögött mindenki. Mindenesetre a nő nagyon büszke volt megszemöldöközési akciójának végeredményére.
Ezután a történet legelején említett lány bökdösött oldalba, már-már teljesen eszméletlenül a röhögése által bekövetkezett légszomjtól. Idézem amit mondott: " AZTAK*RVA ODA.... VÁRJ *levegővétel* *levegővétel* *kis röhögés* NA ODANÉZZ!"
És mutat nekem a babakocsiban lévő 1 éves forma kisbabára, akinek haja is volt már szépen, hogy szemöldöke neki sincs. Szerintem itt jött el az a pillanat, amikor nagyon bunkónak nézhettek, de nem bírtam tovább magamba fojtani a nevetést...
Szavazni ér, aki meg nem hiszi, járjon Balmazújvárosra busszal, és 5 alkalom után garantált egy ilyen jómadár. :D
Gondoltam, az enyém elbújhat Lóránt Balázs története mellett, tehát ez nem az enyém:
Szar nap a javából:
Úgy indult, hogy pattanok ki az ágyból, megint majndem melóból elkésés...ugrok ki, és a talpam feltétlenül köszönni akart az arcomnak, tehát a szemembe nézett, intett, én meg üvöltve elvágódtam, bebaszarintva a buksimat a szekrény sarkába.
Még reggel fél 8 sem múlt, de már sikerült magamat totálisan leamortizálni..
Besántikálok melóba csapágyas bokával, fájós fejjel (mind a 2vel, addigra már akkora búbom nőtt).
Valahogy túléltem a délelőttöt.
Eljön a dél..kajaidő, elmentem egy kolléga által javasolt étterembe.
Leülök, kérek egy menüt..kihozza a csajszi a levest. Nem vót' benn' elég só. Nyúlok a sótartóért, és valahogy lendületből eldobtam a letámasztott késtvillát a mozdullatommal.
Amaz száll, száll, és a szemközt ülő kislány orcáját találta meg. Odarohanok belemászni a kislány arcába kárfelmérni, szerencsére csak megijedt..apuka meg akart ölni - hozzáteszem jogosan -. Elnézést kértem, szántam-bántam a figyelmetlenségemet, hogy molesztáltam a bökőmmel egy kiskorút.
A karma viszonylag gyorsan lereagálta a dolgot...mikor végül megfogtam a sótartót, egymozdulattal beleöntöttem az egészet a levesembe.. Najóvan' kfizettem, megeszem, ha beledöglök is...
nemvótfinom..
Annyira utálom, mikor valaki azt mondja mondjuk, hogy "Kösd meg a cipőfűződ, vigyázz el fogsz esni!"
Természetesen a válaszod általában a "Hülyevagy, nebasztassá!"-ban ki is merül..
Richtig akkor nyalsz egy akkorát, hogy alkatrészeidre szétesett tested 25 tagú orvosteam képes csak összehegeszteni, valamint egy igenképzett pszichológus vértizzadva kezel ki a pofáraesés okozta traumából..
Borzalmas nap..borzalmas..még mindig nem volt vége (logikusan e szösszenetnek sincs még) délután kimentem építkezésre..meló vége felé agyaltunk, hogy kinél legyenek a céges autók, építésvezető kollega szabit vesz ki jövő hét elején, meg amúgyis nem akar ő ezen többet görcsölni.. "Nesze Balázs, itt van két slusszkulcs, rakd le az autókat!"
Fasza, most raktak a nyakamba nemkevés vagyoni felelősséget. Leparkoltam mind3 autóval - nyilván nem egyszerre, akkora májer azért nem vagyok -. Szállnék ki épp a saját fostaligámból a ház előtt, mikor csörög a teló..
- Na akkor jössz?
- Szia! Hova?
- Hát mondtad, hogy segítesz költözködni..
- Óbazmeg, tökelfelejtettem, kérek 10 percet, és ott vagyok.
- Oké, nemgáz, várlak!
Át akartam öltözni, inni egy liter jeghideg valamit, enni gyorsan. Folytatva mozdulatot pattanok ki az autóból, a vállamon a tatyóm, tele rakat irattal, markomban a tekintélyes méretű kulccsomóm, nameg a 3 slusszkulcs...anyu hív..megállok felveszem.
- Szia, na mikor jössz haza?
- Most mennék fel, de képzeld hogykitoltak (lehet, hogy nem pontosan ezzel a szóhasználattal, de már ígyis eleget káromkodtam) velem! Rám lett bízva két céges autó is. Nameg sorry, de villámlátogatás lesz, merhogy költözni segítek!
- Pont rád?! A töködet is elhagynád, ha nem lenne hozzádnőve!
- Na elmész a picsá..- és ebben a pillanatban leesett a slusszkulcsom, én barom pedig egy csatorna felett álltam..
- Anyu, le kell rakjalak! Csók!
Anyué az autó, de annyit hajtom, hogy sajátomként szidom a hisztis kiscsajt, a két csatornarács között akadt fel a kulcs, szépen lerakosgatom a földre a cuccaimat, finoman a kulcsért nyúlok, szenvedélyes kontaktusunk előtt 1 centi távolságnál úgygondolta, hogy megijed, vagy, melege van, ő úszik egyet, és beesett..
"ABÜDÖSKURVAANYÁD!"-at fennhangon elkezdtem repetitíven ismételgetni, majd hivtam anyut, hogy dobjon le két hosszú valamit../1 db rövidke vonalzót kaptam...woman's logic/
A "MIÉRT"-jére utólag belegondolva nem kellett volna őszintén felelnem.
Az éterben heveny pánik hangja, "MEGÖLLEKBAZMEGHANEMSZEDEDKIAZTAKURVAKULCSOT!!! de azé' szeretlek, bele ne essél az aknába!"
Felszedtem a csatornarácsot, majd derékig belógattam magam, nemjó..
Addig-addig agyalogtam, míg eljutottam a "Leszarom, úgyis tiszta szar vagyok már, izzadt, és egy görény is sírva menekülne ölelésemből..
.. ha égünk, akkor égjünk tisztességesen!"- gondolatig.
Két csaj jön az utcán, eléjükvetődtem, és gyorsan,- még mielőtt előkaphatták volna a gázsprayt/pisztolyt/kést/egyébönvédelmiketyerét..- megkértem őket, hogy, ha nem gond fogják már meg a lábam 2 percre, mert biztos vicces lenne fejestugrani a szaros esővízelvezető aknába, de kihagynám, ha lehet.
Tehát a zárójelenet a következő volt:
Kettő darab dekoratív lányzó tart 1-1 lábat, mely lábak idióta gazdája 3 méter mélyről (nemis, mert nem vagyok 3 méter, de mellékes) üvöltözve kommentálja az aknaaljánhesszelőkocsikulcs vs. balázs meccset.
Siker..kihalásztam a slusszkulcsot a fenékről..aztán nagynehezen valahogyan felráncigáltak..megköszön, dögnehéz csatornatető visszarak,felmegyanyuhozbemutatni a slusszkulcsot, meghallgatjaalebaszást, helyesel, úgyahogyvan hajtőigszarosan, anyázva elindul költöztetni..
Hazaér, valahogy eljut az ágyig, hajnali 2-kor szomjasan felébred, megtámadja a hűtőt, majd rezignáltan tűri, ahogy a pofájába robban a jéghideg - a nap folyamán többször is felforrt - flakon ásványvíz.
Fojtott hangon elnyom egy halk bazmeget, majdnem sírvafakad..
