David Bowie

Imádom a stílusát, lehengerlő mind megjelenésileg, mind személyiségileg, mindezek mellett, akárcsak a Beatles sikerét, az övét se teljesen értem. Valahogy nem fogott meg, nem érzem a hangjában azt a csengést, mint mondjuk Boy George-ében, vagy éppen azt az írói-szellemi terméket, amit például Freddie Mercury hozott anno.

Úristen, David... Amikor azt hittem, hogy már kinőttem abból, hogy hírességeket, mint embereket rajongjak körbe, jött ő az életembe. 14 éves voltam, éppen a ,,keresem önmagamat, elvesztem a világban"-korszakomat éltem, emellett egy-két személyes dolog is közbejött, amikor rátaláltam David zsenialitására. Eleinte csak pár dalát hallgattam, majd fokozatosan megismerkedtem a munkásságával. Termékeny volt, az tény, ami már csak azért is előnyös, mert kihasználta a zsenialitását. Kreatív, egyedi, utánozhatatlan, megismételhetetlen - nagy szavaknak tűnnek ezek, mégis méltatlanok ahhoz, hogy Davidet jellemezzék. Mert ő - banálisan kifejezve - egy zseni volt. Nem csak jó érzéke volt a zenéhez, de ki tudta használni az adottságait, tudta, hogy hogy kell magát eladnia ahhoz, hogy közben ne tagadja meg önmagát. Sőt, mindig két lépéssel előttünk járt. Tudta jól, hogy mikor kell belevágni valami újba ahhoz, hogy megmaradjon iránta az érdeklődés. Azonban nem csak médiaszemélyiségként, hanem magánemberként is helyt állt. Persze, követett el ő is hibákat, mint mindenki, viszont nem esett bele újra és újra ugyanazokba a gödrökbe, amikből már egyszer kimászott, hanem haladt tovább.

Inspiráló, mert kreatív, művészi, és az egész munkásságával ösztönöz, hogy haladjak előre, menjek, amerre csak akarjak, és közben ne felejtsem el azt az embert vállalni, aki valójában, mélyen én vagyok. Hogy ne féljek attól, hogy akit meglátok a tükörben, az valóban én legyek. Hogy merjek új utakat felfedezni. Hogy minél több tapasztalatot gyűjtsek. Hogy találjam meg önmagamat, és azokat, akik megbecsülnek. Azt hiszem, nélküle még mindig egy magányos, visszahúzódó lányka lennék, akinek barátai sincsenek, és nem tud semmit az életről. Neki hála megtanultam átlépni a saját határaimat, és elfogadni a tényt, hogy nem az vagyok, akinek évekig próbáltam magamat mutatni. Éppen ezért David számomra minden egyes hibájával együtt maga a tökéletesség. Bevallom, sírtam, mikor meghalt. Nem is egyszer. A mai napig érzem a hiányát, hiába telt el már lassan két év azóta, hogy örültünk annak, hogy kijött a Blackstar, aztán óriási pofonként ért az a hír, ami közölte velünk: Major Tom elhagyta a Földet.

David, bárhol is légy most, hálával tartozom neked, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Köszönöm. Béke poraidra! ♥

Igazi zseni, micsoda tragédia, hogy elhunyt! A nem kevés (de legalább sok lel) ideig tartó pályafutása során olyan dalai voltak, hogy lehidalok, nem semmi a pasas. Sajnos az én generációm nem igazán ismeri őt, de én igyekszem téríteni :P

Bóvi, Bóvi, Bóvi, Bóvi, egyelek meg, drága bóvli, nem bóvli, hanem inkább zseni, pedig jobb rím az előbbi, de ne légy szomcsi, én sem vagyok, mert itt a Bóvi, vagyishát nincs, de ha meghalok, a mennyországban vele fogok teniszezni. Pararararaaraa raaraaa pararararaaraa raaraaa.

Bowie. Mit is mondjak róla..nagyon szeretem/szerettem a zenéit. Lehet, kicsit elvont és nem szokványos de pont ez a jó benne. A hangja is páratlan volt. Nagyon megrázott a halálhíre. Új korszakot teremtett, legenda marad, örökre.

Még kisfiúként láttam a Labirintus c. filmjét, és azóta is kedvenc filmjeim között tartom számon Jareth megformálása miatt. A zenéjét sokáig nem ismertem, de aztán találomra meghallgattam az egyiket (Starman) és azóta még találtam még néhány időtálló számot. Ízig-vérig tehetséges színész és zenész, ezért a kedvenceim között a helye.

Én,1988 06 17-én láttam Budapesten a Labyrintus című filmjét,azóta eltelt 26 év.1990 09 04-én és 1997 08 14-én volta a bp-i koncertjén,ami nagyon tetszett és mind a mai napig lenyűgöz a zenéjével!az Fb-n ilyen rajongókkal tartom a kapcsolatott!

Nagyon szeretem a dalait, és nagyon sajnálom, már-már szinte szégyellem, hogy nem a 70-es években voltam fiatal Angliában, amikor a legtöbb (ma már legendás) zenész, énekes, együttes élt, amikor a rock forradalmárjai a listákat ostromolták. Egy igazi ikon volt, sok fiatal zenész példaképe lett akkoriban.
Nagyon sok dalát ismerem és szeretem de most csak egyet emelnék ki, amit a másik nagy kedvencemmel a Queennel, pontosabban Freddie Mercuryval közösen írtak, az Under Pressure-t, aminek az alapjait a legtöbb korombeli fiatal Vanilla Ice-nak tulajdonít, aki csak illegálisan felhasználta, mármint szó szerint értve. Másik kedvencem a Never Get Old, és még sorolhatnám..
Mint a legnagyobb művészek, ő is egy igazi polihisztor, hiszen nem csak zenei téren nagyszerű, hanem színészként és festőként is.

A Labirintus című filmben láttam először őt, még kislányként és azonnal beleszerettem - a Labirintus pedig máig az egyik kedvenc filmem, a meseszerű, romantikus története és a remek zenéje miatt. A Boldog Karácsonyt, Mr Lawrence a másik kedvencem tőle, csodálatos film. Számos dalát nagyon szeretem, bár a zenei stílusa nem mindig azonos az enyémmel. Igazi kaméleon, elképesztő tehetség, és még mindig olyan hatással van rám, amire nem sokan képesek.

Igazi egyéniség, fantasztikus előadóművész, és ember egyben. Nagyon szeretem a zenéjét. Forradalmit tudott alkotni, és olyan albumokat, melyek ma is megállják a helyüket. A hangja is tetszik, bár őszintén szólva azért nem Ő a legjobb énekes a földkerekségen, de azért jó hangja van, meg kell hagyni.
Egy igazi zenei géniusz, ahogy Norah barátosném mondta Nekem. :)

Fantasztikus ember, egy zseni. A zene sok ágában forradalmasító volt, elvont, és ahogy sokan már mondták előttem: egy valódi kaméleon.
Szinte minden albuma csodálatos, én mégis az 1977-es Low-t emelném ki, mely teljes egészében egy extázis, valamint a Scary Monsters-t, amit bármikor meg lehet hallgatni, mondjuk van benne néhány elfajzott szám (tőle el is várhatóan:D).
Imádom.

Amit a Labirintusban csinált, az egy életre szóló élmény volt számomra. Jared, a koboldok szemtelenül szexi királya, még cicanadrágban is! :-D A dalait is nagyon szeretem, tipikusan a '80-as években volt kedvenc, szeretem azt a korszakot! :-)

Régebben nagyon nem bírtam, aztán adták a Space oddity c. számát a VH1-en, de nem akartam megnézni. Viszont amikor már többször is lenyomták, gondoltam, hogy mégis meghallgatom. Akkor viszont nagyon megszerettem. Nagyon kész van a pasi. Az egyik kedvenc énekesem. Ráadásul a Placebo-val is dolgozott együtt, akik szintén nagy kedvenceim. Szóval imádom.:)

Régi nagy kedvenc, elképesztő fazon! Kaméleon :)