Dennis Hopper

Dennis Hopper (1936. május 17. - 2010. május 29.) amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró, képzőművész volt.

Hopper a Kansas állambeli Dodge City-ben született, ahonnan a II. világháború után családjával a Missouri állambeli Kansas City-be költöztek. Már gyerekként érdeklődött a művészetek iránt, szombatonként órákat vett a Kansas City Művészeti Intézetben. 13 éves korában ismét továbbköltöztek, ezúttal San Diego-ba, ahol középiskolai évei alatt a színjátszás felé fordult a figyelme. Öt évig tanult a híres Lee Strassberg Színi Stúdióban New Yorkban.

1955-ben szerepelt először televízióban, és még ugyanebben az évben James Dean-nel játszott együtt a Haragban a világgal-ban (Rebel Without a Cause), majd egy évvel később az Óriásban (The Giant). Ezt követően több westernfilmben is játszott, két alkalommal John Wayne-nel, de az igazi áttörést az 1969-es Szelíd motorosok (Easy Rider) jelentette, mely első rendezése volt. A forgatókönyvet Peter Fondával és Terry Southern-nel közösen írták, így együtt jelölték őket Oscar díjra is. Ezt a díjat nem, de a Cannes-i Filmfesztivál legjobb első rendezésért járó díját megnyerte.

Az 1970-es években leginkább alacsony költségvetésű és európai filmekben játszott, majd 1979-ben egy újabb nagy siker, a Francis Ford Coppola rendezésében készült Apokalipszis most következett.

Az évek során Hoppernek többször is meggyűlt a baja a rendezőkkel drog- és alkoholproblémái miatt, mely a szakmai és magánéletére is kihatott, így 1983-ban részt vett egy elvonókúrán. 1986-ban aztán ismét újjáéledt a karrierje, amikor David Lynch ráosztotta a Kék bársony (Blue Velvet) ikonikus gonoszának szerepét. Hopper maga jelentkezett a szerepre, felhívta Lynch-et és azt mondta: "Meg kell engedned, hogy én játsszam Frank Booth-t. Mert én magam vagyok Frank Booth!" Alakításával számos díjat nyert, ráadásul ugyanebben az évben Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában Oscarra jelölték A legjobb dobás-ban nyújtott játékáért. A rendezésnek se fordított hátat, 1988-ban a Színek (Colors) című filmjével zsebelte be a kritikusok elismeréseit. A filmben Sean Penn játszotta az egyik főszerepet, a színész később Dennis Hopper és Jack Nicholson iránti tisztelete jeléül Jack Hoppernek keresztelte a fiát.

Az 1990-es évekből kiemelkedik a Tiszta románc és a Féktelenül, mely hatalmas mozisiker volt. Hopper ezt követően gyakran játszott jobb és kevésbé jó krimikben, thrillerekben gonosztevőt. Hatalmas munkabírású színész volt, pályafutásának szinte minden évében 3-4 filmet forgatott, illetve játszott televíziós sorozatokban (24, Crash) is.

Filmes munkái mellett Hopper képzőművészettel is foglalkozott, festett, szobrászkodott és megszállott fotós volt. Alkotásait a Los Angeles-i Kortárs Művészetek Múzeumában is kiállították.

A színész magánélete meglehetősen viharos volt, öt házasságából négy gyermeke született. 2009. október 29-én Hopper menedzsere megerősítette a sajtónak, hogy a színész prosztatarákban szenved, 2010. januárjában pedig kiderült, hogy a rák áttéteket képzett a csontokban is. A nagybeteg színész ugyanebben a hónapban nyújtotta be válókeresetét ötödik felesége, Victoria Duffy ellen, arra hivatkozva, hogy a nő őrült és embertelen. Hopper távoltartási végzést is kért, hogy felesége ne mehessen a közelébe. A válás csúnya körülmények között zajlott, és a színész haláláig jogilag nem is zárult le, így még kérdéses, hogy a hagyatékból mennyi illetheti Duffy-t.

Dennis Hopper utoljára 2010. március 26-án jelent meg a nyilvánosság előtt, amikor csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán. A színészen ekkor már láthatóan eluralkodott a betegség, gyenge volt és csontsovánnyá fogyott a kezelések miatt.

Halála 2010. május 29-én következett be, otthonába, a kaliforniai Venice-ben.

Alfa és Omega (2010)
Az utolsó filmfesztivál (2010)

Ördögien veszélyes (2009)

A döntő szavazat (2008)
Amerikai ének (2008)
Elégia (2008)
Halál Palermóban (2008)
The Brothers Warner (2008)
Générations 68 (2008)

Brando (2007)

Emlékek (2006)
Véres utcák (2006)
The Art of Football from A to Z (2006)
Rising Son: The Legend of Skateboarder Christian Hosoi (2006)
Gorillaz: Live in Manchester (2006) - narrátor

Americano (2005)
Frank Gehry vázlatai (2005)
Holtak földje (2005)
Mély torok mélyén (2005) - narrátor
Titkos küldetés (2005)
Hoboken Hollow (2005)

A mexikói határ (2004)
Fogvatartva (2004)
Tolvajszezon (2004)

Szikrázó éjszaka (Nesze neked, Frankie) (2003)

A tűzgyújtó 2. - Fellángolás (2002)
Fegyverek dallama (2002)
Ördögien veszélyes (2002)

Apokalipszis most - rendezői változat (2001)
Keménykötésűek (2001)
Másodpercekre a haláltól (2001)
Zsarubanda (2001) - zeneszerző is
24 (2001)
Choke (2001)

A túszok ára (2000)
A víz elmos minden nyomot (2000)
Az aranygyapjú legendája (2000)
Nyomd a lóvét! (2000)

A bűn városa (1999)
A próféta-játék (1999)
Az orvlövész (1999)

Ökörikrek (1998)
Tycus - A halál üstököse (1998)

Filmszakadás (1997)
Fönn a csúcson (1997)
Nincs tovább (1997)
Űrkamionosok (1997)

A graffiti királya (1996)
Elsodorva (1996)
Sámson és Delila (1996)

Kutass és rombolj (1995)
Waterworld - Vízivilág (1995)

Díszkíséret (1994)
Féktelenül (1994)
Witch Hunt (1994)

Forráspont (1993)
Super Mario Brothers (1993)
Tiszta románc (1993)

Amikor egy bérgyilkos is több a soknál (1992)
Jó zsaru kisebb hibával (1992)

Indián (1991)
Kétélű fegyver (1991)
Sunset Heat (1991)
Veszettség - Paris Trout (1991)

A téboly börtöne (1990)
Forró nyomon (1991) - rendező
Szolid motorosok (1991)

Csapdában (1989) - rendező is

Színek (1988) - rendező
Vörös vér (1998)

A nővadász (1987)
Fekete özvegy (1987)
Féktelen folyó (1987)

A legjobb dobás (1986)
Kék bársony (1986)
Riders of the Storm (1986)
The Texas Chainsaw Massacre 2. (1986)

O.C. és Stiggs (1985)

A középjátékos (1984)

Az Osterman hétvége (1983)
Rablóhal (1983)

Apokalipszis most I-II. (1979)

Az amerikai barát (1977)

A félszemű (1969)
Szelíd motorosok (1969) - rendező, színész, forgatókönyvíró

Becsülettiprók (1968)

Az utazás (1967)

A négy mesterlövész - Az Elder banda (1965)
The Sons of Katie Elder (1965)

Key Witness (1960)

From Hell to Texas (1958)

Óriás (1956)

Haragban a világgal (1955)