Paul Heyman

Korai Évek

Paul Heyman, 1965. szeptember 11.-én született New Yorkban. 11 évesen filmrelikviákat gyűjtott, és csomagküldő szolgálatként árulta azokat. Miután beleszeretett a pankrációba, 14 évesen felhívta a World Wrestling Federation akkori vezetőjét, idősebb Vince McMahont,és elhitette vele, hogy ő a The Wrestling Times újságírója (ez valójában Heyman saját kezűleg firkált hírlevele volt), és McMahon ígért neki egy sajtóakkreditációt a Madison Square Gardenbe. Előadása olyan meggyőző volt, hogy idősb Vince elküldte őt a szervezet manhattani irodájába, a korábbi pankrátorlegendához és akkori jobbkezéhez, Arnold Skaalandhoz. Amikor a pattanásos, fogszabályozós tinédzser megérkezett, Skaaland és a szervezet másik neves pankrátora (későbbi híres kommentátora), Gorilla Monsoon éppen ott kártyáztak. Paul aztán fényképeket készített a WWE rendezvényein, a jól sikerült darabokat felajánlotta a szervezetnek, hogy használják fel azokat műsoraikban - ő pedig cserébe feltűntethette rajtuk hírlevele reklámját.

Karrier

Alig töltötte be a 21. életévét, amikor már teljes idejű menedzserként kezdett dolgozni a pankrációban. Ekkor vette fel a Paul E. Dangerously művésznevet. Később így hívták őt az egyik nagy színpadon, a WCW-ban is, ahol a gonosz Dangerous Alliance nevű csapatot vezette, melynek soraiban többek között olyan nevek bukkantak fel, mint a WWE későbbi "Stone Cold-ja", Steve Austin. Heyman előadóként ugyanazt a progresszív, szókimondó stílust képviselte, mint vezetőként, és gyakran évekkel megelőzte korát és aktuális környezetét azzal, ahogy a showbizniszben alkalmazandó stílusról gondolkodott. Kezdőként egyszer bajba is került emiatt, amikor Jerry "The King" Lawler igazi királyságában, Memphisben lépett fel. Elsütött ugyanis egy viccet arról, hogy "ha Jerry Lawler az igazi férfi errefelé, akkor nem csoda, hogy ilyen sok leszbikus van Tennessee államban". Heymant azonnal ki akarták rúgni, és csak az mentette meg, hogy a régió egyik top pankrátorának, Austin Idolnak annyira megtetszett a produkciója, hogy haladéktalanul kilobbizta a főnökeinél, hogy megkaphassa Heymant menedzserének. A WCW-ban a konzervatívabb vezetők nem nézték jó szemmel Heyman vad ötleteit, így ott a felek útjai elváltak egymástól, és ezen a ponton még az is felmerült, hogy Paul búcsút int a pankráció világának. Azonban érkezett egy megkeresés az Eastern Championship Wrestling (ECW) szervezettől. Még nem volt 30 éves, amikor főszervező lett új állomáshelyén. Ravaszsága és gátlástalansága kulcsszerepet játszott abban, hogy az ECW el tudott szakadni a National Wrestling Alliance (NWA) igazgatótanácsától, amely egykoron élet-halál ura volt a profi birkózásban, a kilencvenes évek elejére azonban pöffeszkedő bohóctársulattá degradálódott. S tette mindezt úgy, hogy a szervezet tekintélye nemhogy nem szenvedett csorbát, ellenkezőleg; kilőtt az egekbe (az NWA-t viszont szinte végérvényesen lejáratta). A tagszervezetek közül a legnagyobb közönséggel rendelkező ECW felajánlotta, hogy rendezzék meg náluk azt a versenysorozatot, aminek a célja egy új NWA világbajnok megkoronázása volt.

A WWe berkein belül, Heyman számos különböző szerepet vállalt a műsorokban, kezdetben szakkommentátorként dolgozott Jim Ross mellett, aztán menedzser lett (ő segített elindítani a bunyóban rendkívül tehetséges, de a mikrofonnal gyengébb képességű Brock Lesnar pályafutását - ő nevezte el Lesnart a "Next Big Thing"-nek), majd egy időben a Smackdown igazgatói posztját is betöltötte a tévében. Azonban bármilyen jó előadó is Paul E., ezeknél a dolgoknál sokkal fontosabb az a munka, amit a színfalak mögött végzett. Kevesen tudják, hogy még mielőtt a Smackdown General Managere lett volna a tévében, már komoly irodamunkát végzett, mint a show kreatív igazgatója. S hogy milyen jól dolgozott, azt ékesen példázza az a meghökkentő tény, hogy 2002-ben az irányítása alatt álló Smackdown nézettsége sokkal nagyobb volt mint a Nyers Erő-é. Később megkapta a WWE farmszervezetének, az OVW-nak az irányítását, ahol ismét kemény munkát végzett a fiatalokért, és erőteljesen lobbizott azok érdekében, akiket tehetségesnek vélt. Ezek közé tartozott CM Punk is, akiről a WWE feltűnően nem vett tudomást. Maga Heyman később úgy nyilatkozott, hogy a WWE-nek fogalma sem volt róla, mihez kezdhetnének Punkkal, nem terveztek vele semmit, egyszerűen azért igazolták le, mert a függetleneknél nyújtott teljesítménye amolyan internetes szenzációvá tette őt. Később aztán ő segített megtenni Punknak az első lépéseit a nagyoknál. 2006 decemberében, egy katasztrofális PPV (December to Dismember) után Heyman és a WWE útjai közös megegyezéssel elváltak egymástól. DE! Még mielőtt erre sor került volna, Paul E. tett egy hatalmas szolgálatot a szervezetnek: az év nyarán minden ellenvélemény dacára felhívta a farmszervezetből az ott senyvedő CM Punkot, és rögtön mélyvízbe is dobta őt az ECW tévéadásban. Heyman későbbi távozása ugyan azt jelentette, hogy Punk elveszítette legnagyobb szövetségesét a színfalak mögött, de addigra már megmutathatta képességeit, és ha lassan és nehezen is, végül magától felért a csúcsra .A következő években Heyman elszakadt a pankráció világától (bár egy angol bulvárlap internetes kiadásában véleményrovatot vezetett, ahol rendre kommentálta a biznisz körül felmerülő vitás eseményeket). Többször is szóba került a neve a második számú amerikai pankrációszervezetnél, a TNA-nél, de Heyman rendre kijelentette, hogy csak akkor lenne hajlandó szerepet vállalni, ha szabad kezet kapna a műsorszervezés terén, ezt azonban nem voltak hajlandóak megadni neki, így annyiban maradtak a dolgok.

Idén aztán újra felbukkant képernyőinken ez a mániákus géniusz, mindkétszer korábbi protezsáltjait, Brock Lesnart és CM Punkot képviselve.