Rod Stewart

Kezdetek

Roderick David Stewart 1954-ben Robert Stewart és Elsie Gilbart ötödik gyermekeként született Észak-Londonban, Highgate-en. Apja skót származású építészmester volt Edinburghban, anyja pedig angol származású és az Észak-londoni Upper Holloway-ben nőtt fel. 1928-ban házasodtak össze, és két fiuk, valamint két lányuk született amíg Skóciában éltek, ezután költöztek Highgate-be. Stewart a második világháború idején született, nyolc évvel az utolsó gyermek születése után.

A család nem volt sem gazdag, sem szegény, azonban Rodot, mivel a legfiatalabb volt a gyerekek közül, elkényeztették, így gyerekkorát fantasztikusan boldognak nevezte. Stewart nem felelt meg a Highgate Primary Schoolnak, mivel megbukott vizsgáján, így ezt követően a William Grimshaw Secondary Modern Schoolban folytatta tanulmányait. Apja befejezte 65 éves építőipari karrierjét és újságboltot nyitott, így mikor Rod 11 éves volt, a kisboltból éltek a családjával. Ekkoriban a legnagyobb hobbija a vasútmodellezés volt.

A család életében ekkor nagyon nagy szerepet töltött be a labdarúgás, mivel az apa is sokáig futballozott, a gyerekek közül pedig Rod bizonyult a legtehetségesebbnek. A család nagy Arsenal-szurkoló volt, Rod pedig bekerült az iskolai csapatba is, mint középső védő.

A család nagy rajongója még Al Jolsonnak, sokat énekelték a slágereit. Rod megnézte az összes filmjét, gyűjtötte a lemezeit, cikkeket és egyéb dolgokat az énekesről, és nagyban befolyásolta a zenei stílusát és a közönséggel való viszonyát. Első gitárját 1959 januárjában kapta meg édesapjától, az első dal pedig, amit megtanult, az It Takes a Worried Man to Sing a Worried Song volt, első lemeze pedig Eddie Cochran C'mon Everybody című albuma volt. 1960-ban csatlakozott egy iskolai bandához, aminek Kool Kats volt a neve és Lonnie Donegan és Chas McDevitt slágereket játszottak.

Rod 15 évesen otthagyta az iskolát és rövid ideig egy selyemgyárban dolgozott. Profi futballista szeretett volna lenni édesapja ösztönzésére, de dolgozott a család újságboltjában is, majd sírásóként a Highgate temetőben, hogy szembenézzen a gyerekkori félelmével, a halállal.

 

Karrier

1961-ben meghallgatásra ment a The Raidersszel az ismert producerhez, Joe Meek, ő azonban félbeszakította az előadásukat. Egy évvel később Wizz Jonesszal kezdett barátkozni, akivel útnak indultak és Párizsban, majd Barcelonában is jártak 18 hónapus utuk alatt, de többnyira hidak alatt aludtak. Rod ekkor kezdett el harmónikázni, 1963-ban viszont kitoloncolták Spanyolorszából.

1962 tavaszán csatlakozott énekesként a The Ray Davies Quartethez, ami később a The Kinks nevet vette fel. A csapat három tagját is ismerte még a William Grimshaw Schoolból, ám rövidesen kidobták zenei nézeteltérésekre és arra hivatkozva, hogy attól féltek, előbb-utóbb át fogja venni az egész csapat felett az irányítást.

Ezután kissé kiábrándult a rock & rollból és inkább Sam Cooke lemezeit hallgatta, mivel lenyűgözte a blues és soul. 1963-ban visszatért Londonba és októberben csatlakozott a The Dimensions nevezetű blues-bandához, ahol énekesként és harmónikásként tevékenykedett. Ez volt az első hivatásos munkája zenészként, de még mindig szüleinél élt és testvére boltjában dolgozott. Majd Jimmy Powell felbérelte zenekarukat és pár hét múlva már a Jimmy Powell & the Five Dimensions néven futottak, Stewart pedig kissé a háttérbe szorult.

Az együttes minden héten fellépett a Studio 51 klubban, ahol gyakran a Rolling Stones is jelen volt, így nagy hatással volt rá, hogy élőben nézhette Mick Jaggert a színpadon. Azonban hamar rosszra fordult viszonyuk Powell-lel, ezért Stewart kilépett a bandából.

1964 januárjának egy napján a twickenhami vasútállomáson zenélt részegen egy Cyril Davies és All Stars koncert után és ekkor kérte fel az All Stars énekese, Long John Baldry, hogy csatlakozzon a bandához, majd egy munkát is ajánlott neki, amivel heti 35 fontot keresett. Az együttes egyik tagjának, Daviesnek halála után Rod kezébe került a csapat irányítása és átkeresztelte a Hoochie Coochie Men névre.

Miután otthagyta munkáját, viszont a banda hetente felléphetett a legendás londoni Marquee klubban, júniusban pedig elkészítette az Up Above My Head című dalt a zenekar egyik kislemezére és szólókarrierjét is elkezdte építgetni. 1964-ben szerződést kötött a Decca Records-zal és felvett néhány demót is, majd októberben első single-jét, a Good Morning Little Schoolgirlt is elkészítette, ám nem ért el vele túl nagy sikereket, mégis kilépett a Hoochie Coochie Menből, ami később fel is oszlott.

A legendás Giorgio Gomelsky megalapította a The Steampacket nevezető zenekart, aminek tagja volt Stewart és Baldry mellett Brian Auger, Julie Driscoll, Micky Waller, Vic Briggs és Ricky Fenson. Első fellépésük 1965-ben volt, a The Rolling Stones előzenekaraként, azonban nem tudtak stúdióba vonulni és összehozni egy albumot, ugyanis mindegyik tag másik kiadónál volt szerződtetve.

Párhuzamosan próbálgatta szárnyait szólóelőadóként, így az EMI Columbia gondozásában 1965 novemberében kiadta a The Day Will Come, majd 1966 áprilisában a Shake című dalokat, azonban ezekkel sem sikerült túl nagy elismerést szereznie.

Még 1966 márciusában távozott a Steampacketből, májusban pedig csatlakozott a hasonló stílusban mozgó Shotgun Expresshez, ahol Beryl Marsden mellett tevékenykedett énekesként. Októberben jelent meg egyetlen kislemezük I Could Feel The Whole World Turn Round címmel, ami nem aratott túl nagy sikert, így rövidesen feloszlott a banda.

1967-ben Jeff Beck gitáros tagokat keresett egy új együtteshez, így februárban beállt hozzá Rod énekesként és alkalmi dalszövegíróként. Ez volt korai karrierjének egyik nagy pillanata, ugyanis ekkor játszott először Ronnie Wooddal, akivel hamar barátokká váltak. Az első évben a csapatban gyakori változások zajlottak a dobos poszton menedzserük miatt, azonban turnézni voltak az Egyesül Királyságban és kislemezeket is adtak ki, emellett Stewart szólókarrierjét is építgette: 1968-ban jelent meg a Little Miss Understood című dala az Immediate Records gondozásában.

A Jeff Beck Group Nyugat-Európában is turnézott 1968 tavaszán, majd júniusban menedzserasszisztensük az USA-ba is eljuttatta őket egy hathetes koncertsorozatra. Az amerikai fellépések alkalmával Rodon nagy lámpaláz uralkodott el, így színpadra lépés előtt egy kis itallal oldotta feszültségét. Ennek ellenére a turnéval hatalmas sikert arattak, a The New York Times és a  New Musical Expressreporting elismerését is kiérdemelték.

1968 augusztusában megjelent első albumuk, a Truth, ami októberre a 15. helyig menetelt az amerikai listákon, az Egyesült Királyságban viszont nem ért el ilyen kimagasló sikereket. Stewart három dal megírásában is közreműködött. Év végén a banda ismét amerikai turnéra indult, 1969 júliusában azonban Rod elhagyta őket Wooddal egyetemben. Később Beck egy új együttest akart alapítani Carmine Appice-kel és Tim Bogerttel, amihez szerette volna, ha Stewart is csatlakozik, neki azonban más tervei voltak Wooddal.

A Mercury Records egyik embere, Lou Reizner látta korábban Stewart és Beck fellépését, így szólóelőadóként leszerződtette a kiadóhoz 1968 októberében, júliusban pedig stúdióba is vonult. Eközben a The Small Faces nevezetű brit banda énekesének választotta, amit később simán Facesnek hívtak. Még ebben az évben megjelent első szólóalbuma is, An Old Raincoat Won't Ever Let You Down címmel.

Egy évvel később, 1970 elején a Faces is kiadta debütáló albumát, a First Stepet, majd ősszel Rod egy újabb szólóalbummal jelentkezett, a Gasoline Alley-vel, aminek stílusa hasonló volt elődjéhez. Ezután szólóturnéra indult, de vokálozott a Python Lee Jackson nevezetű ausztrál banda In a Broken Dream című lemezén is, fizetéséből pedig kocsijába vett új üléshuzatot.

1971-ben adta ki harmadik albumát Every Picture Tells a Story címmel, mely szeptemberben az USA-ban és az Egyesült Királyságban is a listák élére került. Még ebben az évben a Faces második korongja, a Long Player is megjelent, ami még nagyobb sikereket ért el, mint elődje, majd év végén a harmadikat is elkészítették, A Nod Is as Good as a Wink...To a Blind Horse címmel és elindultak turnézni is 1972-ben, annak ellenére, hogy Stewart szólókarrierje sokkal jobban szárnyalt, mint a bandáé.

Szintén '72-ben kiadta negyedik stúdióalbumát, a Never a Dull Momentet, ami pozitív visszajelzéseket kapott, az amerikai listákon a 2., a briten pedig 1. helyen végzett. 1973-ban a Faces kiadta utolsó albumát Ooh La La címen, mellyel a brit listák élére törtek, annak ellenére, hogy a bandatagok állítása szerint Rod nem vette ki a részét a munkából. Egy évvel később útra keltek Japánban, Európában és az Egyesült Királyságban is, hogy egy turné keretein belül promotálják az albumot.

1974-ben került a boltok polcaira Smiler című lemeze, ami Nagy-Britanniában első lett, ám ez volt utolsó hivatalos albuma a Mercury Recordsnál, ugyanis a The Best of Rod Stewart megjelenése után a Warner Bros. Recordshoz szerződött. A Faces is csatlakozott a kiadóhoz és Ronnie Wooddal kétszer is turnézni indultak, majd év végén Stewart bejelentette feloszlásukat.

1975-ben kiadta következő albumát, az Atlantic Crossingot új kiadója gondozásában és Tom Dowd produceri munkája alatt. Az új korong ismét bekerült a Billboard listáinak első tíz helye közé, első kislemeze, a Sailing pedig a briteknél az első helyen landolt, míg Amerikában csak a 60 közé került be, egy évre rá viszont ismét felkerült a listákra, mivel a BBC egyik dokumentumsorozatának főcímdala lett, így Stewart legkelendőbb kislemeze lett az Egyesült Királyságban.

1976-ban Tonight's the Night című dalával nyolc hétig vezette a Billboard Hot 100-at, és az ausztrál ARIA slágerlista élére is feljutott. Az A Night on the Town című album, amin a sikeres dal helyet kapott, második helyen végzett a Billboard albumlistáján és Stewart első platinalemeze lett.

1977-ben The First Cut Is the Deepest és The Killing of Georgie című dalai is az amerikai listák élmezőnyébe kerültek. Szintén ekkor jelent meg Foot Loose & Fancy Free című korongja, amin közreműködött Rod saját bandája is, melynek tagja volt Carmine Appice, Phil Chen, Jim Cregan, Billy Peek, Gary Grainger és John Jarvis. A lemez második helyen zárt, legsikeresebb kislemeze pedig, a You're in my Heart negyedik lett Amerikában.

Da Ya Think I'm Sexy? című single-je az Egyesült Királyságban és Amerikában is első lett, ami az 1978-as Blondes Have More Fun...or do they? című lemezének vezető kislemeze volt. Ez az album közel 4 millió eladott példányszámot produkált és a Billboard listájának első helyén végzett.

1980-ban jelent meg Foolish Behaviour című albuma, ami egy egészen új vonalat képviselt, mint eddigi lemezei. A legsikeresebb kislemeze a Passion volt, ami Dél-Afrikában különösen nagy népszerűségnek örvendett. 1981-ben kiadott albumán, a Tonight I'm Yourson folytatta ennek az új irányzatnak a hirdetését és platinaminősítést is kapott érte. Ezután következő lemezei már keményebb kritikákat kaptak, egészen az 1988-as Out of Order megjelenéséig.

1982 és 1988 között tíz amerikai top 10-es single-je lett, az 1984-es Camouflage című albuma aranyminősítést kapott az Egyesült Királyságban. 1991-ben jelent meg Vagabond Heart című albuma, melyről az It Takes Two kislemez ötödik lett az Egyesült Királyságban, Amerikában azonban nem került fel a listákra, viszont a Rhythm of My Heart és a The Motown Song is bekerült a Billboard Hot 100-as listájára.

1993-ban elkészítette a All For Love című dalt Stinggel és Bryan Adamsszel a A három testőr című filmhez, ami első lett Amerikában, második pedig az Egyesült Királyságban. Szintén ebben az évben újra összeállt Ronnie Wooddal egy MTV-s unplugged fellépés kapcsán, Unplugged...and Seated című lemeze pedig a Billboard 200-as albumlistájának 2. helyén végzett.

1994-ben bekerült a Hollywoodi Rock and Roll Hírességek Csarnokába és bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe a történelem legnagyobb ingyenes rockkoncertjével. Egy évvel később kiadta A Spanner in the Works című albumát, majd 1996-ban az If We Fall In Love Tonightot, ami aranyminősítést kapott és 19. lett a Billboard albumlistáján.

1998-ben adta ki utolsó korongját a Warner Bros. gondozásában We Were the New Boys címen. 2000-ben az Atlantic Recordshoz csatlakozott, majd egy évvel később megjelent Human című albuma. Ezután Clive Davis új kiadójához, a J Recordshoz szerződött le és kiadta The Story So Far - The Very Best Of Rod Stewart című válogatáslemezét, ami a briteknél bekerült a top 10-be, Belgiumban és Franciaországban pedig első helyen végzett.

Hivatalos felmérések szerint 2002-ig több mint 10 millió lemezt adott el világszerte, ezután pedig visszatért az 1930-1940-es évekbeli hangzásvilágához, a Great American Songbookon szereplő dalok stílusához. Első albuma az It Had to Be You: The Great American Songbook volt, ami  4. lett Amerikában, 8. az Egyesült Királyságban, 10. pedig Kanadában. A These Foolish Things és a They Can't Take That Away From Me című dalok előkelő helyen végeztek a Billboard és más internetes listákon is.

A sorozat második lemeze a 2003-as As Time Goes By: The Great American Songbook 2 volt, ami a 2. helyen végzett az amerikai, 4. a brit és 1. a kanadai slágerlistákon. Az innen származó Cherrel közös Bewitched, Bothered and Bewildered című dal és a Time After Time szintén remek helyezéseket értek el, ezzel pedig ismét akkora sikereket zsebelt be Rod, mint anno a '70-es években.

2003. november 7-én volt a premierje a Tonight's The Night című musicalnek a londoni Victoria Palace Theatre-ben, melyben számos dala felcsendült. Rendezője és forgatókönyvírója Ben Elton volt, aki korábban a We Will Rock You című darabot is elkészítette a Queen zenéje alapján.

2004-ben ismét összeálltak Ronnie Wooddal, a Faces-zel néhány koncertet adtak és megjelent a Changing Faces - The Very Best Of Rod Stewart & The Faces: The Definitive Collection 1969-1974 című lemezük is, ami a brit listák top 20-a közé került. Továbbá Wood You Strum, I'll Sing című albumának elkészítésében is segédkezett.

Szintén 2004-ben kiadta albumsorozatának harmadik részét Stardust: The Great American Songbook 3 címen, ami az első héten több mint 200 ezer példányban kelt el, első helyen debütált Amerikában, Kanadában, harmadikon az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is bekerült az első tízbe. Ezután Dolly Partonnal is elkészített egy duettet a Baby, It's Cold Outside című lemezre és megnyerte első Grammy-díját is.

2005-ben történt a sorozat soron következő negyedik korongja, ami a Thanks for the Memory: The Great American Songbook, Volume IV címet kapta, melyre  felkerült többek között egy-egy duett Diana Ross-szal és Elton Johnnal is.

A 2006-os év végefele visszatért a rock világába Still the Same... Great Rock Classics of Our Time című lemezével, ami a Billboardon első helyen kezdett közel 200 ezres eladási számával az első héten. Novemberben Rod bekerült az Egyesült Királyságbeli Hírességek csarnokába, december 22-én pedig a CBS A Home for the Holidays című ünnepi adásának volt házigazdája.

2008-ban bejelentette, hogy a Faces-zel ismét összeállnak néhány koncert erejéig. 2009. szeptember 29-én pedig egy négy albumnyi anyagot tartalmazó válogatáslemezt adott ki The Rod Stewart Sessions 1971-1998 címmel, melyen meg nem jelent és legsikeresebb dalai kaptak helyet. 2009 októberében piacra dobta Soulbook című korongját, novemberben leforgatott egy tévéműsort a brit ITV-nek, ami még ez év december 5-én adásba került.

2010. január 14-én a Rhino lemezkiadó kiadta elveszett albumát, a Once in a Blue Moont, amit még 1992-ben rögzítettek és többek között Rolling Stones-, Bob Dylan, Stevie Nicks és Tom Waits-feldolgozások is találhatók rajta. Október 19-én kiadta albumsorozatának újabb részét, a Fly Me to the Moon... The Great American Songbook Volume V-ot, a J Records gondozásában.

2011-ben Stevie Nicks Heart & Soul nevezetű turnéjának keretein belül fellépett például Floridában, New Yorkban, Torontóban, Los Angelesben, Philadelphiában, Chicagóban, Detroitban, Tampában és Montrealban is. Ezután kétéves szerződést írt alá a Las Vegasban található Caesars Palace-i Colosseummal, melynek keretein belül legnagyobb slágereivel és akkor még csak tervben levő blues-albumának első dalaival állt színpadra.

2012 júniusában átszerződött a Universal Music Grouphoz, októberben pedig kiadta első karácsonyi albumát, a Merry Christmas, Babyt. Producere David Foster volt és az IFPI szerint az év hetedik legkelendőbb lemeze volt. Szintén októberben megjelent önéletrajza, a  Rod: The Autobiography. Decemberben vendégelőadó volt Michael Bublé Home for the Holidays című karácsonyi műsorában és 2012 tizedik legnépszerűbb előadója volt Kanadában éves eladási adatai alapján.

2013 februárjában jelölték a kanadai Juno Awardson is Merry Christmas, Baby című albumáért. Májusban kiadta Time című rockalbumát, melyre ismét ő írta a dalokat, ezzel véget vetve 20 éves sötét időszakának. A lemez a brit listák élén debütált. Szeptemberben ő adta át barátjának, Sir Elton Johnnak az első Brits Icon-díjat egy különleges rendezvényen a London Palladiumban.

 

Magánélet

2000 májusában pajzsmirigy rákot diagnosztizáltak nála, és még abban a hónapban megműtötték. Amellett, hogy ez egy óriási trauma, még a műtét is károsíthatta volna maradandóan Rod hangját, így részben újra meg kellett tanulnia énekelni. Azóta aktívan támogatja a rákkal foglalkozó alapítványokat, főleg, ami a gyerekek egészségéről gondoskodik.

Rod fizikailag is aktív maradt az elmúlt években. Futballozott, és nem csak a füvön, de volt hogy a színpadon is gurult egy-két labda. Stewart egyszer úgy fogalmazott, hogy a futball iránti szerelme mentette meg. Támogatja továbbá a skót válogatottat és a Celtic FC-t is, de persze a Manchaster United újdonságairól is tud, mivel nagyon szereti a csapatot, már angol származása miatt is. Rod továbbá rajongója Billy Conolly humoristának.

Stewart nagy vasútmodell-rajongó, készített már 23x124 méteres darabot is. Egy cikkben azt nyilatkozta, inkább olvas Vasúti Modellező újságot, mint zenével kapcsolatosat. Emellett lelkes autórajongó is, mivel birtokol egyet az 400 darab Enzo Ferrariból, valamint van egy Porschéja is, amit 1982-ben elloptak a Los Angeles-i Sunset Boulevardon.

2005. október 11-én kapott egy csillagot a Hollywood Walk of Fame-en, az övé a 2093-as számú. 2006. április 18-án és 19-én vendégművész és énektanár szerepet kapott az American Idolban.

A Konzervatív Párt támogatója, de szerepelt a Sunday Times leggazdagabbjainak listáján 2011-ben, 115 millió dollárra becsült vagyonával, amivel a 20 leggazdagabb brit zenészek egyikévé vált.

Rod Stewart a nőkkel való kapcsolatáról is híres. Eddig háromszor volt nős, és nyolc gyermeke született. 1963-ban Susannah Boffey-val alkottak egy párt, ám egy év múlva külön is váltak, de első gyermeke is ebből a kapcsolatból született, aki a Sarah nevet kapta, ám őt örökbeadták. 1965-ben újabb partnerre lelt Jennie Rylance modell személyében, akivel 1967-ben szakítottak. 1971 és 1975 között egy újabb modellel került kapcsolatba, Dee Harringtonnal, majd egy színésznőt, Britt Eklandot hódította meg, akivel két évig voltak együtt.

1979-ben nősült meg először, ekkor George Hamilton volt nejét, Alana Hamiltont vette el, akitől 1979. szeptember 1-jén született meg Kimberley Alana, majd egy évvel később és ugyanezen a napon Sean Roderick. 1984-ben váltak el, ám 1983-ban már Kelly Emberg modellel találkozgatott, akivel 1990-ig voltak együtt és egy gyermekük is született 1978. június 17-én, aki a Ruby nevet kapta.

1990-ben kezdődött második házassága, amit Rachel Hunter modellel kötött. Ebből a kapcsolatból ismét két gyermek született: 1992. június 1-jén Renée, 1994. szeptember 5-én pedig Liam McAlister. 2006-ban benyújtották a válókeresetet, egy év múlva viszont már ismét az oltár elé állt Penny Lancasterrel, aki 2011. február 16-án ajándékozta meg egy kisfiúval, Aiden Patrickkel.

 

Írta: LoveNessa

Albumok

Time (2013)

Rarities (2013)

Merry Christmas, Baby (2012)

The Best Of... The Great American Songbook (2011)

Fly Me to the Moon... The Great American Songbook Volume V (2010)

Once in a Blue Moon: The Lost Album (2010)

Soulbook (2009)

The Rod Stewart Sessions 1971-1998 (2009)

Some Guys Have All The Luck/The Definitive Rod Stewart (2008)

The Complete American Songbook - Volumes I,II,III & IV (2007)

The Seventies Collection (2007)

Still the Same... Great Rock Classics of Our Time (2006)

The Very Best Of Rod Stewart (2006)

Gold (2005)

Thanks for the Memory: The Great American Songbook, Volume IV (2005)

Stardust: The Great American Songbook 3 (2004)

As Time Goes By: The Great American Songbook 2 (2003)

Changing Faces - The Very Best Of Rod Stewart & The Faces: The Definitive Collection 1969-1974 (2003)

Encore: The Very Best Of - Vol. 2 (2003)

It Had to Be You: The Great American Songbook (2002)

Reason to Believe: The Complete Mercury Studio Recordings (2002)

The Story So Far - The Very Best Of Rod Stewart (2001)

Human (2001)

When We Were the New Boys (1998)

If We Fall In Love Tonight (1996)

A Spanner in the Works (1995)

Unplugged...and Seated (1993)

Lead Vocalist (1993)

The Mercury Anthology (1992)

Vagabond Heart (1991)

Downtown Train - Selections from the Storyteller Anthology (1990)

Storyteller - The Complete Anthology: 1964-1990 (1989)

The Best of Rod Stewart (1989)

Out of Order (1988)

Every Beat of My Heart (1986)

Camouflage (1984)

Body Wishes (1983)

Absolutely Live (1982)

Tonight I'm Yours (1981)

Foolish Behaviour (1980)

Greatest Hits, Vol. 1 (1979)

Blondes Have More Fun (1978)

Foot Loose & Fancy Free (1977)

A Night On The Town (1976)

The Best of Rod Stewart Vol. 2 (1976)

The Best of Rod Stewart (1976)

Atlantic Crossing (1975)

Smiler (1974)

Coast to Coast: Overture and Beginners (1974)

Sing It Again Rod (1973)

Never a Dull Moment (1972)

Every Picture Tells a Story (1971)

Gasoline Alley (1970)

An Old Raincoat Won't Ever Let You Down (1969)

Kislemezek

Forever Young (2013)

Can't Stop Me Now (2013)

Brighton Beach (2013)

It's Over (2013)

She Makes Me Happy (2013)

Have Yourself A Merry Little Christmas (2012)

Winter Wonderland feat. Michael Bublé (2012)

Merry Christmas, Baby feat. Cee Lo Green & Trombone Shorty (2012)

Let It Snow! Let It Snow! Let It Snow! (2012)

Beyond the Sea (2010)

I've Got You Under My Skin (2010)

My Cherie Amour feat. Stevie Wonder (2010)

It's a Heartache (2007)

Fooled Around and Fell in Love (2007)

Have You Ever Seen the Rain? (2006)

I've Got My Love to Keep Me Warm (2005)

I've Got a Crush on You feat. Diana Ross (2005)

Blue Moon feat. Eric Clapton (2005)

Da Ya Think I'm Sexy? (2004)

Baby, It's Cold Outside feat. Dolly Parton (2004)

What a Wonderful World feat. Stevie Wonder (2004)

Time After Time (2004)

I Only Have Eyes for You feat. Ana Belén (2003)

Smile (2003)

Bewitched, Bothered & Bewildered feat. Cher (2003)

They Can't Take That Away from Me (2003)

These Foolish Things (2002)

Don't Come Around Here feat. Helicopter Girl (2001)

I Can't Deny It (2001)

Run Back Into Your Arms (2000)

Faith of the Heart (1999)

Superstar (1998)

When We Were the New Boys (1998)

Rocks (1998)

Cigarettes and Alcohol (1998)

Ooh La La (1998)

Da Ya Think I'm Sexy? feat. N-Trance (1997)

When I Need You (1997)

If We Fall in Love Tonight (1996)

Purple Heather feat. The Scottish Euro '96 Squad (1996)

So Far Away (1996)

This (1995)

Lady Luck (1995)

Leave Virginia Alone (1995)

You're the Star (1995)

Having A Party (1993)

All for Love feat. Bryan Adams & Sting (1993)

Cut Across Shorty (1993)

People Get Ready (1993)

Reason to Believe (1993)

Have I Told You Lately (1993)

Shotgun Wedding (1993)

Ruby Tuesday (1993)

Tom Traubert's Blues (Waltzing Matilda) (1992)

Broken Arrow (1992)

Your Song (1992)

People Get Ready feat. Jeff Beck (1992)

My Town feat. Glass Tiger (1991)

You Are Everything (1991)

Rebel Heart (1991)

Broken Arrow (1991)

The Motown Song (1991)

Rhythm of My Heart (1991)

It Takes Two feat. Tina Turner (1990)

I Don't Want to Talk About It (1990)

Downtown Train (1989)

This Old Heart of Mine feat. Ronald Isley (1989)

Dynamite (1989)

Crazy About Her (1989)

My Heart Can't Tell You No (1988)

Forever Young (1988)

Lost in You (1988)

Twistin' the Night Away (1987)

In My Life (1987)

A Night Like This (1986)

Another Heartache (1986)

Every Beat of My Heart (1986)

Love Touch (1986)

People Get Ready feat. Jeff Beck (1985)

Trouble (1984)

All Right Now (1984)

Some Guys Have All the Luck (1984)

Infatuation (1984)

That's What Friends Are For (1983)

Body Wishes (1983)

What Am I Gonna Do (I'm So in Love with You) (1983)

Baby Jane (1983)

I Don't Want to Talk About It (1982)

Guess I'll Always Love You (1982)

The Great Pretender (1982)

Tora, Tora, Tora (Out with the Boys) (1982)

Just Like A Woman (1982)

Jealous (1982)

How Long? (1982)

Young Turks (1981)

"Tonight I'm Yours (Don't Hurt Me) (1981)

Oh God, I Wish I Was Home Tonight (1981)

Gi' Me Wings (1981)

Somebody Special (1981)

My Girl (1980)

Passion (1980)

(If Loving You Is Wrong) I Don't Want to Be Right (1980)

Blondes (Have More Fun) (1979)

Ain't Love a Bitch (1979)

Da Ya Think I'm Sexy? (1978)

Ole Ola (Mulher Brasileira) feat. The Scottish World Cup Football Squad '78 (1978)

I Was Only Joking (1978)

Hot Legs (1978)

You're Insane (1977)

You're in My Heart (The Final Acclaim) (1977)

The First Cut Is the Deepest (1977)

I Don't Want to Talk About It (1977)

Maggie May (1976)

Get Back (1976)

The Killing of Georgie (Part I and II) (1976)

Tonight's the Night (Gonna Be Alright) (1976)

This Old Heart of Mine (1975)

Sailing (1975)

You Can Make Me Dance, Sing or Anything feat. Faces (1974)

Mine for Me (1974)

Farewell/Bring It On Home to Me/You Send Me (1974)

Oh! No Not My Baby (1973)

Twistin' the Night Away (1973)

I've Been Drinking feat. the Jeff Beck Group (1973)

What's Made Milwaukee Famous (Has Made a Loser Out of Me) (1972)

Angel (1972)

In a Broken Dream feat. Python Lee Jackson (1972)

You Wear It Well (1972)

Handbags and Gladrags (1972)

Dirty Old Town (1971)

(I Know) I'm Losing You (1971)

Every Picture Tells a Story

Reason to Believe (1971)

Maggie May (1971)

Reason to Believe (1971)

It's All Over Now (1971)

Street Fighting Man (1969)