Serj Tankian

Serj Tankian (1967. augusztus 21.) örmény származású amerikai énekes, dalszövegíró, dalszerző, zenei producer, társadalmi és politikai aktivista. A System of a Down zenekar vezető énekese, billentyűse és alkalmi gitárosa.

Bejrútban született, ötéves volt, amikor a szüleivel Los Angelesbe költöztek. A gimnázium elvégzése után marketinget tanult. Négy éven át vett énekórákat és gyermekkorában gitározni is tanult.

Serj Tankian, Daron Malakian és Shavo Odadjian is a Rose and Alex Pilibos örmény iskolába járt, ám a köztük lévő korkülönbség miatt csak 1992-ben találkoztak, amikor ugyanabban a stúdióban dolgoztak saját projektjeiken. Nem sokkal később megalakult a Soil, Tankian, Malakian, Dave Hakopyan és Domingo Laranio részvételével. Ezek után felkeresték Shavo Odadjiant, hogy vállalja el a zenekar menedzselését, ám ő végül gitárosként csatlakozott az együtteshez. Három év elteltével csupán egy élő fellépésen voltak túl és csak egy jam session felvételt tudtak felmutatni, így Hakopyan és Laranio távozott az együttesből, mert úgy érezték, az együttes vakvágányra futott.

A Soil felbomlása után Tankian, Odadjian és Malakian megalakították a System of a Down nevű formációt. Ezt a nevet Malakian egy verse, a Victims of a Down ihlette, Odadjian javaslatára pedig a victims helyére a system került, mert úgy vélte, ez több ember tetszését nyerné el, valamint így közelebb kerülhettek volna névsorrendben példaképükhöz, a Slayer együtteshez. Odadjian átvette a basszusgitáros posztját, menedzseri teendőit pedig a Velvet Hammer Music and Management Group alapítójára, David Benvenistére bízta. Ekkor csatlakozott hozzájuk dobosként Ontronik Khachaturian, Malakian és Odadjian régi barátja, aki Malakiannal a Snowblind nevű együttesben is zenélt.

Rövid idő alatt elkészítettek egy demót, ami Untitled 1995 Demo Tape néven ismert, de ez kereskedelmi forgalomba nem került, viszont miután az együttes 2001-es Toxicity című albuma sikeres lett, a fájlmegosztó oldalakon felbukkantak ezek a felvételek. A Demo Tape 2 1996-ban jelent meg, 1997-ben pedig rögzítették utolsó hivatalosan megjelenő demójukat, ami a Demo Tape 3 nevet kapta. 1997 nyarán Khachaturian keze megsérült és emiatt távozott a zenekarból, majd Art Karamian és David Hakopyan részvételével létrehozta a The Apex Theory együttest. (Ezt később a Mt. Helium névre cserélték.) Khachaturian posztját John Dolmayan vette át.

A System of a Down első, stúdiókörülmények között rögzített száma a Hye Enk (Örmények vagyunk), aminek témája az örmény népirtás volt. Még ebben az évben több neves hollywoodi klubban felléptek, mint a Whisky-A-Go-Go vagy a Viper Room, ami az ismert producer, Rick Rubin figyelmét is felkeltette. A nagy érdeklődésre való tekintettel az év vége felé hozzáláttak a Demo Tape 4 rögzítéséhez. A korábbi demókkal ellentétben ez csakis a lemezkiadók számára készült. Végül Rubin cégéhez, az American/Columbia Records kiadóhoz szerződtek és megkezdték a debütáló albumuk munkálatait.

Első stúdióalbumuk 1998 júniusában jelent meg System of a Down címmel, mellyel mérsékelt sikereket értek el, ám az albumról megjelenő kislemezek, a Sugar és a Spiders számos alkalommal volt hallható az egyes rádióadókban, a hozzájuk készült videoklipet pedig az MTV is gyakran leadta. Az album megjelenése után számos alkalommal léptek fel, többek között a Slayer és a Metallica előzenekaraként, majd az Ozzfest második színpadán léphettek fel. Ezt követően a Fear Factory és az Incubus zenekarokkal turnéztak, majd 2000-ben a SnoCore Tour koncertsorozat keretein belül a Puya, a Mr. Bungle, a The Cat és az Incubus együttesekkel léptek fel. Az 1998 novemberében megjelenő Chef Aid: The South Park Album Will They Die 4 You című számához készítettek zenei aláfestést, az abban szereplő Why must we kill our own kind? sor pedig a Steal This Album! Boom! című dalában is visszaköszön.

A 2000. június 6-án megjelenő Nativity in Black II című Black Sabbath tribute albumon szerepelt az együttes Snowblind című száma a System of a Down előadásában.

Az igazi áttörést a második album, a Toxicity hozta meg számukra, ami 2001. szeptember 4-én jelent meg és az amerikai, illetve kanadai eladási listák élén nyitott. Az album a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások ellenére is listavezető maradt, bár a megváltozott politikai légkör miatt több kritikai érte ilyen szempontból az albumot, például a népszerű kislemez, a Chop Suey! kapcsán is, amit számos rádióadó nem adott le, mert dalszövege politikai szempontból kényes elemeket tartalmazott. Mindezek ellenére az MTV továbbra is gyakran sugározta a belőle készült videoklipet, magát a számot pedig Grammy-díjra jelölték. 2001 vége és 2002 között a Toxicity és az Aerials című számok gyakran voltak hallhatóak a rádióban, előbbit pedig 2006 májusában a VH1 a 40 legjobb metal szám elnevezésű összeállításában a 14. helyre rangsorolta.

2001-ben a Slipknot zenekarral indultak turnézni az Egyesült Államokban és Mexikóban. A Michigan állambeli Grand Rapids városában történt fellépésük után Odadjianra a biztonsági őrök a származása miatt tettek bántó megjegyzéseket és fizikailag bántalmazták, amiért később pert indított az őket foglalkoztató cég ellen. A koncertkörútjuk az incidens ellenére is sikeres volt és még ebben az évben a Pledge of Allegiance Tour keretein belül pedig a System of a Down, a Slipknot és a Rammstein számos fellépést vállalt.

2001 vége felé a Toxicity kiadatlan számai felkerültek az internetre. Az együttes kiadott egy közleményt, mely szerint a kiszivárgott tartalmak csak félkész változatok voltak. A végleges dalok az együttes következő, harmadik stúdióalbumára kerültek fel, mely a Steal This Album! címet viselte és 2002 novemberében jelent meg. Az albumból 50 ezer speciális példány is megjelent, melyek dizájnját az együttes más-más tagja készítette el. A neve egy üzenet azok számára, akik korábban a számokat feltöltötték az internetre.

2004 és 2005 között az együttes egy dupla lemez elkészítésével foglalkozott, a két album kiadása között fél év telt csak el, az album illusztrációit pedig Daron édesapja, Vartan Malakian tervezte. Az első, mely a Mezmerize címet viselte, 2005. május 17-én jelent meg és kedvező fogadtatásra talált. Az amerikai hadsereg újoncozási politikáját kifogásoló B.Y.O.B. című kislemezükkel a Billboard Modern Rock és Mainstream Rock kategóriáiban értek el előkelő helyezéseket, magát a számot pedig Grammy-díjra jelölték a Best Hard Rock Performance kategóriában, amit 2006 februárjában meg is nyert. Ezt követően a Question! című kislemezük jelent meg, melynek érdekessége, hogy a számhoz készült videoklip társrendezője Shavo Odadjian volt. A Mezmerize megjelenése után számos fellépést vállaltak szerte az Egyesült Államokban és Kanadában, a The Mars Volta és a Bad Acid Trip zenekarokkal.

A második felvonása, a Hypnotize 2005. november 22-én került a boltokba. Ahogy a Mezmerize, úgy a Hypnotize is az első helyet szerezte meg az Egyesült Államok eladási listáin, ezzel pedig ők is csatlakozhattak azon előadók sorába, akiknek egy éven belül megjelent mindkét stúdióalbumuk az élre került. A címadó Hypnotize című dal kislemezként is megjelent nem sokkal a stúdióalbum kiadása után, majd ezt a Lonely Day követte 2006 márciusában. A 2006-os Ozzfest alkalmával több fellépést is vállaltak, ezúttal már kiemelt szerepben.

A Carla Garapedian rendezte 2006-os Screamers című filmben az együttes koncertfelvételei és interjúi is szerepelnek, amivel az örmény népirtásra, illetve annak elismerésére szerették volna a figyelmet felhívni. Egy interjúban például Tankian nagypapája is megjelenik, aki a népirtás egyik túlélője, valamint Tankian és Dolmayan is feltűnik, amint a képviselőház szóvivőjével, Dennis Hasterttel találkoznak azon kampányuk részeként, mellyel a céljuk az, hogy az Egyesült Államok hivatalosan is népirtásként könyvelje el a történteket. Egy másik felvétel szintén bekerült a filmbe, melyen Tankian és Dolmayan látható, amint a tüntetőkkel a washingtoni török nagykövetség előtt menetelnek.

2007-ben szintén Grammy-díjra jelölték őket a Lonely Day című számért.

2006 májusában jelentette be az együttes hogy határozatlan időre szünetet tartanak.

2006 májusában az Egyesült Királyságban megjelent Ben Myers könyve az együttesről, System Of A Down: Right Here In Hollywood címmel, majd 2007-ben az Egyesült Államokban a The Disinformation Company kiadásában, 2009-ben pedig Magyarországon jelent meg a könyv magyar fordítása a Cartaphilus kiadó jóvoltából, a System of a Down - Hollywood alulnézetben.

Malakian bejelentette, hogy megalakítja a végleges Scars on Broadway formációt, amihez Dolmayan is csatlakozott. Visszavonulásukat megelőző utolsó koncertjüket 2006. augusztus 13-án adták a floridai West Palm Beach városában.

Elkészítette az Elect the Dead című debütáló szólóalbumát, a 2007 őszén megjelenő lemez a kritikusok és a rajongók tetszését is egyaránt elnyerte. Malakian és Dolmayan ebben az időben a Scars On Broadway első stúdióalbumán dolgozott, ami végül 2008. július 29-én jelent meg és az együttes nevét viselte.

2010. november 29-én végül megerősítették az interneten több hete keringő pletykákat, és hivatalosan is bejelentették visszatérésüket, amit számos európai koncerttel ünnepelnek meg. A Reunion koncertsorozat 2011. május 10-én indult útjára a kanadai Edmonton városából. 2012 februárjában és márciusában vége felé Ausztráliában játszottak a Soundwave Fesztivál kiemelt fellépőjeként, valamint adtak három önálló koncertet is.

A System of a Down szövegei gyakran nehezen érthetőek, olyan témákat feszegetnek, mint a droghasználat, politika és a szex, szexualitás.

A zenekar összes tagja örmény származású, ismertek az 1915-ös örmény népirtásról és a terrorizmus elleni háborúról alkotott véleményükről.

A System of a Down együttest négy alkalommal kapott nevezést Grammy-díj-ra, amiből egyet sikerült díjra váltani 2006-ban, a Best Hard Rock Performance kategóriában a B.Y.O.B. című dalnak köszönhetően. Továbbá számos alkalommal kaptak jelöléseket a Kerrang! vagy az MTV díjátadóinak különböző kategóriáiban.

Miután a System of a Down 2006 nyarán pihenőre vonult, a zenekari tagok közül elsőként ő volt az, aki szólólemezt jelentetett meg. Első saját albuma az Elect the Dead címet kapta, és 2007-ben jelent meg. Tankian szinte egymaga rögzítette a lemezt, de dobon más előadók segítettek neki, többek között a Systemes társa, John Dolmayan. A lemezt túrnéztató körúton 2008-ban Tankian fellépett a Sziget Fesztivál-on is.
A lemeznek 2010-ben egy szimfonikus zenekarral rögzített változata is megjelent, melyet az Auckland Filharmónikusokkal együtt rögzített. A kiadvány az Elect the Dead Symphony címet kapta, és a zenei anyag mellett tartalmazta a koncertet is, ahol a lemezt rögzítették.

Második saját lemeze 2010-ben jelent meg. A lemez első címe Music Without Borders volt, de később ezt megváltoztatva Imperfect Harmonies címen látott napvilágot. 2011. március 1-jén megjelent egy Imperfect Remixes nevű EP. A lemez 3 remix és egy lemaradt számot tartalmaz az Imperfect Harmonies albumról.

2012-ben adta ki harmadik lemezét Harakiri címmel, melyet egy negyedik követett rögtön 2013-ban Orca Symphony No. 1 címmel.

2016. novemberében a Kerrang! magazinnak adott interjúban újabb SOAD stúdióalbumot jelentettek be, aminek kiadási dátuma egyelőre nem ismert.

2017. március 25-én vendégszereplő volt a Game of Thrones Live concert Experience-en, a The Rains of Castamere számot adta elő.

Júniusban és júliusban a Prophets of Rage-en is vendégelőadóként lépett fel a Like a stone dalt előadva Chris Cornell emlékére.

A zenekarban betöltött szerepe mellett Serj egy saját kiadót üzemeltet, Serjical Strike Records néven. Emellett néha más zenekarokban is elvállalja az énekesi szerepet. Például ő énekel a Dog Fashion Disco Mushroom Cult című számában, de az ő háttérvokálja hallható a Deftones Mein című dalában is.
Producerként közreműködött Buckethead Enter The Chicken albumán, és ő énekelte fel a lemez We are One című számát. Kiadójával igyekszik olyan előadókat felkarolni, amiket a zenekiadás főárama méltánytalanul hanyagol, és próbálja őket szélesebb közönséghez eljuttatni. A kiadó első megjelent kiadványa a Serart volt, ez egy közös lemez egy örmény barátjával, Arto Tunçboyaçiyan-nal.
Nagy lendülettel veszi ki a részét a politikából is. Tom Morellóval, az Audioslave és a Rage Against the Machine zenekar gitárosával közösen alapították meg az Axis of Justice elnevezésű szervezetet. Gyakran felhasználja nyilvános szerepléseit arra, hogy fellépjen az erőszak ellen.

Azon túl, hogy vegetariánus és szereti a költészetet, a világ nem sokat tud Serj Tankian magánéletéről. Kedvenc szerzői között szerepel Shakespeare, T. S. Eliot és Edgar Allan Poe. Emellett talán csak azt lehet megemlíteni, hogy Tankian nem szereti a sztárság intézményét, úgy gondolja, hogy ez leginkább időpocsékolás és csak arra jó, hogy a terjedő pletykák tönkretegyék az ember személyes kapcsolatait.

2012. júniusában vette feleségül Californiában Angela Madatyan-t. 2014. október 24-én született meg első közös gyermekük, Rumi.

Serj vegetáriánus és a PETA-nak is kampányolt.

2011. augusztus 12-én megkapta az Örmény miniszterelnöki Medált az Örmény Genocídium megismertetéséért és a zene haladásához való hozzájárulásaiért.

Két nappal a szeptember 11-ei terrortámadás után Serj egy később meglehetősen sokat vitatott esszét tett közzé a zenekar internetes oldalán. A Sony álláspontja szerint az énekes védelmébe vette a terrortámadást, és érvei nem voltak kellően megalapozottak. Az írás eredeti nyelven megtalálható az alábbi címen: Understanding Oil.

Serj sok egyéb mellett írásra is adta fejét. Első könyve 2002-ben jelent meg az MTV kiadó jóvoltából és a Cool Gardens nevet viseli. A mű Tankian elmélkedéseit foglalja keretbe az akkor elmúlt hét-nyolc évről, és Sako Shahinian illusztrálta. A könyv több elismerő kritikát kapott az amerikai művészvilágban.
Második kötete Glaring Through Oblivion címen készült el, és 2011-ben adták ki. Ahogy első könyvén, ezen is Sako Shahinian volt az illusztrátor.

Szóló
Elect the Dead (2007)
Imperfect Harmonies (2010)
Harakiri (2012)
Orca Symphony No. 1 (2013)

Jazz-Iz-Christ
Jazz-Iz-Christ (2013)

System of a Down
System of a Down (1998)
Toxicity (2001)
Steal This Album! (2002)
Mezmerize (2005)
Hypnotize (2005)

Soundtracks
Prometheus Bound (2011)
Fuktronic (with Jimmy Urine) (TBA)
1915 (2016)

Arto Tunçboyacıyan
Serart (2003)