Tom Coronel

MAGÁNÉLET
Tom Romeo Coronel 1972. április. 5-én született Naarden-ben. Ikertestvére Tim, bátyja Raymond, valamint édesapja Tom szintén autóversenyzők.
Menyasszonya Paulien Zwart, akivel 2004-ben csapattársak voltak a Carly Motorsnál (ETCC). Az eljegyzésre 10 évvel később, 2014. augusztusában került sor, Velencében. Tom egy gyémántokkal kirakott gyűrűt ajándékozott Paulien-nak, aminek a közepén egy sárga gyémánt díszeleg. Két gyermekük van, Carmen és Rocco. A családnak van két gokartpályája, Huizen-ben és Enschede-ben.
Legfontosabb eredményei: a Marlboro Masters of Formula 3-ban 1997-ben és 1999-ben a Formula Nippon bajnokságban első helyezett lett, valamint a WTCC Privát Bajnoka 2006-ban és 2009-ben.

SZAKMAI PÁLYAFUTÁSA

Korai évek
1990-ben kezdte versenyzői karrierjét a holland Citroën AX Cup-ban, miután a helyi versenyzői iskolában a legtehetségesebb versenyzőnek kiáltották ki. Miután az első évben megtanulta az alapokat, 1991-től már egyre sikeresebbé vált: 4 győzelemmel és 105 ponttal a háta mögött megnyerte a bajnoki címet, valamint megnyerte a nemzetközi Citroën AX versenyt is Barcelonában.
1992-ben elkezdett a holland Túraautó Világbajnokságban versenyezni. Ebben a versenysorozatban is bajnok lett, ezzel az eredményével pedig legyőzte idősebbik testvérét, Raymondot, aki egyúttal a csapattársa is volt. Szintén ebben az évben elkezdett a holland Formula Ford bajnokságban versenyezni, a Fresh csapat tagjaként. 1992 végén úgy döntött, hogy figyelmét inkább az együléses autóversenyekre fordítja.
1993-ban a Fresh csapatnál maradt és továbbra is erős ellenfélnek számított, kevés tapasztalata ellenére. Három futamgyőzelemmel a háta mögött megnyerte a holland Formula Ford bajnokságot abban az évben. Második lett a Benelux bajnokságban, a belga  Geoffroy Horion mögött. Részt vett néhány német Formula Ford futamon is. Abban az évben 9. helyezettként végzett a Formula Ford Festival-on.

Euroseries
1994-ben debütált Coronel a Euroseries-ben, a Dutch Van Amersfoort Racing csapat versenyzőjeként. Nyolc pole pozíciót és két győzelmet söprt be, ám a világbajnokságot így is elvesztette Marco Campos ellen. Megnyerte a Nemzeti Kupát Hollandiának, Donny Crevels-szel karöltve. Ebben az évben megválasztották az Év Holland Autóversenyzőjének, ami nagy előrelépést jelentett a karrierjében, hiszen az ezzel járó hírnév segítségével megkapta a szükséges pénzügyi támogatást, amivel megnyerte a következő évi német Formula 3 világbajnokságot.
A WTS versenyzőjeként (ami már olyan világbajnokokkal büszkélkedhetett, mint Michael Schumacher és Jos Verstappen) csapattársa Ralf Schumacher volt. 16 versenyen 74 pontot szerzett, amivel hetedik helyezett lett a világbajnoki tabellán.

Japán Formula-3
1996-tól az otthonától távol lévő Japán Formula-3 világbajnokságban szerepelt, a TOM'S csapat versenyzőjeként. Az első győzelmét a Sugónál szerezte. További 5 második helyezést sikerült elérnie, amivel a világbajnokság 3. helyét sikerült megszereznie. Második helyezettként ért be az olasz Prema Power csapat autójával a Monacói Formula-3-as versenyen.
A következő évben is a TOM'S csapatnál maradt. Abban az évben egyértelműen Coronel dominált: a hét futamból, amin részt vett, hatot megnyert. Annyi előnye volt, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül kihagyhatott két futamot, hogy a Makaó Grand Prix-ben és a Marlboro Master-ben versenyezhessen. Ugyanennek az évnek az elején kikerült a vezető pozícióból a Monacói Formula-3-as futam során, ám hazájában, Zandvoort-ban sikeres volt (a negyedik helyről jött fel az elsőre és ezt végig tartotta is). Ezzel a 2. holland versenyző lett, aki Verstappen után megnyerte a futamot.

Formula Nippon
1998-ban Coronel a következő szinte lépett, mikor japában maradva csatlakozott a Formula Nippon és a Japán GT versenysorozathoz. Mindkét versenyben a Nakajima csapat színeiben indult, amelynek tulajdonosa a Formula-1-es Satoru Nakajima volt. Tom gyenge szezont tudhatott magának év végén, köszönhetően pár balszerencsének és annak, hogy a csapat még soha nem versenyzett nem japán származású versenyzővel. A GT-ben már jobban teljesített, sőt, ott még a világbajnoki cím is kilátásban volt, azonban az utolsó futamon végül csak második lett, amikor az autójának a motorja lefulladt.
1999-ben nem történt változás Coronel naptárában: ugyanúgy a Formula Nippon és a GT versenyzője volt. Az 1999-es évet már jobban zárta: bebizonyította, hogy esélyes a bajnoki címre (ezt a címet végül el is nyerte). 

Formula-1 tesztpilótaként
A Japán sikerei után az autósportban felfigyeltek Coronelre, aki elkezdett lehetőséget keresni arra, hogy Formula-1-es autóban is megmutathassa képességeit. Azért, hogy Forma-1-es tervei megvalósulhassanak, azt javasolták neki, hogy vegyen részvényeket a Racing Dutchman B.V.-nél, ami sikere esetén azzal jár, hogy ezt befeketetők visszafizetnék. Azonban nem valósult meg a terv, mivel a befektetők nem egyeztek bele a feltételekbe. Végül az autó üléséről is le kellett mondania, mert Jos Verstappen és Pedro de la Rosa is szerződött addigra a kiszemelt Arrows csapathoz, akiknél tesztelt.
Mivel Tom minden erejét arra fordította, hogy a Formula-1-ben versenyezhessen, ezért számára már nem volt egyik versenysorozatban sem hely. Ebben az évben elindult a Le Mans-i versenyen és néhány FIA GT futamon.

Visszatérés a versenyzéshez
2001-ben Tom ismét visszatért a versenyzéshez: csatlakozott a BMW csapathoz a Holland Túraautó-bajnokságban. Alig elkezdődött a szezon, a Lister csapat megkereste, hogy legyen versenyzőjük a FIA GT-ben. Beleegyezett, bár emiatt ki kellett hagynia pár Túraautó-futamot. Ez azonban nem hátráltatta: mindkét versenysorozatban könyvelhetett el győzelmeket.
2002-ben Coronel csatlakozott az Európai Túraautó Világbajnoksághoz, a Carly Motors csapat tagjaként. A kezdeti év nehéz volt, azonban 2003-ban már a Carly volt a legjobb független csapat, így megnyerték a világbajnokságot (ehhez hozzájárult Tom csapattársa, Duncan Huisman is). A 2004-es év is hasonló sikereket tartogatott, csak annyi különbséggel, hogy csapattársa ekkor Paulien Zwart  volt és már nem csak a független csapatnak járó trófeát sikerült megszerezniük, hanem Coronel megszerezte a versenyzőit is. 

World Touring Car Championship
2005-ben maradt a Túraautóknál Coronel, azonban már egy felsőbb szintre lépett, amikor csatlakozott a Team GR Asia csapatához a Túraautó Világbajnokságban. Erős kezdéssel indított, azonban az utolsó futamon lecsúszott a Yokohama Trophy-ról (a független versenyzőknek járó trófea). Ez 2006-ban megváltozott: sikerült megszereznie a világbajnoki címet, ezzel a Yokohama Trophyt.

2008-ban csapatot váltott és a SUNRED-hez csatlakozott. Ebben az évben az Autosport nevű magazin már a top 10 WTCC-s versenyző között emlegette. 2009-ben már megnyerte velük a világbajnokságot. 2010-ben teljesített egy szezont a félig működő SR-Sport csapattal, amit a SUNRED működtetett. 8. helyezettként végzett a világbajnokságban, ami pályafutásának legrosszabb eredménye.

2011-ben csatlakozott Coronel a ROAL Motorsporthoz, aminek azóta is tagja. A 2014-es év nem indult zökkenőmentesen Coronel számára. Rögtön az első futamon, Marrakechben a második futam során a rajtnál összeütköztek Mehdi Bennanival. Az ütközés során annyira tönkrement az autó, hogy ki kellett hagynia a harmadik, Paul Ricard-i futamot és még az is kétséges volt, hogy a magyar futamon elindulhat-e (ami a marokkóihoz képest három héttel később volt).  Végül sikerült Magyarországon összeszerelni az autót, így újra versenyezhetett. A Paul Ricard-i futamot a Eurosport francia csatornájának kommentátoraként izgulta végig. Kétszer álhatott dobogóra a szezonban: először Salzburgban, ahol az első futamon 2. lett, majd Spában, ahol a második futamon a dobó legalsó fokát foglalhatta el. A Q3-ba kétszer jutott be: Salzburgban 3. lett, Makaóban pedig 5. A világbajnoki potversenyben végül 7. helyen zárt, a legjobb Chevysként és 9 ponttal megelőzve csapattársát, Tom Chiltont.

A 2015-ös év pályafutása leggyengébb évének számított. 24 futamból kilencet fejezett be idő előtt, kettőn pedig el sem indulhatott. Legjobb eredménye a szezonban egy 2. helyezés volt a Hungaroringen, Michelisz Norbi és csapattársa, Tom Chilton mellett. A szezont végül 39 ponttal, a világbajnoki pontverseny 13. helyezettjeként fejezte be. A Yokohama kupában ugyan a 6. helyet szerezte meg 77 ponttal, viszont csapata, a ROAL behúzta a konstruktőri Yokohama Kupa-győzelmet.

Mint minden évben, Tommy 2016-ban sem kapkodta el bejelentését az esztendőről. Már a nevezési határidő lejárta után, március 2.-án jelentette be, hogy új szponzorokkal kiegészülve továbbra is a ROAL Motorsportnál folytatja. Szerencsére ez az éve már jobban indult, mint az előző: Tommy a szezonnyitó franciaországi bejutott a Q3-ba, valamint a nyitó futamon pontot is szerzett. A Hungaroringen ismét bejutott a Q3-ba, ezúttal másodikként, pontot azonban csak a második futamon tudott szerezni. Marrakeshben viszont az év legjobb teljesítményét nyújtotta, mikor megnyerte az első futamot. A Nürburgringen azonban már nem volt ilyen szerencsés: defekt miatt nagy sebességgel a korlátnak csapódott, így kénytelen volt kihagyni a második futamot is. Portugáliában megismételte a marrakeshi jó eredményét és elsőnek fejezte be a nyitó futamot, Argentínában pedig második lett a fő futamon. Az év végi összesítésben végül a 11. helyen zárt, 111 ponttal.

2017-ben is folytatta az együttműködést a már jól ismert csapatával. Első versenyhétvégéje azonban már nem sikerült ilyen gyümölcsözően: az időmérőn folyamatosan szenvedett, így csak a 11. rajthelyet tudta megszerezni. Yann Ehrlacher büntetésének köszönhetően ugyan felugrott a 10. helyre és megszerezte a nyitó futam pole-ját, azonban túlmelegedtek a fékei és visszacsúszott. Végül két nyolcadik helyezéssel zárta a hétvégét.
Portugáliában az első szabadedzésen kiszakadt az első kereke, aminek köszönhetően autója irányíthatatlanná vált. Lassítás nélkül haladt át a körforgalmon, majd belecsapódott a pálya szélén várakozó tűzoltóautóba. Autója annyira megsérült, hogy az incidensnek köszönhetően kénytelen volt kihagyni a teljes versenyhétvégét. Túl sok szerencséje azonban ezután sem volt a szezonban, mindössze a makaói nyitó futamon tudott egy második helyet szerezni. Tizenegyedikként zárt a szezont az összesítésben, 69 ponttal.

World Touring Car Cup (WTCR)
2017 decemberében erősítették meg a korábbi szóbeszédet, hogy a Túraautó Világbajnokság átveszi "kistestvérének", a TCR International Seriesnek a szabályrendszerét és immáron új sorozatként, a Túraautó Világkupaként (WTCR) folytatják. Tom 2018 februárjában erősítette meg, hogy ebben a sorozatban is számíthatunk jelenlétére: a Boutsen Ginion Racing kötelékeiben fog egy Honda Civic volánja mögött versenyezni.

Dakar Rally
2009-ben Tom és ikertestvére, Tim elindultak a Dakar Rally-ban, ami abban az évben Argentina és Chile között került megrendezésre. Ez volt Tom első Dakaros futama, testvére korábban már részt vett a 2007-es futamon, valamint indult volna a 2008-as versenyen is, ám azt végül törölték. A testvérek egy Bowler Nemesist vezettek és a 70. helyen végeztek (az 540 indulóból).
2015-ben ismét elindult a rallyn. Mindketten a Maxxis Dakar Team pártfogásában, azonban Tom most egyedül vágott neki a versenynek, egy buggyval. Hosszú, viszontagságos menet után, de végül sikerült célba érnie.
2016-ban is Dakarral indították az évet, szintén buggyval. A technikai problémák viszont a WTCC-hez hasonlóan nem kímélték most sem: egy állandóan eltömődő üzemanyag pumpával kínlódtak. Még ikertestvére, Tim is megállt neki segíteni, nem törődve a saját versenyével, azonban hiába. Négy szakasz után ki kellett állnia, amiből igazán csak hármat tudott teljesíteni, mert az elsőt az időjárás miatt lefújták.
2017. sem indult másként az előzőekhez képest. Ismét buggyval indultak neki a 38., Bolívián, Paraguay-on és Argentínán átívelő eseménynek. Műszaki problémák és érzelmi lejtők most is akadtak a megmérettetés alatt szép számmal, végre azonban a Coronel testvérek álma teljesült: az utolsó szakasz végén együtt állhattak a pódiumra.

HIVATALOS OLDALAI
Weboldal: tomcoronel.nl
Facebook: Tom Coronel
Twitter: TomCoronel
Instagram: tomcoronelracing
Youtube: TomCoronelRacing

 

Az életrajzot írta: Szandi0820