Tom Waits

Korai évek

Tom Waits a pomonai Park Avenue Kórházban született Jesse Frank Waits és Alma Johnson McMurray gyermekeként. Miután szülei 1960-ban elváltak, Whittierben élt édesanyjával, majd a mexikói határ közelében fekvő National City városába költöztek. Waits itt tanult meg zongorázni egy szomszédja hangszerén, illetve gyakran utazott át Spanyolországba édesapjával, aki meg is tanította neki a nyelvet - későbbi elmondása szerint a zene iránti szeretetét ezeknek az  utazásoknak köszönheti, hiszen az autóban rendszeresen hallgattak spanyol nyelvű balladákat.

1965-re egy R&B és soul elemeket ötvöző bandában, a The Systemsben játszott, és megkapta első munkáját a Napoleone Pizza House-ban, amiről az "I Can't Wait to Get Off Work (And See My Baby on Montgomery Avenue)", és a "The Ghosts of Saturday Night (After Hours at Napoleone's Pizza House)" című dalaiban is énekel.  
Később a Heritage nightclubban dolgozott portásként, mikor legelső fizetett koncertjét adta. Bob Dylan, Lord Buckley, Jack Kerouac, Louis Armstrong, Howlin ' Wolf és Charles Bukowski rajongójaként ekkoriban kezdte el kifejleszteni a saját zenei stílusát. 

Az Amerikai Egyesült Államok Parti őrségében való szolgálata után, huszonegy éves korában írt alá egy szerződést Herb Cohen menedzserrel; ezt követően 1971 augusztusától decemberig demókat rögzített a Cohen Bizarre / Straight kiadónál. Ezek, a The Early Years, Volume One és Volume Two húsz évvel később jelentek meg. 

Karrier
1970-es évek

1972-ben az Asylum Recordshoz szerdődött, és számos sikertelen felvétel után 1973-ban megjelent a legelső, a jazz és folk elemeket vegyítő Closing Time című lemeze. Bár az album pozitív kritikákat kapott, Waits nem kapta meg a várt elismerést és figyelmet. 

A lemez kiadása után olyan előadókkal kezdett turnézni, mint Charlie Rich, Martha and the Vandellas, vagy Frank Zappa. Egyre több kritikus ismerte el a munkásságát; a következő évben ki is adta második lemezét, ami a The Heart of Saturday Night címet kapta. Egy évvel később ismét új anyaggal jelentkezett, 1975 októberében kiadta a Nighthawks at the Diner című duplalemezt, ami az "1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz" listára is felkerült. 

Waits ekkoriban alkoholproblémákkal küszködött, épp ez a nehéz időszaka ihlette meg az 1976-os Small Change lemezben, aminek lírai dalain keresztül sokkal cinikusabb és pesszimistább énjét ismerhetjük meg. Az album, illetve a Step Right Up/The Piano Has Been Drinking kislemez Waits addigi legnagyobb sikerét jelentette; pályafutása során először került fel a Billboard's Top 100 slágerlistájára. 

1976 októberétől 1977 májusáig turnézott Frank Vicari, Fitzgerald Jenkins és Chip White közreműködésével, majd 1977-ben megjelent a Foreign Affairs lemez. Ezt követte egy évvel később a Blue Valentine. 

A Heartattack and Vine, az utolsó albuma az Asylumál 1980-ban jelent meg. Ekkor kérte fel Francis Ford Coppola, hogy énekeljen ő a One From The Heart (Szívbéli) című filmjének soundtrackjén. Ezt a feladatot végül Crystal Gayle oldalán teljesítette.

1980-as évek

Nem sokkal azután, hogy ott hagyta kiadóját, az Asylumot, 1981-ben kiadta legelső válogatás albumát, Bounced Checks néven, amin az elmúlt lemezeken fellelhető dalok alternatív változatai, koncertfelvételek és különféle duettek kaptak helyet. 

Ebben az időszakban kapta meg a legelső filmszerepeit is; A farkas című filmben láthattuk egy részeg zongoristát formált meg, és a Jitterbug Boy című számát is hallhattuk a film soundtrackjén. Ezt követte a Szívbéliben való szereplése - amiért a legjobb eredeti dalnak járó Oscar-díjért is esélyes volt. Ezt követően 1983-ban ismételten feltűnt a A kívülállók és a Rablóhal című filmekben, 1984-ben pedig a Gengszterek klubja egyik mellékszerepét tudhatta magáénak. Ugyanebben az évben két dala csendült fel a Streetwise címet viselő dokumentumfilmben, a Rat's Theme és a Take Care of All My Children. 

Ezt követően filmes karrierje szünetelt, ismételten inkább a zenélésre koncentrált, még 1983-ban kiadta a Swordfishtrombones-t, majd két évvel később a Rain Dogs lemezt is. A tizenkilenc számot tartalmazó lemezzel Waits minden addigi sikerét túlszárnyalta; a Rolling Stone "az 1980-as évek legjobb albumai" listáján egészen a huszonegyedik helyig jutott - valamint 2003-ban mindenidők legjobb ötszáz albuma közé is beválasztották -, a Slant Magazine ugyanezen listáján a tizennegyedik helyig jutott el. 

1986-ban szerepet vállalt a Franks Wild Years címet viselő musicalben, ahol ő formálta meg a főszereplőt, ezt követően pedig a Törvénytől sújtva film főszereplőjeként láthattuk - aminek soundtrackjén ismét felcsendült tőle két dal is. Ugyanebben az évben vokálozott a Rolling Stones Harlem Shuffle című dalában is.

1987-ben kiadta a Franks Wild Years, amelyen az azonos címet viselő musicalben felcsendülő dalai is fellelhetőek. Waits ezután ismételten színészi karrierjére koncentrált; 1988-ban több filmben is feltűnt; legelőször a Gyomok között című filmben tűnt fel Rudyként, majd a Greasy Lake-ben vállalta el a narrátor szerepét, amit pedig a Candy Mountain című film követett. 

1989-ben szerepelt utoljára színházban; Thomas Babe Demon Wine című darabjában tűnt fel. Az 1989 februárjában bemutatott darab megosztotta a kritikusokat, azonban Waits alakítását mindannyian megigézőnek és lenyűgözőnek találták.
Ezt követően az évtizedet másik három filmszereppel zárta; a Mystery Train-ben, Piti csempészekben és a Bearskin: An Urban Fairytale-ben bizonyíthatott. 

1990-es évek

A The Black Rider: The Casting of the Magic Bullets premierje 1990. március 31-én volt a hamburgi Thalia színházban. A történet egy német népmese, a Der Freischütz alapján készült, Waits a zenéért és a szövegért volt felelős, amit nagy mértékben befolyásolt Bertolt Brecht és Kurt Weill munkája.

Ugyanebben az évben a Red Hot Organization legelső válogatás albumára, a Red Hot + Blue-ra elkészítette saját feldolgozását Cole Porter It's All Right with Me című dalához. 

Következő évben legelőször a Primus Sailing the Seas of Cheese albumán működött közre, ahol Tommy the Catként hallhattuk. Ez volt a legelső közreműködés kettejük között, később a zenekar frontembere Les Claypool többször is vendégeskedett Tom Waits oldalán. Ezt követően Ken Nordine mellett szerepelt, a Devout Catalyst lemezről a A Thousand Bing Bangs és a The Movie című dalokban. Ezután Bob Forresttel, a Thelonious Monster énekesével énekelt duettet (Adios Lounge), majd a szaxofonos Teddy Edwards-zal készítette el a Little Man és az I'm Not Your Fool Anymore című számot.

Ezt követően ismételten inkább filmes karrierjére koncentrált; először egy rokkant veteránként láthattuk Terry Gilliam A halászkirály legendájában, majd Kevin Bacon, John Malkovich és Jamie Lee Curtis mellett az Együtt a banda, illetve a Peter Matthiessen regényén alapuló Játék az Úristen pályáján című film. 

1992-ben, öt év kihagyás után megjelent legújabb lemeze, a Bone Machine. Ezzel nyerte el első díját, a legjobb alternatív lemeznek járó Grammy-díjat. 

1992. december 19-én volt a premierje a Lewis Carroll Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán című regénye alapján készült színpadi műnek, az Alicenak a hamburgi Thalia színházban. A zenéért ezúttal is Waits, és a felesége Kathleen Brennan volt felelős. Az itt felcsendülő dalokat Waits tíz évvel később rögzítette Alice című albumán. Ugyanebben az évben ismételten feltűnt a filmvásznon is, ezúttal  Francis Ford Coppola Drakulájában tűnt fel Renfield szerepében. 

1993 szeptemberében megjelent a The Black Rider, ami az azonos címet viselő színházi darabban felcsendülő dalokat tartalmazta. Feltűnt a Rövidre vágva című filmben, illetve a Coffee and Cigarettes: Somewhere in California (Coffee and Cigarettes III) címet viselő  rövidfilmben Iggy Poppal, valamint megszületett harmadik gyermeke.

Legközelebb 1997-ben hallatott magáról, amikor is feleségével dalt írtak a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díjat nyert Bunnyhoz. 

Miután 1998-ban az Island Recordsnál megjelent a  Beautiful Maladies: The Island Years címet viselő válogatás albuma, ott hagyta a kiadóját, áttért az Epitaph Recordshoz, ahol alig egy évvel később meg is jelent a Mule Variations. Az albummal 2000-ben el is nyerte a legjobb kortárs folk albumnak járó Grammy-díjat, emellett a Hold On című dalával a legjobb rock énekekes előadás díjára is esélyes volt. 

2000-es évek

John Hammondtól a Waits feldolgozásokat tartalmazó Wicked Grin 2001-ben jelent meg, aminek külön érdekessége, hogy maga Waits is közreműködött benne; a legtöbb számon ő játszik a gitáron, zongorán, illetve vokálozik is. 

2002-ben Waits két albumot is kiadott; az Alice és a Blood Money című album egyaránt a tíz évvel azelőtt készült színpadi darabokban felcsendülő dalokat tartalmazzák. Ugyanebben az évben közreműködött a 2003-ban megjelenő We're a Happy Family: A Tribute to Ramones lemezen, a The Return of Jackie and Judy című dalt dolgozta fel, valamint az Independent Music Awards egyik bírájaként tűnt fel. 

2004-ben megjelent a Real Gone című albuma. Háttérvokalistaként hallhattuk a The Blind Boys of Alabama Go Tell It on the Mountain című dalában, valamint rögzítette a The Late Great Daniel Johnston: Discovered Covered lemezen hallható King Kong című dalt is. 

2005-ben szerepet vállalt a Tony Scott által rendezett Dominóban, majd Roberto Benigni romantikus vígjátékában, a  La Tigre e la Neveben. 

Orphans: Brawlers, Bawlers & Bastards címmel jelent meg 2006 novemberében az ötvennégy dalt tartalmazó, három lemezből álló munkája, amin az elmúlt húsz év kiadatlan számai, valamint feldolgozásai is megtalálhatóak. Emellett a Sparklehorse Dreamt for Light Years in the Belly of a Mountain albumán is közreműködött; a Morning Hollow című dalnál ült a zongora mögé. 

Ezt követően Waits idejét leginkább koncertezéssel és tévés szereplésekkel töltötte; 2007-ben kiadta a csak digitális formában megszerezhető Diamond In Your Mind címet viselő kislemezét, majd szerepet vállalt a Csuklónyiszálókban, majd 2009-ben a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma című filmben láthattuk. 

Napjaink

Tom Waits a 2010-es évet azzal kezdte, hogy szerepet vállalt az Éli könyve című filmben. Emellett  Robert Wilsonnal és Martin McDonaghal dolgozik egy újabb színpadi művön, 

2011 elején kiadta a Seeds on Hard Ground címet viselő, huszonhárom művet tartalmazó verseskötetét, amit Michael O'Brien hajléktalanokról készült fényképei ihlettek meg - amik következő, Hard Ground című kötetében fellelhetőek a versei mellett. A kötetnek megjelent a limitált kiadása is, aminek bevételét hajléktalan emberek megsegítésére szánta. 

2011 február 9-én Neil Young bejelentette, hogy Waits is bekerült a Rock and Roll Hall of Fame tagjai közé. Ezt követően február 24-én hivatalos oldalán közzé tette, hogy megkezdte következő lemezének munkálatait. Október 23-án jelentette be, hogy az új albuma a Bad as Me címet fogja viselni, akárcsak azt, hogy az azonos címet viselő kislemez aznapi megjelenését. Az énekes tizenhetedik lemeze végül október 24-én jelent meg.

2012-ben Colin Farrell és Christopher Walken mellett ő is feltűnt a A hét pszichopata és a si-cu című filmben. 

2013-ban a Keith Richardsszal rögzített Shenandoah felkerült a Son Of Rogue's Gallery: Pirate Ballads, Sea Songs & Chanteys válogatás albumra. Május 5-én a The Rolling Stonesszal lépett színpadra az oaklandi Oracle Arenában; a Little Red Rooster című dalt adta elő Mick Jaggerrel. 

Díjak, jelölések
Oscar-díj

1983: legjobb eredeti dal (One From The Heart)  - jelölt

Grammy-díj

1992: legjobb alternatív zenei album (Bone Machine) - megnyert
2000j: legjobb kortárs folk album (Mule Variations) - megnyert
2005: legjobb szóló rock énekes előadás (Metropolitan Glide c. dal) - jelölt
2008: legjobb kortárs folk album (Orphans: Brawlers, Bawlers & Bastards) - jelölt

Golden Globe-díj
1994: legjobb szereplőgárda (Rövidre Vágva) - megnyert

Velencei Nemzetközi Filmfesztivál

1993: Volpi kupa (Rövidre Vágva) - megnyert

David di Donatello-díj
2006: legjobb erdeti dal (You Can Never Hold Back Spring) - jelölt

Magánélet

1980 augusztus 10-én házasodott meg. Jelenleg Sonoma County-ban él feleségével, Kathleen Brennannel, és három gyermekükkel. 

Filmszerepei:

2012: The Laughing Heart – Narrátor
2012: A hét pszichopata és a si-cu – Zachariah 
2011: Twixt  – Narrátor
2011: The Monster of Nix – Virgil
2010: Éli könyve – Engineer 
2009: Doctor Parnassus és a képzelet birodalma – Mr. Nick 
2006: Csuklónyiszálók – Kneller 
2005: Domino – Wanderer 
1999: Mystery Men - Különleges hősök – Doc Heller 
1995: Coffee and Cigarettes III – Tom
1993: Rövidre vágva  – Earl Piggot 
1992: Drakula – R.M. Renfield 
1991: Játék az Úristen pályáján – Wolf
1991: A halászkirály legendája – Disabled Veteran 
1991: Együtt a banda – Monte
1990: Cinikus hekus – Plainclothes Policeman 
1989: Bearskin: An Urban Fairytale – Silva
1989: Piti csempészek – Kenny
1989: Mystery Train – Radio D.J
1988: Candy Mountain – Al Silk
1988: Greasy Lake – Narrátor
1987: Gyomok között – Rudy
1986: Törvénytől sújtva – Zack
1984: Gengszterek klubja – Irving Stark 
1984: The Stone Boy – Petrified man at carnival 
1983: Rablóhal – Benny 
1983: A kívülállók – Buck Merrill
1982: Szívbéli – Trumpet player 
1981: A farkas – Drunken Bar Owner
1978: Édenkert a sikátorban – Mumbles 

Albumai:

1973 Closing Time
1974 The Heart of Saturday Night
1975 Nighthawks at the Diner
1976 Small Change
1977 Foreign Affairs
1978 Blue Valentine
1980 Heartattack and Vine
1982 One from the Heart
1983 Swordfishtrombones
1985 Rain Dogs
1987 Franks Wild Years
1988 Big Time
1992 Night on Earth
1992 Bone Machine
1993 The Black Rider
1999 Mule Variations
2002 Blood Money
2002 Alice
2004 Real Gone
2006 Orphans: Brawlers, Bawlers & Bastards
2009 Glitter and Doom Live