Tanuljunk spanyolul!

Na emberek, hála Thalíának, megvan a következő leckéhez a gyakorló feladat. Tele van olyan igeidőkkel, amelyeket mostanában tanultunk. Holnap délután folyt. köv.!

Nagyon könnyen megtanultam őket egyszerűek

LECCIÓN NOVENA (9. LECKE)

Gramática

1. A feltételes múlt és a befejezett jövő

A kijelentő módból már csak két igeidő van hátra. A feltételes múlt (spanyolul condicional compuesto) magyarra a 'valaki valamit csinált volna' vagy 'valami történt volna' kifejezésekkel fordítható, s hasznos lesz majd a múlt idejű feltételes mondatok alkotásánál. Képzése az HABER segédige feltételes jelenjével és a múlt idejű melléknévi igenévvel történik:

CANTAR: habría cantado, habrías cantado, habría cantado, habríamos cantado, habríais cantado, habrían cantado;
COMER: habría comido, habrías comido, habría comido, habríamos comido, habríais comido, habrían comido;
VIVIR: habría vivido, habrías vivido, habría vivido, habríamos vivido, habríais vivido, habrían vivido.

Példák:

He tenido que hacer la compra. — Yo te la habría hecho. 'Me kellett csinálnom a bevásárlást. — Én megcsináltam volna neked.'
Pedro se habría ido a España, pero no tenía dinero. 'Péter elment volna Spanyolországba, de nem volt pénze.'
Habría aprendido aun más lenguas, pero ya soy viejo para ello. 'Megtanultam volna még több nyelvet, de már öreg vagyok hozzá.'

A befejezett jövő (futuro compuesto vagy futuro perfecto) eredetileg olyan jövőbeni cselekvést vagy történést jelölt, amely egy másik jövőbeni esemény előtt fog megtörténni, tehát ahhoz képest múlt idő lesz, tehát tulajdonképpen "jövő idejű múlt"-ról van szó. Mindazonáltal ebben a jelentésben a mai nyelvben már nem használják. A befejezett jövővel ma már csak leginkább múlt idejű cselekvés vagy történés valószínűségét, lehetőségét fejezik ki. Képzése az HABER ige egyszerű jövő idejével és a múlt idejű melléknévi igenévvel történik:

CANTAR: habré cantado, habrás cantado, habrá cantado, habremos cantado, habréis cantado, habrán cantado;
COMER: habré comido, habrás comido, habrá comido, habremos comido, habréis comido, habrán comido;
VIVIR: habré vivido, habrás vivido, habrá vivido, habremos vivido, habréis vivido, habrán vivido.

Példák:

¿Qué habrá pasado? 'Mi történhetett?'
Los estudiantes ya habrán terminado sus clases. 'A tanulók már végezhettek az óráikkal.'
Pareces cansado, habrás estado de fiesta. 'Fáradtnak tűnsz, biztos bulizni voltál.'

2. A kötőmód folyamatos múltja (pretérito imperfecto de subjuntivo) és régmúltja (pretérito pluscuamperfecto de subjuntivo)

A kötőmód folyamatos múltja a jelen idejéhez hasonlóan bizonytalanságot, kétséget, kívánságot fejez ki, csak múlt időben. Magyarán olyan eseményt, amely "meg kellett, hogy történjen", azonban ez nem igazolt, vagy nem közvetlen forrásból származó információ. Ezt az igeidőt használják jelen idejű feltételes mondatok mellékmondataiban is, 'ha valami történne', 'ha valaki valamit csinálna' jelentéssel.

Képzése

Ennek az igeidőnek kétféle ragozása is lehetséges: "-ra" végződésű és "-se" végződésű. Nyelvtanilag a kettő között semmiféle eltérés nincs, megkülönböztetés nélkül használatos, bár a mai nyelvben gyakrabban használják a "-ra végű" alakot:

CANTAR: cantara/cantase, cantaras/cantases, cantara/cantase, cantáramos/cantásemos, cantarais/cantaseis, cantaran/cantasen;
COMER: comiera/comiese, comieras/comieses, comiera/comiese, comiéramos/comiésemos, comierais/comieseis, comieran/comiesen;
VIVIR: viviera/viviese, vivieras/vivieses, viviera/viviese, viviéramos/viviésemos, vivierais/vivieseis, vivieran/viviesen.

Az ige tövéhez tehát -AR végű igék esetén az

-ara/-ase, -aras/-ases, -ara/-ase, -áramos/-ásemos, -arais/-aseis, -aran/-asen;

-ER és -IR végű igék esetén pedig az

-iera/-iese, -ieras/-ieses, -iera/-iese, -iéramos/-iésemos, -ierais/-ieseis, -ieran/-iesen

ragok kapcsolódnak. VIGYÁZAT! Ne keverjük össze ezt a ragozást a kijelentő mód egyszerű jövő idejéével, amelynél a ragok a főnévi igenévhez kapcsolódnak és — a T/1. alak kivételével — véghangsúlyosak (cantaré, cantarás, cantará, cantaremos, cantaréis, cantarán)!

A rendhagyó igék ebben az igeidőben a kijelentő mód egyszerű befejezett múltja többes szám harmadik személyű alakjából képezhetőek:
pl. HACER: hicieron —> hiciera/hiciese, hicieras/hicieses, hiciera/hiciese, hiciéramos/hiciéseis, hicierais/hicieseis, hicieran/hiciesen.

Példák a használatára:

Si ella cantara/cantase bien, podría ser cantante. 'Ha ő jól énekelne, lehetne énekesnő.'
Queríamos que vinieras/vinieses (-> venir) a la fiesta, pero no viniste. 'Azt akartuk, hogy gyere a bulira, de nem jöttél.'
Le dijeron que estuviera/estuviese (-> estar) tranquilo, que no pasará nada. 'Azt mondták neki, hogy legyen nyugodt, nem fog történni semmi.'

Szintén ezt az igeidőt használják a 'mielőtt/miután valami megtörtént' típusú közlésekben:

Mató a su esposa antes de que saliera a misa. 'Megölte a feleségét mielőtt a misére indult.'
(Nem következhetett be a várt esemény, hiszen alanyát megölték, mielőtt elvégezte volna, tehát kötőmódot kell használni.)
Después de que ganaran el torneo, se fueron a festejar. 'Miután megnyerték a tornát, elmentek ünnepelni.'
(Nem közvetlen forrásból tudjuk, hogy 'megynyerték a tornát', mivel nem ez a közlendő, hanem az, hogy 'elmentek ünnepelni'.)

A kötőmód régmúltja összetett igeidő, amely az HABER ige kötőmódú folyamatos múltjával és a múlt idejű főnévi igenévvel képződik. Múlt idejű feltételes mondatok mellékmondataiban használják 'ha valami történt volna', 'ha valaki valamit csinált volna' jelentéssel. A köznyelvben nem hibás a múlt idejű feltételes mondatok főmondatában való használata sem — a kijelentő mód feltételes múltja helyett, amelyet a művelt/irodalmi nyelvben használnak.

CANTAR/COMER/VIVIR: hubiera/hubiese, hubieras/hubieses, hubiera/hubiese, hubiéramos/hubiésemos, hubierais/hubieseis, hubieran/hubiesen + cantado/comido/vivido

Példák a használatra:

Si hubieras/hubieses estudiado bien, habrías dado el examen. 'Ha jól tanultál volna, letetted volna a vizsgát.'
Habría viajado el mundo entero si hubiera/hubiese tenido dinero y tiempo. 'Beutaztam volna az egész világot, ha lett volna pénzem és időm.'
No habría habido tanto calor en el metro si no hubiera/hubiese habido tanta gente. 'Nem lett volna olyan meleg a metrón, ha nem lett volna annyi ember.'


3. A spanyol igeragozás rendszere. Az egyszerű és összetett igeidők.

Miután már elég sok igeidőt átvettünk, gondolom nagyjából összeállt a kép bennetek az igeragozási rendszer felépítéséről. A spanyol igék módja lehet kijelentő, kötő- és felszótlító, ideje lehet régmúlt, múlt, jelen és jövő, szemlélete (aspektusa) pedig lehet folyamatos, befejezett, valamint "folyamatos befejezett". Az igeidők, képzésük szerint lehetnek egyszerűek és összetettek, az utóbbiak mindig az HABER segédige megfelelő egyszerű ragozásával és a múlt idejű melléknévi ignévvel képződnek. Ebből szintén következik, hogy az összetett igeidők aspektusa egyszerű párjukéhoz képest mindig befejezett. Ennek megfelelően például, a "canto" ('énekelek') aspektusa folyamatos, befejezett párja az "he cantado" ('már énekeltem'). A "cantaba" ('gyakran énekeltem') szintén folyamatos igeidő, befejezett párja pedig az "había cantado" ('énekeltem vala'), melynek aspektusa "folyamatos befejezett" (azaz, bár furcsán hangzik, egy olyan múltbeli folyamatos cselekvést vagy történést fejez ki, amely egy másik múltbeli cselekvés vagy történés előtt viszont már befejeződött).

Az igeragozás rendszere így a következőképpen épül fel (az egyszerű igeidők mellett összetett párjuk szerepel):


Modo indicativo (kijelentő mód)
10 igeidő (5 egyszerűt és 5 összetett), ebből egyet már nem használnak (pretérito anterior)

Presente (jelen idő) — Pretérito perfecto compuesto (befejezett múlt)
pl. CANTO — HE CANTADO

Pretérito perfecto simple (egyszerű befejezett múlt) — Pretérito anterior (befejezett régmúlt)
pl. CANTÉ — HUBE CANTADO

Pretérito imperfecto (folyamatos múlt) — Pretérito pluscuamperfecto (folyamatos régmúlt vagy régmúlt)
pl. CANTABA — HABÍA CANTADO

Futuro simple v. imperfecto (egyszerű jövő idő) — Futuro compuesto v. perfecto (befejezett jövő)
pl. CANTARÉ — HABRÉ CANTADO

Condicional simple v. imperfecto (feltételes jelen) — Condicional compuesto v. perfecto (feltételes múlt)
pl. CANTARÍA — HABRÍA CANTADO


Modo subjuntivo (kötőmód)
6 igeidő (3 egyszerű, 3 összetett), ebből a két jövő időt ma már nem használják

Presente (jelen idő) — Pretérito perfecto (befejezett múlt)
pl. CANTE — HAYA CANTADO

Pretérito imperfecto (folyamatos múlt) — Pretérito pluscuamperfecto (folyamatos régmúlt)
pl. CANTARA/CANTASE — HUBIERA/HUBIESE CANTADO

Futuro simple (egyszerű jövő idő) — Futuro compuesto (befejezett jövő)
pl. CANTARE — HUBIERE CANTADO


Modo imperativo (felszólító mód)

Imperativo positivo (állító ragozás)
pl. ¡CANTA!

Imperativo negativo (tiltó ragozás, megegyezik a kötőmód jelen idejével)
pl. ¡NO CANTES!


Formas no personales (igenevek)

Infinitivo simple (egyszerű főnévi igenév) — Infinitivo compuesto (befejezett főnévi igenév)
pl. CANTAR — HABER CANTADO

Gerundio simple (egyszerű határozói igenév) — Gerundio compuesto (befejezett határozói igenév)
pl. CANTANDO — HABIENDO CANTADO

Participio (múlt idejű melléknévi igenév)
pl. CANTADO, -A


GYAKORLÓ FELADAT

Fordítsd le az alábbi spanyol szöveget! Próbáld meg felismerni benne az eddig tanult igeidőket!

Hoy hace un año me levanté a las 9:15 de la mañana, con una paz y una felicidad indescriptible. Sabía que en pocas horas haría algo que me cambiaría la vida, que me liberaría y me permitiría ser yo desde un nuevo lugar en mi alma. Al llegar al lugar en donde ya estaba la gente esperándome con ganas de saber qué irían a escuchar, me comenzó un dolor tan grande de estómago y un temblor en las piernas y manos incontrolable. Pero el proyecto 1/F era tan grande e importante para mí, que al dirigirme al escenario todo ese nerviosismo se convirtió en la fuerza más grande que jamás sentí. La emoción y el amor le dieron vida a este cumpleañero del día de hoy, a este proyecto que nos ha dado sonrisas, sentimientos de nostalgia, de pasión, de amor, de vida! ¡Felicidades a todos los causantes de 1/F! ¡Gracias a ustedes que han hecho estas canciones suyas! ¡Gracias por aceptar el documental del DVD sin ningún prejuicio! ¡Amor para todos, y gracias por vivir esta experiencia conmigo!


Vocabulario

aceptar - elfogadni
alma - lélek
cambiar - megváltoztatni
canción, -ones [nőnemű] - dal
causante (-> causar) [mn. igenév, főnévként is] - okozó
convertirse [szenv. ige] (me convierto stb.) - átalakul, lesz, válik vmivé
cumpleañero, -a [főnévként is] - születésnapos, ünnepelt
dirigirse - fordulni vhova/vkihez/vmihez (vmiért)
documental [hímnemű] - dokumentumfilm
dolor [hímnemű] - fájdalom
escenario - színpad
estómago - gyomor
experiencia - élmény, tapasztalat
gente [nőnemű általánosító főnév] - emberek (összessége), a nép
indescriptible (-> describir) - leírhatatlan
levantarse - felkelni
liberar - felszabadítani (átv.)
lugar [hímnemű] - hely
mano [nőnemű] - kéz
nerviosismo - idegesség
permitir - megengedni, levetővé tenni
pierna - láb (mint végtag)
prejuicio - előítélet
sonrisa - mosoly, nevetés
temblor [hímnemű] - remegés, reszketés

A fordításokat várom privátban!

Hogy legyen is egy kis motíváció, aki szépen és helyesen fordítja le a szöveget, megkapja — elektronikus formában — Thalía Primera fila című koncertalbumát (digitális CD-füzettel + dalszövegekkel PDF formátumban).
Ha pedig véletlenül már meglenne, akkor választhat egy másik albumot (az első három kivételével).

LECCIÓN DÉCIMA (10. LECKE)

Gramática

1. A főnevek neme

Mint már tudjuk, a spanyol főnevek hímneműek és nőneműek lehetnek. Természetüknél fogva hímneműek a férfiakat, hím állatokat, férfi foglalkozásokat jelentő főnevek, míg nőneműek a nőket, nőstény állatokat, női foglalkozásokat jelentőek. Az összes többi spanyol főnév neme a legtöbb esetben megállapítható a végződésből, aminek részletetése alább olvasható.

HÍMNEMŰEK:
—Általában, az -o végű, valamint a mássalhangzóra végződő főnevek.
—A hét napjai, a hónapok, égtájak, színek, gyümölcsfák nevei, a folyók, tavak, tengerek, óceánok, vulkánok nevei.
—A görög eredetű -ma, -ta végű főnevek (panorama, planeta, poema stb.)
Legfontosabb kivételek: "la mano" - 'kéz' szó, amely nőnemű. A "la radio", "la foto", "la moto" stb. nem valódi kivételek, ugyanis ezek valójában rövidítések: "la radiodifusión" - rádió(adás), "la fotografía" - fénykép, "la motocicleta" - motorkerékpár.

NŐNEMŰEK:
—Általában, az -a, -ez, -is végződésű főnevek.
—A betűk, gyümölcsök, tudományok, betegségek és a szigetek nevei.
—A -ción, -sión, -xión; -dad, -tad, -tud; -ies, -icie, -umbre végű fogalmak.
Legfontosabb kivétel: "el día" - 'nap' szó, amely hímnemű.

Van néhány olyan főnév, amely hím- és nőnemű is lehet, pl. "el/la mar" - tenger (földrajzi értelemben hímnemű; mint gyűjtőfogalom, főleg a költői nyelvben, nőnemű); "arte" - művészet (ez a szó egyes számban hímnemű, többes számban pedig nőnemű: el arte bello / las bellas artes).

FIGYELEM! Senkit se tévesszen meg, hogy bizonyos nőnemű főnevek előtt "el" vagy "un" névelő áll: el/un aula (las/unas aulas) 'tanterem', el/un agua (las/unas aguas) 'víz', el/un habla (las/unas hablas) 'beszéd', stb. Ennek oka, hogy ezek a nőnemű főnevek a kiejtésben hangsúlyos [a]-val kezdődnek! Az erőltetett hangzás elkerülése végett az ilyen nőnemű főnevek előtt a "la" névelő az "el" alakot veszi fel. Tehát itt nem a hímnemű "el" névelőről van szó, hanem a "la" névelő történeti alakváltozatáról. A hímnemű "el" és a nőnemű "la" névelők a latin ILLE, ILLA 'az' jelentésű mutató névmásokból származnak. A régi spanyolban a hímnemű névelő "ell", míg a nőnemű "ela" alakban is előfordult. Ez utóbbi a legtöbb főnév előtt "la"-ra rövidült, azonban a hangsúlyos [a]-val kezdődő nőnemű főnevek előtt az -a lekopásával "el" lett belőle, vagyis azonos alakúvá vált a hímnemű "el" névelővel. Ez a jelenség kizárólag fonetikai és nem morfológiai, tehát a melléknév ugyanúgy nőnemben áll az ilyen főnévvel, és csak akkor lesz "el" és "un" a "la" és "una" névelőkből, ha azok közvetlenül előzik meg a főnevet: pl. "el agua clara" de: "la clara agua" - 'a tiszta víz'.

2. Kérdőszók, viszonyszók, kötőszók

A kérdőszók vagy hagyományos elnevezéssel "kérdő névmások" kérdő vagy felkiáltó mondatot bevezető határozószók; mindig hangsúlyosak, ezért jelentésmegkülönböztető ékezettel kell őket jelölni. A viszonyítószók vagy hagyományosan "vonatkozó névmások" hangsúlytalanok a mondatban, ezért ékezet nélkül szerepelnek.

KÉRDŐSZÓK (KÉRDŐ NÉVMÁSOK)

adónde - hová
a quién, a quiénes - kit, kiket
cómo - hogyan, mi módon; létigével: milyen
cuál, cuáles - mely, melyik (több közül), melyek; amikor elméleti választási lehetőség áll fenn: mi; ¿~ es tu nombre? - mi a neved?
cuán - mily, mennyire, milyen mértékben
cuándo - mikor
cuánto [hím- és semlegesnem], cuánta [nőnem], cuántos, cuántas - hány, mennyi
dónde - hol, merre
para qué - mi célból, minek, mire
por qué - miért, mi miatt, milyen okból
qué - mi, mit; micsoda, miféle; melléknévvel vagy határozószóval: mennyire, mily; ~ tan: = cuán
quién, quiénes - ki, kik

VISZONYSZÓK, KÖTŐSZÓK

adonde - ahová (előzménnyel)
a quien, a quienes - akit, akiket
como - ahogy, mint, minthogy, mivelhogy; létigével: amilyen
cual, cuales - amely, amelyek; választékosan: mint, úgymint
cuan - amennyire, amilyen mértékben
cuando - amikor
cuanto, -a, os, -as - ahány, amennyi; en ~: amennyiben, mihelyt
cuyo, -a, -os, -as - akié, amié (nemben és számban a birtokkal egyezik)
donde - ahol, amerre
e - lásd: y
porque - mert
pues - hát, hiszen, mert
que - hogy; főnév után: mely(et), amely(et); el/la ~: aki, amelyik; lo ~: ami, amit; óhajtó mondat bevezetésére (nem fordítandó).
quien, quienes - aki, akik
y, kiejtésben [i-] (i-, hi-) kezdetű szó előtt: e - és, s, meg
ya que - mivel

HATÁROZATLAN NÉVMÁSOK

adondequiera - akárhova, bárhova
algo [semlegesnemű] - valami
alguien [hímnemű] - valaki
alguno (hímnemű főnév előtt: algún), -a, -os, -as - valamelyik, valamiféle
comoquiera - akárhogy is, bárhogy is
cualquiera (főnév előtt: cualquier) [tsz: cualesquiera, cualesquier] - valamelyik, bármelyik; akárki, bárki
cuandoquiera (que)- akármikor is, bármikor is
dondequiera, választékos nyelvben: doquier(a) - akárhol, bárhol
nada [semlegesnemű] - semmi
nadie [hímnemű] - senki
ninguno (hímnemű főnév előtt: ningún), -a, -os, -as - semelyik, egyik sem, semmiféle
quienquiera [tsz: quienesquiera] (~ que) - akárki is, bárki is
todo [semlegesnemű] - minden
todos [hímnemű] - mindenki

3. Elöljárószók

Az elöljárók vagy elöljárószók a mondatban az utána lévő főnévvel vagy mondatrésszel határozó szerepét töltik be. A toldalékoló nyelvekben a toldalékok felelnek meg nekik. A spanyol elöljárók az alábbiak:

a - (részes) -nak/-nek, (hely) -nál/-nél, -hoz/-hez/-höz, -ba/-be, (idő) -kor, (de ... a) -ig; (tárgyeset) -t; bizonyos igék vonzata, valamint egyéb kifejezésekben állandó határozó
ante - (hely) előtt, jelenlétében
bajo - (hely és átv.) alatt
con - -val/-vel
contra - ellen
de - (az "a" ellentétje) -ból/-ből, -tól/-től, -ról/-ről; birtokviszonyt kifejező szó; állandó határozó mód jelleggel: ~ día: nappal, ~ noche: éjjel, ~ joven: fiatalon stb.
desde - (hely/idő) -tól/-től, kezdve
durante - (idő) alatt
en - -ban/-ben, (-ba/-be), -ra/-re
entre [alanyesettel] - között
hacia - felé, irányába
hasta - -ig
pa' - (biz./nép./tájsz.) = para
para - (célhat.) részére, számára, céljából; (idő) akkorra, addigra
por - (okhat.) -ért, miatt; (áll.) által, révén; (hely/idő) át, keresztül, folyamán
según [alanyesettel] - szerint; miszerint
sin - nélkül
sobre - (áll.) -ról/-ről, felett, fölé
tras - (hely/idő) után, mögött; miután

Práctica (Gyakorlás)

Comprensión auditiva (Hallott szöveg értése)

Hallgasd meg a szöveget és próbálj válaszolni magyarul az alábbi kérdésekre. Az ismeretlen szavak jelentését a hallott szöveg és a kérdések alapján próbáld kikövetkeztetn. Ha van egy kis latinos műveltséged, menni fog!

—Kinek a tulajdona a SEAT, és melyik márkacsoporthoz tartozik?
—Milyen jellegű modellek jellemzik a márkát? (sorolj fel legalább két tulajdonságot!)
—Hány autótípust értékesítenek?
—Mit csinál a vállalat a termelésének kétharmad részével?
—Melyik a cég fő piaca és hány országban vannak jelen?
—Minek köszönheti a vállalat, hogy Európa egyik legfejlettebbikének vélik?
—Melyik évben nyitotta meg I. János Károly király a martorelli autógyárat?
—Körülbelül hány darab autót adnak el évente a végfelhasználónak?

Ha a nyolc kérdésből legalább hatra tudsz helyesen válaszolni, nincs gond a szövegértéseddel! Ha nem tudsz legalább négyre válaszolni, még gyakorolnod kell!

—

Kedves spanyolosok! Ezzel minitanfolyamunk végére értünk. Köszönöm mindenkinek, aki követte, és remélem, valamennyire hasznos is volt. A topik ezzel természetesen nem zárul be, várom a kérdéseket, észrevételeket, tapasztalatokat.

¡Gracias por vuestra atención!

Én köszönök mindent A fordítást megcsináltam volna, csak sok dolgom volt. (tudom hogy ez nem ide tartozik, de) Kérlek, tudnál privátba küldeni pár Thalía szám címét? Köszönöm!

Köszönjük El Mexicano a leckéket.

Bármikor megcsinálhatod, amikor van időd.

Szívesen. A fordítást te sem próbáltad meg? Eddig nem nagyon lelkesedett senki.

Persze én nem ragaszkodom semmihez, csak gondoltam, talán érdekelne titeket, mennyire értitek a dolgokat, de ezek szerint tévedtem.

Most le vagyok maradva sok mindenben, a leckéket kimásoltam word dokumentumba, ha lesz időm tanulgatom, csak most a kötelező olvasmányokra kattantam rá, de ma délután biztos, hogy átnézem az eddig tanultakat.

Nem dicsekvésként mondom, de most voltam fenn a Marca honlapján és olvastam egy cikket és nagyjából megértettem mi volt benne, bár nem volt nehéz a cikk, egyrészt azért, mert láttam az eseményeket, másrészt rövid volt, de akkor is végtelenül boldog vagyok. Köszi Mexicano!

Ez nagyon hasznos volt, sok mindent tanultam. Igaz, az utolsó két leckével le vagyok maradva (de már kinyomtattam, és megtanulom ) Nagyon érthetőek voltak a leckék, jók voltak a "házi feladatok" is. Jó esély volt arra, hogy az alapokat megtanuljuk. Köszönöm/köszönjük El Mexicano!

Örülök neki, köszönöm, hogy jelezted.

Senkit nem hajt a tatár, úgy veszitek a leckéket, ahogy tudjátok. Viszont fordítást még mindig nem kaptam senkitől.

Apropó, az aláírásodban (na erről nem is volt szó): a spanyolban az idézőjel hivatalosan így néz ki: « ... » és a pontot — a magyarral ellentétben — az idézőjelen kívülre teszik. Példa: «Esta es una frase entre comillas». „Ez egy idézőjelben lévő mondat.”
Ugyanez igaz a zárójelre is: (Esta es una frase entre paréntesis). (Ez egy zárójelben lévő mondat.)

Köszönöm az észrevételt, majd átírom. (Egyébként a franciáknál is így néz ki az idézőjel, ha jó emlékszem ) Apropó, én majd fogok küldeni fordítást, csak most a kötelezőkre "hajtottam rá".

Ez egy nagyon jó topic!!!Már régóta szeretnék spanyolt tanulni de sehogy sem jön össze!
Köszi.

Nem nagyon volt szó egyáltalán a hangtanról, ezért néhány szó erről, főleg a „problémás” betűk/hangok kiejtéséről.

B és V

A két betű ma már egy hangot jelöl, amelyet helyzetüktől függően kétféleképpen ejtenek — tehát azonos helyzetben mindkettőt ugyanúgy — gondolom ezt észrevettétek. (Ez már a beszélt latinban is így volt nagyjából, a szókezdő helyztet kivéve.)
Mindkettő magyar [b ] abszolút szókezdő (mondatkezdő) helyzetben, illetve az -MB-, -NV- kapcsolatban, máskor pedig az angol w-hez hasonló, csak nem ejtik ajakkerekítéssel.
Ennek a történelmi hátterében az áll, hogy a latinban a V csak az U írott változata volt, és mássalhangóként úgy ejtették, mint az angol W-t. A -B- pedig magánhangzók között fellazult és v-szerűen kezdték ejteni azt is, következésképpen a két hang teljesen összeolvadt, csak szó elején maradt meg a különbség, ami viszont a spanyolban szintén eltűnt a szavak kapcsolásának hatására. Egy magyar példával érzékeltetve, a spanyol nem tudna különbséget tenni pl. a "láva" és a "lába" szavak között, mindkettőt úgy ejtené, hogy "láwa". Ugyanakkor szintén nem tudna különbséget tenni a "bele" és a "vele" között, neki mindkettő [bele] lenne a kiejtésben. A két betű tehát ma csak helyesírási jel, nem is kevés gondot okoz nekik, hogy mikor melyiket írják (amit természetesen az határoz meg, hogy melyik volt a latin szóban).

C és CC

A ce, ci csoportban a C Spanyolországban olyan, mint az angolban a "THing" szó "th"-ja (a kései latinban és az óspanyolban eredetileg magyar c hang volt), máshol (Kanári-szk. és Amerika) sima magyar sz lett belőle. Minden más helyzetben magyar k. A -cc- csak e/i előtt fordul elő, amelyet Spanyolországban többnyire csak úgy ejtenek, mintha egy c lenne (lásd: ce, ci), máshol ksz.

D

Magánhangzók között, de főleg az -ado, -ada végződésben gyenge d (hasonló az angol th-hoz a "the, this" szavakban), de még annál is lazábban ejtik. Szó végén a kiejtésben el is hagyható, főleg, ha utána mássalhangzóval kezdődő szó áll.

E

Lehet nyílt (magya e) vagy zárt (magyar é), de ez nem fonémikus és nem is tudatos, csupán a hangkörnyezettől és a hangsúlytól függ. Pl. a "canté" ('énekeltem'), "manera" ('módszer') szóban magyar é, viszont pl. a "miel" ('méz') szóban nyílt magyar e.

G, GU, GÜ

A g-nek szintén kétféle ejtése lehetséges, egy zöngés vagy "lágy" és egy zöngétlen vagy "kemény". Zöngésen ejtik mély magánhangzók (a, o, u) előtt, ilyenkor csak szó elején és az -NG- kapcsolatban ejtenek rendes g-t, máskor inkább "zöngés h" (ez kb. olyasmi, mint a "raccsoló" R a franciában, mintha gargalizálnánk) főleg Spanyolországban (az arab nyelvben van még ilyen hang). Zöngétlenül pedig olyan, mint a német ch a "auch" szóban, vagy mint a g a hollandban, ezt Spanyolországban nagyon durván és erősen ejtik, máshol sokkal lágyabban. A GU- e, i előtt csak lágy g (vagyis ott az u-t nem ejtik, az csak a zöngés ejtés megőrzését jelöli), a GÜ- pedig e, i előtt jelöli a gw hangot, vagyis hogy az u-t is kell akkor ejteni.

H

A sztenderd nyelvben néma (kivéve az angol jövevényszavakat, idegen szavakat), bizonyos déli tájszólásokban ejtik, ha a latin F-ből származik (pl. az "harto" — 'teli', átv. — szó sztenderd kiejtése [árto], de Nyugat-Andalúziában [hárto], < lat. FARTU)

J

Ugyanaz, mint a zöngétlen G (e, i előtt), azaz ch, mint a németben.

LL

Ez eredetileg egy hosszú, jésített (lágyított) L volt, de így már csak Bolíviában és néhányan Spanyolországban ejtik, máshol ugyanaz, mint az Y-nak jelölt hang, azaz szó elején jj~gyj, szó közben -jj-.

QU

Spanyol szavakban csak a QUE-, QUI- csoportban fordul elő, melyek ejtése "ki, ki", tehát u (és főleg v) nélkül.

S

Mindig zöngétlenül kell ejteni, főleg magánhangzók között. Általában a magyar sz-hez hasonló, területenként számos átmenete létezik a magyar s és sz között, mivel a spanyol nem ismer s/sz megkülönböztetést (ahogy a görögben és a latinban sem volt soha). Lényeges, hogy soha ne ejtsük z-nek az angol vagy a német ismeretek hatására, a magyar [z] hangot ki sem tudják ejteni, még annak is nagy gondot okoz, aki pl. jól beszél angolul.

X

Magyar ksz vagy gsz, bár Spanyolországban a köznyelvben többnyire ezt is csak sz-nek (azaz k nélkül) ejtik. A régies helyesírású nevekben (Xavier, Ximena, México stb.) és származékaikban ugyanaz, mint a J (Javier, Jimena, Méjico írásmód is elfogadott). Ennek az az oka, hogy ez a hang általában a latin X-ből illetve más mássalhangzó-csoportok egyszerűsödéséből (-ps-, -c'l-, -lj- stb.) származott, amit még az óspanyolban úgy ejtettek, mint a német "ich" szóban a ch-t, ebből lett a ma már hátul képzett érdes ch hang.

Y

Magánhangzóként (önállóan és a szó végén) rövid i; mássalhangzóként, szó elején jj~gyj, magánhangzók között -jj-.

Z

Ugyanaz, mint a C a ce, ci csoportokban, vagyis Spanyolországban mint az angol zöngétlen "th" (think), máshol mint a magyar sz (és egyúttal a spanyol s). Ezt is durva hiba z-nek vagy dz-nek ejteni angol vagy olasz nyelv hatására.

Még néhány szót a kettőshangzókról és a szavak kötéséről.

Kettőshangzók

Eddigi tapasztalataim szerint sok tanulónak okoz nehézséget bizonyos kettőshangzók kiejtése, főleg az "ue". Először is, mi az, hogy kettőshangzó? Rém egyszerű: két magánhangzó, amelyet egyetlen szótagban ejtünk ki, vagyis elválasztani nem lehet őket a szótagolásnál.

A spanyolban meg kell különböztetni az eredeti kettőshangzókat (vagyis amelyeket eredendően azok), valamint az egyéb, verstani/nyelvjárási okokból egy szótagban kiejtett egyéb magánhangzókat.

Az eredendő kettőshangzók egyik eleme mindig egy hangsúlytalan i vagy u, amelyet nagyon röviden kell ejteni, valamint egy teljes értékű magánhangzó. Így a következő kettőshangzók létezhetnek:

— ai, ei, oi (szó végén: -ay, -ey, -oy) / au, eu, (ou)
— ia, ie, io, iu / ua, ue, ui, uo
— határeset a szóvégi -uy, amelyet lehet úgy is ejteni, hogy "uj", és úgy is, hogy "wi".

Ezek közül nem mindegyik mindig kettőshangzó (vagyis tartozhatnak a kiejtésben külön szótagokhoz), azonban ezt a helyesírás nem jelöli (de nincs is erre szükség, majd meglátjuk, miért): pl. a "criar" (cri-ar) szóban nincs kettőshangzó, az "estudiar" (es-tu-diar) szóban igen.

A kettőshangzó akkor is létrejön, ha írásban a két magánhangzó közé néma -h- ékelődik, pl. a "prohibir" (prohi-bir) igében.

Éppen ezért mindig ékezettel kell jelölni a hangsúlyos i-t és az u-t, ha egy másik magánhangzó mellett állnak (kivéve az iu és ui esetében, mert ezeknél alapból csak a második tag lehet hangsúlyos), ellenkező esetben nem bontanának szótagot. Példaként: a "secretaria" ('titkárnő') szó 4 szótag (se-cre-ta-ria) és az -ia kettőshangzó; míg a "secretaría" ('titkárság') szó 5 szótag (se-cre-ta-ri-a) és nincs benne kettőshangzó.

A két legjellemzőbb spanyol kettőshangzó az "ie" és az "ue", amelyek történetileg a latin ĕ és ŏ folytatásai hangsúlyos szótagban, vagyis eredetileg egyszerű magánhangzók voltak: bueno (< bŏnu), miel (< mĕl), míg a latin e és o pedig a spanyolban is e és o maradt (innen sŏlu = suelo 'talaj' és solu = solo 'egyedül'; caelu [cĕlu] = cielo és zelu = celo).

A legtöbb gondot az "ue" kiejtése okozza, sokszor hibásan "ö"-nek vagy "uje"-nek ejtik, amikor egyik sem: a "bueno" ejtése tehát nem 'bveno' de nem is 'bujeno' vagy 'böno', hanem egy rövid u-ból (inkább o-ból) induló nyílt e, a lényeg, hogy egy szótagban kell ejteni a két magánhangzót, mivel eredetileg is csak egyetlen hang.

Ennek mintájára léteznek hármashangzók is, amelyek hasonlóak a kettőshangzókhoz, csak két félhangzó zárja közre a szótagalkotó magánhangzót (pl. estudiáis, Uruguay).

A kettős- és hármashangzókat tehát nem lehet elválasztani a szótagolásnál sem: bue-no, neu-tro, pa-tria, au-la, oi-go, vuel-ta, a-gua stb.

Na most, hogy ne legyen túl egyszerű a dolog (vagy éppen azért, hogy egyszerű legyen), van egy olyan esztétikai szabály a spanyol helyesírásban, hogy semmilyen egymás mellett álló magánhangzót nem lehet sor végén szétválasztani, attól függetlenül, hogy kettőshangzó-e vagy sem, továbbá szintén nem lehet egyedül hagyni egyetlen magánhnagzóból álló szótagot a sor végén vagy a következő sor elején, kivétel, ha néma h előzi meg. Ez csak helyesírási-stilisztikai szabály, semmi köze a fonetikához, tehát pl. az agua szót hiába kétszótagú, nem lehet a szövegben elválasztani (mert egy a- szótag maradna egyedül), szintén nem lehet a caer szót elválasztani a szövegben, mert két magánhangzó áll egymás mellett benne, hiába tartoznak két különböző szótaghoz.

Jól meg van bonyolítva az élet, de hát ezt kell szeretni (még mindig sokkal könnyebb az ő helyesírásuk, mint a magyaré).

A szavak kötése

A szavak mondatbeli kötésénél (szakszerűen szólva: mondatfonetika) is alapvető különbség van a spanyol és a magyar között. Míg a szép magyar beszédben a szavak között rövid szünetet hagyunk, vagyis "darabosan" beszélünk, addig a szép spanyol beszédben ez éppen ellenkezőleg történik: a "szavakat egymásba kapcsolják a beszédben, azok "összefolynak", ezért is tűnik úgy a magyar fül számára, hogy nagyon "hadarnak" és dallamosan beszélnek (amikor valójában nem beszélnek gyorsabban, mint mi).

A szavak kapcsolásánál tehát különböző jelenségek zajlanak le. Ha két magánhangzó találkozik, és ezek azonosak, akkor csak egyet ejtenek ki. Ha eltérőek, akkor vagy kihagyják az egyiket (általában az előző szó végén lévőt), vagy kettőshangzóként ejtik (pl. -o a- > -ua-). Ezt kezdőként nagyon nehéz megszokni, főleg úgy, hogy bizonyos mássalhangzók is módosulnak ha nem közvetlen szókezdő helyzetben állnak.

Mindez visszavezethető a latin beszédmódra (ha valaki tanulta esetleg és emlékszik a latin verstanban a szavak kapcsolására).

Ezt a rugalmasságot egyébként maximálisan kihasználják a versekben és a dalokban, ugyanis a két különböző szótaghoz tartozó magánhangzókat lehet kettőshangzóként ejteni (vagy szó végén elhagyni), hogy kijöjjön a szótagszám a dalban, de lehet külön szótagokként is ejteni (fordítva viszont nem igaz, a kettőshangzót nem lehet dalban sem külön szótagban ejteni). A magyarban ezt sem lehet.

Tovább nem fárasztalak titeket.

http://www.marca.com/2010/08/05/futbol/seleccion/1281006129.html
Ezt sikerült lefordítanom. Még nehezen megy, de az eredmény a fontos. Egy picit csaltam, de a többi ment.