Nyelvek, nyelvcsaládok - Kérdések és válaszok

Na megtanultam spanyolul.
Legalábbis vasárnap este még emlékeztem az elsõ két mondatra.
Megvásároltam az említett nyelvkönyvet. Az elsõ lecke egész jó, de a kiejtésem valószinûleg iszonyatos lehet

Hogyan tovább nyelvészek?

Épp most újítottam a nyelvleckében az oldalunkon, a társalgási résznél most már meg lehet hallgatni a helyes kiejtést: http://www.mdcthalia.com/?news_id=620&lang=hu

Bízhatsz benne, nem én mondom a szövegeket, hanem anyanyelvû

Egyébként nem nehéz a kiejtés... illetve nem a kiejtés nehéz, úgy mondanám, hanem megtanulni a helyes hangsúlyozást (ami nagyon lényeges, mert jelentés-megkülönböztetõ szerepe van, fõleg az igeragozásnál) és felvenni a tempójukat.

Megjegyzem, a nyelvkönyvekben a madridi spanyolt tanítják, de nem kell a kiejtést annyira szigórúan venni, egy szót sem fog szólni senki, ha nem selypítesz és pöszítesz, annál is inkább, mert a félszigeten kívül sehol máshol nem beszélnek így...

Egy érdekesség.
A nyáron volt egy összejövetel, céges, ahol sok emberke volt a világ számos pontjáról.
A meglepõ az volt, hogy a hollanddal és a mexikóival minden további nélkül németül beszélgettem, ha meguntuk az angolt.

A hollandon nem csodálkozom, mert végülis az angol és a német keveréke, de mexikói? Tudott németül? Mert ez nem nagyon jellemzõ... a legtöbb még angolul sem tud, csak az iskolázottabbak. Ott inkább olaszul divat tanulni (érthetõ is, mert az állati könnyû nekik).

Akkor most a nagy kérdés: miért mondják, hogy olyan nehéz megtanulni magyarul?
Nekünk is sikerül, átlagban 20 év alatt.
Közben meg megtanultam 2 másik nyelven is. Nekik ez miért olyan nehéz?

Ha én erre röviden akarnék válaszolni: azért, amiért nekünk is nehéz megtanulni kínaiul vagy arabul.

Bõvebben kifejtve pedig, a magyar a világ legnehezebb nyelvei közé tartozik. Már a fonetikával kezdõdik, ugyanis nem sok nyelvben van annyiféle magánhangzó és mássalhangzó, mint a mienkben, ráadásul mindegyik lehet hosszú és rövid, ami nem mindegy... és ez még csak a kiejtés... nem beszélve a magánhangzó-harmóniáról, amit egy külföldinek (hacsak nem finn vagy török) meg sem tudnál magyarázni, hogy mit jelent és miért van úgy. Vagy pl. a j, gy, dzs, ami nálunk 3 különbözõ fonéma, a spanyolban (amit y-nal írnak), pedig csak egy... mindegy, hogy j-nek, gy-nek, zs-nek, vagy dzs-nek (persze utóbbi már nagyon vulgáris) ejted, nem tudnak köztük különbséget tenni, náluk ez egy és ugyanaz a hang.
Aztán ott van a névszóragozás rengeteg esettel, ami a modernebb idoeurópai nyelvekben már egyáltalán nicns meg, vagy csak töredékeiben, de ahol megvan, ott is csak 3-4 esetre korlátozódik. Utána említhetném az igeragozást... annyiból könnyû dolgunk van, hogy összesen van egy jelen és egy múlt idõ (nem 20 igeidõ, mint a spanyolban), viszont ott van a tárgyas- és az alanyi ragozás, ami még szintén nem lenne olyan nehéz, DE: egy külföldinek hogy magyarázod el pl. az igekötõket? Mit jelent pl. a "meg-"? Igaz, hogy vannak más nyelvekben is ugyanúgy képzõk, de míg a spanyolban pl. az "a" jelenti mindazt, hogy "-ba/be, -ra/re, -hoz/hez/höz, -nál/nél, -ig, -t (tárgyeset személyeknél)" addig számold össze, hogy ez a magyarban hány különbözõ toldalék/igekötõ lehet. Nagyon nehéz lenne egy külföldivel megértetni, hogy éppen abban a szóban az miért pont "meg-" és miért nem "be-" vagy "el-", szóval itt kezdõdnek a gondok.

Mindehhez még az is, hogy pl. a magyar igeragozás eléggé következetlen... nincsen semmilyen szabály, hogy melyik igét miért úgy ragozod, ahogy. Más nyelvekben is vannak rendhagyó igék és több igeidõ, de ott mindegyikre megvan a szabály, hogy mikor használod, mikor mi a végzõdése, stb....

Meg aztán a "nagy" nyelveket beszélõ népek hajlamosak azt hinni, hogy minden más nyelv az õvéikhez hasonló, legalábbis valamennyire. Tudnék én érdekes dolgokat mesélni: a spanyolok azt tartják a nyelvükrõl, hogy a világon az egyik legnehezebb, amikor nekünk pl. az egyik legkönnyebb megtanulni.

Más egy külföldinek, aki idegen nyelvként tanul meg valamit, és más egy anyanyelvûnek. Ha egy spanyol anyanelvût - természetesen ne a professzorból induljunk ki, hanem egy egyszerû átlagemberbõl - megkérnék, hogy ragozza el nekem a DECIR igét a PRETÉRITO IMPERFECTO DE SUBJUNTIVO-ban, akkor megkérdezné, hogy jól vagyok-e egyébként... Amikor meg mondanám neki, hogy ez lenne a dijera, dijeras, stb. akkor meg "ja, ezt így hívják?"...

Ebben igaza van az átlag népnek. Speciel én sem tudom a nyelvtan minden szabályának a nevét, de tudom alkalmazni és helyesen.
Persze az angol vagy német esetében a szabály nevét véletlenül sem tanultam meg, inkább tudtam mi az, mivel a beszédben senki nem kiváncsi melyiket miyen néven probálod használni.

Micsoda büszkeség a világ egyik legnehezebb nyelvét beszélni.
Így a spnyol már nem is tünik olyan vészélyesnek.

Hát errõl van szó... ezért más valamit idegen nyelvként tanulni, mert ott úgy kezdõdik, hogy "most megtanuljuk a folyamatos múltat", aztán lehet, hogy el tudod ragozni és kívülrõl tudod a nevét, de alkalmazni meg nem tudod jól az élõ beszédben, míg egy anyanyelvi beszélõnek halvány fogalma nincs, hogy azt hogy nevezik, de rögtön feltûnik neki, ha nem jól mondasz valamit, és tudja, melyiket mikor kell modani...

NYELVTÍPUSOK

A nyelveket a jelentésviszonyok kifejezésének nyelvtani eszközei szerint szokás nyelvtípusokba sorolni. A nyelvtípus a nyelvcsaládnál tágabb rendszertani egységként fogható fel; az azonos nyelvcsaládba tartozó nyelvek általában azonos nyelvtípusba is tartozok, ugyanakkor az egymással nem rokon nyelvek is tartozhatnak egy nyelvtípusba. Mindazonáltal meg kell említeni, hogy egy adott nyelv az esetek túlnyomó többségében nem sorolható tisztán egyetlen nyelvtípusra, mindig átmenetekrõl van szó, és a nyelvet általában abba soroljuk, amelyik a legjellemzõbb.

A három fõtípust a jelentéssûrítés alapján állapítjuk meg: ANALITIKUS NYELVEK, SZINTETIKUS NYELVEK és POLISZINTETIKUS NYELVEK.
Az ezekbe tartozó altípusokat az alakváltozások (ragozás) jellege határozza meg: ANALITIKUS NYELVEK csoportjába az IZOLÁLÓ (elszigetelõ típusú), a SZINTETIKUS NYELVEKhez a FLEKTÁLÓ (hajlító-ragozó) és az AGGLUTINÁLÓ (toldalékoló-ragozó), a POLISZINTETIKUS NYELVEK csoportjába az INKORPORÁLÓ (bekebelezõ) típusú nyelvek tartoznak. (Megjegyzem, többféleképpen lehet a nyelvtípusokat felosztani, ahány szerzõ, annyi féle, de én ezt a csoportosítást tartom a legátláthatóbbnak).

Akkor egy kis magyarázat, hogy mindenki értse is, mirõl van szó.

ANALITIKUS (vagy IZOLÁLÓ) nyelvek: azok a nyelvek, amelyekben a szavaknak csak egyetlen alakja lehetséges, azok viszonyait a mondatban segédszavakkal, elöljárószókkal, ezek sorrendjének, illetve a szórend változtatásával fejezik ki. Pl. a kínai, és a kelet-ázsiai "szótagoló" nyelvek, de erõsen tart ebbe a típusba az angol nyelv is.

SZINTETIKUS nyelvek: azok a nyelvek, amelyek a jelentésviszonyokat többnyire a szavak alakváltozásaival fejezik ki. Két alcsoportja van: FLEKTÁLÓ és AGGLUTINÁLÓ nyelvek.
A flektáló (hajlító-ragozó) nyelvek jellemzõje, hogy a ragozás során egyetlen morfémában [morféma = jelentést hordozó szótag vagy hang] (ragban) egyszerre több jelentés tömörülhet, ezen kívül a ragozás során a szótõ is megváltozhat. Pl. a spanyol CANTABAS "[sokáig] énekeltél" igében az igetõhöz (CANT-) kapcsolódó -ABAS morfémasor egyben fejezi ki azt, hogy: az ige az elsõ igeragozáshoz tartozik (-A-), múlt idejû és hosszan tartó, vagy rendszeresen ismétlõdõ cselekvést jelöl (-BA-), valamint egyes szám második személy végezte a cselekvést (-S). Ugyanakkor az HACE (õ csinálja) és az HICE (én csináltam) igealakok esetében a tõmagánhangzó változása jelöli a jelentéskülönbséget. Flektáló nyelvek az indoeurópai és az afroázsai (sémi-hámi) nyelvek.
Az agglutináló (toldalékoló-ragozó) nyelvek abban különböznek a flektáló nyelvektõl, hogy nem korlátozott számú morfémasor, hanem egymás után "ragasztott" toldalékokkal fejezik ki a viszonyokat. Agglutináló nyelvek pl. az urál-ajtaji (finnugor, török, mongol, koreai japán) nyelvek, a baszk, és számos indián nyelv.

POLISZINTETIKUS vagy INKORPORÁLÓ (bekebelezõ) nyelvek: magas fokon agglutináló nyelvek, amelyekben egyetlen szó akár egy mondat jelentését is tömörítheti. Számos indián nyelv inkorporáló nyelv.

Javítás: [...] ural-altaji (....mongol, koreai, japán) [...]

(Kiegészítés a FLEKTÁLÓ nyelvekhez)

A FLEXIÓ (hajlítás vagy ragozás) kétfajta lehet: névszóragozás (flexio nominale) és igeragozás (flexio verbale). A régi indoeurópai nyelvekben (latin, ógörög, óperzsa, stb.) és a szláv nyelvekben a kettõ együtt jelen van, a modernebb indoeurópai nyelvekben (újlatin, germán, újperzsa, stb.) ezzel szemben az igeragozás mellett a névszóragozás már csak töredékeiben maradt meg, és fõleg a névmásokra, névelõkre korlátozódik. A mai angol nyelvben pl. mind az igeragozás, mind a névszóragozás, egy-két megkülönböztetett alaktól eltekintve, teljesen eltûnt: azokat segédszavakkal, személyes névmások használatával és kötött szórenddel pótolják.

Mindezt azért találtam fontosnak leírni, mert sokan úgy tudják vagy tanulták, hogy a flexió vagy hajlítás egyenlõ a szótõ változásával. Ez a meghatározás felületes, elavult és nem teljes mértékben fedi a valóságot. Tény, hogy a flexió magában foglalja ezt a lehetõséget is, de korántsem csak ezt jelenti.

Üdv

Régen irtunk erre a területre, most kérdésem lenne.

Mit tudtok az angol nyelvrõl és milyenek az angol emberek?
Kedvem támadt kimenni egy évre és elõtte érdeklödnék körötökben.

Köszi

Szia!

Én személy szerint nem szeretem az angolokat/amerikaiakat, az eddigi tapasztalataim alapján nem keltettek jó benyomást bennem, ha rövid és tömör akarok lenni, akkor egyszerûen bunkók, nem igazán segítõkészek, és mindenben csak a saját érdekeiket nézik. A latinok sokkal segítõkészebbek és normálisabbak. De mondom még egyszer, ez csak személyes vélemény.

Köszi a véleményt, tényleg a személyes vélemény érdekel.

Az angol nyelv nyelvtanilag elég könnyû (egyedül a kiejtés miatt nagyon nehéz megérteni), viszont az a nehéz benne, hogy szinte semmit nem lehet szó szerint fordítani, mert lassan az egész nyelv már csak megkövesedett kifejezésekbõl áll. Én a spanyolt sokkal jobban szeretem ezért... (de ezt már írtam).

Megkövesedett kifejezések?

Amúgy nekem az angolokkal kapcsolatban nem nagyon voltak se kifejezetten rossz, se kifejezetten jó tapasztalataim. Az írek viszont mindenhol nagyon barátságosnak tûntek. Nekem legalábbis.

Gondoltam, nyitok egy ilyen témát, mivel vannak rá érdeklődők (legalábbis remélem), és így nem kell offolni más témákban. Ide jöhet bármi, ami nyelvekkel kapcsolatos. Ki milyen érdekes nyelvet hallott már, vagy melyiket tanulná meg szívesen, stb.

Sokszor gondolkodom azon, ha jönne egy jótündér és lehetne egy kívánságom, akkor mi lenne az. Mindig a nyelvtudáshoz lyukadok ki. Amit szívesen megtanulnék, vagy tanulom: angol(tanulom), orosz, filipínó, olasz, spanyol, arab és német(tanulom)
Milyen jó lenne az összes nyelvet beszélni a felsoroltjaim közül!!!