One Direction

Én szívesen utaznék veled:)) Viszont sajna én se tudok menni,szóval pacsii

Gyűjtöttél szagmintát?? (És tényleg olyan a hajad??*-*)

Sziasztok! :D
Most egy hosszabb monológot fogtok olvasni, szóba jött a bécsi koncert, látom. Én meg ma kaptam egy kisebb pofáncsapást, és hát hol máshol osszam meg az érzéseimet, mint itt? Hiszen értitek, miről beszélek...  :blush: 
Szóval, tudni kell rólam, hogy imádom a srácokat, mint ahogy itt ti mindannyian. Igaz, a legeslegnagyobb kedvenceim nem ők, és már kevesebb figyelmet fordítok rájuk, mint ezelőtt, egyébként is kevés az időm, meg elkezdtem sokkal szociálisabb, társasági ember lenni (nem bulizok és mászkálok éjfélkor, ne értsetek félre, csupán most olyan időszakom élem, hogy nagyobb szükségem van a barátaimra). Mégis volt egy barátnőm, vagyis van, akivel igazából nem tudom megszámolni, hány fangirl moment -et éltünk át, és bár az összes srácot szerettük és szeretjük, mégis Harold uraság állt a legközelebb hozzánk. Szerintem tudjátok, miről beszélek, amikor az egyik srác jelenti kb. az egész világod, a mentsvárad, és persze ott az a 'de rohadtul elérhetetlen' érzés, hogy valószínűleg sosem láthatod élőbe. Mindenesetre, ez az időszak most picit alább hagyott, mégis elég mély nyomokat hagyott bennem...
Amúgy, egy totál átlagos falusi lány vagyok, és hát sajnos nem rendelkezünk túl jó anyagi körülményekkel. Elvagyunk, megélünk, és futja olyan luxusokra is, mint internet, laptop, tévé, telefon, amik igazából sokaknak még mindig nincsenek, ennek ellenére a korosztályomban (17) és a környezetemben abszolút nyominak számítok, hiszen másoknak iPhone -juk van és a legmárkásabb ruhákba járnak körülöttem (szerencsére vannak még hozzám hasonló nyomik, egyébként pedig nekem nem is kéne iPhone  :rohog: ). Én is voltam olyan szerencsés, hogy idén nyáron sikerült összekuporgatnom annyi pénzt, hogy elmenjek a legeslegnagyobb kedvenceim előadására, emellett az egész júliust végigdolgoztam, anyáék pedig megelőlegezték a jegy árát, így fel tudtam menni Budapestre. Mindegy, elég a rizsából, szóval csak annyit akarok, hogy igazából nem vagyunk gazdagok, kocsik sincs, így már a Pestre felmenetel se nagyon jön szóba, egy évben max egyszer, de van, hogy annyiszor se, két órára lakunk tőle egyébként, de nem nagyon tehetjük meg, hogy ide-oda mászkálunk, nyaralunk és szórakozunk, amire egyébként igényem sincs, mert itthon is tökéletesen tudok szórakozni. Egyszóval, bár nem tartozunk a gazdagok közé, mégis jó családi hátterem van, és abszolút elégedett vagyok az életemmel.
Összehozott a sors egy lánnyal, akit igazából nem fogok részletezni, hogy kicsoda (lehet, hogy olvassa is ezt, de nem számít, elmondtam neki is), de ő is hasonló körülményekkel van megáldva, mint én, bár a családi háttere rosszabb ,mint az enyém. Nos, ma közölte, hogy megy koncertre Bécsbe. Először is hatalmas nagyot néztem, mert mindig arról álmodoztunk, hogy majd együtt megyünk. Nos, ez nem jött össze... Igazából nem részletezem a körülményeket, hogy miért nem, vagy hogy lehetett volna, mert nem számít, a lényeg, hogy mindig azt mondjuk, mennyire örülünk, ha magyar fanok vannak a koncerten. És én is örültem az örömüknek, bár azért szívesen cseréltem volna velük, de most fogtam fel, milyen ez. Tudom, hogy iszonyatosan ronda, undorító, hányingerkeltő dolog az irigység. Nem szoktam irigykedni. És örülök a barátnőm (mert ez a lány a barátnőm) örömének, hogy ő ott lehet. De azért mégis, ott az a keserű, fojtogató érzés, hogy nem voltam messze tőle én se, hogy mehessek. Kis variálással, pénzgyűjtéssel talán még én is beférnék. Igazából tudom, hogy nem jönne össze, tudom, hogy túl sok a ha, de az, hogy ő láthatja ezt az öt srácot, akikkel elég sok mindent megéltünk, hogy láthatja Harryt, aki egy másik barátnőmmel hihetetlenül hosszú ideig AZ EGYETLEN -t jelentette, rohadtul letaglózott. Tudom, mondhatjátok, hogy k*csög, bunkó vagyok, de én még mindig csak az a nyomi maradok, aki itt kuksol itthon, miközben valaki, aki közel áll hozzá, ott lesz a koncerten. Egy légtérben velük. 
Szóval, akik innen eljutnak Bécsbe, baromira szerencsések. De tényleg. Mert nekem például tutira elérhetetlen álom marad.
Szerk.: Ja, amúgy a csajnak a jegyeitől függ, hogy mehet-e, vagy nem, de mondtam neki, ha sz*rok lesznek a jegyei és itthon marad, én belelököm az árokba.  :rohog: Ha van lehetősége rá, MUSZÁJ elmennie. :D

Nem vagy bunkó.Minden emberben meg van a minimális irigység,de nézd meg,te örülsz a barátnőd lehetőségének és még támogatod is.Ez egyáltalán nem gonoszság.Hidd el én is éreztem már úgy,hogy valaki a közelemből elment egy olyan helyre ahova én is majdnem mehettem volna vagy valami olyat csinált amire majdnem nekem is volt lehetőségem,és a barátnőm és örültem a sikerének,az örömének,de azért elgondolkoztam azon,milyen jó is lenne.Nem sértődtem meg rá,vagy valami hanem csak gondolkoztam egy kicsit.Én is nagyon szerencsésnek tartom azokat akik elmennek és remélem iszonyatosan fogják élvezni az egészet.Reménykedek benne,egyszer én is a "küzdőtér" első soraiból fogom üvölteni a dalszöveget az iszonyat hamis hangomon. D

Így van, ne keseregjetek (keseregjünk) lányok! Addig is tud mindenki pénzt gyűjteni, és mire Mo-ra jönnek, mindenkinek annyi lesz, hogy a VIP jegyeket fogja megvenni!   
#tudomjofejvagyok

Hogy tudod te minden egyes szavaddal feldobni a napomat? XD Taníts mester :"D Egyébként teljesen igazad van Addigra annyit gyűjt mindenki, hogy már nem csak jegyre, de még egy hiperszuper tolókocsira is telni fog mindenkinek És akkor majd két Story of My Life sor között beejthetünk egy gyors protkócserét is

Meghajolok előtettek!!!Én is bekerülhetek a csapatba??Egyébként addigra ki kéne találni a 1D-s otthonkát,hátha világmárka születik.
Egyébként,ne érezd rosszul magad.Megdolgoztál érte,megérdemled. Majd egyszer megyünk mi is

Ki jon a becsi koncertre?

Így van, ne keseregjetek (keseregjünk) lányok! Addig is tud mindenki pénzt gyűjteni, és mire Mo-ra jönnek, mindenkinek annyi lesz, hogy a VIP jegyeket fogja megvenni!   
#tudomjofejvagyok