Rajongás, de hogyan?

Nagyon jó cikk lett!

Jó cikk lett! (:

Nagyon jó cikk lett..és most ideális

Jó cikk lett.!

tényleg jó cikk!!Főleg azért mert van egy pár elvetemült rajongó aki bármire képes!!!

Nagyon jó kis cikk lett! Én is sok mindenért őrülten rajongok, de ez nem azt jelenti, hogy például nem tartom tiszteletbe a kedvencem magánéletét, vagy hogy képes vagyok őrültségeket tenni érte. Senkit nem fogok magamra tetováltatni. Megtanultam, hogy nem nagyon szabad szidni mások kedvencét, mert nekem is szörnyen esik, ha az én favoritomra mondanak csúnya szavakat. Mindenki megérdemli a tiszteletet. Szóval rajongok, de normálisan, és mindemellett teljes szívből, és picit őrülten

Vártam már ezt a cikket... )

Nagyon hasznos cikk lett! Nagyon sok tanulság van benne!

Köszönöm ezt a cikket minden valamiért/valakiért rajongó nevében! Minden szó igaz és megfontolandó! Nagyon hasznos, épp itt volt az ideje!

Jó cikk!Nagyon igaz.

Jesszumpepi! Néhányan olyan nagy ostobaságokat tudtok írni, hogy az már szinte fájdalmat okoz olvasás közben!

Először is, a cikk hogy is mondjam, szépen össze lett rakva, de ha már a rajongáshoz is útmutató kell...akkor kérem szépen nagyon csúnya világban élünk.

Én úgy gondolom hogy az elvakult rajongásból egy idő után ki lehet nőni. Ez a korral jár, 11-16 éves korig tudnám azt mondani hogy valaki igazán fanatikus, totálisan elferdült véleménnyel bálványoz egy a média által kreált személyt. Sokan fel vagytok háborodva hogy csak azért kezelünk titeket másként, mert 13 évesek vagytok, nem tudtok még semmit ..etc. - De kérdezem én, hogy másként kezeljünk, ha valóban teljesen el vagytok tévedve? Pár hozzászólással ezelőtt sikerült is ezt alátámasztani, amikor valaki említette hogy legszívesebben a homlokára tetováltatná egy banda nevét. Persze értem én, nyilván nem fogja, de ezek ostobaságok. Kár ilyet egyáltalán leírni. Nem akarok én itt senkit sem okítani, de ha majd átlépitek a második X-et (de szépen hangzik ) és vissza gondoltok a mostani önmagatokra.. kínotokban fogtok röhögni. Ezenkívül, rettentően bosszantó amikor ilyeneket olvasok hogy " a kedvenceidben nem keresed a hibát stb.., hasonlítani akarsz rá..". Ez megint csak bullshit, nekem is vannak kedvenceim és a legtöbbjük nem éppen rendelkezik patyolat tiszta múlttal, - de engem ez nem zavar, mert sosem voltam olyan szintű rajongó hogy a magánéletükkel foglalkozzam. Ettől függetlenül ha bárki jogos kritikával illeti őket, elfogadom és nem kezdek szélmalomharcot vívni és hadsereget toborozni twitteren..

No mindegy, el is ment a kedvem a magyarázástól

Magamra ismertem xd :'D

Sosem értettem azokat akik már már fanatizmusba mennek át, az már nem egyszerű rajongás. Oké, ebből ki lehet nőni, de akkoris. Hiába szeretek valakit, soha az életben nem varratnám magamra a nevét, vagy az arcát vagy valami. Albumokat nem tudok megvenni, mivel nincs rá keret, ezért inkább neten hallgatom a kedvenceim számát.

öö rám mind igaz.. már mint én mind "betartom" ha lehet így mondani nem vagyok fanatikus, de imádom Milet <3

Én a matuzsálemi korommal (24, de lassan már 25) írok nektek véleményt. Jómagam a zenei fanatikusok táborát erősítem, és úgy vélem mindig is ezt fogom képviselni. Nem gondolom, hogy ez korfüggő dolog, inkább vérmérsékleté. Rajongásom még '97-ben indult, nevezetesen a Spice Girlsszel, aztán a következő 15 évben átmentem minden stíluson, Britneytől elkezdve Eminemen át a Green Dayig. Mindazonáltal meg kell jegyeznem, hogy nem minden hírességért rajongtam fanatikusan. De úgy érzem az eddigi előéletem alapján, elég objektív tudok lenni a hírességek tevékenységének megítélését illetően.

Ami a cikket illeti, szerintem abszolút reálisan látja a fanatizmust és ezzel a kérdéssel kár is vitába szállni. És akármit is írtam odafent a korról, változunk, így a kedvenceink is. Én pl. a tizenéves korom hajnalán imádtam Britneyt, most pedig már inkább csak elvagyok a zenéjével, de akkora rajongónak nem mondanám magamat, megmaradt a fiatalkorom szép emlékének, ami nosztalgiával tölt el. Sajnos a legtöbb akkori kedvencemet élőben nem volt szerencsém látni, ami a mai napig fáj. Ez elsősorban a Spice Girlshöz kapcsolódik (a mai változatukra már kevésbé lennék kiváncsi, de azért megnézném), de fel tudtam dolgozni.

Utánzás: Érdekes módon a stílusátvevés sosem volt benne a fanatizmusomban. Sosem érdekelt, hogy ki mit viselt, vagy hogy milyen ékszereik voltak. Mondjuk ez a mostani állapotomban is jelen van, hogy ezek a dolgok úgy általában nem mozgatnak meg. És még érdekesebb, hogy a hírességekre sosem példaképként, vagy követendő pékdaként néztem. Ne kérdezzétek miért. Imádtam őket azért amit csinálnak, de hogy én hasonló mondon viselkedjek, soha nem jutott eszembe. Éppen ezért sem tudom megérteni az olyan cikkeket, amik arról szólnak, hogy "jajj XY, akiért tinik milliói rajonganak milyen rossz hatással van rájuk, merthogy ezt meg azt csinálta és ezt fogják a tinik is csinálni". Elnézést, de akkor nem a sztárban van a hiba, hanem a szülőben, aki nem nevelte meg annyira a gyerkőcöt, hogy 1. tudja kicsoda-micsoda, ezáltal van egyénisége, 2. nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Egyébként meg mindenki azt csinál, amit akar (értendő ez a hírességekre). Persze azért nyílván figyelemmelk kéne lenniük a rajongóikra, dehát azért ők is megérdemlik, hogy ne mindig arra figyeljenek, hogy mit csinálnak jól és rosszul.

Realitás/földhözragadtság: Jelen pillanatomban a leg-leg-legnagyobb rajongásom tárgya a 30 Seconds To Mars nevezetű együttes, illetve fő mozgatórugója Jared Leto. Ebből általában azt szűrik le a népek (főleg ha beszélek róluk), hogy jaajj én mennyire SZERELMES vagyok a pasasba és húúúú, csak ezért szeretem őket és ezért idealizálom mind őt, mind az egész zenekart és a zenéjüket. Na, ez az ami egyáltalán nem igaz. És ezt a legtöbben azért nem tudják, mert ennek a dolognak annyira mély és messzemenő története van, amit nem szoktam a homlokomra kiírni és nem szoktam reklámozni. Engem ők és főleg a zenéjük segítettek át 5-6 évvel ezelőtt egy olyan dolgon, amin sem a családom, sem a barátaim nem tudtak. Félreértés ne essék, nem azért mert nem akarták megtenni, én nem szerettem volna terhelni őket a bajaimmal. A zenéjük számomra gyógyító hatású, azt érzem, hogy az ő dalaik az én életemről szólnak (tudom, hülyén hangzik). Illetve nem ez a helyes kifejezés. Az adott albumuk az én életem adott szakaszának vetülete. Őket nem azért hallgatom, mert jajj de szép trallalalla táncizós zenét raktak össze, hanem értéke, mondanivalója van az ő zenéjüknek (számomra). Éppen ezért érzem és értem is őket, mint embereket. A legtöbb előadóval szemben ők maguk írják a dalaikat, sőt Jared írja őket, ez által őt lehet legjobban megismerni. Aki egy kicsit is tisztában van az úriemberrel, az pontosan tudja, hogy interjúkban nem szokott magáról megosztani semmit, nem tudsz kutakodni a múltjában, a magánéletében. Innentől kezdve ő róla nem tudsz kialakítani olyan véleményt, mint a populáris kultúra többi résztvevőjéről, akik a címlapokon szerepelnek. Őt ténylegesen csak a zenéjéből lehet megismerni. Ettől eltekintve be kell vallanom a legelején még én is "ideálként" tekintettem rá. Ennek a fent említettek voltak az okai, mert egyszerűen semmi támpontod sem volt róla, azt gondoltál bele amit akartál, felépíthettél magadban egy képet róla, ahogy ezt most is megteheti bárki. De ahogy telt az idő, a rózsaszín fátyol nálam is lehullott és láttam a valódi embert. Sőt, én vagyok az az ember, aki a legnagyobb kritikusa. A legutóbbi, 2 évig tartó turnéjuk során volt szerencsém 7 koncerten is látni őket (változó élményekkel), illetve volt szerencsém többször is találkozni velük. Vannak olyan ismerőseim, akik nem szeretnének az idoljaikkal találkozni, mert nem akarnak csalódni. Én nem ide tartozom. Nagyon érdekes volt, hogy habár nem épp a legjobb formályukban kaptam el őket, csalódást nem tudtak okozni nekem, mert pontosan tudtam, hogy milyen emberek és hogy a viselkedésük miért olyanok, amilyenek. Persze ez megint belemagyarázás lehetne, de azért tartom magam annyira jó emberismerőnek, hogy ne értelmezzem félre a látottakat. De azt hiszem, hogy ezt a helyzetet tinédzser koromban nem láttam volna így. Ehhez szerintem mindenképp kell egyfajta érettség, élettapasztalat, ami csak az idő folyamán alakulhat ki. Én akkor (szerencsére) már ezeknek a birtokában voltam, illetve egy olyan emberekkel álltam szemben, akikről nem cikkeznek orrba-szájba, így nem is tudott bennem olyan kép kialakulni, ami nagy mértékben tudta volna torzítani az ítélőképességemet.

Tetoválás: Hahh... bingo. Hát én csináltattam, nem is egyet. Hozzá kell tennem, hogy mindet 20 éves korom után, és nem két perc döntésnek volt köszönhető, hanem több éve tudtam, hogy akarok, éppen ezért érzem úgy, hogy nem fogom megbánni. A jelenlegi két tetoválásom egy-egy együtteshez köthető (30STM és Green Day), de egyik sem azért, mert "húúú, de szeretem őket"... igen, azért mert nem szeretem, hahaha. Viccet félretéve, a szimbólumok nekem többlet jelentéssel rendelkeznek, mindegyik az életem egy-egy szakaszához köthető. A 30STM okairól már fentebb beszéltem, mélyebben nem szeretnék belemenni, számomra azt jelképezi, hogy "minden nehézség túlélhető". Bármennyire is rosszul alakulnak a dolgaim, csak ránézek és rögtön erőt kapok, mert azokra az éveimre emlékeztet, ami a legrosszabb volt az életemben és lám, még mindig itt vagyok. Túléltem... ha azt túléltem, azt is átvészelem.
A Green Day tetkóm pedig a tinédzserkorom egyik meghatározó zenéje volt, ami nagy mértékben hozzájárult ahhoz, aki ma vagyok, ennek szerettem volna emléket állítani. Jó rövid értelmezés, de ennél többre nekem nincs szükségem, így is 5 évembe került, mire rám varrták.
Dalszövegrészleten sohasem gondoltam. Egyrészt, mert az idő múlásával annak az egy-két sornak az értelme változhat számodra, ezért lehet, hogy megbánnád, vagy már nem lenne igaz rád úgy, ahogy akkor gondoltad. Illetve sok ismerősöm már a betűtípus kiválasztását is egy meghatározó dolognak tartja. Én motívumokkal sokkal jobban ki tudom fejezni magam.

Támogatás: Én azokat a lemezeket veszem meg, amiknek az előadóit érdemesnek tartom arra, hogy az egész lemezüket végighallgassam és ezért hajlandó legyek pénzt kiadni. Bárki-bármit mondd, az előadóknak is fontos, hogy veszik-e a lemezüket. Igaz, nem ez a fő bevételi forrásuk, ez inkább a lemezkiadónak egy visszajelés, hogy mennyire érdemes beléjük fektetni. Nálam egyébként inkább az van előtérben, hogy szeretem a kezemben tartani a CD-t, átnézni a bookletet és tudni, hogy igenis visszaadtam nekik abból valamit, amit én fogok kapni tőlük az album meghallgatásával. Mert én valsz többet kapok, mint ők.
Szívesen vásárolnék én a merch webshopukban is, hogy beszerezzek néhány menő pulcsit, vagy kiegészítőket, de sajnos erre nincs mindig pénz. De szívesen fejezem ki így az irántuk való szeretetemet. Mindezektől eltekintve merőben hidegen hagy, hogy épp kinek milyen parfümje jelenik meg, ki milyen ruhát reklámoz. Azokat veszem meg, amikről úgy érzem engem fejeznek ki, nem pedig azokat, amiket az ő nevükkel fényeznek.

Vélemény: Húha, ez a legérzékenyebb pontom. Sajnos én a veszekedők táborát erősítem. Az évek során meg kellett tanulnom azt, amit a cikk is ír, hogy bármilyen gyönyörű érvet hozol is fel a kedvenced mellett, soha a büdös életben nem fogod meggyőzni a fújolót. Sőt azt fogod megkapni, hogy "persze, ez azért van, mert te elvakult rajongó vagy". Úgyhogy a szerény véleményem az, hogy ilyenkor bármennyire is nehéz, de tojni kell az illető fejére. Mintha senki semmit nem írt volna. Úgyse fogod tudni meggyőzni, magadat meg miért idegesítenéd? És bármennyire is okosnak tűnök, néha még én sem tudom ezt betartani. De tanuljatok más kárából és ti tényleg hagyjátok az ilyeneket figyelmen kívül.
Ami engem illett, nem szokásom negatív kritikát megfogalmaznom olyan előadókról, akiket igazán nem is ismerek, vagy csak nem szeretem. A popkultúra jelenlegi éllovasait illetően, sajnos azt kell mondanom, hogy nem én vagyok a célközönség... megöregedtem. A 1D és hasonlók már nem nekem való. Az 'N SYNC-es múltamra visszatekintve, ha ma lennék 12-13 tuti imádnám őket... Viszont vannak cikkek és posztok, amik néha kiakasztanak, mert pl. a 30STM tanulmányozása során igen sokmindent tapasztaltam, illetve megismertem, hogy mi zajlik a háttérben. Gondolok itt arra, hogy kik dolgoznak a háttérben, hogy is mennek a munkafolyamatok. És igen, engem is idegesít néha egy-egy igen elvakult XY fan, aki azt se tudja miről ír, de azt nagyon erősen teszi. Ilyenkor sajnos nem tudom én se megállni, hogy ne írjam le a véleményem. Persze, ilyenkor sem a kedvenc a célpont, csak tudom, hogy amit a kommentelő ír, az nem úgy van, bármennyire is meg van győződve róla. De lehet, hogy az sem, amit én írok, lehet velem veszekedni!

Oké, most asszem én is befogom, kissé hosszúra nyúlt a mondandóm...

hát igen ezek szükségesek !! xDD (Y)

Jó cikk lett

Justint elüti a busz :DDDDDDDD szakadok xddd

Jó cikk lett. Mindennel egyetértek!

Jó lett a cikk! Én is nagy rajongója vagyok, egyes sztároknak, na de ilyeneket nem csinálnék..