miregondoltokmost?

Szétmegy a fejem, mindig eltervezem hogy én most korán aludni fogok, meg a nagy fszt, megint délbe kelek fel, pedig akartam nézni a Csapdába Csalvát. Bejött 3 molylepke. A hajam is hullámos, ha ma látom városba az uram szerintem elásom magam, bár ha összejövünk akkor így is látni fog. De úgyse fogunk.

Szerintem macska voltam előző életemben.

Magyarázatot keresek arra a jelenségre, hogy a buszon miért nézett rám a két szemben ülő néni megbotránkozva, és miért ültek át egy másik helyre (jó messze tőlem) az első adandó alkalommal. Próbálom arra fogni, hogy biztos megriasztotta őket a fülesemből kiszűrődő hörgés, de annyira azért nem hallgattam hangosan, szóval több mint valószínű, hogy leprás vagyok, csak nem veszem észre

Vajon honnan tájékozódott apám a szelfibot létezéséről?!

Szeretem, amikor úgy megdöbbenek valamin, hogy kiakadok, és elkezdek cipőket kihajigálni az udvarra pedig én állítólag ,,nem is vagyok itthon"

Apám unokatesóm kislányával néz Violettat, mert nem tudja felfogni mi az, mindig kérdezi "olyan mint a te idődben a Hannah Montana volt?". Olyancuki.
Ez a kalács hagyma ízű, tuti azzal a késsel vágtam amivel anyám hagymát pucolt.
Plusz napok óta akad az internet, majd én megszerelem múltkor is levertem a wifit, azt jó lett.

neptun alapján próbálom összeállítani az "álom"órarendemet, és ahogy számolgatom, legalább 7 (hét) szóbeli vizsgám lesz első félévben azt már meg se említem, hogy az egyikre 8-10 oldalas szemináriumi dolgozatot kell majd írni, amit szóban kell megvédeni
belül sírok ám

Igen, emiatt nap mint nap olyan fejjel boldogítom a környezetemet, mintha most esett volna rám a Titanic. (Pedig ezt a jövőt az egyik osztályombeli hülyének képzeltem el...)
És ez az uccsó hét. Utána szenvedés.
#szomoróazélet

Pakoltam a szobámban és találtam egy 2011 februárjában lejárt Snickerset. Kicsit megkövült, de mondjuk nem volt rossz. Remélem nem halok meg tőle Lehet, hogy gyakrabban kéne üríteni a fiókokat és nem mindent bevágni az ágy alatti bőröndökbe

Hajnalkor olyan rántotta hangulatom van, hogy az csak na. Nincs is hajnal amúgy. De akkor is úgy érzem magamat, mint egy krva rántotta.
Meg kéne tanulnom aludni, mert nem nagyon megy mostanában és már nem bírok ezekkel a másnapos gondolatokkal.

Lementem a patikába, hogy vegyek öcsémnek Bioparox-ot. (Képes nyáron berekedni, a drága...)

Az egy dolog, hogy az osztálytársam fiú létére nem képes rám köszönni (jó, egy gyökérkefe páwa, nem tudom mit vártam tőle), de megyek tovább. Köszönök egy öreg néninek (aztajólneveltmindenemet!), erre megáll, és azt mondja kétszer egymás után, hogy "Jajj, de csinos vagy, nagyon csinos vagy!".
Kicsit sikerült meglepődnöm, mert oké, hogy ezt egy néni mondta, és nem egy a leendő férjeim közül, de azért mégis. (Ezt eddig kb. csak anyutól hallottam...)
A furcsa az, hogy a szokásos outfitemben voltam, alias fekete sort, fekete trikó, fekete Converse, 4-es villáskulcs a nyakban & rengeteg karkötő + a kiengedett félig Slash hajam. De mondjuk nem zavar, ha legalább egy 70 éves néni csinosnak tart...

Arra, hogy milyet fognak nézni a szervízben, mikor szembesülnek fangirlingem legmélyebb bugyraival, és full Idegenek a legtágabb értelemben véve is megcsodálhatják agymenéseim netovábbját/jait. Mert annyi eszem nem volt, hogy titkosítsam, vagy töröljem őket. Neem, én nem.
#szomorúazélet 566. epizód - avagy Dante Pokla zsebtolvaj verzsön

úgy bírom, amikor valaki letámad, hogy "TIMI UGYE ITT VAGY, AZONNAL VÁLASZOLJ", két percen belül vissza is írok neki, erre ő eltűnik, és három órán keresztül b.szik életjelet adni. eközben én a sarokban üldögélek kicsit idegbeteg tekintettel azon idegeskedve, hogy +1 ember, akit megsértettem.

aztán kiderül, hogy bealudt. köszi

Nincs valami bombabiztos módszer arra, hogy örökre eltűnjek és valami más formában létezzek a továbbiakban? Már az is elég lenne, ha végre nem abajgatna az összes ismerősöm a létező összes platformon.

bárcsak lenne valaki, aki mellém állna. ezt tőlem mindenki elvárja, de visszafelé már nem működik. te jó ég, ezekért az emberekért megtettem egy csomó mindent... hogy én mekkora hülye vagyok.

Az ilyet úgy tudom bírni, főleg amennyiben nem reagálsz rögtön, és bunkón meg is jegyzi, hogy "jó, akkor ne válaszolj", pedig egész nap az Ő kib*szott hívására/üzenetére vársz, mert beszélgetni is csak akkor lehet Vele, amikor neki megfelel, de akkor aztán ugrani kell, mert ha nem...
On: Ha már így feldobott téma; miért van az, miszerint más annyira halál lazán képes kezelni bármit, ellenben én minden random apróságot túlkomplikálok, illetve abszolút értéktelennek érzem magam, ameddig valaki meg nem erősít a hülyeségemben? Persze tudom, miszerint téveszmére épül minden gyanakvásom, mellesleg pusztán az idegeimet őrlöm vele feleslegesen, de ha egyszer annyira valóságosnak hat minden, amiben kételkedem?
#szomoirúazélet
még mindig

A tv-ben éppen egy olyan film megy amibben sérült embereket mutatnak és én most arra gondolok,hogy rohad szerecsésnek érezhetem magam amiatt,hogy nem kell ilyen nehézségekkel együtt élnem.

Egész délutános kutatómunka után végre megtaláltam az 'iskolatáskámat' (ami egy sima kézitáska xd). Benne volt egy fél kilós kenyér morzsatartalma, dohány, szempillaspirál, egy fél pár fülbevalóm, a kedvenc öngyújtóm, egy még nem lejárt összelapított müzli meg egy ötszázas. Most rendkívül boldognak érzem magam, mert még egy fél csomag rágót is találtam.

Kezdek kicsit álmos lenni.

Arra, hogy van egy kics*szett helyes angol ismerősöm. És csak másfél évvel fiatalabb És évente egyszer találkozhatok vele. Lol, mégiscsak létezik a szociális életem