miregondoltokmost?

Bennem is ilyesmi érzések kavarognak. Már július eleje van és csak két hónapom maradt. Igaz én még csak 7.-és leszek, de egy erős 6 osztályos gimiben fogom leélni a további életem.De számomra az ad nyugalmat és biztonságot, hogy velem lesz három osztálytársam és őket legalább már ismerem, viszont további 26 emberrel kel megismerkednem,akik egyben az "új barátaim " lesznek. Nagyon nehéz volt a suli utolsó hete. Tele könnyekkel, szomorú arcokkal. És ezek a könnyek és szomorú arcok mind a barataimból fakadtak ki. Én is félek. Félek, majd ott lehet nem fognak elfogadni. Félek nehezebb lesz minden egyes percem. Félek, mert nem azokkal lehetek akik mindig megnevetettek engem. Félek, mert egy "új világ " vár rám. Félek... De ha egyszer valaki a barátoddá vált, akkor örökké az is marad. Tudom nehéz lesz, de minden gondot legyőzök majd.
Úgyhogy azt üzenem, hogy szerintem nincs okod arra, hogy rosszul érzed magad emiatt, hiszen vannak veled együttérző emberek.

Az Interjú a vámpírral-t nem rég láttam, (igaz, lehettem volna egy kicsit pontosabb ) De az Underworld még újdonság, még nem láttam! Köszi!!

Köszi, feldobtad a napom!

MÁR MEGINT ELCSESZTEM, MÁR MEGINT NEM TUDTAM BESZÉLNI, AMIKOR MEG VOLT RÁ LEHETŐSSÉGEM, HÁT EZÉRT NINCS SENKIVEL SEM SZOROS KAPCSOLATOM
Komolyan, találkotam a régi tánctanárommal, és az iskoláról kérdezett. Nekem meg szokásomhoz híven összeakadt a nyelvem, és egyszerű kérdésekre is alig bírtam válaszolni, mert hirtelen mindent elfelejtettem. Arról nem is beszélve, hogy elfelejtettem a 'földrajz' szót és azt mondogattam csak, hogy "föföföfö" komolyan, öljetek meg
Miért nem tudok olyan magabiztos és nyitott lenni int az osztálytársaim? Miért megy ez ilyen nehezen?
Az a pár ember akikkel jóban vagyok, azokat már bármikor kiosztom, de mit ér az, ha nem vagyok képes ÉN MAGAM kapcsolatot teremteni? Ha az a kevés barátom nem beszél hozzám és segít feloldódni, én tuti nem lettem volna képes kezdeményezni, és totál egyedül lennék.
Még erősebben kell próbálnom...

Leírtad az életemet.

pacsi

Ah, de jó, hogy végre túl vagyok rajta. Este aludni se bírtam, délután óta görcsbe volt a gyomrom, és hát persze semmi nem ment simán, mert miért is ment volna, de legalább ez is le van tudva. Most pedig várunk a következő húzásukra, de addig is, megfogadtam, hogy nem szabad idegeskednem. Ha már szabin vagyok, ne azzal menjen el, hogy végig görcsölöm..

Egy melltartóban, arcmaszkban és törölközővel a fejemen ülök a teraszon.
Az más kérdés, hogy velem szemben vagy hat ember dolgozik a vasúton.
De végül is én vagyok otthon.
UPDATE: Jé, ez még rímel is.

Egyik barátnőm itt Starityn úgy kér bocsánatot mint ha személyesen ismerne . Fura. Kezdem azt hinni hogy az osztálytársam vagy hogy személyesen találkoztunk már

El se hiszem, holnapután ilyenkor már a Balatonnál leszek, és nagyban le fogok kakilni mindent. Most nézegettem a szállodánk oldalát, a szobák f.aszák, az árban benne van csomó minden, amire nem is emlékszek, de a lényeg, hogy van szauna is, aminek nagyon örülök. És ami talán a legfontosabb, vannak programok, ahol tudok szocializálódni velem egykorúakkal(ritka, hogy ennyire ismerkedős kedvemben vagyok).
És valószínűleg lejön majd hozzánk az egyik osztálytársam, aki Fonyódon van most, őt se láttam már a gyakorlat vége óta.
Már csak annyi hiányzik, hogy eldöntsem, milyen számokat szedek le a telómra, mert hosszú lesz az út Debrecentől a Balatonig

Vizsgaidőszak pipa, kezdődjön a nyár! Ja, egyedül ülök az albérletben, sörözök és gyrost kajálok, dolgoznom kéne, vagy legalább albérlethirdetéseket néznem, másfél hónapon belül költöznöm kéne. De semmihez semmi kedvem. Szunyálnom kéne, holnap reggel 6-kor kelek, hogy a másik munkahelyemre menjek 8 órás műszakba dolgozni. Fincsi. Három hete nem voltam otthon, az albis mosógép nem jó, szóval már alig van tiszta cuccom.
De a hétvégén volt a Pride, ami hatalmas űberkirályóriási volt, azóta is harmadnapos vagyok Legalább...

Tanács kéne. Megint beruháztam egy csomó pszichológiai szakkönyvre, ami teljesen jó, mert egyébként nagyon szeretek a témával kapcsolatban olvasni, de kellene valami kis könnyed olvasási élmény is, valami szórakoztató, fiktív irodalom.
Alapvetően én egyébként vagy a nagyon csöpögős, mézédes romantikus könyveket szeretem, vagy azokat amik megbotránkoztatóak, gyomorforgatóak, amit normális ember nem olvas.
Egyszerűen nem tudok dönteni, mit olvassak. Az Amerikai pszichón gondolkozom, viszont, van egy újdonság is amivel szimpatizálok, hasonló, mint a Dekameron, csak modernebb változat. Találtam egy Holtodiglanhoz hasonló könyvet is, de félek, azt nem lehet nálam felülmúlni, annyira megszerettem.
Könyvajánló? Igazából ez a két típus a favorit, de jöhet bármi, csak olvasni kelljen

Én Moliére-re kattantam rá most. Rövid drámák, pár óra alatt ki lehet végezni, és a történetek a maguk egyszerűségükben zseniálisak. Hangosan röhögök a buszon. Épp a héten fejeztem be a Nők iskoláját.
Igazából van egy hatalmas könyvlistám. Lassan, de biztosan haladok vele.

Ma egész délután a hígítókat és a festékeket töltöttem, szerintem beálltam mint a gerely, mert szédülök mint az állat. Ez az én formám... :'D

Én Baudelarie A Romlás Virágai c. verses kötetét ajánlanám. Elég betefeg, csak azért, és valóban könnyen olvashatók, nem túl hosszúak.

Átmentem Oprah-ba gyakorikérdéseken. mivanvelem

Mindenképpen megnézem, köszönöm!



Ó, Baudelarie-ről tanultunk órán, még pár verset is vettünk az említett kötetből. Szimpatikus volt a költő, bár tény, hogy az életrajzát Paul Verlaine-hez fűződő szerelme gyanánt jobban megjegyeztem, ettől függetlenül, eszméletlen, ahogyan játszott a szavakkal. Köszönöm ezt az ajánlatot is!

Én ajánlom Murakami Haruki akármelyik könyvét, az összes főleg lélektani témákat fejt ki.

Ma reggel engedtek ki a kórházból, elmondani sem tudom, hogy milyen boldog vagyok jelen pillanatban. Írtam is, hogy fröcsögni akarok egy sort a sz*r magyar egészségügyi ellátásról, de amit tapasztaltam... a nővérek többsége pokróc volt, de egyébiránt rengeteg pozitív tapasztalattal gazdagodtam. Első részről az engem operáló orvosnak emeltem kalapomat. Minden reggel és minden este lejött hozzám és megkérdezte, hogy hogy vagyok. Közvetlen volt, kedves, mosolygós, lelkiismeretes (fiatal és jó pasi is, de ez már mellékes ) és az a helyzet, hogy a legtöbb orvos nem ilyen. Mielőtt megkezdték volna a műtétet a műtőben három műtősfiú viccelődött, poénkodott velem (110 felett volt a pulzusom, annyira ideges voltam), sőt mi több először elhinni sem akarták, hogy engem toltak le az urológiáról. Negyed óráig keresték a vesés beteget (engem), mire kiderült, hogy valami aszadó 80 éves szatyorra számítottak. Kifejezetten vicces volt, pláne, hogy az egyik műtős megszólal milyen pici és fiatal vagyok. Nahát, nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet is mondanak nekem. Kiderült közben, hogy allergiás vagyok a Zinacefre és az intubálás sem volt olyan szörnyű, csak annyira berekedtem utána, hogy egy napig beszélni sem tudtam. Nem mondom azt, hogy ott akartam volna maradni (az első lehetőséget megragadtam a hazamenetelre), de nem részesültem annyira rossz ellátásban. Többet nem szeretnék kés alá feküdni, ám mégis azt tudom mondani, hogyha még egyszer probléma lesz a vesémmel ebbe a kórházba jövök és kifejezetten ehhez az orvoshoz A vesefájdalmam elmúlt, egyedül a laparoszkópos varratok viszketnek nagyon, bár a drain cső helye még valamennyire fáj.

Képzeljétek, osztatlan sikert aratott az orvosok körében a plüssállatom. Amikor utoljára ebbe a topikba írtam, annyira megrémültem, hogy felkaptam a legkedvencebb plüssállatomat és bevittem magammal. Mindig ezt ölelgettem meg szorongattam. A dokim kék manónak nevezte el (tény, én sem tudom milyen állat ez), egy másik meg vizitnél megszólal, hogy biztosan az őrangyalom. A felnőttek/idős emberek közül egynél sem láttam ilyesmit, és oké már én sem gyerek vagyok, de amikor olyan fájdalmaim voltak, hogy a falat kapartam, nagyon jól esett valamit magamhoz szorítani. Na, mindegy.

Nagyon kellemes júliusba is szakma után kutatni, ráadásul grafikus képzést. Miután egy felvételit elbuktam (nem is volt lehetőségem felvételezni), ezért most keresztül-kasul kell keresgélnem. Ráadásul, ha az ember anyja még kétkedik abba, hogy nem vesznek fel és akkor keresünk például egy olyan szakmát, amit az ég adta világon nem csinálnék, na az még fokozza a hangulatomat.
Ráadásul én nem iskolai rendszerűbe akarok menni, mert az együtt járna a kollégiummal, amit nem igazán akarok, úgyis idegen lesz számomra Pest. Nem kell még egy idegen hely is. Elég, ha a tesómnál ott tudok aludni 1-2 éjszakát, aztán jöhetek haza.