miregondoltokmost?

Én pont az ellentéted vagyok, stresszhelyzetben kétpofára tudok zabálni. Nagyon durván orálisan fixálok ilyenkor, mindig van valami kaja a számban, eszem valamit -általában csipszike, csokika, rágcsa, anyámkínja... Még szerencse, hogy az édes szénsavas üdítőitalokat nem szertetem.

Gyakran előfordul, hogy a fülhallgatóm egyik fele gondol egyet, és egyszer csak elkezd nem szólni. Ez most is így történt. Aztán tüsszentettem egyet, és megjavult. Varázsló vagyok!

Kezdem rosszul érezni magam, hogy a lehető összes közösségi oldalon, amin fent vagyok, vannak megválaszolatlan üzeneteim... Csak ha nincsen semmilyen hangulatom, akkor csak semmilyen dolgokat tudok írni, viszont nem akarom, hogy s∃ggfejnek gondoljanak. *deep, sad sigh* Erőt kéne vennem magamon, mert hogy egy üzenetre ne tudjak válaszolni, elég elkeserítő.

Nem csesztem el. Azt mondta, sokkal értékesebb vagyok annál a lánynál. Mondjuk elküldte, hogy mit írt a csajszi, remélem lesz lehetőségem eljutni hozzá és megcsiklandozni a hasát egy láncfűrésszel
De amúgy olyan aranyos, a lábai is cukik, meg úgy minden.

Többet pedig nem jövök a szüleimmel nyaralni. Nem elég, hogy egész nap ordítoznak, minden bajuk van stbstb, egyszer hozok fel egy programot, hogy menjünk el a Művészetek Völgyébe, mert mondjuk az még érdekelne is, nem, az egy szar, nem éri meg. Hát esküszöm, falnak futok...

Amikor a nyaralásomon gyullad be a szemem, és slusszpoén, hogy nincs egy napig még orvosi ügyelet...namerthogy szemészet az nincs.

Robin Williams-re. Valamiért nagyon hiányzik az az ember.
És a szülinapján furamód erősebb ez a hiány, mint általában.

Most keltem fel, és tíz perc leforgása alatt egy tök idegen totál felk*rta az agyamat. Tegnap ráírtam egy helyi műkörmösre, akit nagyon sok ismerősöm ajánlott, hogy aránylag olcsón és szépen is dolgozik. Mivel egész éjszaka kattogott, pörgött az agyam semmit sem aludtam. Csak forgolódtam jobbról balra, balról jobbra. Örültem, mint majom a farkának, amikor reggel fél tíz körül sikerült elaludnom, főleg, hogy elég pocsékul is voltam a fáradság miatt. Tizenegykor ír, hogy jövő hét utáni hétfőre van egy időpontja, de ezt is szó szerint harapófogóval kellett kihúzni belőle. Írom neki negyed órával előbb, hogy rendben, kibírom addig, szeretnék akkor menni. Erre visszaír, hogy szerencsémre pont az előbb foglalták le. Nézek, hogy mi a f*sz? Tegnap este öt óta fáradozok azon kib*szott fészbukkon, hogy egy telibek*rt időpontot kicsikarjak végre belőle, erre ezt nyögi be. Tudjátok, ez a ki ha én nem, el vagyok szállva, mert dől a lé. Pedig megjegyzem, visszajáró vendég lettem volna, mert már az új munkahelyemen natúr francia manikűrrel szeretnék kezdeni. És mivel kib*szottul erős fertőtlenítő szerekkel dolgozom, a körmeimet nagyon csúnyán kikezdi. Le sem sz*rta amikor írtam, hogy akkor máshoz megyek, ami furcsa, mert egy vállalkozónak inkább a vevő s*ggét kellene kinyalnia és nem fordítva. Már csak elvből sem vagyok hajlandó hozzá menni, hiszen aki a kicsit nem becsüli, a nagyot sem érdemli. Járni fognak felette is olyan idők majd, amikor 4500 Ft kiesést sem engedhet meg magának, akkor pedig minden vendége valagát fényesre fogja nyalni, csakhogy megtartsa. Nem szeretem amikor valaki ennyire elszáll a sikertől és az alázatot nem ismeri. P*fám leszakad, komolyan.

Tesztelem azt,amit sütöttem.Találtam egy Túró Rudi szelet süti receptet és elhatároztam,hogy megsütöm.A végeredmény elég finom lett.

Vá. Rábeszéltem anyát, hogy csináltathassak tetkót. Hármat is fogok. Apát pedig egy hajfestésre sikerült: Elől lesz benne egy fehér tincs, azon kívül az egész kékes-fekete. Mióta akartam már...

Amíg a fél világ a Pokemon Go-ért van megőrülve, én folyton folyvást Color Switch-ezem. Teljesen ráfüggtem, ki nem lehet a telefont robbantani a kezemből

Közben meg azt vettem észre, hogy egy csomó kozmetikumom, háztartási cuccom kifogyóban van -ezer százalék, hogy egyszerre fognak kifogyni és a következő drogériás bevásárlásom során egy kisebb vagyont fogok elverni csak ilyen fiszemf.szom dolgokra

Olyan szép élmény, mikor elmész a szüleiddel borkóstolásra, és anyád már a második pohárnál leállítana, mondván "kicsi vagy még ehhez" (?!?!?!?!!???) aztán a végén kiderül, hogy jobban bírod az alkoholt mint ő..

Nálam is ez a helyzet, az elmúlt fél évben annyira stresszes voltam a szorongásom meg az érettségi, és a nyelvvizsgám miatt, hogy egyszer tesiórán egy felmérés keretében megmérték a súlyunkat, és 46 kiló voltam. Pedig viszonylag sokat eszek. Csak nekem is a stressztől sokszor összeszorul a gyomrom és képtelen vagyok olyankor enni, márpedig stresszből mostanság sok kijutott.

A naivitásom miatt megint szarban vagyok... Sosem éreztem még ekkora csalódottságot, pedig nem egyedi eset.

Valaki tud rá magyarázatot adni, hogy miért álmodok folyton a régi osztálytársaimmal? Nagyon érdekel, hogy ez miért van, hiszen cseppet sem hiányoznak, sőt. Ezek az álmok nagyon idegesítőek tudnak lenni, ugyanis tényleg nem volt a legjobb a kapcsolatunk, főleg azért, mivel - nem tudom, milyen okból kifolyólag - utáltak engem, és előfordult, hogy piszkáltak. Szóval, ha valakinek van ötlete, hogy miért lehetnek ilyen álmaim, akkor szívesen meghallgatnám.

Nem tudom hallod, de velem ugyan ez van... különösen felkelés előtt pár órával szoktam nagy katyvaszt álmodni. Minden nap. És minden nap benne vannak az osztálytársaim, mellesleg nem is jelenlegiek, hanem a régiek, akik mára gusztustalan, kétszínű pincsikké váltak. Régebben valóban a barátomnak mondtam egyet-kettőt, szerintem még mindig az a kis emlékszilánk-énük él bennem. Mellesleg ugyan azzal a kinézettel.

On: Miért kell ennek a pasikának ilyen cukorfalatnak lennie?

A sok Orange Is The New Black hatására azt álmodtam hogy börtönben voltam. De tökre élveztem Tiszta happy volt, mintha legalább Disney Landben élnék.
Aztán meg azt álmodtam hogy Voldemort "jobb keze" voltam, és amikor egy kisgyerek formáját öltötte (???) akkor megkértem hogy üljön az ölembe. És a többi híve féltékeny lett rám. (ez már valami kórház kinézetű suli folyosóján játszódott wtf)

De jó nektek, hogy ilyeneket álmodtok, de tényleg! Én pár napja álmodtam azt, hogy újra meg akarnak műteni. Kajakra bent voltam a műtőben, egy számomra ismeretlen ápolónő volt ott velem, és teljesen kiakadtam, mert már átestem ezen az operáción. Pechemre a dokim nem szerepelt benne , így ezt az egészet rémálomként éltem meg.

Én azt tanultam, hogy az álmok az emlékek szelektálódásának folyamata, amelynek során az agyad több millió képet vetít le. Az agy alvás alatt dönti el, hogy mit kell elraktározni a hosszútávú memóriába (a tudatalattiba - mondjuk megismertél egy fiút/lányt aki mély benyomást tett rád, ezért a nevére emlékezni fogsz) és mi az ami felesleges, felületes információ. (hazafelé jövet láttál egy fehér autót) Nekem ezt anno fiókokkal próbálták elmagyarázni - vagyis az agy fiókokba rendezi alulról felfelé az emékeket. Ami fontos az megy a legalsó fiókba (hosszútávú memória), a többi felületes infó pedig a többi fiókba, amelyek egy idő elteltével (ez is gondolom az információ fontosságától függ) törlődni fognak. Sőt, találkoztam olyan neurológussal is pár éve, aki az agy működését a számítógéphez hasonlította. Végül is szerintem szakmailag hülyeséget nem mondott.

Miért van az, hogy mikor már azt hiszem túl vagyok rajta, vele álmodom??? Miért?? Miért nem tudom csak egyszerűen elfelejteni, kitörölni a fejemből? Miért kell állandóan eszembe jutnia? Meddig akar még kínozni? Őt év nem volt még neki elég?
Bocsánat, de ezt muszáj volt... De hogy ne csak hisztizzek, egyszerűen nem értem, hogy lehetnek olyan undorítóak az emberek, hogy más kárának örülnek? Hányni tudnék az ilyen emberektől, főleg, hogy semmi köze a dologhoz, és nem is tud semmit, csak amit az egyik fél mond. Mi jogon pofázik bele akkor, de főleg, minek kell más nyomorának örülnie? Na de majd meglátjuk ki nevet a végén...

nővérem: el kéne kezdenem fogyókúrázni...
én: ja, nekem is már jó nagy a hasam
másik nővérem: én fogyózom
anyám: sütöttem egy kis fánkot, hozzak be?
mindenki: igen

Ma tréningen elmondta a tanárunk, hogy a táborban Michael Jackson Thriller-jére (jól ragoztam? whatever) fogunk koreográfiát tanulni, és emiatt most még jobban várom, hogy menjünk. És ennek örömére most MJ-maratont tartok, mert miért ne
Szintén ma történt, még a tréning előtt: tudni kell, hogy aszfaltoznak két utcát is most nálunk, amin általában nagy a forgalom, szóval el lehet képzelni, mekkora a felfordulás. Én és a barátnőm nagyban megyünk az úton, (mert a járdán munkások vannak) mire az egyik gép(ben ülő ember) úgy dönt, hogy ő bizony elindul. Konkrétan felénk. Mi meg nem tudtunk merre menni, úgyhogy elegánsan, káromkodva sprinteltünk egy jót.
Ez így leírva nem annyira izgalmas, de ott helyben kicsit(nagyon) megijedtünk

Ez most valószínűleg túlságosan is drámainak fog hatni, és olyan hatást keltek itt, mint valami kis fanatikus tini p*csa (elnézést), de ezt muszáj kiadnom magamból. A My Chemical Romance a tegnapi nap folyamán adott egy kis reményszikrát egy esetleges újbóli összeállásra, hogy aztán ma este kitépjék az összes rajongó szívét és jól megtapossák. Nyilván én vagyok túl naiv, de amikor megújítják a weboldalukat, közzétesznek egy videót, kitalálnak egy új logót, és új eladó pólóik vannak, az ember azt hinné, hogy valami nagy dolog készül... De nem... Miért is vagyok meglepődve? Egy nyamvadt évfordulóról szól az egész, és semmi több. Nekem ez a banda annyiszor nyújtott már támaszt, hogy az hihetetlen, és az egyetlen banda, amelyik meg tud siratni... Erre adnak egy kis reményt és később még azt is elveszik.
Sajnálom az illetőt, aki ezt végigolvassa, mert teljesen értelmetlen és összefüggéstelen az egész. Ez csak az én agymenésem egy kiadós kis sokk és csalódottság után... Amúgy én néhány hónap múlva 18 leszek, szóval nyugodtan nézhettek bolondnak, amiért egy három éve feloszlott banda okozza nekem jelenleg a legnagyobb "problémát".