miregondoltokmost?

Ha valakinek megvan a Roxfort elérhetősége, kérem, minél hamarabb keressen meg vele, feltétlen szükségem van egy időnyerőre. Ez az egyetlen módja, hogy meg tudjam oldani, hogy ott legyek a törifaktomon és az angolföcis érettségi előkészítőmön. Ha nem megyek törifaktra, értelemszerűen nem fogok belőle emeltezni, pedig kéne; de a föci előkészítő is elengedhetetlen, mert magán a nyelven kívül még két tárgyból angolul kell majd érettségiznem, és máshogy nem tudom megoldani (felvehetném esetleg a matekot angolul, de ez nekem nem opció). Magyarul: egyszerre kéne két helyen lennem, hacsak a föcitanárom nem lesz olyan imádnivaló, hogy másik időpontba teszi az előkészítőt... Igaz, ez azt jelenti majd, hogy egyszer kilencedik órában is ott kell majd maradnom, mert amúgy mindennap nyolc órám van (az előző némettanárom valamiért annyira hitt bennem, hogy a haladó csoportba rakott át, Isten áldja érte, igaz, hogy nem is tudok németül, de mindegy ).
És ezek még csak a legfőbb sulis rinyáim, a többi szinte eltörpül mellettük. Olyan jó, hogy ez még csak a második nap a suliban, egy tanórám sem volt még, de máris végső kétségbeesésben vagyok az életemet illetően

Második nap a szakiskolába..
A barátnőm aki engem a legjobb barátnőmnek szólit,máma meg jön egy másik lánnyal,h te vagy a legjobb..
#level2016..
Mamám

Másodszorra is meghúzott a vizsgabiztos.

Ma történelemmel kezdtünk. Gondoltuk, hogy megúszhatjuk a tanulást így pénteken. A francokat.
Tanárbá' a maga két méterével öt perccel csengetés előtt bebújt a teremajtón, levágta a cuccát az asztalra, és mintha a nyári szünet kimaradt volna az ő életéből, halál komolyan feltette a kérdést: "na, szóval hol is tartottunk a tananyaggal?". Well, that escalated quickly.

Amúgy most jöttem rá, hogy az avatáromon úgy néz ki, mintha Josh éppen valami nagyon durva rappet tolna.

Hétvége, yaaay! Tudom, hogy szánalmas, de ezt a két napot én a pokolként éltem meg. Ott a folyamatos gyomorgörcsöm, a szótlanságom és az új tanárok minimum háromszor kérdeznek vissza a nevemet illetően. Ha engem kérdeznek, én már most lezárnám a tanévet, úgy, ahogy van.

Úgy hittem, hogy ebben a tanévben megváltozhat egy kicsit is a hangulatom, hátha jobban tudnék nyitni a külvilág felé, hátha ki tudnék békülni a körülöttem levőkkel. Megpróbáltam olyan elfoglaltságokat keresni, amikben örömömet lelem, és eddig igazán jól is ment. De persze, hogy a családomnak porig kell aláznia, a hitemet és a gondolataimat amiket nagy nehezen elmondtam, kiröhögni. Eljutottunk oda, hogy én vagyok a család hülyéje és már napok óta képtelen vagyok itthon kiteljesedni. Benyomtam a fülembe a fülhallgatómat, nesztek. Bárcsak végre elhúzhatnék ebből a rohadék életből, mert már nagyon nem bírom.

szerk.; anyám megint bejött és célozgatva közölte hogy síkhülye vagyok. szuper.

Ma fizikával kezdtünk az egyszerűség kedvéért, és kikaptuk a tegnapi "dolgozatunkat" hát olyan negatív vonalat kaptam rá, mint a huzat. Látszik, hogy full hülye vagyok ebből a tantárgyból. Ja és persze megint eltévedtem.. mert megint más helyen voltunk. Ká, szerintem a Szucsán terem tök jó volt.. Utána jött egy jó kis tesi óra, ahol 400-at futottunk, és fájós térddel(!) harmadik(!) helyet értem el. Mondanom sem kell, mennyire büszke voltam magamra. Utána jött egy kis angol, ahol óvodások módjára (illetve csak számomra) diskuráltunk, és csapatokat alakítva angoloztunk. Aztán jött egy dupla irodalom, ahol meghaltam. Sok nekem az a dupla irodalom. Majd befejeztük egy of-vel, ahol Alexék szokás szerint hülyéskedtek. De hiába a szép élet, hogy csak 6 órám volt, ez hétfőn megtörik, ugyanis a hétfőmet 7 órával kezdem. Ja, és kémiával. Hogy lehet a héfőt elrontani?? Legyen hét órád, amiből az első kémia, a harmadik matek, és a második német. Jó kis hétfőim lesznek, érzem..

A filozófiatanárnőnk ex-punk és elkezdtünk a zenéről beszélni és úgy érzem, hogy bevágódtam és most van egy piros pontom nála. Most ennek nagyon örülök, mert a legtöbb tanár (meg úgy általában az emberek) engem elsőre valamiért nem kedvel, biztos negatív kisugárzásom van, vagy a resting bitch face szindróma teszi, vagy nemtom'

Tárgyfelvételben az a legjobb, hogy vársz egy jó húsz percet, mire a Neptun közli, hogy Te bizony most egy jó darabig nem fogod megnézni, hova kerültél be. Pedig klassz lenne. Éljen az egyetemi élet!
Viszont annak nagyon örülök, hogy sikerült eladnom a nemrégen rendelt, de rossz méretű nadrágomat, válaszolt a referens az üzenetemre és alapvetően egy picit biztosabb rálátással rendelkezek pár dolgot illetően

A kémiát tanító tanár urunk az egyik kedvenc tanárom. Nem csak humoros és kedves, de a kémiát ami mellesleg az egyik legkedvencebb tantárgyam, is nagyon jól tanítja. (Ne értsétek félre, nem jön be. Ha már be kéne sorolnom valam ilyesmibe, inkább apafigurának nevezném.)
Szóval a lényeg hogy engem hívott el a laborba hogy levigyük a kísérlethez a cuccokat. Közben kérdezgetett a jövőmről, hogy mi szeretnék lenni, beszélgetett velem, és ez valamiért nagyon jól esett. És a rövid beszélgetésünk során arra is rájöttem, hogy legnagyobb eséllyel kémia fakultációra fogok menni
Minden tanár olyan kedves, humoros, jófej és közvetlen, és "jól szigorú" vagy hogy mondjam. Nincs felesleges szigor alkalmazva, viszont van annyi hogy megfegyelmezzenek, és megtanítsák amit kell.. Még mindig nem teljesen tudtam felfogni, mert erősen él bennem a hülye, rossz felfogású savanyú általános iskolás tanárok emléke.

Alapjáraton nem lett volna rossz nap ez a péntek, valamelyest vártam is, de első órán az új tesitanár konkrétan megkínzott minket, így most ott is izomlázam van, ahol azt sem tudtam, hogy egészséges lenne. Ha pedig nem lett volna elég, hogy a rengeteg futástól - természetesen betegen, mert mér' ne lennék ilyen szerencsecsomag? - majd' behánytam óra végére, valamikor kiesett a köldökpiercingem, elhagytam, és csak délután háromkor vettem észre. Ez persze azt jelenti, hogy akármennyire is tavasz óta van meg az ékszer, délutánra jócskán összeforrt a szúrás, én meg hiába erőltettem, azon kívül, hogy kis híján elvéreztem, nem sok mindent értem el. Most pedig, hogy minden tekintetben hasznavehetetlennek és életképtelennek érzem magam, szerintem veszek egy forró fürdőt, eszek valami undorítóan egészségtelen kaját, és addig sorozatozok, amíg ki nem dőlök. Előtte viszont végighallgatom a Hupikék Törpikék-albumot, amire tegnap nem maradt időm.

Tegnap felhívtam Gabit, a haveromat (#haladok, és hallgatok a saját tanácsomra) hogy megkérdezzem a sablonos dolgokat, hogy abból legyen beszélgetés. Nagyban mesélem neki, hogy új irodalom tanárt kaptam/unk, és megkérdezte hogy milyen, találkoztam-e vele.
Én: Nem, csak a folyosóm láttam, nem beszéltem vele. De nem tud visszaköszönni. Egyébként semmit nem tudok róla, csak hogy másik városból (#lolprivátszféra) jár át, és Debi néninek hívják. (Debóra)
Gabi: DEBIL NÉNINEK?
Én: hülyeee
Ma találkoztam vele, próbáltam megragadni az órán elemzett versnek a legmélyebb gondolatait, és értelmesen meg is fogalmazni (ami többé kevésbé sikerült, ugyanis elég félénk vagyok, és paráztam, hogy hülyeséget mondok). Plusz pont volt, hogy jártam anno próza- és versmondó versenyekre. Kicsiként csak élveztem, utána meg már a versek iránti szeretetem miatt járogattam (volt osztályfőnököm ahol ért, belém rúgott e téren, pedig általánosban kiemelkedőnek számítottam. De rég is volt. )
Na szóval, egy szónak is száz a vége, (tudom, hogy fordítva, de az én esetemben ez így igaz, ugyanis) felhívtam ma is a Gabit.
Gabi: És milyen volt a Debil néni?
Én: Tűrhető, ahhoz képest, amire számítottam a dolgokból kiindulva, egész rendes. Mondjuk nem értem, honnan ugrott be neki a semmiből, hogy elemezzünk Nagy László verset, de még mindig jobb, mint a volt of. Mondjuk, azon kicsit meglepődtem, ahogy beszél. Olyan, mintha túl artikulálná a szavakat, de olyan szinten, hogy az inkább már rángatózásnak tűnik...
Gabi: Mondtam én, hogy debil!
Végem Igen, javíthatatlan

Ma viszont kirándultam egy jót. Elmentem a közeli tóhoz, és magasról tettem a szúnyogokra. Annyira gyönyörű volt, mert az erdő és a tó csodásan fest abban a fényviszonyban, amit a nyár és az ősz összetalálkozásánál megszokunk.
Persze a képek nem adják vissza, ugyanis nem profi géppel csináltam, de még így is lélegzetelállítóan szép.

Ami ettől is csodálatosabb: maximum létszám 15., Te pedig a 16. vagy, jó eséllyel lemaradsz az egyik legfontosabb és legjobban várt órádról a rangsorolás miatt...

a közeljövőben elég sokszor fogok ide írni asszem, előre is elnézést mindenkitől

a mélyen tisztelt tanári kar egy-két női tagja panaszkodott a piros hajamra, szóval vissza kell festetnem. nem zavarja őket, hogy kb. egy pózna áll ki a fülemből, a fél fejemen nincs haj és a többi, de néhány tincs piros?? engem a sátán teremtett! érdekes, az igazgató / ofő / egyéb emberek lelki harmóniáját nem borítottam fel vele. tökmindegy, lássák, hogy milyen rendes vagyok, jövőre majd zöld lesz.

probléma number two: első napon (tegnap) egy fiú osztálytársam (aki tetszik?) észre sem vett, talán azt hitte, hogy én nyáron elpatkoltam, whatever, pedig én igyekeztem, senpai notice me please -- na, ma összejött neki. én nem tudom, hogy mit akar tőlem, mit gondol rólam, vagy csak a tájban gyönyörködne, de én azt eltakarom, de nem hinném, hogy azért bámult ma olyan gyakran, mert annyira szépnek tart. inkább terveket szövöget, hogy miként fojtson bele egy boroshordóba. nem tudom, miért pont abba, késő van és sok volt a citromos sör meg a kakaó, főleg az utóbbi nem tudom, hogy örüljek-e neki vagy nem, vagy hogy mit érzek iránta, de sosem voltam jó ebben a "nézzük egymást mert egymás szép szemét nézni nagyon romantikus" dologban. szóval nagyon kitartóan bámultam a füvet meg a repedezett betont, miközben próbáltam nem egy rák színét felvenni. aztán amikor le akartam csekkolni, hogy még mindig néz-e, akkor nem fordult el, és gsus mit kell olyankor csinálni, mert én inkább elkezdtem nézni az eget, tökmindegy, hogy a nap kiégeti a szaruhártyámat, arra könnyebb volt nézni, mint rá. jézuskrisztus. félek
(túlreagálom, i know)
1. remélem, hogy az illető nem gondolatolvasó / nincs itt regisztrálva / nem akar megölni / nem egy kannibál sorozatgyilkos / nem gondol egy nagy balf*sznak
2. miafenétkellilyenkorcsinálni.
3. éjfélig még gyakorolnom kéne a dánt, mert különben megint 0 lesz a számlálón ami azt számolja hogy hány napig tanulok (lol) folyamatosan, de nem visz rá a lélek
4. túl sok a szóismétlés

Hát igen, az augusztus 15-ei Media Marktos csomagomrol meg mndig semmi hir, de a 22.-ei ebayes rendekesem már a kezemben, eddig 2-0 az ebay javára.
Komolyan náluk a 14-16 nap a minimum, Mo-on belül azt varja az ember, hogy ez legyen a maximum, de hát... múúú

Ne ijedj meg, írj a tanárnak, ha jófej megengedi hogy bejárj és be is fog venni - nálunk ez bevett gyakorlat. : D

Csatlakozom az elottem szolohoz. Nálunk volt egy minoros csj es mondta hogy neki kell ez a tárgy de a szerdai időpont neki nem jo mert ütközik más tárgyával, bejárhatna e hétfőn és mondta a tanar, hogy persze.

Persze ezt tanárja válogatja de ha normális nem.lesz gond, vagy imádkozz hogy valaki leadja.

Az elmúlt két napban az öngyilkosságom lehetőségein gondolkoztam, sajnos dobozos jégkrémet nem tudtam enni a sarokban sírva az asztal alatt.
Nem, nem az iskola miatt.
Csak négy szó. Red Hot Chili Peppers. Azt kell rólam tudni, hogy szeretetem irántuk olyan, hogy ismerőseim arról beszélgetnek, hogy "na a *az én nevem, ami szigorú hatósági titok* tuti ott sátrazik a hoteljük előtt".
De persze sajnos nem szakadt rám a lottó most sem, szóval meg kellett fosztanom magam attól az élménytől, amelyet régi legendaként mesélnék az összes unokámnak, egy Chili koncerttől.
Már a reggelem úgy indult, hogy én este véletlenszerűen beállítottam magamnak egy ébresztőt. Ami nem a kedvenc számom volt tőlük? Hát dehogyisnem. Emlékszem, azon agonizáltam, hogy ad1: most keljek fel, legyek hero, meg erős, menjünk fel abba a városba, ahol ők is ott vannak jelenleg, és tegyek úgy, mintha nem léteznének, ad2: "nemakarokiskolábamennikoránvanhagyaludjakméganyahagyjálbékénkapcsoldlealámpát" , ad3: egyszerűen fojtsam meg magam a takaróval or some shit.
Jó, persze szokásom eljátszani a hattyú halálát, különösen ilyen esetekben, de tudom, hogy van olyan humán entitás, akinek az irónia egy új ismeretlen pokémon, ezért elmondom, hogy csak feleennyire vagyok tragikus, mint ahogy megfogalmazom. De a lényeg, hogy rosszul érint. :'D köhköhm na folytassuk az előadást
Voltam még akkora mazochista homo habilis, hogy én a világ aljáról Lucifer karmaiból kitéptem három gyermekem közül az egyiket (ja ezek amúgy az rhcp pólóim), hogy még ha ránézek, jusson még vagy hatszor eszembe tragikus életem tetőpontja. És mikor a metróaluljáróban megyek, még nézzenek rám emberek, és mosolyogjanak, hogy jaj redhatcsilipepörsz je, te is voltál? NEM, HAGYJ BÉKÉN, CSAK HAGYJ MEGHALNI, OKÉ?

Na semmi baj, ha legközelebb, akár egy szomszédos országba is, vagy valahova a közelbe jönnek, én az utcáról is összekoldulom rá a pénzt. :'D Nyomatok valamit az embereknek ukulelével meg énekelek nekik horvátul népdalokat, de nemes cél érdekében.

De tökre legyalogoltam a lábaimat, elszoktam én ettől a sok mozgástól, és tök fáradt vagyok, és hatfelé tudnék fejelni egy téglát, mert felbsztam magam azon, hogy egyesek nem képesek megnézni egy 5 másodperces videót egy kecskéről, aki csúszdázik és úgy csúszik le, mint egy krumplis zsák. De írogatni tud!!44négy

lehet aludnom kéne

Mondhatni hiszek a spiritualitásban, abban, hogy a test és a lélek két külön dolog, s a lélek nem hal meg a fizikai testtel ellentétben. Nos, mióta ebben hiszek, úgymond "nyitottabb" vagyok a témára, megannyi paranormális, furcsa jelenséget tapasztaltam már nem csak itthon. Egyik éjszakás műszak alatt a frász jött rám, ugyanis az egyik falon lógó festmény egyik pillanatról a másikra leesett, pedig a szög amire felakasztották, helyén volt. Most olyan furi hangokat hallottam a konyhában, hogy amíg levágtam egy szelet kenyeret és megpucoltam két szem kis barackot, addig muszáj volt a nappaliban bekapcsolnom a tévét, annyira elkezdtem parázni. Be szoktam vonzani a paranormális, megmagyarázhatatlan jelenségeket amúgy is, szóval nem áll tőlem messze ez a dolog. Talán tényleg túl sok X-aktákat néztem az utóbbi időben, kezd az agyamra menni.

Mikor a kutyád éjfél előtt kiagyalja, hogy ideje világot látnia, Te meg mit sem sejtve kaput nyitsz, ezernyi gondolatok közt elmerülve, a rafináltja meg már az utca végén liheg. Te meg a szétgyúrt szandálodban futsz utána, mint egy idióta, próbálod nem felverni a falut, de az összes kutya csahol, mint állat. Másnap anyu megkérdezte, hogy véletlenül nem én futkároztam éjjel az utcán, mert a szandál hangja ismerős volt neki.