miregondoltokmost?

Most tényleg nem szeretnék belefolyni semmibe, azonban hadd mondjam el, hogy az utóbbi időben elég sokat változott a gondolkodásom. Még mindig a cikkes vitát hozom fel. Írtam olyan hülyeségeket és olyan rossz meglátásaim voltak, hogy az valami borzasztó. Sőt, itt a topikban is volt egy hozzászólásom, most már örülök is, hogy törölve lett. Először persze én is szidtam magamban a világot, hogy ezt most miért kellett törölni, de aztán rájöttem, hogy basszus, teljesen jogosan távolították el. Ugyanez volt a cikkemmel. Nem olyan rég küldtem be, nem jelent meg. De mielőtt odamentem volna a moderátorokhoz és elkezdtem volna mondani a magamét, inkább átnéztem még egyszer a cikkekről szóló szabályokat és utána már teljesen érthetővé vált számomra, hogy miért nem jelent meg.
Tényleg nem szeretnék senkit a "jó útra" téríteni, ezzel csak annyit akartam mondani, hogy tényleg nincs mindig igazunk és nem tudunk jóformán semmit a moderátorokról.
Mikor Lexinek írtam egy levelet még nyáron, válaszban meg is írta, hogy mi a probléma, amit teljesen meg tudok érteni. Én még tanulok, de nekem sincs időm arra, hogy órákig dolgozzak egy cikken, hát még azoknak, akik mellette dolgoznak is.
Szóval csak ennyit akartam. Nyár óta eléggé megváltozott a véleményem néhány tagról és a moderátorokról.

Hazafelé ma beugrottam anyukámhoz a bölcsibe, és hát sikerült megint ott ragadnom. Voltak új arcok is, mivel a fele bagázs lecserélődött (elmentek oviba), viszont a régiek megismertek, ők már futva jöttek oda hozzám, és átöleltek. Ezek a picik egyszerűen tündériek, imádom őket, bár tény, hogy rengeteg energiájuk van. Fociztunk, homokoztunk, és én nap végére úgy el is fáradtam, hogy jól esett picit leülni, miután az utolsó gyerkőcöt is elvitték.

Elmondhatatlanul jó érzés volt ma sajgó végtagokkal egész álló nap sorozatozni, és burkolni a kalóriákat úgy, hogy nem csinálok semmit sem. A tegnapi nap iszonyú fárasztó volt, főleg, hogy a babák is érezték az időjárás változást. Felváltva rohangáltam hozzájuk. És most jut eszembe, hogy a tegnapi lehányt cuccaimat elfelejtettem berakni a mosásba. F*sza, holnap az lesz az első, hátha nem száradt bele annyira a tápszer.

Valamint ma azt hiszem egy barátság kezdete indult meg, legalábbis merem remélni. Egy fiatal lányról lenne szó, akinek rengeteg gondja van, köztük egészségügyi is, így keveredett hozzám, és nagyon jó érzés volt segíteni neki még, ha csak telefonon szóban is. Alapvetően is jól esik, hogyha valaki megtisztel a bizalmával, és tanácsot kér egy olyan helyzetben, amiben ő maga viszont iszonyúan tanácstalan. Nem ismerem a lányt, de úgy fél óra telefonálás után éreztem a hangján, hogy egyedül van a gondjaival, nem tud velük mit kezdeni, és szeretné meghallgatni az én véleményemet, aki voltaképp számára totál idegen. Kb. egy órát telefonáltunk, és annyira megkedveltem, hogy felajánlottam neki azt amit nem mindenkinek szoktam. Ha bármikor beszélni szeretne, lelkizni vagy esetleg ténylegesen olyan gondolatai támadnak, akkor bármikor felhívhat. Ha ezzel sikerül megelőznöm azt, hogy bántsa önmagát, akkor nekem - még ha hajnali kettőkor is hív - semmibe sem kerül, holott lehet, hogy az életét menthetem meg. Furcsa, hiszen nem ismerem, de szeretném közelebbről megismerni, sőt mi több, örülnék, ha esetleg barátnők lennénk, s segíthetnék a gondjai leküzdésében. Nap mint nap 20-30 új arccal találkozok, legalább ugyanennyi sztorit hallgatok meg hetente, de ez a lány megérintette a szívemet, még hozzá nem is kicsit. Hihetetlenül szeretnék rajta segíteni, és ezúttal úgy érzem, hogy tudnék is.

Huha, ma megint kemény nap előtt állok. Az első nap, kedden a suliban sikeresen túléltem. Nem evett meg a mumus este 11-kor mikor mentem haza és a buszút sem volt vészes.
Viszont nagyon nem tudom mit tartogat az egész suli, mert nem tudnak semmit sem, hogy mi lesz. Az órarendet nem tudják megmondani, azt hogy lesznek szünetek, azt se. Egyedül annyit tudunk ,hogy ma be kell menni ,viszont szombaton nem kell(ezen a héten).
És vagy két órát ácsorogtunk az orvosi vizsgálatra. Élvezetes volt ,mondhatom. De legalább egy osztálytársamat megismerhettem, aki egy 40-es évekbeli nő volt, de jó volt vele beszélgetni.
Szóval még következtetéseket nagyon nem tudok levonni a sulival kapcsolatban ,de azt, hogy mire haza értem és hulla fáradt lettem, ami garantált minden kedden és csütörtökön, na az biztos. Legalább jókat fogok aludni. Amúgy is kifáradok attól, ha a szomszéd városba kell menni, hát még Pestre.

Hűha, a drágáknak feltétlenül bele kellett rakni a klipbe, ahogy Jack-et iszom. Köszi, Red Swamp.
Az említett jelenetet lásd kb. 3:20-tól.
Egyébként vicces, mert nem valami ismertek, és a Rockmaratonon ők csinálták a legnagyobb bulit.

Még egy olyan bunkó p araszt sofőrt, mint akivel ma utaztam még nem láttam. Leszállított egy édesanyát és kettő, maximum harmadikos gyerekét, mondván, hogy nincs náluk diákigazolvány. Én értem, hogy az a szabály, hogy jegyvételkor fel kell mutatni a diákigazolványt is, de könyörgöm, nagyobbak voltak a táskák mint a gyerekek, miért nem lehetett volna elnézőbb velük?

Nekem meg ma nem nyitotta ki a hátsó ajtót, csak akkor, mikor hangosabbra vettem a figurát. Azt hittem fennragadok a buszon és mehetek +1 kilométert tízkilós táskával a hátamon a dög melegben. Pedig szabályszerűen jeleztem a hátsó ajtónál, gondoltam azt is kinyitja, persze csak az elsőt sikerült neki.. Aztán csodálkozik, ha a tizedik kiáltás után már érezhetően bunkó volt a hangnemem..

Két napot hiányoztam a suliból, de mindkét napon beszéltem az osztálytársaimmal. Megkaptam a házikat, és a tanulni valókat, de elfelejtették velem közölni, hogy:
1. Első órára nem kellett volna bemenni, ugyanis a tanárunk nem volt az iskolában. Ráadásul helyettesíteni se jött volna senki, ezért lyukas óránk volt.
2. Osztályfotózás volt harmadik órában. Természetesen felkészülni sem tudtam rá, így biztos úgy nézek ki a képen, mint valami most szabadult börtöntöltelék, vagy rosszabb.
HA EZT TUDOM, INKÁBB BE SE MEGYEK XDD

inkább: kire gondoltok most?

Nem tudom megállni, hogy ne kommenteljek, mivel eléggé benne vagyok a buszos berkekben, tudom, hogy mi hogy megy. Nagyon szeretem ezeket a monstrumokat, és van egy pár buszsofőr ismerősöm is, és aláírom, hogy vannak olyanok, akik valóban bunkók, találkoztam már velük, de...

... a buszsofőrt marhára nem érdekli, hogy kinek mekkora táskája van. Ő ott sz*p a negyven fokban elég kevés keresetért, sokszor hajnaltól éjjelig dolgozik, emberek életéért és egy elég drága járműért felelős. De ami fontosabb, az az, hogy ha esetleg kitudódik, hogy ő valami ilyesmit elnéz bárkinek is, nagyon megütheti a bokáját. Az édesanyának pedig akkor egész jegyet kellett volna venni, és megoldódott a probléma. Ha ő ennek ellenére kockáztatott és diákjegyet vett a gyerekeinek, ez pedig később kiderült és nem volt náluk a megfelelő igazolvány, az csakis az ő hibája.


Illetve, előfordulhat, hogy nem látja, hogy jeleztél. Ugyan már, ő is ember, hibázhat. Az a lényeg, hogy mikor meghallotta, hogy szóltál, kinyitotta az ajtót...

Ne haragudjatok, nem ellenetek szólok, ez csak két tipikus példa a sok közül, amit tapasztalok a tömegközlekedésben dolgozókkal kapcsolatban... egyik barátom buszsofőr, hajnali négykor kel, és este tízkor hazaesik. És akkor még ne számoljunk azzal, ha megáll alatta a busz esetleg, vagy ha bármi baj történik. És sajnos látom, hogy mennyi értetlen utas van, akik képtelenek normálisan igénybe venni ezt a szolgáltatást, bunkóznak, és azt hiszik, a buszsofőr csak egy csicska, aki elviszi őket A-ból B-be, pedig ők is emberek. Nem túl sok a fizetésük, és némelyik közlekedési központnál a buszok állapota is igencsak kritikán aluli, nálunk például a huszonegynéhány éves bubukat újítják fel (az én legnagyobb örömömre mondjuk ), mert nincs pénz újakra. Ráadásul tényleg, a negyven fokban rengeteg órát lehúzni esetleg egy olyan járművel, amivel borzalmas dolgozni, nem épp leányálom. Nektek is biztos van, hogy rosszabb napotok van, vagy valamiért figyelmetlenebbek vagytok és vétetek hibát. Azért meg pláne nem lehet okolni a sofőrt, hogy a szabálynak megfelelően jár el, mert ő is kap érte, ha elnéz a dolgok felett. Szóval minden éremnek két oldala van, és érdemes a másikat is megnézni, mielőtt lep.rasztozzuk a buszsofőrt.

Amúgy, hogy ne csak offoljak, túléltem az első hetet az egyetemen, yeey Ugye nekünk már pénteken nincs tanítás, szóval szabad vagyok. Elsőre nem rossz, bár az óráim jelentős része angol nyelven zajlik, és iszonyú szokatlan, de majd belejövök idővel. Remélem, hogy ennél már csak jobb lehet. Ráadásul az emberek nagyrésze, legalábbis akikkel találkoztam, nagyon kedves, és eddigi tapasztalataim szerint egy tanárom sem kibírhatatlan. Viszont nagyon el tudok fáradni egy-egy nap végére, pedig csak három órám van, viszont mindegyik legalább másfél órás. Plusz ugye nem az anyanyelvemen zajlik, tehát ez még eléggé megerőltető. De remélem a legjobbakat

Engem tavaly, valamikor január-február környékén akartak leszállítani a buszról, mert az ellenőr azt hitte, már rég elmúltam tizenhat, ezért matrica nélkül nem érvényes az igazolvány, hiába állt ott a diákomon feketén-fehéren a születésem dátuma nem tehetek róla hogy többnek nézek ki bruh *triggered*. Na most, ott volt velem az öcsém, aki a busz hátuljában ült az osztálytársaival, távol tőlem. Jól nézett volna ki, ha az ellenőr engem leszállít, az akkor harmadikos testvérem meg fennmarad a buszon.
(Egyébként még aznap felhívtam a Volánt, ahol megerősítették, hogy bizony ellenőr bácsi volt a hülye. )
A kaller legalább jó fej volt, mikor egyszer tovább tartott az utolsó órám és futva is alig értem el a vonatomat. Mivel a pénztár nyitva volt, elvileg nem vehettem volna jegyet a kalauztól, de ő azt mondta, bárki bármit kérdez, Érden szálltam fel (mivel ott addigra már bezárt a pénztár) aztán odaadta a jegyem.

Több napos "lebegés" után végre egy szuper hír: holnap látogatóba visszamegyek a régi, tündér, áldott jó középiskolámba csacsogni egy aranyos tanárnővel, és őszintén remélem, hogy az Őrangyalkával is találkozom. Jobb kedvem lett, bár az ügyintézéssel szenvedek még rendesen, ma volt egy viszonylag klassz napom

A privát üzenetekre várhatólag holnap válaszolni fogok (itt és a kollegináknak facebookon is!)

Végre sikerült Mátéval hazamennem egy busszal, így a következőket vitattuk meg:
1. Muszáj ketten mennünk nyelvvizsgára
2. Muszáj együtt moziba mennünk.
3. Muszáj együtt kimennünk Németországba.
4. Muszáj együtt ledolgozni a közmunkát.
5. És muszáj együtt elmennünk dolgozni, hogy legyen pénzünk a nyelvvizsgára.
Úgy érzem kezd anyumnak igaza lennie: mi tényleg mindent együtt akarunk csinálni..
Btw randira hívott egy olyan srác, aki még 4-5 hónapja tisztán, a szemembe mondva közölte, hogy utál.. Egyébként igent mondtam neki, tudván, egy esélyt mindenki megérdemel, de nem szándékozok vele összejönni.. valahogy ő nekem inkább ilyen haver(?) féle.. szóóóval, most nem tudom helyesen cselekedtem-e. Ötlet?

annyira hirdetem mindenkinek az igét, hogy ne foglalkozzanak mások véleményével és sz*rják le az embereket, na erre mit csinálok? na mit?
pont az ellenkezőjét, és kezdek beleőrülni. túl sokat gondolkozok azon, hogy vajon a környezetem kedvel-e és megfelelek-e nekik. aztán meg közlöm magammal, hogy kit érdekel. aztán bőgök egy sort a kakaós csigámba.
shoot. me. please.

a másik bölcsességet kb. minden nap hangoztatom -magamnak meg a növényeimnek legalábbis-, hogy mindenki követ el hibákat és jól van ez így, de én elkövetek egyet, és megáll a világ, hát eszem-f*szom eldobom.
ha lesznek következményei, akkor belevetem magam a Zalába.

Anyu most épp kicsit igazságtalan. Áthívott öcsit meg engem a szobájába, és a kedvesdrága pasija előtt jól leszúrt minket, amiért sosem segítünk, meg ilyenek. Most akkor megemlítsem, hogy állandó jelleggel én mosogatok a kedves párja után, mert ő ugyan nem fog elmosogatni soha? És mikor vitába szállnék, akkor meg én vagyok a szemtelen, és tuti, hogy a párja most épp azt mondogatja anyunak, amit mindig szokott: hogy semmibe vesszük őt, csak szolgának tekintjük, és mi irányítjuk. Nem tudom, anyu mikor veszi már észre, hogy ez a "férfi" egy patkány.

Sikerült egy kicsit megfáznom, úgyhogy tiszta nátha vagyok, fáj a fejem és a torkom is, de legalább szereztem egy nagyon finom kürtőskalácsot és sikerült ötösre megírnom a matekdogát, úgyhogy egyben haldoklom és örülök a fejemnek.

én: tanulnom kéne
én: át kéne ezt nézni
én: meg kéne azt meg ezt is csinálni

én, minden más helyett:

Hosszú idő után gondoltam újra felnézek honfoglalóra (2013-ban voltam utoljára), hát megbántam. Rájöttem, hogy miért utáltam meg annó...

Komolyan az egyik emberkének levettem a várának két tornyát (vagy bástyája vagy mi a t*kömök azok), erre a 3. emberke szárnyas izével betámadta ugyan azt emberkét...

Szóval magyarul learatta az én babérjaimat. Nagyon szívesen, p*raszt.

Nem hiszem el, hogy én mindig mindent elszúrok. Itt volt egy nagyszerű lehetőség, de persze nem használtam ki. Köszi, önbizalomhiány. Most meg itt puffogok, hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen, félős nyuszi.

Hugii 570-hez hasonlóan pedig én is túléltem az első hetet, el sem hiszem. A szaktársaim meg a tanárok többsége szuper, szinte mindenki kedves, aranyos, segítőkész. Természetesen vannak olyan tanárok meg előadások, ami a nemgyerebe kategória, de hát így teljes az élet. Viszont úgymond megijedtem a szaktól, mert nagyon sok minden van, amit nem értek, nagyon sok szót nem ismerek, így pedig nem valami élvezetes az óra. Habár figyelmeztettek, hogy az elején úgyis ez lesz, majd belejövök, szóval remélem, igazuk lesz.

Sosem fogom megérteni, hogy miért olyan nehéz a kisebb boltokban levonni a fizetendő összegből a kártyás vásárlást, ha nem haladja meg a végösszeget. Annyira nehéz lehúzni, leírni belőle, majd a fennmaradót kp-ban kérni? A gép kimutatja. Ja, és előre szóltam, hogy csókolom, Böbe kártyás lesz a fele! És még fintorog meg jajistenemkedik. Másnak két kattintásra megy...