miregondoltokmost?

Kicsi koromtól kezdve rágtam a körmöm, de most egy ideje megembereltem magam, és befejeztem. Szép hosszúak is lettek a körmeim, és most olyan rossz érzés a kezemre ránézni, mert tegnap levágtam őket, hátha szebben nőnek majd. #sad XD

Sok embert nagyon idegesítenek a trollok hát én a legtöbben jót röhögök. Főleg azokon, akik szánalmasan próbálnak trollok lenni.

Arra, hogy ma este Criminal Minds premier, de ez nekem csak azt juttatja eszembe, milyen dühösnek, átvertnek és csalódottnak érzem magam. Hosszú évek óta most először voltam izgatott a CM miatt, és minden korábbi kijelentésem ellenére elhatároztam, hogy nézni fogom, mert Mr Scratch és Hotch szála ígéretesnek tűnt. Hát, végül is megoldódott a problémám. Tényleg nem kell több CM-et néznem az életben, az is biztos. Step on legos and shit barbed wire, Virgil Williams, for totally ruining the CM for lots of us...

"De téged nem olyan emberek szeretnek, mint őt. Őt szereti az Evelin és a Petra, két olyan lány, akik mindenkit imádnak, kiteszik mindenüket és már vagy húsz pasijuk volt. Te meg itt vagy, b.szd meg, szeret a fél város, gyönyörű vagy, ráadásul hihetetlenül aranyos, nem beszélve arról, hogy tisztában vagyok vele, hány srác csorgatja utánad a nyálát. Legyen már egy kis önbizalmad, tudnád mennyien felnéznek rád. Mert hiába kritizálnak, hiába utálnak, te itt vagy, erős vagy, mint az állat és olyanokat visszaszólsz, hogy azt a k.rva. Szóval egy kicsivel több önbizalmat, jó?"

Mondta ezt Dani. Hát mikor befejezte, álltam ott, mint egy idióta, nem tudtam, mit kéne rá reagálni. A nyakába nem ugorhattam, hisz mindkettőnk foglalt (Öhm, igen, ezt így elfelejtettem mondani), a pacsizás nem lett volna célszerű, szóval csak annyit mondtam, hogy wow és hogy köszönöm. Aztán utána teljes sokkban ültem, majd órák után megbeszéltük, hogy nincs köztünk semmi, csak barátság és azt is megvitattuk, hogy azért milyen jó, hogy még ilyenkor sem távolodunk el egymástól. Megint milyen bonyolult szituációba kevertem magam, igaz?

Hétvégi OKJ képzésre fogok járni (1-én kezdődik), mellette pedig dolgozni fogok, de ez a munkakeresés komplett őrület. Két helyi álláshirdető oldal hírlevelére is feliratkoztam, meg francbúkon is beléptem két csoportba, hogy azért kérem szépen, legyen már valami, de egyszerűen semmi. Két véglet van: 1. ahova szakképesítéssel/gyakorlattal keresnek embereket 2. ahova diákokat keresnek. Nos, ki kell jelentenem, nem vagyok benne egyik kategóriában sem. Mikor meg a közeli kisvárosban találnék valamit, az meg közli, hogy á, ő csak helyi embert hajlandó alkalmazni. Ha ez még nem lenne elég, anyu is napi szinten cseszeget a munkával, mintha legalábbis nem azt keresnék folyamatosan.
Szerk.: Ezaaaz, kellett nekem erről beszélnem. Mama pont most jött, hogy kellene most már valami munka nekem, meg tényleg dolgozni kéne, stb., és hiába mondtam el hússzor, hogy de rohadtul nincs semmi, ő csak mondja, és mondja. És most is mondja. Kezd a nem létező fszom is ki lenni a világgal.

1. Idepofátlankodott egy légy a szobámba. Leütöttem, de még nem halt meg. Felkapom az újságpapírral, gondoltam úgysem tud már semmit csinálni. Erre csak lebotorkált a fegyveremről, és egyenesen lezuhant a táskámba. Remélem véletlenül agyon lapítom majd az egyik könyvemmel. Mondjuk engem alapból utálnak ezek a cukorpofák. Belemegyek minden pókhálóba, ma meg szó szerint megtámadott egy lepke.
2. Vettem az állatkánknak egy szőnyget, amin nyugodtan aludhat, erre megint itt fekszik a takarómon. Mindegy, nem tudok rá haragudni, főleg nem ez miatt.
3. Nemrég kaptam egy üzenetet, hogy holnap irunk föciből. Dejó..

És megint megtörténik. Megint elkezdtem beleszeretni egy nagyon jó barátomba.

Átérzem a helyzeted. Itt, Szlovákiában sem könnyebb elhelyezkedni. Mindenhol követelik az 1 illetve 2 éves praxot, hiába felelek meg minden követelt pontjuknak, eddig egyetlen egyszer sem kaptam visszajelzést sehonnan sem. Bezzeg 3 műszakos melóra állandóan küldik a jó népet, hetente hírdetgetik a faluban. Egyszer a helyi újságban volt meghírdetve egy jónak tűnő állás, fel is hívtam Őket, lebeszéltünk egy napot az állásinterjúra. Aztán mikor elmentem a megbeszélt időben a megbeszélt helyre SEHOL sem volt senki sem, a telefont onnantól kezdve pedig folyamatosan kinyomták nekem. Kész vicc.... Most is csak egy ideiglenes munkát tudtam szerezni magamnak, és azt is csak ismerős segítségével. Kitartást!

Nem jó hallani, hogy másnak sem sikerül. Köszönöm, neked is kitartást, és remélem, találsz egy munkát hosszútávra!

olyan jó lenne, ha egy kicsit jobban sietne az őszi szünet, mert én már halálomon vagyok, most se tanultam földrajzra, pedig lehet nem ártana mondjuk átolvasni az anyagot, vagy legalább megkeresni a füzetem. én már csak az edzéseimet szeretem, komolyan, amikor végre lóra ülhetek, legszívesebben lesírnék az edzőmre a nyeregből, utoljára az első lovardámért lelkesedtem ennyire még hétévesen, oda is nagyon szerettem járni, aztán ahova onnan kerültem az egy öhm volt a történetszálban, de itt most szeretek lenni és mindenki tiszta aranyos, jó érzés ide tartozni, hiába kell vonatoznom. a többi hobbimra meg nincs is időm, vagyis pontosítok, kedvem, szóval nem visz rá a lélek hogy felkapjam a gitárom vagy... öhh hagyjuk, nincsenek is hobbijaim, a lényeg, hogy az iskola leszívja az energiámat.

Gyakran elgondolkodok azon, hogy talán nem is olyan nagy hülyeség, ami a tévékbe lemegy, a végletekig csavarodott szerelmi ügyekbe. Illetve annak az undorító oldala.
Anyum jött ugyanis a fodrásztól ,aki egyben a barátnője is (különben nem árulta volna el) és elmesélte nekünk, hogy a nő konkrétan találkozgat valakivel. Ez a nő házas és van két gyereke, na ez itt a bökkenő. Na, de még a másik: a férje is találkozgat egy másik nővel. És ezt a nő jól tudja. Közben van két gyerekük...
Anyu azt mondta, hogy fogalma sincs milyen világban élnek, vagy ő maradi, de ő nem érti ezt. Hát én sem. Ez aztán szép mondhatom. A gyerekek ráadásul még kiskorúak (bár lehetséges, hogy az idősebb már betöltötte a 18-at). Imádkozom ,hogy soha ne tudják meg, hogy miket művelnek le a szüleik a hátuk mögött.

ma anyám elküldött boltba, mert szerinte a nap az jót tesz nekem. amúgy hasonlítok a mosott szrra, csodálatos vírust kaptam el.
szépen andalogtam a téren, persze egy millió ember ott volt, erre pont engem betámadott egy turistacsoport és május óta életemben először kellett igazán használnom nyelvtudásomat, nemcsak arra, hogy a koreai drámáimat nézzem angol felirattal, hanem hogy eligazítsam őket.
amúgy nem értem miért pont engem kérdeztek meg. de amúgy nemis arra vagyok a legbüszkébb, hogy angolul makogtam nekik, hanem hogy pár másodperc alatt képes voltam fejben összerakni azt a várost, ahol már több, mint 10 éve élek, néha azért még nehezemre esik.

A gyakorikérdéseken mindig agyfszt kapok. Mikor valaki tökre felháborodik, és kijelenti, hogy úristen, egy 12 éves gyerek már nem alszik babákkal.
Én meg itt vagyok 20 évesen, egy plüssmalaccal, egy vöröspandával, egy kutyával, egy Yodával, egy Ivysaurral, hatezer párnával, sőt még a RHCP Stadium Arcadium lemezem is itt van az ágyamban, még azzal is alszok.
De ezek szerint akkor én egy óriáscsecsemő vagyok. Inkább, minthogy egy full üres vaságyon aludjak, a villanyszámlával betakarózva, mert jaj de felnőttes vagyok.
Annyira elkeserítő emberek vannak ott. És nem csak ott. Engem elkeserítenek azok az emberek, akik már túl normálisak akarnak lenni, és azért is hülyének néznek, mert leülök egy fa alá ahelyett, hogy bezsúfolódjak az emberek közé, és akkor én már mekkora hippi vagyok, meg mittudomén.
jó inkább alszok, mielőtt nagyon belelendülök a témába és átcsapok filozófusnak

Kiskoromban én nem szerettem plüssel aludni, mivel két oldalon is voltak, és mindig forgolódtam a két oldalra, hogy egyik oldalon se sértődjön meg valamelyikük. De most már nekem is csak egy nagy plüss van az ágyamon, ő is pár éve ragadt az ágyamon, és jó sokszor álmomban le is rúgom, mivel a lábamnál van.

Kivagyok az álmaimtól. 4 napja annyi bullshitet álmodok össze, hogy az már nekem is sok. A teljesség igénye nélkül felsorolom azokat, amelyek megmaradtak nekem.
4. éjjel: 3 hónapos terhes vagyok.
3. éjjel: Megkérik a kezem -a pasi, akiről azt hittem, hogy végre túlléptem rajta.
2. éjjel: 3. helyet úszom az Olimpián.
Ma éjjel: esküvői előkészületek. Meg hogy a Csepel-szigeten van valami kisebb hegy, amit megmászva gyönyörű dunai panoráma látható -és ezzel a heggyel is álmodtam már legalább 1x...

Nem is értem ezt az intenzív álmodó, és álmokra emlékező szakaszt. Fura, na...

Szobatársam állandóan lerántja a töltőre dugott mobilomat az ágyról. Én meg megzabálom az összes Kinder Buenoját. It's a deal!

hajnalban arra keltem, hogy jön be anya és megitat velem egy pohár vizet, mert azt hittem, hogy én csak álmodom azt, hogy annyira köhögök, hogy mindjárt megfulladok, közben amúgy tényleg megtörtént velem.
és amúgy anyáék szobája tök messze van az enyémtől, szóval ha nem kel fel akkor, hogy dolgozni kell mennie lehet megse hallja vagy nemtudom. nem is aludtam azóta vissza, mert hihetetlenül rossz érzés volt és félek, hogy megint megtörténik velem.

Nem értem, hogy az emberek, miért feszegetik a másik határait. Aztán ők vannak kiakadva, ha jól leordítom őket, vagy mondjuk fel is pofozom, mert olyan messzire mentek...

Mától szombatonként is korán kell kelnem, mert járni fogok rajzra a városba. Jó, én akartam, elvégre szeretnék fejlődni, de aztán rájöttem, hogy mégis csak végzős vagyok, és a középiskolai éveim eddig nem voltak a legkönnyebbek... Ráadásul ott van az érettségi (a tanárok kijelentették, hogy mi leszünk a kísérleti patkányok, és ki akarnak próbálni egy új fajta érettségiztető módot), amitől alapból f*sok, de hogy ne legyen olyan egyszerű az életem, a szakmai érettségi emelt lesz kötelezően mindenkinek. Én meg alapból nem vagyok a szorgalmasság mintapéldája, de úgy érzem, meghalok májusig.
Kicsit, mintha elkalandoztam volna a rajz témától hm.

Ééés újra bebizonyosodott az, hogy nem fölöslegesen jártatom a pofám, és ha egyszer azt mondom, hogy ilyen, akkor ilyen..
Még az év elején a csapatépítőn összeismerkedtem egy L-lel (szándékosan nem írok nevet), akivel nagyon jóba lettünk a nap végére. Beszélgettünk erről-arról, majd megkérdezte, hogy ki az a csaj, ott Molliéknál. Elmondtam neki, hogy a volt évfolyamtársam (mostmár az osztálytársam) és külön kiemeltem, hogy ne mondjon el neki semmi bizalmasat, mert iszonyat pletykás..de komolyan, elmondasz neki valamit, 2 perccel később már az egész osztály, 5 perccel később az egész suli tudja..
Természetesen nem hallgatott rám L, (valamilyen okból kifolyólag rám sose hallgat senki) és meg is lett a következménye. Mert hogy elmondta neki, hogy tetszik neki az osztálytársunk, ő pedig, már azonnal el is mondta a srácnak..ráadásul, a pletykás csaj el is mondta, hogy hát igen, neki is tetszik..és azóta, a folyamatosan mutogatja a beszélgetéseit a sráccal, L.-nek. Szóóval L. most totál ki van bukva, és mérges..
Ilyen helyzetekbe pedig sajnos nem tudok mit csinálni..én megmondtam, nem hitt nekem és most itt van a baj.. nem értem miért olyan nehéz elhinni nekem bármit is, tudtommal nincs a homlokomra felírva nagy betűkkel hogy: ne higgy nekem!
De hát ez van, és közöltem, hogy engem hagyjanak, én ebbe biztos nem szólok bele...
Btw ma csak 6 órám volt, és épp hogy elértem a buszom.. nem tudom, hogy csúzhattam meg ennyire..mindegy, a lényeg, hogy elértem, és örvendezek a 3 hónapos tesi felmentésemmel.. Bár, inkább futnék, minthogy folyadék leszívásom, és térdbemetszésem legyen.. de hát csak én vagyok ilyen szerencsétlen..