miregondoltokmost?

5:20 felkelek és nem hiszem el, h ilyen hangosan szól az ébresztő.. Majd kiugrok a bőrömből! Ma első 2 órám Angol és rohadtul nincs kedvem.. De azért jofej tanárunk van

Vicces, hogy gyűlölök emberek közé menni, a koncerteket viszont imádom. Igaz, utána vagy egy hétig pihenem ki azt a traumát, ami az emberek közt ért - pusztán azzal, hogy ott voltam, ahol ők is -, de akkor is megéri. És idén már valószínűleg nem lesz alkalmam arra, hogy élőben hallhassam valamelyik kedvencemet.
azéletnagyproblémái

Még mindig nem tudom megérteni, hogy tud egy 8 perces utat a busz 15+ perc alatt megtenni...
Komolyan biciklivel fogok járni.. De esőben nem jó...

Miért asszociálok ex Disney sztárokról régi barátaimra? Valahogy Miley került a gondolataimba, úgyhogy meghallgattam tőle egy régebbi dalt (rocker létemre Miley Cyrus-t még mindig szeretem), és eszembe jutott róla egy régi barátom. Aztán a Youtube Demi Lovato-t ajánlotta nekem, és Demi képe láttán egy másik ismerősöm jutott eszembe. Most komolyan, mi van itt?

tegnap elmentem szavazni, de igazából engem csak az érdekelt mit kapok első szavazóként. kaptam egy hűtőmágnest. azthittem azért abból a 15 milliárdból valami papírra és tollra is futja erre....már kétszer le is esett egyébként.

Én komolyan nem hiszem el, hogy képtelen vagyok ebből a krva betegségből kijönni. Tegnap így tök hirtelen délután neki álltam tüsszögni, elkezdett bedugulni az orrom és folyni is, meg köhögök is. Eszem megáll, komolyan Vagy ez allergia lenne? Tekintettel arra, hogy szombaton 4-5 órát voltam egy olyan lakásban, ami penészes, meg tele von porral

Úúúh, én is kaptam Mondjuk én elhagytam hazafelé xDD
Én azon röhögtem a legjobban, hogy a nő, akitől kaptam, úgy adta át, mintha éppen valami eget rengető dolgot bízna rám

eminemre.

Még mindig imádom ezt a színezőmet! Eszméletlen, hogy milyen kreativitást képest kihozni az emberből, ráadásul egész délutánra lekötött. Most néztem, amikor befejeztem, hogy mennyi az idő. Bocsesz, a f*s képminőségért, élőben sokkal szebben néz ki, de valamiért lámpafénynél elég ótvarul látszanak a színek, pedig sokkal élénkebb és szebb. Imádom!

r*hadt életbe azzal a fene kevés önbizalmammal. a csukott ablakon akarom kivágni magam, aztán nem tudom, megvárom, amíg belém csap egy villám. úgyis viharfelhők jönnek.
szóval fizikaóra, előre rettegtem attól, hogy mi lesz. nagyon szeretem magát a tantárgyat, de sosem voltam kifejezetten jó belőle, értek és be is magolok mindent, de valahogy nehezemre esik megoldani a feladatokat. de most órán minden egyes kérdésre tudtam a választ, hamarabb, mint bárki más, kiszámoltam mindent fejben és totál összeállt a kép. és hogy ezzel most mi a gond? hogy akartam jelentkezni, nekem kell az a sz*ros kisötös, ezaz, végre nem fogja azt hinni a fizikatanár, hogy én semmit sem érek, végre látni fogják az osztálytársaim, hogy nem csak porfogónak vagyok jó, de… nem mertem jelentkezni. tudtam, hogy jó az, amit gondolok, tudtam, hogy teljesen jól levezettem fejben a feladatot, de valahogy megállt a karom a levegőben. mert féltem attól, hogy talán mégsem jó, hogy megbotlik a nyelvem, hogy valamit félremondok, hogy kiderül, hogy nem tudtam ötöt meg kettőt összeadni, hogy még a hetedikes matematika sem megy, a többiek kiröhögnek, a tanár pedig azt mondja, hogy "nem". és az ötödik kérdésnél már majdnem bőgtem, de nem, nem mertem jelentkezni, mert mi van, ha pont ez nem lesz jó. és persze, hogy jó lett. végül. lecsúsztam. minden. ötös. szerzési. lehetőségről. az összesről.
és olyan szívesen járnék szakkörre, de szintén nem merek, félek attól, hogy hátráltatnám a többieket. a matekos osztályból is fognak járni, pláne leégetném magam előttük, ők fizikusnak meg matematikusnak készülnek, én meg elvérzek a szorzótáblánál. vagy úgy teszek, mintha elvéreznék, mert nem merem mondani a jó megoldást. nice.

Másodjára is beleesni ugyanabba a hibába; elég pocsék.
Írtam egy hosszú levelet kedves barátnőmnek, erre elküldeném és kilép a Starity profilomból, így elveszik minden. Tudom, ilyenkor egyszerűbb lenne elővigyázatosságból kimásolni a szöveget, de ha ezt a pontot véletlen kihagyom ugrott az egész. Visszaállítani meg persze nem lehet, úgy sajnálom

Holnap próbameló valami zöldség-gyümölcs nagykereskedésben. Kissé izgulok, mert én szerencsétlen félek egyedül totál ismeretlen helyekre menni, és sokkal szívesebben csevegnék egy veszett rókával (eh, még egy medvével is), mint egy emberrel, de nagyon muszáj a meló. Szorítsatok!

Mindig is imádtam az állatokat, és nem régiben néztem egy videóst aki arról beszélt, hogy azért nem tett fel két hete videót, mert meghalt a cicája, és ez eszembe juttatta, hogy nekem volt hat madaram amiket szinte nem is szerettem (jól van, alsós voltam... de azért mégis). De volt egy, az egyikük, Dagi. Iszonyatosan imádtam azt a madarat, és amikor kiderült, hogy meghalt... Én nem is sírtam. És emiatt borzasztóan éreztem magam most, így. Milyen ember vagyok én? Megértem, hogy alsós voltam, de akkoriban olyan szinten beképzelt és önző voltam, de az még nekem is sok.
Megkérdeztem anyát, hogy valaha lehet-e még nekem háziállatom? (Eddig nem lehetett, panelban lakunk, stb.) Azt mondta, hogyha jól tanulok, akkor igen. Annyira megörültem, hogy elkezdtem sírni. Jóvá akarom tenni azt, hogy milyen rossz gazdi voltam akkor... Na igen, de most, hogy hazajött apám, és elmondtam neki, hogy mit ígért anya, azt mondta, hogy "Ebben a házban? Egy igazi élő macska? Neeeem. Dehogyis, nem." Én viszont ezután nem sírtam. Meglepődtem? Nem. Annyiszor megkaptam már azt, hogy 'Az égvilágon nem lesz háziállatod, te rbanc!' szebb körítéssel, hogy már meg sem lepődöm rajta. Gondoltam, hogy ez lesz... Csak azon lepődtem meg, hogy ezek után még reménykedtem... Kár volt.

Szituáció: meghirdettük ingyen elvihetőként az egyik bútorunkat. Jelentkeztek is érte tegnap, mondom király, ma végre elviszik, happy van meg sunshine. A délután 5 órás érkezésből lett 7 óra, majd mondták, hogy akkor nem jönnek mert későn érnének ide, de végül megbeszéltünk 9 órát, aztán 10 óra van és sehol senki.

Hogy lehet valaki ekkora egy gerinctelen, suttyó, tapló, gerinctelen ember, hogy arra nem képes, hogy felhívjon, hogy mégsem jönnek? SMS-t küldjön esetleg? Az 100%, hogy én ezeknek a büdös életben nem adok semmit sem el, nemhogy ingyen, hanem pénzért sem.

Az egyik évfolyamtársamtól kaptam egy olyan hálós felsőt, amilyenre vágytam, csak mert neki nem kellett és jófejnek tart. Nem tudom, hogyan hálálhatnám meg neki.

Hogyan hitessük el Judit módra a körülöttünk élőkkel, hogy minden rendben van velünk és tök fun egy távkapcsolatba kerülni fülig szerelmesen: nappal sokat viccelődünk, mosolygunk, ha megkérdezik mi van a párunkkal, lelkesen mesélni róla. Aztán mikor már mindenki lefeküdt aludni, sírógörcsök közepette fetrengeni az ágyban. Nagyon szép látvány leszek reggel két bedagadt szemmel. Ó és igen, sejtem, hogy ez mennyire "szánalmas" viselkedés egy elvileg felnőtt nőtől.

Lehet, hogy velem van a baj, de nem értek sok nőt, hogy miért akar annyira gyereket. Ez egy örökösen felvetésű kérdés, én magam se tudnám megmondani. Talán, mert én sose akartam gyereket. Nincsen különösebb gondom velük, ám sosem kísértet a gondolat, hogy hu ,de jó lenne egy gyerek. Mások meg már kis kortól fogva akarnak férjet és gyerekeket. Nem is tudom ezt mire vélni ,mert én kiskoromba ezzel egyáltalán nem törődtem. Az se érdekelt, hogy felnőttként mivel foglalkozzak, nemhogy családalapítás. Kisgyerekként hol izgatott engem a jövő, mikor fel sem tudtam fogni, hogy egyszer nekem is vége a gyerekkornak. És hát némely nő annyira görcsösen akar gyereket, sokszor úgy, hogy közben beteg. Ha valaki veleszületett rendellenességgel születik annak tisztában kéne lennie, hogy 50% esély arra, hogy a gyerek is olyannak születik. Ha pedig görcsösen akarod, akkor meg tuti azért nem lesz, mert annyira rákoncentrálsz, hogy csak még többet időt kell várnod.
Nem tudom ,hogy a nők kötelességüknek vagy minek érzik a gyerek szülést, de az én meglátási világomban, akkor vállalj gyereket, ha mellé találsz egy olyan fiút is, akivel eltudnád képzelni ,hogy gyereketek legyen. Különben az felidegesít, ha úgy mész valakihez hozzá ,hogy tulajdonképpen nem úgy érzel ,de neked mindenképp kell egy család. Meglehet kövezni, én szerintem ennek sokkal több értelme van, mint belemenni egy olyan kapcsolatba, ami zátonyra fut és később a gyerek és a nő is bánhatja a következményeket.
A másik gondolatom és már megint nő társaimat sértegetem, hogy kitalálta ki azt a baromságot, hogy a fiúknak kell mindig idősebbnek lennie? Igen, fejben valóban kissé elvannak maradva már, akik....De idővel ők nekik is belágyul a fejük lágya. Jó magam is akkor jöttem rá arra, hogy nincsen semmi gond, ha a nálad fiatalabb fiúba szeretsz bele, mióta középsuliba egy nálam pont 1 évvel fiatalabb srácba zúgtam bele. Ráadásul mit ad Isten? Még érettebb is volt ,mint kortársai ,azóta egyetemre is ment.
Szóval szerintem ennyire nem lehet elzárkózni a világtól, mert ki tudja: lehetséges, hogy életed szerelme pont 3-6 évvel fiatalabb nálad. És pusztán ezért az elvi kérdés miatt inkább hagyod a fenébe a dolgot? Ha már minden nő eltudja fogadni azt, hogy akár lehet 10-20 évvel idősebb férfi egy nő életébe és az normális, akkor szerintem ugyanolyan normális fordítva is.
Na jó, kidühöngtem magam és nyakazhattok le nő társaim, esetleg eltervezhetitek ,hogy hogy kínoztok meg. De nekem ez a véleményem. Mit ne mondjak, néha tényleg magam is úgy érzem ,hogy nem értem meg a nőket, hol ott nagyon is annak érzem magam.

Nem akarok többé vöröshagymát látni. *meló utáni kiakadás indul*
Annyira nem volt vészes a meló, nem tudom, miért féltem. Az a dolog lényege, hogy zöldségeket kell pucolgatni, és ezeket fogják kiszállítani pl. a kórházba, a Hankook-ba, meg egyéb megrendelőkhöz. Az első, amit csináltunk, a krumpli volt. Van egy hatalmas láda (olyan egy méter magas, másfél méter széles, három méter hosszú), tele krumplival. Abból kell kiszedegetni vödrökbe, aztán a vödörből egy gépbe borítani, ami megpucolja, és neked utána csak át kell nézned. Ha összevágott krumpli lesz belőle, akkor nem kell nagyon alaposan megpucolni, elég csak a rossz részt kivágni, de ha egészben kérték, akkor semmi nem maradhat rajta. Ezzel szöszmötöltünk kb. 8-ig, megcsináltam 43 kilót. Ez még nem is volt vészes - viszont, hogy a ládában lévő összes rohadt krumpliba belenyúltam, az is biztos, és elég szagos volt -, de aztán jött a vöröshagyma. Rólam tudni kell, hogy ha az utca másik felén vöröshagymát pucol valaki, már akkor nem bírom kinyitni a szemem. Nem túlzok, valamiért a szemem sokkal érzékenyebb erre, mint a többi emberé. Erre álljak neki vöröshagymát pucolni. Oké, az első hagyma után már a könnyem és a taknyom egybefolyt, a szemem nem bírtam kinyitni, és végül 3 óra alatt sikerült megpucolnom 15 kg hagymát. Szörnyű vagyok.
Mellesleg ha lenne valami verseny, hogy "ki tud a legtöbbször belevágni az ujjába a munkaidő alatt?", tuti én nyertem volna. Most pedig megfürdöm, mert hagymaszagom van.

pokemonos játék a happy meal mellé életem nagy öröme kb

Ez a gyönyörűség Prágában, a Szent Vitus-székesegyházban található. Nem hittem a szememnek, mikor megláttam, milyen csodaszép ez az épület. Komolyan, ha tehetitek, látogassátok meg. Sajnos a többi ablakot nem tudtam lefotózni, mert nagyon sokan voltak, ráadásul én voltam az egyetlen a csoportból, akit lekötött ez az egész, szóval időm se volt körbejárni. A város is teljesen magával ragadott, a macskaköves utak és a különböző színekben pompázó házak nagyon hangulatosak, az emberek pedig annyira jófejek voltak. Nagyon jól jött ez a 3 nap kikapcsolódás, bármikor szívesen visszamennék.
ui: szerelmes lettem Demi glamouros képeibe