miregondoltokmost?

Holnap (pontosabban ma) földrajz dolgozatot írunk, és felelünk történelemből, nekem pedig az a legnagyobb problémám, lassan hajnali egy órakor, hogy milyen színű farmert szeretnék venni a H&M-ben.

A keddi meló után napokig vöröshagyma szagot éreztem a kezemen. Ma szerencsére megspóroltam a hagymapucolást, viszont helyette sárgarépát kaptam, és a kezem most simán eltűnne közöttük, olyan sárga lett, és még répaszagú is. Viszont elég pozitív, hogy ma csak egy darab rohadt krumpliba sikerült belenyúlnom, pedig 58 kilót megcsináltam.

Nem tudom ti hogy vagytok vele de engem annyira de annyira idegesítenek ezek az Asztro idióták. Minden reggel szinte erre kelek, És a legborzasztóbb az, hogy ilyenkor délelőtt szinte sehol nem megy más a Tv-ben. Akkora színház az egész, ráadásul tele van kamutelefonálókkal, a műsorvezető "jósok" meg rutinosan beszélgetnek a magukat telefonálónak kiadó beépített emberekkel. Frenetikus hogy ilyen vastag bőr van a készítők képén. Sajnálom azokat az embereket akik bedőlnek ennek és képesek nap mint nap több ezer forintot áldozni erre. Gagyi hókuszpókuszokkal, hazugságokkal, segítségnyújtás ígéretével telefonálásra bírják a hiszékeny embereket, a lehető legtovább vonalban tartják őket (485 Ft/perc), várakoztatással, továbbkapcsolással.. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez a "műsor" már évek óta üzemel.

Biztos én vagyok a lusta, folyton háborgó és telhetetlen gimnazista, de eltelt egy hónap a suliból, és nekem már szó szerint lóg a belem. A héten volt az első olyan alkalom iskolakezdés óta, hogy éjfél előtt egyáltalán ágyba kerültem, azt meg már nem is számoltam, hányszor esett meg, hogy le sem feküdtem, mert 2-3 óra alvás után fáradtabb vagyok, mintha végig ébren lennék. Így is szinte csak tologatom a tárgyakat magam előtt, mert gőzöm sincs, melyiket kéne félreraknom, amíg a másik hármat megtanulom, ezzel vállalva a karó kockázatát. Komolyan nem tudom, mi lesz így.
Értem én, hogy kemény meg húzós dolog ez a 11. osztály, de annyira elgondolkoztam rajta az utóbbi időben, hogy valóban megéri-e a heti 3-4x-i két óra alvás, folytonos fáradtság, és semmi életkedv vagy magánélet azért a kicseszett ötösért? Nem mintha bulizni járnék, de augusztus óta nem tudtam sorozatot nézni, egy 200 oldalas könyvet meg egy hete olvasok, mikor rendszerint egy nap alatt simán megvan.
Egyetemre egyébként meg bekerül az is, aki végigbukdácsolt, elvégre anyuci meg apuci be tudja juttatni kettessel is, jó ismeretséggel meg pláne, hiába van mellette olyan hülye, aki végigtanulta a kamaszkorát.

Békésen lapozgatom a Facebook kezdőlapot, erre belefutok egy Crystal Tears posztba. Van egy játékuk, hogy a kedves rajongóik dalszövegeket küldjenek nekik, és a legjobban sikerültet értelemszerűen fel is veszik, rajta lesz az új lemezen, stb. Nos, ez eddig mind szép meg jó, csakhogy a Crystal Tears angolul tevékenykedik. Ami pech, mert én meg nem tudok angolul. Annyira jó lenne viszonthallani valamit, amit én írtam... Már többször is gondolkoztam ezen, mármint, hogy milyen jó lenne, ha xy magyar zenekar csinálna egy ilyet, erre most megcsinálja egy görög zenekar.

Amolyan "tipikus lány" voltam ma. Miután végigültem a délelőtti előadásomat, elindultam, és végigvásárolgattam a napomat. Jólesett kicsit, rengeteg szép dolgot beszereztem, útközben pedig megajándékoztam magamat kávéval és sütivel.
(Na, most pedig üljünk vissza tanulni.. )

furcsa látni, hogy mostanság az összes ismerősöm szomorú és depressziós, nekem meg magamhoz képest határozottan jó kedvem volt az elmlút egy hónapban (okom az nem volt rá, de valahogy mindig olyan "okésan" érzem magam annak ellenére hogy minden nap 4:30-kor kelek és 8 órám van) ezenkívül szokatlanul sok szerencsés/jó dolog is történt velem, amivel már tényleg nem tudom, mit csináljak, őszintén én a negatív és rossz dolgokhoz vagyok hozzászokva a nincs kedvem élni hangulatommal párhuzamban már el is felejtettem milyen vidámnak lenni. miért érzem azt, hogy lesz ez még így se? xd ez amolyan vihar előtti csend, a tél nekem mindig maga a pokol szokott lenni...

Sikeresen letudtam ma mindent, és nem elég, hogy második osztályfőnök lettem, még a kasszás néni is én vagyok.
Egyébként ma megint bementem a DM-be és a Rossman-ba és ajj megint vásároltam..
De most csak úgy őszintén: ki tud otthagyni egy ultravékony, és egy szép vastag szemhéjtust, az eredeti ára feléért??? És ugyanez a helyzet Katy Perry rúzsaival is..
Ráadásul sikerült beszereznem egy ilyen sminktörlős kendőket, amihez ajándék dobozka is járt.
Igen, amikor Glamour napok vannak enyhe vásárlás függő leszek, olyankor csak úgy szórom a pénzt az üzletekben..
De no prob, mostmár mindenem van, a következő Glamour napokig nem igazán kell majd vásárolnom.

Megyek hazafelé az iskolából és egy mellettem sétáló fiú egyszer csak köszönt nekem (ha jól értettem portugál nyelven és mivel egy barátom az iskolában jól beszéli a nyelvet pár szót/mondatot sikerült megjegyeznem tőle) megkérdeztem hogy érzi magát... Erre fel meglepetésemre elkezdett angolul beszélni és kérdezgetni, hogy mit mondtam neki. Én meg németül próbáltam elmagyarázni, hogy portugál nyelven köszöntem neki és megkérdeztem hogy van.^^ A végén abban maradt a dolog, hogy én Brazíliában született tanuló vagyok. (fogalmam sincs, hogy miért születtem Brazíliában de hát ha ő ezt mondja, akkor ott születtem )

Aminek pedig jelenleg legjobban örülök az, hogy elkezdődött a két hetes őszi szünet.

Ui: Biztos vagyok benne, hogy erre most sokan kíváncsiak voltak... - de azért leírtam

Ui2: Most nézem a fszbookot és nem emlékszem mikor lett egy sikoly maszk a profilképem. - de most, hogy belegondolok legalább kevesebben fognak rám találni az oldalon.

Hát mondjuk azt még én sem gondoltam volna magamról, hogy október elején már majdnem igazgatóival indítok... Röviden és tömören: nem kellett volna gumicukrot és chipset enni irodalmon, 18+-os szobrászklubot kialakítani nyelvtan óra kellős közepén a mögöttem ülő lánnyal, beszólogatni minden tanárnak, Facebookon beszélgetni a mögöttem ülő csávóval matekórán, úgy, hogy nem is lehet nálunk a telefon, káromkodva kiabálni a folyosón, kettes tesiátlaggal pofázni a tesitanáromnak, megjegyzéseket tenni a némettanár fejére, kritizálni az igazgatót ééés akkor talán nem állítana meg az igazgató, miközben próbálok eljutni az öltözőig. De nyugtat a tudat, hogy adott még egy esélyt és egyelőre nem akar kicsapni az iskolából.
Továbbá az is nyugtat, hogy nem csak én vagyok hülye, az igazgató már jól ismer mindannyiunkat, hisz nagy a hírünk az egész suliban, nem is beszélve arról, hogy ő is megmondta, hogy mi vagyunk a legrosszabb osztály, naponta jár hozzánk kiselőadást tartani a normális viselkedésről és azt mondta, hogy ha így folytatjuk, a rendőrséget is kihívja hozzánk. Hát...most már kezdem elhinni, hogy tényleg nem vagyunk normálisak.

Nem kötekedésből, meg bántásból írom neked, de a kiemelt mondatokon azért kerekedtek a szemeim. Nem sokkal vagyok idősebb tőletek, maximum tíz évvel, és bár nekem is elég nagy szám volt világéletemben, szinte soha sem fordult elő az, hogy így viselkedjek egy tanárral szemben. Hála a jó Istennek, én még abba a generációba tartozok, akik azért tisztelték a tanáraikat és az idősebb, tapasztaltabb korosztályt. Viszont a hozzászólásod alapján nem úgy tűnik, hogy bármiféle tiszteletet mutatnál feléjük. Én a helyedben nem lennék erre a nyegle viselkedésre büszke, sőt mi több elég elszomorító, hogy tudsz így viselkedni bárkivel szemben, az pedig, hogy ezek a valakik a tanáraid... hát még jobban téged minősít. Tanár soha a büdös életben nem lennék, legalábbis a mai XXI. századi generációt biztosan nem akarnám tanítani. Az viszont biztos, hogy a szüleid negyed ennyiért akkora körmöst meg nyaklevest kaptak a tanáruktól, hogy utána megszólalni sem mertek az órán, nemhogy a tanárral feleselni.

Megkövezhettek, de - szerintem - ez a fajta viselkedés egyáltalán nem helyén való.

Jordison és Beyla témájához kapcsolódóan.
Azért tényleg elég elszomorító, hogy abszolút nem becsülik meg a diákok a tanárokat. Én mindig úgy voltam vele, hogy nem azért kell tisztelni valakit, mert mondjuk tanár, sokkal inkább azért, amit letett az asztalra, amit tanít nekünk (nem feltétlenül tananyagra gondolok), de a Jordison által említett dolgokat eléggé túlzásnak érzem. Az a baj, hogy én is folyton azt láttam, a tanár egy külön "állatfaj" egyes diákok szemében. Pedig igazából... nos, nem. Ugyanolyan emberek, mint bárki más, és az a fura (de cseppet sem meglepő) dolog, hogy félnek tőlünk. Írtam már párszor egy ex tanáromról, akit nagyon kedvelek (lassan a csapból is ő fog folyni), ő mondta, hogy a legtöbb tanár fél bemenni az órákra, mert a már említett dolgoknak vannak kitéve. Lehet, hogy az osztályban lazán kezelik ezeket, olyan, mintha fel sem vennék, de mivel ők is emberből vannak (durva, mi?), rohadtul meg tudja őket érinteni. Nálunk is volt két éve egy "kisebb" probléma, a (jószívű, kedves, aranyos, csak kicsit fura és igénytelen) földrajz tanárnőt fotózta le két ember a suli legrosszabb osztályából, és feltették Facebook-ra egy elég bántó megjegyzéssel. Komolyan nem értem ezt. Az a tanárnő egy tündéri ember. Aranyos, tényleg roppant jóindulatú, lehet vele beszélgetni, és bármikor segít. Nekem pl. megengedte, hogy feleljek a gyatra négyes körüli átlagommal, hátha fel tudom hozni magam ötösre, persze, csak 4,5-ig sikerült, és megadta az ötöst, mert aranyos. Szóval amit ebből a hosszú monológból ki akartam hozni, csak annyi, hogy sosem értettem, miért bántják egyes emberek a tanárokat. Persze, tanítanak, mi meg nem szeretünk tanulni, de a legtöbbjük annyira kedves ember. Csak sokan nem veszik a fáradtságot, hogy megismerjék őket, mert hát tanárok...

Össze kéne pakolnom a rajzaimat egy helyre, mert holnap megyek rajzra, és a tanár kért tőlem párat, hogy lássa, hogy mit is tudok... De megmozdulni nincs kedvem...
Egyébként várom is, meg nem is, habár az utóbbit inkább azért, mert lusta vagyok, mint a föld... Viszont a tanár nagyon rendes, és azt mondta, hogy a csapat is jófej emberekből áll, szóval ezért megéri felkelni
Remélem, ha hazajövök, akkor is ez lesz a véleményem xD

Nem hittem volna, hogy vala is részem lesz egy ilyen beszélgetésben... (az első pár mondat lehet nincs rajta a képeken, de a "i love u" szövegén kívűl az nem tartalmazott mást...)

Jordison&Beyla&Porkéz

Állást foglalni nem akarok, csak a gondolataimat megosztani ezzel kapcsolatban.
Félévtől készülök tanárnak, ebből adódóan tudok már megérteni egy élethelyzetet/gondolatmenetet a dologgal kapcsolatosan.
Tanárral én soha nem tudtam tiszteletlen lenni, maximum 1-2 alkalommal, amikor bocsánatot is kértem miatta. Bevallom, a legtöbbször inkább az érdek miatt, hogy ne kapjak rossz jegyet, de van olyan, aki a legnagyobb és legőszintébb tisztelemet vívta ki. Ez pedig szerint egy tanár-diák kapcsolatban a lehető legfontosabb. Maradjunk meg a felnőtt-gyerek szinten, de legyünk barátok is, az én tematikám tanárként a jövőben mindenképpen ez lesz. A kettő pedig ötvözi magában a tiszteletet, ami véleményem szerint, minden emberi kapcsolat alapja. Starityn nem egyszer voltam már tűzoltó, amikor közbeszóltam egy vitába, hogy halihó, mindketten emberek vagytok, egyenlőre egy normális hangnemmel meg kéne tisztelni a másikat - itt még csak két anonim felhasználóról volt szó, nem is valóságbéli hús-vér emberekről, akik közt jelentős kor és beosztásülönbség is van.
Egyetemen még lehet vitázni - vitázni, nem veszekedni! - egy tanárral, ott már talán jobban oda tudod mondani (normális stílusban, természetesen) véleményedet. Gimiben/középsuliban az ilyennel még nagyon nem szabadna dobálózni.
Mindenképpen nagyot dob a ladba, hogy márpedig ő tényleg felnőtt, márpedig neki tényleg van tanári diplomája, márpedig te tényleg gyerek vagy. Többet tett le az asztalra, az, hogy esetleg rossz napja van, vagy "valamilyen a feje" (ezt nem pontosan értem, miért is megszólandó, vagy egyáltalán ez mit takar) annyit tesz, hogy attól, hogy tanár, ember. Igen, ő is lehet elfoglalt és rosszkedvű, neki is lehet nehéz napja, nem tökéletes ő sem.
Abba meg tessék belegondolni, hogy a tanárjaidat napi szinten többet látod, mint a szüleidet. 7-8 órát bent vagy napontaa hét 5 napjában, ő adja meg neked az alapokat az élethez és a felsőoktatáshoz, lenne egy ember, akire ha másért nem, a tudásáért felnézhetnétek. Ő az, aki a mai gyerekek hülyeségeit és bizony, pofátlan viselkedésüket napi 110%-ban elviseli. A pedagógia (legyen az tanár/tanító/óvónő) nem leányálom.
Nem ledegradálni akarok senkit, beszállni az össznépi szidásba, de ennyi évesen egy felnőttet, ahogy olvasom, még az osztálytársaival együtt folyamatosan szidni és idegileg tönkretenni nagyon nem nagy dicsőség.

A leszólogatás egyébként, önmagának a társadalmi romlásnak tudható be. Óvodában dolgozom, a gyerek a saját szülőjét tekinti a rabszolgájának, akinek köszönni se köszön, nemhogy a tanárját szólogatja le folyamatosan (Aki eme kutatásra/gondolatmenetre kíváncsi, ajánlom figyelmébe a héten megjelent HVG cikket, ebben szépen leírják az egész folyamatot. Nekem marhára tetszett, jó alapot nyújt).
Áldás, békesség.

ON: Nincs szerelmi bánatom, szerelmes se vagyok, sőt, örülnék ha ez lenne a legnagyobb bajom, de ez a szám kifejezetten szépre sikeredett. Gagát zeneileg mindig is szerettem, nálam most a héten mindenképpen tarolt

ma kétszer elégettem a nyelvem először kávéval, utána pedig a meki új pitéjével, pedig amúgy fogyózom, de most is csokiscsigáskuglófot eszek (ez a neve, komolyan)

Aztakuurvaaaa
Sikerült szét csesznem a laptopm csatlakozóját. Ne kérdezzétek hogyan, ügyesen. Tekergettem, csavargattam és bumm.
Tehát most vissza/rászorultam az asztali gépre. (Ámen, hogy mindig fel vagyok készülve a legrosszabbakra és még nem lett kidobva meg eladva meg ilyenek. ) Ám, de poén, hogy 2014-ben (!!!!!) volt utoljára használva ééééés *kérek egy kis dobpergééést* MÉg WindowsXP van rajta!
Á neeem, kicsit sem volt régen használva tényleg. És kb egy órán keresztül csak programokat távolítottam el és indítottam újra hatvanszor. A Chrome is fél órán keresztül jött le. -.-"
Szóval ja... 18.30-kor ültem le a géphez (annyi volt mikor a BIOS-ban beállítottam az időt) és most 20.23-kor jutottam el odáig hogy netezek.

XP, én így szeretlek!

UI.: nem százas a géép, az utolsó újra indítás óta +58 percet mutat, de who cares, van CMD tehát legalább a "házimat" tudom csinálni.

Kiégés 2.0

Barátnőm mesélte, hogy az osztályában egy csaj elkezdett vernyogni a haverjának így vigyorogva meg fú de büszke volt magára, hogy jobb dogát írt mint a barátnőm. De ilyen tök flegmán, meg "menőzve".

Erre a barátnőm meg felröhögött. Ugyanis a csaj mikor megtudta hogy ötöst írt elkezdett vernyákolni hogy "jaaj, megérte nem aludni egész éjjel".
Nos, barátnőm pedig úgy érte el a négyest, hogy egy szót nem tanult a dogára(*) csak órán figyelt és ennyi. Kútfőből.

Szóval ennyit a kis rebancról. (direkt e-vel így legalább nem veszi csúnyaszónak a rendszer xd)

(*)Ő tényleg semmit nem tanult semmit, nem úgy ahogy egyesek mondják...

Csatlakozom a vásárolgatós hozzászólásokhoz, ma én is beszereztem pár szépséget, pontosabban egy bakancsot és két kötött pulcsit, csak mert a téli ruhatáram kb egyenlő a nullával. Furcsamód még a karácsonyi hangulatom is megjött. Tegnap pedig végre sikerült megnéznem az új Bridget Jonest. Már nagyon rég röhögtem ennyit egy filmen, nekem nagyon bejött. Patrick Dempsey meg még mindig jó pasi.

Uhh, ezt ne is mondd, és mennyire igaz, hogy manapság a gyerekek a saját szülőket a rabszolgájuknak tekintik! Én is olyanokat hallok 2-5 éves gyerekek szájából, hogy csak lesek, mint Rozi a moziban. Parancsolgatnak, se egy kérem, se egy köszönöm, ráadásul olyan hangnemben, ahogyan a kutyához nem szólnék. A poén meg az, hogy a szülő meg hagyja! A szülők többsége ilyen esetben rá sem szól a gyerekére, csak hagyja, hogy úgy beszéljen vele, mint egy darab sz*rral, és jelzem, kisgyerekekről van szó, még csak nem is kamaszodó tinédzserekről! Én is úgy gondolom, hogy ennek oka a liberális nevelés, mondván, hogy nem csapunk rá a gyerek kezére, ha belenyúl a konnektorba, és nem jutalmazzuk egy nyaklevessel, ha visszafelesel. Mindent engednek a mai gyerekeknek, és valószínűsíthetően ez vezet oda amiből eredetileg kiindult ez az eszmefuttatást, hogy nem tisztelik az idősebb, tapasztaltabb korosztályt.