Ma éppen mivel van tele a tököd?

Osztálytársaimmal, ismét...kezdjük ott,hogy igen én sem vagyok különb,talán bennem is van néha egy kis gonoszság,de csak akkor is csakis az iránt,aki rosszat tesz velem.De mégis,kérdem én,miért kell mindig azt bántani,aki egy kicsit más,kissé duci és talán néha furcsa is, mert(nincs órarendje,mert szerinte hülyeség,így mindent bepakol a táskájába)de szíve az van,és ő is ember ahogy más is.Szóval az egész úgy kezdődött,hogy Lilit (akiről az előbb már kifejtettem hogy mi történt vele,röviden) a sulifolyóson ellökte a kezével egy 7-es,valamint elgáncsolta a lábánál is.-Most biztosan azt gondoljátok,ezen felesleges bömbölni,de őt annyiszor kigúnyolták már,annyiszor nevettek rajta,hogy most ELŐSZÖR tört el nála igazán a mécses és sírva fakadt,és valójában nem is az elgáncsolás miatt. Hanem amiatt,hogy rosszul esett neki,ahogy kinevették őt,SŐT SZINTE A SAJÁT OSZTÁLYTÁRSAI IS KIGÚNYOLTÁK,MERT EZ MÁR MEGESETT VELE,AKKOR IS UGYANEZ TÖRTÉNT.És bár én és még jó pár ember  nem nevettet,kissé elszégyelltem magam,amiért azt mondtam,nem gáncsolta el senki,hanem futnia nem kéne,mert akkor esik el a saját súlya miatt vagy mit tudom én ... (hozzáteszem,ezt úgy jelentettem ki,hogy nem láttam az esetet)de mindenképpen úgy gondoltam,hogy megvédem,már csak azért is,mert az osztálytársam,mellettem ül és mert ilyen eset már velem is megesett,csak akkor éppen nem az elesés volt a sírás oka.És tényleg,egyszerűen nem bírom felfogni,miért ilyen pár ember.S még csodálkozok,ha az osztályfőnöknek és az igazgatónak is tele van a hócipője azzal,hogy állandóan veszekedés,piszkálódás folyik az osztályban,és tulajdonképpen ezért ment el tavaly egyik osztálytársam is,persze a fő ok egy ember miatt volt részben.Persze,nem azt mondom,hogy mindenki szívtelen,undok az osztályban,de ha jó páran megéreznék,megkóstolnák a sikertelenség,az állandó megaláztatás,az állandó kinevetés érzését,talán csöndben maradnának,és megvédenék a kinevetett embereket.De erre csak várhatok,úgyse lesz ilyen,ahogy a Trianoni-békeszerződést sem lehet már visszavonni.

A szülőkkel. Nem csak az enyémekkel, hanem úgy a  szülők nagy részével, akiknek tini gyereke van. Soha nem volt semmi bajom sem anyával, sem apával, és most sincs, mert imádom őket, és tök jó fejek szülő létükre, mert mindent, de tényleg mindent el tudok nekik mondani, ők meghallgatnak, segítenek ahogy csak tudnak, és az esetek nagy részében megértik ha egyedül akarok lenni, de most.. Én nem értem őket. 
Tudom, hogy nem vagyok egy tökéletes gyerek, mert tényleg egy makacs hülye tudok lenni, aki csak a saját feje után megy, és tudom, hogy sokszor nem fogadom meg a tanácsukat, mikor előre tudom, hogy hülyeséget csinálok, de akkor is. Egyszerűen úgy kezelnek, mintha teljesen más emberfaj lennék, csak mert kamasz vagyok. 
Nem iszok, nem cigizek, nem járok bulizni, nem drogozok és nem lógok éjjel-nappal a facebook-on, és tényleg nem vagyok követelőző gyerek. Nem sok minden van, amiért nagyon oda lennék, de azért a két-három dologért bármire képes vagyok. Soha nem álltam le hisztizni, mert nem kaptam meg valamit, de egyetlen dolog olt, az utóbbi egy évben amiért meg tudok veszni. Kiderült, hogy jön a Fall Out Boy Magyarországra, és engem nem engednek, de ez egy teljesen másik történet. A lényeg, hogy kaptam olyanokat, hogy ők is akartak látni filmeket, még is felnőttek "valahogy" anélkül, hogy akkor látták volna. Jó, kössz, és?!  
Nem azzal van bajom, hogy nem mehetek, mert tényleg fáj, de túl teszem majd magam rajta, hanem, hogy semmibe veszik, azt, hogy én mennyire szeretem őket. Nem kértem soha, hogy ők is legyenek rajongók, de legalább tartsák tiszteletben, hogy nekem ők jelentenek mindent. De tudom, hogy nem tudok leülni és megbeszélni velük, mert csak lenne egy szemforgatás annyival, hogy 'kamaszok".  
Nem értem egyszerűen, hogy nekik ennyi idősen nem voltak példaképeik, vagy olyan emberek vagy zenekarok, akik inspirálták őket, és akikért megérte minden pofon után felállniuk és minden reggel felkelniük. Semmi más bajom nincsen, de ezt nem tudod nekik megmondani, mert kiröhögnek, hogy majd 2 év múlva már nem ez lesz a véleményem. És ha igen?! Honnan tudják ennyire biztosra?!  
Tudom, hogy mindenki azt szajkózza, hogy ők megértik, hogy min megyek/megyünk keresztül, mert ők is voltak tinik, de nekem nem úgy néz ki. Mintha, ők soha nem lettek volna 14-15 évesek, és nem lettek volna álmaik.