Ma éppen mivel van tele a tököd?

Van egy fiúhaverom. Akivel régebben jóba voltunk, de mostanában baromira megváltozott, és nagyon eltávolodtunk egymástól. Hihetetlenül bunkó lett, és ha egy rossz szót szólok, már én vagyok a rossz. Facebúkon csak a saját problémáiról tud írni, nem kérdezi ám meg mivan velem, (minek is.. )és ha megírom neki, hogy 'nekem is vannak ám problémáim, hahó!', akkor még én lennék a bunkó, a nagyképű és csak a szokásos...
Másik: 2-kor tudtam elaludni, erre a szomszéd negyed 7-kor(!) elkezdett füvet nyírni az ablakom alatt. Persze már nem tudtam visszaaludni...

A beteg blogokkal,meg az idiótákkal,akik csak produkálni tudják magukat a színpadon..

Idén ballagtam...mindegyik barátommal/barátnőmmel megbeszéltük, hogy majd nyáron rengeteget beszélgetünk (Facebookon, telefonon stb.) és találkozgatunk is. Eddig vártam, hogy ők írjanak nekem, mert év közben is mindig az van, hogy én keresem a társaságukat, hétvégente én írok rájuk facebook chaten, meg ilyesmi. Várhattam, hogy ők keressenek engem, ugyanis csak egy fiú írt, hogy majd találkozzunk. Mondtam is neki, hogy oké (mert miért ne?!), de akkor ne kettesbe (azért még se legyen félreérthető..), hívjunk még valakiket az osztályból. Megbeszéltem a fiúval, hogy akkor szombaton átmegyek abba a faluba és akkor elmegyünk sétálni meg lógunk valahol a haverokkal...Írtam két barátnőmnek is, mert már nem bírtam, hogy csak ezzel a fiúval beszélgetek, erre mind a kettő barátnőm azt írta, hogy nem ér rá...stb. És nem is biztos, hogy tudunk találkozni szünetben, mert be vannak táblázva. Komolyan nagyon kedvesek...a suliban jó voltam, hogy elsírják nekem a bánatukat, de én sosem számíthatok rájuk. Már tökre ki vagyok, hogy nincs egy igaz barátom, annak a fiúnak meg hogy mondjam meg úgy, hogy nem szeretnék vele kettesben találkozni, hogy ne haragudjon meg rám? Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom, hogy most mi legyen, azért számból segget nem csinálhatok :/

Két leányzóval, akik hónapok óta úgy keresik az olyan hozzászólásokat, ahol engem oltanak, mintha muszáj (!) lenne. Meg ilyenekbe kötnek bele, hogy az én cikkeimben miért van benne mindig Hayley Williams. Nos, nem értem, azt hittem, hogy az ember arról ír, akiről akar. Ha másról szeretnének olvasni, majd megerőltetik magukat, és írnak egy cikket. BTW azt még mindig nem tudom feldolgozni, hogy a napi 5 Justin Bieber-cikkért miért nem szól senki? Vagy vegyük a hölgyemények napi 10 cikkel megáldott Taylor Swiftjét.
A másik meg az, hogy kb 1 hónapja ugyanezt a két lányt a Twitteren is megtaláltam egyik barátomnak hála (14-15 évesek), ahol szintén ugyanezt csinálják. Szerintem marhára viccesek, csak kicsit már unalmas, mert le tudja fárasztani az embert, ha így sztárolják. :S Reményeim szerint a saját sztáradatlapom is elkészül 1-2 napon belül a két leányzó jóvoltából, akik minden valószínűséggel ezt a hozzászólásomat is olvassák. Ezúton puszilom őket.

Szerk: Ja, és a másik. Ma reggel arra keltem, hogy valaki egy olyan oldalra regisztrált az én e-mail címemmel. Kicsit meglepődtem, mikor kaptam egy levelet, hogy erősítsem meg a regisztrációt.

Valamiért nem működik jól az oldal.Nem tölti be a képeket és iszonyatosan lassú. Fél óráig töltötte bea fórumot :@

Megkaptam apukámtól, hogy nem engedi el velem az öcsémet a Gru 2-re, mert nemhogy rá, de még magamra sem tudok vigyázni. Baromi szarul esett, fél órája emiatt bőgök, mert suliidőbe mindig én vagyok az öcsémmel, és igen egy csomót veszekszünk, de fél perc múlva már békülünk. És az is rosszul esett, hogy szerinte még magamra se tudok vigyázni...fáj, hogy ennyire nem bízik meg bennem.

Aktuálisan az egyik ismerősömmel. Egyszerűen nem tudom szebben mondani; szóf*sása van. Ha egyszer elkezd beszélni, be nem áll a szája, és ha a másik mondana valamit közbevág. RENDSZERINT! Irtó zavaró tud lenni, ugyanis Nekem személyes halálom ha a mondandómba vágnak, bár gondolom ez mindenkit zavar. Már többször mondtam Neki magamhoz mérten finoman, hogy néha vehetne levegőt, és hagyhatná szóhoz jutni a beszélgető partnerét. De mintha a falnak mondtam volna. Nem is keresem sűrűn a társaságát.

egyik ismerősöm közhírré tette, hogy pornószínésznő akar lenni. megy valami castingra a jövő héten. befizetek a Mars-expedícióra, nem akarok egy levegőt szívni ilyenekkel.

Az emberekkel. Néha csak pislogok, hogy tényleg vannak ilyenek? A bátyám szociális munkásnak (is) tanul és nem értem, hogy ő hogyan bírja ki az emberekkel amikor ugyan olyan természetű, mint én. De ezért tisztelem őt, hogy ilyen nyugodt.

Meg már hetek óta egy privát számos emberke hívogat és éjjel nappal zaklat. Egyszer felvettem és beleszóltam akkor meg letette. Ma is 6 órakor felhívott. Azt hittem, hogy kidobom az ablakon a telefonomat. És már mondtam neki, hogy nem az vagyok akit ő keres de akkor is hív.

röviden: a platinaszőke német b*zikkal.

Az emberek nem tudják megérteni, hogy már nem 5 éves vagyok, igenis tudok vigyázni a húgomra, sőt, tudok egyedül biciklizni is, nem kell hozzá segítség. Mindenhova kísérgetni akar valaki, utána meg a fejemhez vágják, hogy önállósodjak és nőjek fel. Ki érti ezt?

az okostelefonokkal... hihetetlenül gázok...

Nekem most valahogy nagyon sok mindennel. Holnap megyek megint vérvételre, mert az orvos most egy másik betegségre gyanakszik, így egy újabb adag vért vesznek le az újabb szúrást követően. A múltkori laktóz-teszt után maradjunk annyiban, hogy nagyon nem akarok tűt látni, ha engem akarnak böködni vele. Aztán a korán keléssel, hiszen megkezdődött e héttől a kimaradt gyakorlatok pótlása napi nyolc órában, és eskü valami kegyetlen ilyen melegben. Az ember azt gondolná, hogy egy kórház, ha már újszülött és korszülött intenzív is van, akkor legalább egy mobil klímára beinvesztál, hogy azok a szerencsétlen babák ne süljenek meg. Hát igazából betettek két kicsi ventilátort, és nesze neked, jó hideg is van. Tudtam, hogy akkor lesz meleg, amikor hétfőtől péntekig gürizek öt teljes hétig, ha meg végzek, akkor meg tutira lehűl a levegő. Ja, igen, meg a gyakorlati munkanaplóval. Már vagy egy órája csinálom, de még mindig nem vagyok készen vele. Sajnos holnapra le kell adnom, hogy aláírják és lepecsételjék, illetve megírják az értékelést. Már a hózsákom ki van vele, komolyan!

Ismerős.
Mi hónapokig,minden nap beszéltünk,órákig,viszont mostanában még csak rám sem ír,hogy hogy vagyok.Még csak beszélni sem lehet vele mostanában,mert most 'nem ér rá' vagy 'mással beszél',ami nem is lenne baj,de ha már régebben állandóan beszéltünk,meg barátok voltunk,akkor nem igaz,hogy nem tud rám írni.Ezen kívül elég nagyképű lett,ami fura,mert elég szégyenlős,visszahúzódónak ismertem meg,nem ilyennek...

A csodálatos öcsikémmel, szokás szerint. A kis lüke valahogy kettő részre szedte a szemüvegemet, de még a múlt héten. Azóta pedig hiányában halálomon vagyok, azaz nem én, hanem a szemeim. Egész nap fáj a fejem (hát még a homlokom!), szédülök, és homályosabban látok, mint általában. Eddig csak iskolában hordtam a szemüveget, mert rettentően idegesít ha rajtam van, viszont ha nincs, akkor kínszenvedés az életem, főleg ha a táblán lévő feladatokat próbálnám lemásolni. Sosem vettem komolyan ezt az egészet, de most hogy nincs és csak szombaton megyek kiválasztani az új keretet, kezdek rájönni, hogy mennyit számít. Bár néha úgy érzem, hogy ez a két-három év alatt nem javult, hanem inkább romlott a látásom. Midegy, az a lényeg, hogy az utóbbi napokban nagyon elegem lett abból, hogy még olvasni sem tudom a kedvenc könyvemet (Jane Eyre egyébként), mert annyira fáj a szemem. Rohadtul idegesít ez az egész.

Még a héten meg kell látogatnom a kórházat, mivel egyre gyakrabban jön ki rajtam az asztma. Ami nagyon idegesítő, mert majd megfúlok. Kiskoromban azért nem volt ennyire durva, de ha most elmegyek biciklizni akkor már félúton visszakel fordulnom, mert nem kapok levegőt. Annyira elegem van!

Tegnap beszélgettem Facebook-on az egyik (volt) osztálytársammal.Írta,hogy benne lennék-e,hogy az egyik tanárunkat aki szeptemberbe jött felköszöntjük.Mondtam,hogy igen... azt gondoltam,hogy közös chat-en felköszöntjük... aha,persze.Közös chat az egész osztálytársaimmal.Mondja,hogy mi lenne ha elmennénk 15-én Vácra.Vácra?Na,azt már nem.Mondtam,hogy nekem nem jó 15-e,erre rám ír,hogy miért,elmondtam,hogy segítenem kell otthon... kérdezte,hogy az anyukám elenged-e.Tudom,hogy az anyám nem engedne el,hogy az osztálytársaimmal mennyek be Vácra,hogy a volt tanárunkat köszöntsük föl.Mondtam neki,hogy semmi kedvem nincs bemenni.Erre mit írt?Lusta... én lusta?Én hlye nem írtam neki,hogy nem én voltam az aki május 10-e előtt mondogatta nekem,hogy nem fog bejönni a suliba,mert 10-én Madarak és Fák napja volt és hát sokat kellett gyalogolni.Én nem nyávogtam,hogy "elmegyek az orvoshoz és azt mondom,hogy fáj a fejem...",semmi ilyesmit nem mondtam,bele nyugodtam,hogy igen is mennünk kell "kirándulni".Vissza az egészhez... sokaknak nem volt jó az időpont,mert valaki a Balatonra megy más meg.. nem tudom.Írtam,hogy mi lenne ha videóüzenetet csinálnánk és a szülinapján elküldenénk.Na ő már hlyeségnek mondta,meg a videóüzenet nem "személyes",hát ki nem sz*rja le.De ezt az egész,hogy "mennyünk Vácra" programot 2 osztálytársammal tervezték meg,ja bocs,de mi 21-en voltunk,mi nem számítunk?Ezek szerint nem.Aztán jött az az ötlet,hogy aki tud Vácra menni az megy velük,aki nem az meg küldje át az egyik csoportba a videóüzenetét.Ó,most már jó az ötletem?De a vége fele már fel volt háborodva,mert ő nem megy 1 emberrel Vácra és ő nem is fog tovább szervezkedni.Gondolom ha elmennek felköszönteni a volt tanárt biztos azt fogja mondani,hogy a videóüzenet az ő ötlete volt.Eldöntöttem,hogy ÉN nem csinálok semmilyen videót,oldják meg ahogy akarják

A hülye f*sz autósokkal.
Biciklivel voltam, a kerékpérút vonalában volt egy zebra (ott ugye a bicikliseknek van elsőbbsége az autókkal szemben), és már rég rámentem, amikor jött egy kocsi és ahelyett, hogy megállt volna le se lassított csak dudált és ordibált, hogy a k*rva any*dat.
Normális az ilyen?

Fészbuk kapcsi... Katasztrófa, hogy ez lenne az imádott korosztályom. Ilyen műveletlen, züllött, igénytelen, kulturálatlan, becstelen és siralmas egyénekkel kell osztoznom a születési évemen. Szégyentelen, csapodár, romlott és nem utolsó sorban végtelenül feslett erkölcsű népség.
És még jelentkező is volt erre a szerencsétlenségre...

A fekvéssel. Keresztszalag műtét után sajnos muszáj feküdni, de már nagyon fáj a hátam, meg a keresztcsontom. Nem a műtött térdem, hanem a hátam...