Ma éppen mivel van tele a tököd?

Nem tudom néha megérteni az embereket. Ma egész nap itthon ültem, gondoltam elfoglalom magam és elkezdtem takarítani. Erre közölték velem, hogy meg vagyok őrülve. Köszönöm szépen. Ha meg egész nap a gép előtt ülök, vagy olvasok, akkor az a baj.

Teljesen megértem hogy ez már egy idő után zavar. Próbáltál már vele beszélni? Hidd el , ha egy nyugis délutánon egy teával a kezetekben leültök ketten beszélgetni , akkor ő is megértheti a te problémáid , sőt ,lehet majd te is megérted miért ilyen veled anyukád. Ha ez után sem lesz semmi változás , akkor lehet lennek továbbra is gond, de hogy a kedvére tudj tenni mond meg neki hogy kereshet kicsit nőiesebb ruhákat , de olyat ami kicsit sportos is. 
Az én anyukámnál is félig meddig van ilyen probléma . Ő azért ilyenbe ANNYIRA nem szól bele , de észreveszem , hogy lesznek gondjaink. Biztosan nekem is kell majd vele kicsit veszekedni hogy tovább engedjen majd el bulizni , stb. 
Mindenesetre ha fáj neki , ha nem rákell jönnie egyszer hogy te más vagy , és próbálgatni szeretnéd a szárnyaid. Valahogy ez minden szülőnek kicsit fájó , valaki nehezebben mutatja ki , valaki könnyebben . De azért mi gyerekek is lehetünk kicsit elnézőek. Pár éve még a kezüket fogtuk , folyton rajtuk csüngtünk . Most meg ...

Skacok,  beleolvastam ebbe a blogba! Volt egy kis szabadidőm, na mondom átfutom a szöveget, tényleg ennyire rossz-e, de ha Ti mondtátok, akkor biztos! (Bár igazából csak kritizálni akartam! )
És tényleg!
Majdnem lehánytam a klaviatúrát egyes jeleneteknél és csak értetlenül bambultam, várván a választ az egyértelmű kérdésre. Mi ez?!  
Nem csak a története gyatra, hanem a nyelvezete szerkezete mindene! Aki nem ismeri a magyar nyelvtant, aki az egy szempillantás alatt, vagy az ökölbe szorítottam kapcsolatokat EGYBE ÍRJA!!   az nekem ne akarjon írónak állni. Pláne ilyen izzadságszagú ponyvaregényt. Pfúj!
Semmilen hatást nem váltott ki belőlem, azon a késztetésen kívül, hogy kiikszeljem a francba az oldalt! Egy pillanatnyi izgalom nem volt a történetben, semmi újat nem mondott, a legelszomorítóbb és brutálisabb az egészben az, hogy igazából a kedves író a saját szexuális vágyait jelenítette meg. Egyfajta kielégülés volt számára az, hogy leírhatta, és ez által gyakorlatilag átélhette ezeket az eseményeket és ez szánalmas. Ha én a kezembe ragadom a tollat - mert gyakran írogatok, általában novellákat,   -akkor azért teszem, mert van egy jó ötletem amit szívesen megosztanék a világgal, vagy szimplán csak szeretnék megszabadulni a gondolataimtól és kiönteni a szívemet egy papírlapra, ez egyfajta felszabadulás ami elmondhatatlanul jó érzés.  Körülbelül 10 éves korom óta írogatok, de rengeteget tanulok a mai napig is arról, hogyan szerkesszem meg a szöveget, mikre figyeljek oda, mit csináljak és mit ne. A legrosszabb egy szövegben szerintem a túl sok párbeszéd, a helyesírási hibák, a szöveg és a történet leegyszerűsítése. Kell, hogy az olvasó elgondolkozzon azon, amit éppen olvas. Nem szabad a szájukba rágni mindent, így is túlzottan leegyszerűsített világban élünk.  A másik pedig, pont Zayn?! Inkább egy gonosz manóra mint egy sármos és jóképű fiatalemberre emlékeztet. Természetesen nem vagyunk egyformák, de én a férfi karaktereimet általában IGAZI férfias férfiakról mintázom, mint Francois Arnaud vagy Garrett Hedlund.
Ráadásul ez a vámpírosdi is borzasztó égő, én is szeretem az ebben a témában készült produkciókat - sorozatokat, filmeket, könyvet egyaránt, de nem érzem a késztetést, hogy azzá váljak. És eddig azt hittem, nekem van élénk fantáziám. Borzasztó, miket ki nem találnak az emberek!   
Bocsi a regényért, mert ez nem kifejezetten az, amiből elegem van, de, ahogy a szövegben írtam, ez nekem egyfajta megkönnyebbülés, ha leírhatom a gondolataim.

Skacok,  beleolvastam ebbe a blogba! Volt egy kis szabadidőm, na mondom átfutom a szöveget, tényleg ennyire rossz-e, de ha Ti mondtátok, akkor biztos! (Bár igazából csak kritizálni akartam! )
És tényleg!
Majdnem lehánytam a klaviatúrát egyes jeleneteknél és csak értetlenül bambultam, várván a választ az egyértelmű kérdésre. Mi ez?!  
Nem csak a története gyatra, hanem a nyelvezete szerkezete mindene! Aki nem ismeri a magyar nyelvtant, aki az egy szempillantás alatt, vagy az ökölbe szorítottam kapcsolatokat EGYBE ÍRJA!!   az nekem ne akarjon írónak állni. Pláne ilyen izzadságszagú ponyvaregényt. Pfúj!
Semmilen hatást nem váltott ki belőlem, azon a késztetésen kívül, hogy kiikszeljem a francba az oldalt! Egy pillanatnyi izgalom nem volt a történetben, semmi újat nem mondott, a legelszomorítóbb és brutálisabb az egészben az, hogy igazából a kedves író a saját szexuális vágyait jelenítette meg. Egyfajta kielégülés volt számára az, hogy leírhatta, és ez által gyakorlatilag átélhette ezeket az eseményeket és ez szánalmas. Ha én a kezembe ragadom a tollat - mert gyakran írogatok, általában novellákat,   -akkor azért teszem, mert van egy jó ötletem amit szívesen megosztanék a világgal, vagy szimplán csak szeretnék megszabadulni a gondolataimtól és kiönteni a szívemet egy papírlapra, ez egyfajta felszabadulás ami elmondhatatlanul jó érzés.  Körülbelül 10 éves korom óta írogatok, de rengeteget tanulok a mai napig is arról, hogyan szerkesszem meg a szöveget, mikre figyeljek oda, mit csináljak és mit ne. A legrosszabb egy szövegben szerintem a túl sok párbeszéd, a helyesírási hibák, a szöveg és a történet leegyszerűsítése. Kell, hogy az olvasó elgondolkozzon azon, amit éppen olvas. Nem szabad a szájukba rágni mindent, így is túlzottan leegyszerűsített világban élünk.  A másik pedig, pont Zayn?! Inkább egy gonosz manóra mint egy sármos és jóképű fiatalemberre emlékeztet. Természetesen nem vagyunk egyformák, de én a férfi karaktereimet általában IGAZI férfias férfiakról mintázom, mint Francois Arnaud vagy Garrett Hedlund.
Ráadásul ez a vámpírosdi is borzasztó égő, én is szeretem az ebben a témában készült produkciókat - sorozatokat, filmeket, könyvet egyaránt, de nem érzem a késztetést, hogy azzá váljak. És eddig azt hittem, nekem van élénk fantáziám. Borzasztó, miket ki nem találnak az emberek!   
Bocsi a regényért, mert ez nem kifejezetten az, amiből elegem van, de, ahogy a szövegben írtam, ez nekem egyfajta megkönnyebbülés, ha leírhatom a gondolataim.

Csak sajnos nyuszika vagyok feltölteni őket a netre - félek, hogy lenyúlják őket.

Gyerekek, a linkelt egydé blog egyik írója az egyik volt gimis osztálytársam