Ma éppen mivel van tele a tököd?

A két hisztérikával, akik amúgy az "oktatók". Tegnap azon sikerült bepöccenni, hogy a kémia tanár el akarta venni a táskám, de annyira felment a pumpa bennem, hogy kitéptem a kezéből. Komolyan, ennek nem volt gyerekszobája? Hogy jön ő ahhoz, hogy hozzányúljon a cuccaimhoz? És akkor állítólag ez felnőttoktatás..
Az egyetlen szerencséje/szerencséjük, hogy beteg vagyok, és se hangom, se lelki erőm veszekedni. Ma a másik díszpinttyel leszünk, de legszívesebben be se mennék. Majd viszem a könyvem, és olvasok, hogy normálisan üssem el az időmet.

A szerbbel de legfőképpen a tanárral aki kedden szólja be csengetés után,hogy ma dolit írunk.Remek nemmondom van érzéke a tatának és akkor most a délelőttöm olyan fogalmazás írásával menjen el amit egyrészt azért nemtudok megírni mert nemértem sőt halvány lila gőzőm sincs hogya másrészt pedig olyannal amihez semmi köze,mivel szószerint olyan kérdéseket tett fel amikre épp azértsem fogok válaszolni.Ideje lenne elküldeni az öreget nyugdíjba,mert mostmár nagyon kezd idegesíteni.

Azzal, hogy megírok egy tök jó cikket, és a starity nem fogadja el. Nem értem, mi lehet a baj: van tapasztalatom az újságírásban, és mégis mindig a második (harmadik) nekifutásra publikálják (esetleg) a cikkeim.
Vagy ez az oldal csak lecsúszott roncs sztárokkal foglalkozhat?
Akkor viszem a cikkeimet más oldalra
Nekem az írás egy jó kikapcsolódás, másoknak meg lehet, hogy érdekes olvasmány lenne.

Publikus, hogy mikről/kikről írtál? Volt, hogy nekem is sokáig csücsült bent cikkem, arra hivatkozva, hogy később is aktuális marad. Jelenleg is van bent kettő, az egyik tényleg tulajdonképpen mindegy, mikor kerül ki, a másik pedig még nincs elkésve.
Ha sok cikk van bent, akkor a legaktuálisabbakat teszik ki előbb. A hírmoderátorból nagyon kevés van, tőlük sem lehet elvárni, hogy az összes szabadidejüket a cikkek javítgatásával, publikálásával töltsék el.
Persze hallottam már olyat, hogy állítólag nem mindenkiről fogadják el a cikkeket, meg szelektálnak, meg minden, de ilyennel én - szerencsére - még nem találkoztam, pedig magam is általában olyanokról írok, akiket nem nagyon ismernek és/vagy ismerik, de kevéssé foglalkoznak velük, ezáltal nem is olyan felkapottak, de mondjuk érdekesek.
Én azt tudom neked javasolni, hogy vagy kérdezz rá valamelyik hírmodinál, vagy várj egy kicsit többet, hátha később még kikerül. Az én rekordom kb. 1 hónap volt, ami eltelt a megírás és a kikerülés között...

Kb. minden cikkemnél az volt, hogy hetekig nem fogadták el, aztán 2.-szor írtam meg, és akkor került ki. A legmérgesebb akkor voltam, amikor augusztusban lefordítottam a teljes Uzerli-interjút, ami nem kis időmbe telt. Akkor tanultam a leckéből, hogy a megírt szöveget mentsem el, mert így elveszett az egész.
Igazából a videok beszúrásával kapcsolatban vagyok bizonytalan, és lehet, hogy ezzel vérzek el.
Ha kevés a hírmoderátor, a cikkeimtől biztosan nem lesznek leterhelve, mert igyekszem lényegretörően megírni a hírt. Szerintem az átszerkesztéssel sincs annyi gond, helyesírási hibát nem - legfeljebb elgépelésit ejtek, de azt is elvétve.
Azért köszi a segítséget, még rákérdezek a hírmodiknál

Elhiszem, hogy bosszantott. Én is jártam már hasonlóan, de én azért, mert vagy lefagyott a gép, vagy kiléptetett az oldal a hír beküldésekor és elveszett a cucc. Azóta vagy szövegszerkesztőbe pötyögök, vagy a blogomba, ami automatikusan ment. Aztán onnan átemelem.
Én a helyedben biztosan megkérdeztem volna a hírekkel foglalkozó tagoktól, mi volt/lehetett a baj. Normális stílusú üzikre szoktak normális stílusban választ adni, nem harapnak. (de ez az én tapasztalatom )
Videót beszúrni macera. Nekem hónapokig volt bent egy cikkem a videók miatt, de végül törölve lett. Ha egynél több kisfilmet akarunk beszúrni egy hírbe, gyakran megesik, hogy függetlenül a link helyességétől, a legelső videót teszi be mindenhová.
Én elhiszem, hogy jól írsz, de rengetegen küldenek be nagyon vacak dolgokat, tele hibákkal, amik viszont elszívják az energiát - gondolom. Láttam képeket beküldött hírek részleteiből, hát mit ne mondjak, durva.
Megoldás lehetne, ha a vezetőség kinevezne még 1-2 hírszerkesztőt, hogy ne minden két-három ember nyakába szakadjon. De erről nem mi döntünk.
Remélem tudtam segíteni és sok sikert a további cikkekhez!

a tanulással dehát ami muszály az muszály

Hát talán azért "muszály", hogy ne maradj ilyen s*gghülye.. Ennyi idősen, már illene ismerned az anyanyelvedet...

Megint az utazás... Amiben mondjuk volt egy kis jó is (elkéstem az első két óráról ), de akkor is, ahelyett, hogy 5-kor felkelek és és 6:14-kor felszállok a vonatra azért, hogy utána rögtön a következő faluba unjam magam halálra több mint 1 órán keresztül, simán aludhattam volna 7-ig, és ráértem volna a 7:45-ös vonattal bemenni mert akkor is 8:45-re értem volna be a suliba. Arról nem is beszélve, hogy a vonat késése miatt lekéstem a buszt és közel fél órát ácsorogtam a Honvéd Ligetnél a buszmegállóban a k*rva nagy hidegben.

A betegségekkel. Péntekre jó kis torokgyulladásom lett, kb. vasárnapig Strepsilsen és Spetoforton éltem, nem baj, ez még elviselhető. Mentem volna hétfőn suliba, hogy ne maradjak le teljesen, de éjjel olyan fülfájásra keltem, hogy olyan nincs. Bevettem egy fájdalomcsillapítót, ami fél óra után hatott, de azóta be van dugulva a bal fülem. Betudtam a torokfájásomnak, de visszamentem az orvoshoz. Megnézte a fülem, azt mondta, hogy nem lát semmit, de menjek el fül-orr-gégészetre. Kedden nem rednelt, szerdán pedig elmentem. Az orvos teljesen bunkó volt, megnézte az orromat, a fülemet meg a torkomat, de ő sem látott semmit, így nem is írt fel gyógyszert vagy bármi mást. Visszavittem a háziorvosomnak a leleteimet, amire kb. semmit nem reagált, csak hogy orrsövényferdülésem van. 'Örülök' neki, de mennék már suliba, szóval jól esne egy kis gyógyszer. Mindegy, hagytam, hazajöttem. Ma éjjel háromkor pedig a jobb fülem miatt ébredtem fel, hogy elmondhatatlanul fáj. Tényleg, amilyen fájdalmat akkor éreztem, nem tudnám leírni. Bevettem háromkor két fájdalomcsillapítót, de egy óra után sem használt. Melegítettünk rá sót, de az meg annyira égette a fülkagylómat, hogy már nem a fülem fájt, hanem az, hogy forró. Már majdnem sírtam a fájdalomtól hajnali négy órakor, de szép lassan kihűlt. Ötkor levettem a fülemről, akkor már sokkal jobb volt, de kicsit lüktetett még, ám ez a fájdalom már rég az elviselhető kategóriába tartozott, így el tudtam aludni. Azóta a jobb fülem is be van dugulva, szóval most ott tartok, hogy szinte semmit nem hallok. Reggel 7-kor fel kellett volna kelnem, de nem kicsit elaludtam emiatt a kis 'éjszakai kaland miatt', majdnem délben keltem fel.

Azt hogy a sulinkban sok hülye gyerek azt hiszi,hogy menő ha piszkálnak mindenkit!

Az olyan lányokkal, akik azt hiszik, nekik mindent szabad. Akik lestoppolnak két tökéletes táncpartnert, holott másoknak egy elviselhető se akadt. Akik tulajdonképpen elég egyértelműen kifejezik, hogy engem még annyira se bírnak, mint a barátnőmet, és még akkor se esik le nekik, hogy ja, egyébként rosszul esett, miután közölve lett, hogy nem köszönt épp illendően. De leginkább azokkal a lányokkal, akik szakítanak egy fiúval hónapokra, összetörik a fiú szívét egy csomó gonosz dologgal, majd mikor a fiú megismerkedne valakivel, akivel már majdnem össze is jöttek, akkor ez leányzó fogja magát és mocskos önsajnáltató hazugságokkal visszaédesgeti szegény naiv fiút. Eközben pedig szegény másik lány, akit jó eséllyel otthagyott a fiú a r_bancért pedig csak sír, sír és átkozza az életet, hogy neki soha nem lehet szerencséje a fiúkkal és nagyon reménykedik, hogy a fiú meggondolja magát / valaki felvilágosítja arról, hogy a r_banc nem a megfelelő lány a számára...
Meg egyébként az is zavar, hogy az eddig tökéletes osztályközösségünk így, a végzős évünkre kezd darabjaira hullani. Mindenki kibeszél mindenkit, mindenki utál mindenkit, és már abba sem lehetsz biztos, hogy aki eddig a barátod volt, az vajon továbbra is az-e, vagy esetleg a tudtod nélkül tettél valami olyat, ami miatt oka lenne nem észrevenni az utcán, amikor jó, ha három méterre sétálsz el mellette, és hozzá még jó hangosan rá is köszönsz.
És a harmadik - mert a három a bűvös szám -, hogy nagyjából az egész osztályomnak tudnék biztosítani egy olyan iskolát, ami alkalmas lenne számára továbbtanulás szempontjából, mindenkinek látom, hogy milyen szintű iskolára lenne szüksége, csak fogalmam sincs arról, hogy én hova menjek. Hogy nem lesz-e túl nehéz vagy nem lesz-e túl könnyű a választott iskolám, meg tudom-e csinálni a felvételit elég jól ahhoz, hogy felvegyenek, és argh, fáradt vagyok...

azzal hogy holnap matek tudáspróbát írok és ma szólt a tanár úgy hogy csak megcsináltam a feladatokat és semmi több.

Az osztálytársaimmal... Ne értsetek félre szeretem Őket, nagyrészt, de néha az agyamra mennek. Ma diáknap volt () és el kellett táncolnunk a tavalyi gólyatáncunkat. Az ofőnk alapból két héttel a fellépés előtt szólt a lánynak, aki betanított minket, így kb. 3x volt próbánk. Voltak olyanok, akik simán leléptek próbáról, mert max. 45 perccel tovább kellett bent maradnia, volt egy srác, neki szólója volt, de most nem vállalta, mindent össze-vissza csináltunk, max. 6-an (a barátnőim és én, mert nekünk sámított) csináltuk jól, a többiek minket néztek. Így a tavalyi tök menő táncunkat teljesen elcs*szték, tök égő volt az egész iskola előtt így táncolni. A másik, hogy van egy fiú osztálytársam. Múltkor odajött hozzám, h az osztályban nekem alaphangom van, bárhol van hallja. Kezdjük ott, hogy nem szoktam ordibálni, nem szeretek, nem is beszélek hangosan, a második, hogy ezt pont Ő mondja, aki mindig ordít perverz dolgokat, mintha rossz b*zi lenne (nem ítélem el Őket, csak Ő tényleg olyan..) Olyan erőltetett perverz viccei vannak, amin csak Ő nevet, és ordítva. Hozzá még hülyén beszél, így ez szörnyű, nagyon idegesítő. De azért nekem van alaphangom, bocs...

Van egy osztálytársam, aki akkora egoista állat, hogy csak na...(nevezzük L-nek) Szóval az a bajom vele, hogy tesin, amikor a fiúk fociznak, nekünk a bordásfal mögé kell beszuszakolnunk magunkat, és általában egy másik osztálytársam mellett foglalok helyet a bordásfal tetején (nevezzük őt P-nek). Viszont egy pár hete L elkezdett P után szaladgálni, mintha legjobb barátok lennének (de nem azok!) és azóta mindig át kell neki adnom a helyemet, mert különben megsértődik, és nyavalyog, és kibeszél. Van olyan ember aki ezt akarja? Nem. Szóval, odaengedem az én régi helyemre, P mellé.
Tegnap viszont én voltam a gyorsabb és felmásztam a bordásfal tetejére. Mondja L, hogy:
-Cs*zdmeg engedjél má' fel!!
-persze amikor én akarom hogy felengedj, akkor már nincsen hely!
-Ja, hát akkor má' nincs! (Röhög)(lehet hogy ezzel burkoltan arra akart célozni, hogy kövér vagyok, de ki lát bele a fejébe?)

Ma ő ment fel P mellé, és kérdezem, hogy:
-Nem tudnátok nekem is helyet szorítani?
-Istenem, hát nem fogod fel hogy nincsen hely?!!
Egész tesiórán bámulhattam a sarkát a bordásfal aljáról. Arról nem is beszélve, hogy majdnem olyan közel volt a cipője a szememtől, hogyha egy mm-rel arrébb teszi a lábát, súrolja a szempillámat.
Ingyen monokli. Nem élek a lehetőséggel.

Konkrétan az egész héttel! Nehezek a vizsgák és semmire sem marad időm...

Nekem konkrétan a sz*r keverő gusztustalan emberekkel. Esküszöm, miért vagyok ennyi féreggel körülvéve?! Mindenhol, megjegyzem mindenhol vannak ilyen undorító emberi képződmények, ahol megfordulok, pedig magamhoz mérten próbálom mindenhol alázatosan a legjobb teljesítményt nyújtani. Az osztálytársaim gusztustalanok... pár ember miatt szív konkrétan néhány normális, mert ők linkeskedni akarnak. Kérdem én, mi a tökömet keresnek ezek itt, ha nem akarnak bejárni, nem akarnak tanulni?! Senkit sem érdekel az, hogy most nekik milyen dolguk és milyen problémájuk van, de persze emiatt a pár nyomorék miatt engem is kikezdtek, holott én vagyok az egyik olyan ember a csoportból, aki ténylegesen bejár, csinálja, nem lóg és tudomásul veszi azt, hogy gyakornok - ergó, nem küldöm el a f*szba a k*csög egyéneket, pedig megtehetném. Akkor miért engem kell furkálni, ráadásul a hátam mögött?! Ezt annyira nem csípem! F*szom, ha valakinek problémája van velem, mi a francért nem lehet odaállni elém, megkérdezni és megbeszélni a dolgokat tök normálisan? Lesz*rnám ezt az egészet, de annyira nem bírom, amikor másoknak mondják ezeket a dolgokat az én kis két szép szemem helyett. Ráadásul egy felnőtt emberről van szó, akkor mégis mit várjon az ember a fiatalabbik generációtól? Úgy felment ma a pumpa emiatt, ráadásul olyan miatt kezdtek ki, amiről egyáltalán nem tehetek és nem az én hibám. Próbáltam is anno a dolgot elsimítani, jelezni az egészet, de már k*csögösködés szintjén sem kaptam engedményt. Komolyan, már ott tartok, hogy r*hadjanak meg az ilyen kétszínű emberek a nyomorék k*csög osztálytársaimmal együtt! Azért, mert x drogosan megy be gyakorlatra, y meg gyakornokként osztja az észt, míg z meg elveszik két épület között órákra, hát az k*rvára nem az én hibám, nem az én saram! Én nem drogozom, nem osztom az észt és mind az x órát ledolgozom, akkor mi a lóf*szt akarnak?! Most komolyan!

Elnézést a rengeteg ordenáré és randa kifejezésért, de elmondani sem tudom, hogy mennyire sértőnek érzem azt a feltételezést, hogy én állítólag hazudozok meg lógok. Persze, valószínűleg melegedni járok be, és nem akarom elvégezni a szakmát! Ha erről lenne szó, akkor nem jártam volna be betegen iskolába és gyakorlatra egyaránt. Gratulálok szintén annak a felnőtt genetikai hulladéknak, aki a másik abszolút egyenes embernek ment árulkodni. P*fám leszakad, és mint említettem, felnőtt emberekről van szó.

amióta az eszemet tudom panelban lakok, és mindig is imádtam, úgy véltem ez nekem a tökéletes környezet, szeretem a kis belvárosi életemet - pontosabban addig így voltam vele, amíg nem költöztek ide egyes élettelen p*csök, illetve nem nőttek fel annyira, hogy képesek legyenek folyamatosan szart kavarni. engem nem érdekel, hogy a lépcsőházban füveznek, még afölött is igyekszem elsiklani, hogy akárhányszor belépek a liftbe, tele van köpködve, illetve piás üvegeket találok a lépcsőfordulókban. az sem érdekel, hogy akárhányszor összefutunk, úgy méregetnek, hogy legszívesebben puszta kézzel nyomnám ki a szemüket, igyekszem kizárni a rossz dolgokat az életemből, de mindennek van egy határa...
ahhoz hűen, hogy péntek este itthon ülök betegen, meggyújtottam a kis füstölőmet, beraktam a zenécskémet, és leültem dolgozni a legújabb novellámon. természetesen nem mentettem semmit, mert ki gondolná, hogy egyes emberek abban lelik örömüket, hogy hirtelen csak úgy lenyomják a villanyórát?
mindenem elveszett, illetve itt is éppen egy üzenetre válaszoltam, az esti filmemet is kiválasztottam, azt is állhatok le újra keresgélni, mert természetesen a megnyitott lapjaim sem maradtak meg a böngészőben.
a hideggel és a betegségemmel mit sem törődve egyszál semmiben ácsorogtam az ablakban, és figyeltem ki megy ki a lépcsőházból, hiszen a lift éppen ment lefelé a földszintre, mikor érdekes módon senki sem jött ki, mondta nevelőapám, hogy nézzem már meg a liftet, ami persze teljesen véletlenül pont azon az emeleten volt, ahol az a f*szfej lakik, aki már öt- vagy hatodikos korom óta megkeseríti az életemet, illetve mintha a hangját is hallottam volna. már nem tudja leköpni a frissen mosott kabátomat hogy a fagyban egyszál pólóban kelljen hazamennem, úgy tűnik most az itthoni nyugalmam megzavarása a soros. csodálatos, hogy egyes emberek képtelenek felnőni, pedig elméletben felnőttek vagyunk, illetve bár fiatalabbak mint én, az egyiknek már gyereke is van, hiszen mi sem természetesebb, mint felcsinálni a tizennégy-tizenötéves éves barátnőnket, mikor még mi is csak neveletlen gyerekek vagyunk?

ah, ezt de jólesett most kiírni magamból...

A hónapokkal ezelőtt említett begyepesedett sógorral és családjával. Mert az még hagyján, hogy Ő (J-nek rövíditem a nevét) leszarozza az ízlésemet, de a múltkor olyat szólt be, hogy az akkori rossz hangulatomban nagyon kiverte nálam a biztosítékot. Ugyanis itt volt a nővéremmel, meg a négy hónapos unokaöcsémmel, akinek éppen akkor cserélték a pelenkáját, és J. megkérdezte tőlem nagyon kedvesen, hogy az én anyám is még mindig törli-e a seggemet, valamint hogy pelenkáznak-e még úgy, mint a kisöcsémet. Ezt el kellene engednem, csak nagyon dühít, hogy ezt is egy poénnak szánta, holott nagyon nem az. Méltatlannak tartom, hogy 16 éves létemre ilyenekkel jön és viccelődik, mintha még mindig óvodás lennék, vagy nem is tudom. És soha nem szólnak neki, hogy ezt nem kéne, mert engem zavar, csak nekem mondják, hogy legyek én az okosabb, és ne vegyem fel. De hogy a fenébe, ha egyszer sosem áll le a hülyeségeivel?! A családja ugyanolyan fárasztó mint ő, és hiába, nem bírom őket. Az apja nagyképű, és állandóan arról kérdezősködik, hogy hány fiúm van( ), afelett örvendezik, hogy most, hogy tudom a nyelvet, majd nyugodtan felcsíphetek mindenkit, a nővére pökhendi, olyan fejjel néz néha ránk, mint a csótányokra, az anyja meg úgy beszél hozzám, mintha nem érteném meg, amit mond, lassan, szép tagoltan, akár az értelmi sértültekhez szokás, vagy nem is nekem mondja, hanem rólam beszél, de mást kér meg, hogy tolmácsolja nekem, pedig ott ül 3-mal mellettem az asztalnál. Mindannyian annyira más nézeteket vallanak, ami nekünk normális, az nekik nem, nem ugyanolyan a humoruk, mint nekünk, és annyira lassúak, körülményesek, egyszerűen utálom, amikor kötelező a közös programokon részt venni, és elviselni a piszkálódásokat. Én próbálok minden tőlem telhetőt megtenni, de ilyen keretek között elég nehezen megy. És utána még le vagyok cseszve később, hogy miért mutatom ki, hogy nem kedvelem őket, meg nem vagyok kedves. Pedig ha tényleg kimutatnám, az nem ilyen lenne. Udvariasan válaszolok az általuk feltett kérdésekre, nem vágom a grimaszt, nem vagyok bunkó, mi többet tehetnék?

Ma éppen azzal, hogy pályaorientációból írtunk és a tanár azt mondta, hogy aki 3-masnál rosszabbat ír, annak újra kell írnia. Erre pár órával később, miután kijavította a dogákat azt mondta, hogy az egész osztály újra írja (Megjegyzem: 6 dolgot nem tudtam és amit beírtam az mind jó volt).