Ma éppen mivel van tele a tököd?

Jelen pillanatban az idei nyárral. Minden második nap esik az eső, vagy zápor vagy zivatar formájában. Ma például egész nap zivatar tombol... július vége van, és még hófehér a bőröm. Egyszerűen eddig nem volt olyan idő amikor strandra mehettem volna. Ha így megy tovább szolira lesz szükségem... Remélem augusztusban jobban kedvez majd az időjárás, mert ami most folyik, az minden csak nem nyár.

Jelenleg úgy mindennel. Ezen a héten a számomra elviselhetetlen apámmal vagyok itthon, lévén szabadságon van. De a jellemünk mindig is ütközött egymással és kikészülök a folyamatos hülyeségeitől Este sikerült anyámmal is összeveszni valami hülyeségen, mert nyomatja ő is. A volt barátnőm aki másfél hónapja még elmondott mindennek ma beállított egy rózsával, hogy ő annyira bánja és bocsássak meg. Nem vagyok én tündérkeresztanyu, hogy elviseljem mindenki kirohanásait És a fiú akibe szerelmes vagyok...nos egészen pontosan 42 napja, az évzáró óta nem láttam. És bár az első 2 hét pokoli volt, de túlléptem rajta, viszont időnként előjön bennem a nosztalgia, mint ma is. És mindenre visszaemlékezem az elmúlt lassan 6 hónapból. És sírok, mert baszottul hiányzik, meg a fejemet verem a falba, mert én csesztem el a hülyeségemmel anno. Viszont elballagott, by-bye, soha nem látom már a suliban. Ezzel kapcsolatban itt a másik bajom. A 8. osztály. Semmi kedvem megint visszamenni egy rakás hülye közé a káoszos suliba. És innen eljutunk az utolsó, ámde elég fontos aggályomhoz. A továbbtanuláshoz. Ami azóta benne van az agyamban, hogy megírták a felvételit az idei 8.-osok. Van egy iskola ami minden szempontból jó lenne nekem, de nem nézik a felvételit, csak a jegyeket, ami nem túl fényes és ha nem jutok be nekem végem. Mégis csak az elkövetkezendő 4 évemről van szó, nem mindegy hol töltöm...Ez egy esély a normálisabb iskolai életre és arra, hogy azt tanulhassam amit szeretek is. De már megőrjítem magam ezzel és minden más ezen kommentben felsorolt dologgal. A másik meg az, hogy olyan gyorsan eljött az augusztus. 33 nap van még a szünetből és még van egy csomó célom amiket megakarok csinálni. Nem nagy kunsztok, van ami már félig kész, de idegesít, hogy lehet nem minden fér bele a keretbe. És nagyon sajnálom, hogy itt a Starity népét boldogítom ezekkel a hülyeségekkel, de egyszerűen nincs kinek elmondani ezeket

A rohadt időjárással. Nincs egy normális nap, mert vagy olyan meleg van, hogy meg lehet fulladni, vagy szakad az eső és ki sem lehet mozdulni.

A mai modern világban nem képesek kirakni egy rohadt táblát, mi, merre, hogyan.
Előző nap megnéztem a térképen, hova kell mennem, meg is jegyeztem a pontos címet, de amikor ott voltam csak néztem, hogy hol van a 110-es szám, ha a 111 előtt vagyok, de szemben üres telek áll? Aztán kiderült, hogy az üres telek nem számít, ahol vannak házak, ott számozzák, így a 110-et valahol a 73 környékén találtam meg. Aztán mentem a közeli postára, és annak is hiába tudom a pontos címét és hogy melyik irányba kell menni, "nincs sehol". Szétnézek, látok egy magas épületet "Magyar Posta" felirattal, megörülök, sietek, mert messze is van, de kiderül, hogy az valami postai irodaház, a posta máshol van. A portás érthetetlenül magyarázta, merre. Egy újabb felesleges kitérő után gondoltam, megyek és inkább a megérzésemre hagyatkozok, eddig ez mindig jobban bejött. Így téblábolva véletlenül megtaláltam eldugott helyen! Egy Frankenstein/szatír-szerű alkalmazott volt ott, aki mint valami régi bakelitről lejátszott reklám, ajánlgatta a bóvlijait: "sorsjegyet blablabla..?" meg "utastiztosítás érdekli-e?" Az unott, l a s s ú hang félelemetes volt főleg ahhoz a külsőhöz, úgy megijedtem, hogy az udraviasságot is elfelejtettem, és cérnavékony hangon válaszoltam gyorsan: "nem, nem érdekel", és hanyatt-homlok elsiettem

sorry, véletlenül szerkesztés helyett a válaszra léptem (még mindig a Frankenstein/szatír-sokk alatt vagyok

Úgy szeretem a nyarat...

Persze ha jó idő van, és lehet menni, mint a mérgezett egér.
Mondjuk nálam nem jelent gondot a rossz idő, mert ha van hova, akkor is megyek.
Legjobb (?) barátnőm tegnap írt, hogy mehetnénk fagyizni, vagy valami. Mondom oké, és mikor? Erre írja, hogy 'most'. Már készülődök, majdnem kész is voltam, mikor közli, hogy nem jó mégsem. Utána már nem is írt, ma meg vártam, mikor ír, hogy menjek (mert ki tudja, hogy ma otthon van-e vagy sem...)..persze akkor jön majd szeptembertől, hogy akárhova hívott nem mentem..
Szeptemberben meg majd jön, hogy *puszipajtiik* csak lehet, hogy én már nem fogok így állni hozzá, egy év múlva meg már nem is fogunk találkozni, hiszen jön majd a vuzsga a munkavállalás, és nem fogunk ketten egy céghez menni, az tuti.. szóval utálom az ilyent

Kábé mindennel. Állandóan pánikrohamaim vannak, hetek óta minden nap, van hogy több órán keresztül. 100 hogy ennek pszichológus lesz a vége. Általában csak úgy a semmiből rámtör, úgy hogy nem is csinálok semmit. A legrosszabb hogy néha úgy érzem, hogy alig kapok levegőt. Ráadásul szegény gépem megint az őrületbe kerget. Lejárt a vírusvédelem, másodpercenként beugrik egy ablak figyelmeztetni, de be kell ehhez jelentkezni valami programba, nekem meg nem működik egy billentyű a gépemen, és nem tudok kukac jelet írni. Megpróbáltam máshonnan kimásolni, de nem engedi beilleszteni a jelet. Meg újra kezdődik az, hogy állandóan lefagy a gépem, elég beírnom egy szót és máris elakad, van hogy naponta kétszer újra kell indítanom. Lehet hogy ez a gépes cucc nem hangzik olyan rosszul, de egy idő után tényleg ritka idegesítő.

Ügyintézés vol. II

Szemészeten voltam, rövidített történet. Mondom az asszisztensnek, hogy időpontot szeretnék minél előbbre ilyen meg olyan okból, közben elveszi a igazolványos mappámat. Oké, mondja, szeptemberben tudna időt adni. Mondom nem jó a szeptember. Erre ő (arrogáns stílusban): a munkáltatómmal oldjam meg, ők szeptemberre tudnak időpontot adni (közben húzódna vissza a szobába, kezében az irataimmal).
Komolyan nem értem, ha többedjére mondom, hogy az az időpont nem jó, akkor miért tartja magánál a személyes okmányaimat? Úgy kellett mondanom, hogy adja már vissza az azokat.
Mellesleg brutál történeteket hallottam arról a szemészetről, szóval még jobb is, hogy nem megyek oda - még táblát leolvasni sem!
Nagyon tele van a nem létezőm az ügyintézésekkel. XXI. század, modern idők, elektronikus -és gépi kor, de mit számít?
A másik, ami nagyon bosszant, az az időjárás. Vagy legyen meleg, vagy legyen hideg, de ne váltakozzon a kettő! Reggel a fronttól alig bírok felkelni, félhalottnak érzem magam, amint jön a felmelegedés. Komolyan a nyarat ezért gyűlölöm.
A harmadik dolog, amiktől kivagyok, azok a hájpacnik az utcán. Undorító, hogy néznek ki (felfuvalkodott hájgombócok, akik a hájas hurkáikba beragadt egy szál alsógatyában, és széttrottyantott strandpapucsban járnak-kelnek, a vállukra vetve lazán vagy a kezükben tartva a pólójukat, és úgy stírölik a nőket, mintha jó party-k lennének ) Na az ilyenek mindig megtalálnak, és nem tudnak úgy elmenni mellettem, hogy ne cuppogjanak, vagy ne szóljanak valamit.

Hát az apám leküldött a boltba. Hát lementem, nagyon fájt a lábam, alig tudtam menni. Mire jövök vissza eleredt az eső.
1. Rohadtul fájta a lábam, ezért csak lassan tudtam. (3 pont)
2. Papucsban voltam majdnem elcsúztam.
3. Megáztam.

Mindjárt itt a szeptember, és ez a nyár úgy telik, mint a sz*r. Mintha még semmi értelmeset nem csináltam volna az elmúlt másfél hónapban, pedig elvileg öt hetet nyelvtanulással, "művészettel" (cöh, kerületi rajztábor), sporttal(?), iskolai- és családos üdüléssel töltöttem. Mintha most kezdődött volna az egész. És már csak egy hónap, és mehetek vissza a retardált osztályomhoz. Utolsó év ide vagy oda, mégiscsak kilenc hónap egy sz*r közösségben, ráadásul jön a felvételi időszak (hadd ne részletezzem), és a farsangi tradicionális keringő (még mindig nincs párom, és szerintem nem is lesz).
Plusz úgy tűnik, a maradék hónapom szinte teljes egészét különböző családtagjaimmal fogom tölteni, amivel semmi bajom, de túl sok együttlét után rendszerint elegem van abból, hogy nincs semmi szabadságom (lásd nyaralásunk). És ugye apa visz el Londonba pár napra (amiért egyébként k*rvára hálás vagyok neki ), és mivel ketten leszünk, végig a párkapcsolati ügyeit kell majd hallgatnom. "Drága apa, én nem vagyok pisis, teljesen tisztában vagyok a válás fogalmával és az új élettárs kereséséhez fűződő jogaiddal, de már vagy hét éve, tehát nem kell minden alkalommal célzásokat tenned arra, hogy reméled, a kapcsolatunk nem romlik meg amiatt, hogy egy eddig számomra csak arcról ismert nő lakik abban a házban, ahol felnőttem, és ahonnan soha nem akartam kitenni a lábam."
Áh, most így visszagondoltam a szüleim cseppet sem tökéletes egykori kapcsolatára... De jó, mostmár azzal is tele van a tököm, hogy milyen érzékeny vagyok.

Fél órája arról papolok a legjobb barátomnak - bőgve -, hogy én mekkora egy szánalmas és idióta lélek vagyok, hogy nekem még mindig tetszik az a srác, akit úgy gondoltam rohadtul eltudtam felejteni, de nem megy. Pedig már nem is tetszik annyira, de akárhányszor meglátom, hevesebben kezd verni a szivem, meg az a többi nyálas szöveg. Plusz tudom, hogy rohadtul utálnom kéne őt, mert ő egy nagyon, de nagyon rossz és zűrös ember, muszáj lenne mostmár tényleg elfelejtenem, de rohadtul képtelen vagyok rá. Persze, mindig ígérgetem magamnak, pár napig megy is, de meglátom már csak az egyik bejegyzését facebookon - ahonnan képtelen vagyok letörölni - kezdődik ez újra. Már a fejemet verem a falba a balfszságaimon.
Amúgy ebből nem igazán lehetett kábé semmit sem érteni, de jólesett kiírni ezt magamból. De inkább tovább dühöngök. Bár a vérnyomásomnak határozottan nem tesz jót.

Alig van pénzem. Akit szeretek mást szeret. Egyáltalán nem olyan jó az idei nyár, mint amilyennek elképzeltem. A tavalyi 1001x jobb volt

A PORRAL. Utálom. Ma anya utasított, hogy törölgessek, mikor tudja, hogy ezerszer inkább bevasalok. Ráadásul most ugyan nem, de van, hogy kegyetlenül tüsszögök tőle.
Na meg abból is nagyon elegem van, hogy december óta egy percre nem volt teljesen váladékmentes a tüdőm, ugyanis akkor volt egy kiadós tüdőgyulladásom, egy hetet üdültem a Gyermekklinikán. A tüdőgyógyász írt gyógyszert, amit szedtem is, de nemrég megfáztam és ugyan ott nem kötöttünk ki, mint januárban, de nem hiányzott... utállak titeket is, kedves allergia és asztma.
Ha rágondolok a jövő évemre, a hideg is ráz, pedig kegyetlenül meleg van. Nyelvvizsga, OKTV, faktok, plusz kötelezők... belegondolni is fejfájás.

Én pár napja Vonyarcvashegyen voltam és Essemm pont most volt ott. Jöhetett volna egy kicsit előbb.

A tegnapi napon barátnőmmel nyakunkba vettük a várost, elhatároztuk hogy átbulizzuk az éjszakát. Mivel én egyúttal egy szülinapi házibuliba is meghívást kaptam, nem akartam bunkónak tűnni és visszautasítani az ajánlatot, így éjfél után taxiba szálltunk és elkocsikáztunk a parti helyszínére. Már mindenki be volt italozva kellőképp, jó volt a hangulat, táncoltunk, beszélgettünk, nevetgéltünk. Volt egy hatalmas medence, a víz benne kb. 160 cm lehetett, tehát tényleg nem bizonyult túl pöttöm tákolmánynak. A fiúk hajnali fél 2 (!!) felé úgy gondolták, jó poén, ha a lányokat ruhástól dobálják bele a vízbe, rá sem hederítve arra az aprócska felmerülő problémára, hogy váltóruhát nem vittünk magunkkal. A derékig érő hajam csurom víz lett és mivel cipőstől dobtak bele a hűvös medencébe - amiben megjegyzem, már egy törött vodkás üveg szilánkjai is megtalálhatóak voltak-, a pár napja, frissen beszerzett topánkám is megsínylette ezt az ízetlen tréfát. Visszatekintve persze, vicces volt és természetesen ártatlan gyerekcsínynek szánták, viszont most olyan náthásan fekszem itt az ágyamban, hogy tonnaszámra kapkodom ki a pihe-puha zsebkendőket a mellettem heverő dobozból..

Most komolyan, csak nekem van bajom ezekkel az egészségmániás emberekkel?
Félre értés ne essék, mindenkinek szíve joga olyan életmódot választania amilyet akar, és engem nem is ez zavar. Hanem az, mikor a képembe nyomják a baromságaikat. Szerintem én is el tudom dönteni, hogy hogyan szeretnék élni. Nem is értem hogyan lehet úgy élni, hogy egyfolytában a kalóriákat számolgatják, meg grammra ki van mérve, hogy miből mennyit ehetnek, de mindezt csak hat óra előtt, mert ha utána mernek enni, akkor főbűnt követnek el...
És amitől a legjobban kiakadtam, az volt, mikor egyik barátnőmet megkínáltam a kekszemből, és ahelyett hogy azt mondta volna, hogy igen köszi, vagy nem köszi, elkérte a zacskót, és elkezdte nézni az összetevőket. Mert ha megeszik egy darabka ilyen undorító, mérgező, nem teljes kiőrlésű kekszet, akkor összedőlt volna a világ. Hát, hogy őt se kínálom meg többet semmiből, az is biztos.
Meg ha már ő választotta azt, hogy így akar élni, akkor meg ne panaszkodjon nekem, hogy mennyire hiányzik neki a pizza, meg milyen régen evett már ilyen meg olyan ételt. Hát basszus, nem én mondtam, hogy ne egyen...
Én már pedig biztos, hogy nem fogom sanyargatni magamat ilyenekkel, eszek mikor jól esik, és azt ami jól esik. És akkor sportolok ha kedvem van hozzá, nem pedig mikor a naptáramba be van írva, hogy ma 6 óra futás...
Éljenek úgy ahogy akarnak, csak engem hagyjanak békén!!

Az elvakult idiótákkal. Kezdődött ezzel a videóval, amiben a srác -hozzátenném, hogy jogosan- nem túl fényesen beszél a Szent Johanna Gimi Renijéről. Erre az elvakult fanatikusoktól egyből ilyen kommentek érkeztek. Én is nagyon szeretem az SzJG-t, de ami nyilvánvaló, azt tagadni nem tudom. Ami kiakaszt, hogy egyből nekiállnak b*zizni (holott köztudott, hogy a videófelvételek torzítanak is egy kicsit) és egyből a halálát kívánják szegény gyereknek, csak mert elmondta a nyilvánvalót. Komolyan, már az én p*fám ég helyettük szégyenemben.

Igen ezt én is láttam. A videót, és a "kultúrált" kommenteket is. Ja, és mindezt ugye úgy csinálják, hogy a srác már írt odamszemélyesen is. De ugye kommenteket elolvasni luxus...

Tegnap 10 kilómétert sétáltunk barátaimmal, nem tudom, hogy jött az ötlet, amikor utálok ilyen nagy gyaloglásba belevágni, ráadásul tele volt olajkutakkal és szívattyúkkal a környék, szóval még szép sem volt. Baromira elfáradtam, de a poén, hogy nem voltam álmos és nem tudtam elaludni hajnalban és azóta sem aludtam, de most sem vagyok álmos... nem az zavar, hogy nem aludtam, mert ilyen sokszor van ha pl. buli van vagy ilyesmi, de most akartam és nem tudtam:D Ez egy szar helyzet nem kívánom senkinek, na jó 1-2 embernek mégis... de csak egyszer.

PÓKOK. Fóbiám van a kis és nagy nyavalyásoktól egyaránt. Annyira ízeltlábú-utáló vagyok, hogy az hihetetlen. Néha már kezdem azt hinni, hogy valójában nincs is ott a szerencsétlen, csak én képzelem el O.o . Valamelyik nap láttam egy rovarféle izét a vécé ablakának párkányán megdögölve. Kimentem, gondoltam a fenét érdekli, majd leszedem. Visszamentem kb. 10 perc múlva, sehol nem volt. Na onnantól kezdtem gyogyinak gondolni magam. Tegnap késő éjjel anyával neteztünk, és én kimentem a mellékhelyiségbe. Megláttam egy olyan ujjpercnyi nagyságú szőrös pókdögöt az ajtófélfánál, a hideg is kivert. Azelőtt már halálra rémített egy sokkal nagyobb egyed, anya szerencsére megfogta, mielőtt beájulok. Kiléptem a 3-4 méterre lévő légycsapdáért, hogy lecsapjam (mert akármilyen kicsi is a pók, én ugyan hozzá nem érek), visszaértem kemény 10 mp után, SEHOL NEM VOLT. Elkönyveltem magam szellemi fogyatékosnak, majd visszajöttem. Reggel bementem ismételten vécére és hirtelen megláttam a gurulós állványra leesve azt a dögöt, ami eltűnt a párkányról. Következtetés: nem vagyok bolond és a pók is itt van valahol. De ha hiszitek, ha nem, mintha elszublimált volna. Anya ma behozza nekem a gurulós állványt, hogy pakoljam le róla a tisztítószereket és töröljem le a port. Mindenhez úgy nyúltam hozzá, mintha leprát lehetne kapni tőlük, féltem, hogy szívrohamban meghalok, ha meglátom a missing spidert. Valahol titkon azonban reméltem, hogy végre felkiálthatok: Vége a bújócskának, te kis nyomorék!, de nem történt. Hogy csapna bele a villám, amiért így szívat...