Ma éppen mivel van tele a tököd?

Azzal,hogy mindenféle zaj zavar körülöttem...lehet nem vagyok normális,de a galambok hangja,az építkezés hangja,a fűnyírás hangja,az elhúzó autóké,az állatok hangjai...biztos őrült vagyok,de nagyon zavarnak,pedig állandó jelleggel vannak,nem vagyok képes megszokni.

Jelenleg azzal, hogy gondoltam kiveszem a piercingeket megtisztítani. Erre annyit balf*szoskodtam az egyikkel mire kiszedtem, hogy bedagadt a helye és képtelenség visszatenni. Nagyon remélem, hogy holnap már vissza tudom tenni mert nem szeretném újraszúratni.

Azzal, hogy mindjárt itt a 23-a, de még mindig nem tudjuk, hogy melyik országokban adják le a moziban a doctor who 8. évadának első részét... Szerintem megint az lesz, hogy a "világ körül" egyenlő lesz angliával, amerikával, ausztráliával és dél-koreával.

Ez abszolút hozzáállás kérdése Megszokni bármit meg lehet, de ha úgy fogod fel, hogy idegesít, meg hogy hallgasson már el, biztos, hogy nem fog sikerülni megszokni.

Értem.Akkor soha nem fog sikerülni.

Engem az idegesít, amikor le 'sátánistázzák' az embert, csak azért mert az átlagtól eltérően öltözködik, más a stílusa, és kemény zenét hallgat. Egyszerűen képtelen tisztelni néhány ember a másik embert, és annak ízlésvilágát! -.-"

Jelenleg a döntésekkel, hogy egyedül kell meghoznom, amiben segítségre lenne szükségem és a lenézéssel, ez van, ha nem próbálsz megfelelni az embereknek, röviden.

Mondom, hozzáállás kérdése

OFF: Dettó. Én tavaly még naponta agybajt tudtam kapni, engem nem sátánistáztak, csak folyton azzal jöttek, hogy "De mi a jó ezekben a szomorú zenékben? Figyeld meg, te is ilyen szomorú leszel tőlük!", vagy amikor sötét ruhákban jártam, és "viccből" azt kérdezgették, hogy "Ki halt meg?" aztán amikor észrevették, hogy valami durvább, hörgősebb zenét hallgattam, úgy néztek rám, mintha most szöktem volna a diliházból. Egy pár hónap után aztán már meg sem hallottam ezeket a f*sságokat, csak a családom a és a barátaim véleményét hallgattam meg, ők pedig nem cseszegetnek (kivéve a bátyám, de ő csak hülyéskedik).

ON: 3 tévé van a házban. Egy nagy a nappaliban, egy a vendégszobában és egy "régiség" az én szobámban. Eddig jó volt, mindegyiken voltak rendes csatornák, a nappaliban lévő közösen kicsit több. Most átszerelték, aminek következtében a közös tévén még több lett, aminek alapvetően örülök, de ez valahogy azt okozta, hogy a másik kettőn alig maradt valami használható. És a legrosszabb, hogy a közöset sem tudom majd rendesen kihasználni, mert ott mindig azt nézzük, amit a szüleim akarnak. Nem vagyok nagy tévézős, de megnyugtató volt a tudat, hogy ha lenne valami jó műsor, ami a többieket nem érdekli, akkor megnézem a szobámban vagy a vendégszobában. És most mi maradt nekem? A Nóta TV...

Szerintem felesleges reménykedni, nálunk 99%, hogy úgysem lesz.

A haverjaim hülyeségeivel. Mindig valami idióta dolgot kitalálnak, amiből már nagyon elegem van. Jelen pillanatban a nyár kellős közepén azon versenyeznek melyikük bírja tovább fürdés nélkül. És van köztük nagykorú is. Már nagyon unom már, volt jópár ilyen hülyeségük, és néha rosszabbak, mint a kisgyerekek.

Most épp lekéstem valamiről, amiről nem szerettem volna
Pedig nagyon szerettem volna...

A nagy helyzet az, hogy 6 és fél hónapja egy olyan fiúba vagyok szerelmes aki az utcám közepén lakik, míg én a végén. Tény, hogy jó hosszú utca tele bérházakkal, de bármit akarok intézni el kell mennem a lakhelye előtt, mert központi helyen van. Lényeg a lényeg, a ballagása óta nem láttam és próbálom elfelejteni. Ám már múlt héten azzal a varázslatos infóval lepett meg drága jó édesanyám, hogy nem biztos benne, de szerinte őt látta az előbb biciklivel Aztán hétfőn én mentem be városba és mintha őt láttam volna kocsiba, bár ebbe nem vagyok biztos, mert 2 mp alatt nem mehetek tutira. Most meg anyám invitált, hogy menjünk együtt vigyük le a kutyát de a Jóban Rosszban miatt nem mentem és majdnem mondtam neki, hogy várjon meg, lett volna kedvem. Mégis egyedül ment és feljőve beront a szobámba és ordítja, hogy látta a Tomit meg az anyját és tuti ők voltak, mert felismeri az anyját Én értem, hogy izgatott, de muszáj elmondania?! Tudja mennyire szenvedek és azzal, hogy 2 hónap után megint látom, csak rosszabb lesz. Előre félek mi lesz ha iskola lesz és napi szinten elkell mennem a lépcsőházuknál...Tán még rendszeresen látom is Szeretem, de ha már nem jött össze legalább hagy felejtsem el nyugalomban. - Tudom, hogy nem ez a világ legnagyobb problémája, de valahova kikell írnom magamból és az nem a Facebook lesz...

Úgy indult a napom, hogy ma nyugodt leszek, nem idegesítem fel magam semmin, nem leszek szomorú. Hát ez nem így alakult. Nyugodtan beszélgetek interneten a barátaimmal, amikor egyszer csak az utcáról szörnyű kutyanyüszítés hallatszik. Gyorsan kirohanok az utcára, ( mivel ez a kutyanyüszítés egy nagyon rossz emléket idéz fel bennem. Kb. 4 éves lehettem és a dédnagymamámnál voltam. Volt egy palotapincsije, aki nagyon aki mindig átbújt a kerítésen a szomszéd kutyához játszani. Igen, ám de egyser a szomszéd helyére, más költözött, akinek pitbulljai voltak. Mi erről ne tudtunk és a kutya átment. Ugyan ilyen szörnyű nyüszítést hallottunk, és a kutya többet nem jött vissza ) Amikor kimentem ( most) nem láttam semmit, ezért gyorsan berohantam a mamám kutyájához megnéztem rendben van-e. Vele nem is történt semmi, de egyszer az utcán nagy üvöltözést hallok. 2 néni kerget egy nagy dobermant vagy mit. Megtudtam hogy az a kutya végzett egy terrier szerű kutyával
Nem értem mi értelme van 5 nagy harapós pitbull kutyát tartani, utána kiengedni é másik kóbor kutyára ráereszteni. Persze értem én, egyeseknek ez a "menő"

Az egesz vilaggal

Már elnézést a kifejezésért, de a Facebbokos k*rvákkal. Némelyikük még nem is szép. Egyáltalán nem szép. És ezekre csorgatja a nyálát mindenki. De ezek a lányok belülről rohadnak. Példának okáért a gimnáziumi nyíltnapon volt "szerencsém" találkozni egy ilyen lánykával. Az az ego ami van nála borzasztó. És még ő méreget engem végig meg néz rám csúnyán. Mire fel? Mert nekem nincsenek olyan drága cuccaim? Vagy mert nem rakom ki mindenem és nincs 200 lájk a profilképemen? Borzasztóak ezek a lányok.

Beszélgettem egy (szintén magyar) csajjal, akivel megtárgyaltuk, hogy jó lenne találkozni, hiszen itt kint nagyon egyikünk sem fut össze random magyarokkal, úgyhogy lefixáltuk az időpontot, meg hogy hol találkozunk. Igaz, ő elvárta volna, hogy a házukhoz közeli buszmegállóig menjek, de a távolság + idő miatt az számomra kicsit bonyolult lett volna, így megegyeztünk, hogy találkozunk a centrumnál. Igen ám, szépen be is buszoztam, egy totál idegen, nyüzsgő városba, de a lány nem jelent meg. Vártam rá majdnem egy órát, aztán hazamentem. Itthon kiderült, hogy ELVILEG ő már rég ott volt a buszmegállóban, és várt rám, szintén egy órát az anyjával, és hogy ő is körbement de nem talált. Igaz, hogy a buszról leszállva láttam, hogy senki nem volt a megálló környékén sem, így tovább mentem a megbeszélt helyre, de sebaj, ezért nem szóltam, attól viszont agyf@szt tudnék kapni, hogy megbeszéltük, hol lesz a találka, ott várok rá, de neki meg az anyjának mindenképpen máshol kellett várakoznia, amiről én mellesleg nem is tudtam, és a mobilom sem működött hogy rákérdezzek, ugyan merre jár. Utána jön még azzal az elítélő, neheztelő szöveggel, mintha csak az én hibám lenne, hogy elkerültük egymást, holott tájékoztathatott volna arról, hogy megváltozott a terv, mert így totál fölöslegesen áldoztam rá - utazással együtt - 3 órát nagyjából. Mindegy, az van bennem, hogy kirándultam egy jót, és legalább már tudom, hétfőtől a suliba menet merre kell leszállnom, és merre menjek tovább.

Az idióta emberekkel körülöttem...

Jelenleg az időjárással.

Nekem jelenleg a társadalomból. Hogy amikor Youtubeon zenét hallgatok a szám közepén beindul egy reklám. Hogy a lányok/fiúk ismerik az Arctic Monkeys "R U Mine?" és a "Do I Wanna Know?" című számát és fannak hívják magukat. A virágkoszorúkbóll. Mindenki azt hord. A tucat tumblr blogokból. A Boy Bandekből