Ma éppen mivel van tele a tököd?

*ma erkölcstan órán*
Tanár:Írjátok le hogy milyen tulajdonságokat szerettek az emberekben!
Az egyik lány: Én azt szeretem ha valaki divatos...

Nahát pont az a legfotossabb hogy valaki divatos legyen! Ehez csak gratulálni tudok!

Azzal, hogy nem tudom megváltoztatni a hátteremet már második napja. Jelzi, hogy feltöltöttem a képet, de ugyanúgy a görcsoldós reklámot látom. Próbáltam már mindent, más képpel, újból bejelentkezni, átnéztem az egész adatlapom nem.e állítottam át valamit, de semmi. Már nagyon kezd idegesíteni

Azon kívül, hogy 3 héten belül már másodszorra kell antibiotikumot szednem, mert visszabetegedtem -sokkal durvábban, mint először-, a Frozen-nel. Vagyis annak a Once Upon A Time -ben levő jelenlétével.

13 nap van hátra a 4. évad premier részéig, de még egy rohadt promoképet nem voltak képesek kiadni az eredeti karakterekről. Mindenhol csak a Frozen-t tolják az ember képébe, meg Elsa és Anna így meg úgy. Komolyan mondom, már most rühellem őket. Lehet, velem van a baj, meg hogy nem láttam a filmet és úgy mondok véleményt, de az az agresszív marketing, amit az ABC csinál most ezzel a történettel, túlmegy a határaimon. Már csak reménykedni merek benne, hogy ez a nagy hype nem fog rámenni az eredeti történetszálra és az állandó karakterekből is fogunk látni valamit. Értem én, hogy az ABC most ebből akarja megszedni magát, mert friss a sztori, hatalmas sikere is volt, de akkor is... Nem véletlenül tartja a mondás, hogy "Addig üsd a vasat, amíg meleg!"

Unatkozok és nincsenek barátaim.

A néhány hónapja vásárolt mp3 lejátszóm ma minden előjel nélkül bedöglött (hallgattam, és egyszer csak lejárt, pedig nem is merült). És azóta sehogy sem tudok belé életet lehelni, csatlakoztattam a géphez és nem is érzékelik egymást. Ráadásul külföldről vettem, úgyhogy nem is tudom, hováv vigyem szervizbe, és félek, örökre búcsút kell neki mondanom, pedig imádtam

A drága tesitanárunkkal. Annyira figyelmes, hogy gondolt egyet, és mivel jó idő van, eltervezte, hogy ma a szabadban tesizünk. Igen, az erdei tornapályán, mert ott szép a táj, stb. Tök jó, örültünk neki, csakhogy az erdei tornapálya 1100 méternyi futást takar, és ha netán sétálsz, tanár úr tudja, mert méri, mikorra kell beérni a leglassabb futótempóval. Ha ez még nem lenne elég, tekintve, hogy egy erdei pályáról beszélünk, eleve lejtőn indul az egész. A lejtőn kisebb-nagyobb buckák és gödrök vannak, kövek, faágak, meg minden, ami miatt el lehet esni. És egy csomó elágazás van, te pedig próbált kitalálni az eleve össze-vissza kanyargós pályán, hogy ó felé fordultál-e, vagy próbálj meg kiigazodni, mikor még az autók zaját se hallod, ami segítene, és a fák is eltakarnak mindent, szóval nem látsz egy nyamvadt panelt se, ami ismerős lenne. Persze szép az erdő, nem arról van szó, és nemsoká meg is csinálják a pályát, hogy normális legyen, de ez a domb, lejtő, domb, lejtő dolog nem jön be. Ja, igen, és ezen a csodás pályán volt ma két körünk, ami 2200 métert jelent... Egy olyan osztálynak, akivel azt a 12 perces hülyeséget se futtatták le soha, akik a 300 méteren kifulladnak. De az új tesi tanárnak egyből a mély vízbe kell dobnia. Mert ha szépen fokozatosan adagolná a szarságokat, azt mondanánk, hogy oké, így viszont...


Nekem csak a címlapra dobja ki a görcsoldós reklámot, egyébként ugyanaz a hátterem, mint volt.

Megint az érzéseimmel...

Néhány napja megint szenvedek azokkal az érzésekkel, amiket próbálok elfojtani. Egyedül érzem magam, senkivel nem vagyok képes normálisan kommunikálni, és megint fordulok befelé. Nem tudom, miért, de sokszor előfordul mostanában még többször. Egyetlen szótól a plafonon, vagy a padlón vagyok, és nehezen kaparom magam össze onnan, és mikor végre sikerül, újabb csapás ér. Tegnap este is beszélgettem barátommal, és csak egy szót mondott, én pedig teljesen kiborultam, mert tőle így nem vártam semmit. Előtte is már kezdtem ideges lenni, mert telefonáltunk egyszer a 15 percből jó ha összesen 3-at beszélt velem, majd később a 7-ből 1-et talán...szóval este felé megint hívott, és az az egy szó is kikészített, csak hallgattam a telefonban, és összeomlottam. Nem tudok jobb kifejezést. Összeomlottam. Néztem magam elé, hallottam, ahogy veszi a levegőt, én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy bírjam ki addig, míg le nem teszi a telefont. Nem sikerült. Először csak szipogtam, és egyszer csak előtörtek a könnyeim. Persze, hogy ebben is én voltam a hibás, már miért is ne, és ő meg azt hitte, hogy valami pasi van a dologban, és azért lettem ilyen. Pedig nem. Nekem csak Ő létezik, persze másokkal is jól elvagyok, de csak Vele tudom elképzelni az életemet...megnyugtattam, hogy ennek semmi köze hozzánk, sokkal inkább hozzám, mert megint egy roncs vagyok, és még csak szerda van, hogy fogom kibírni péntekig ezt az egészet, amíg ideér?! Aztán ma úgy keltem, hogy kénytelen vagyok mosolyogni, mert különben elb*szom mindenki kedvét, és így indultam útnak, de hazafelé megint kikészültem, és most ott tartok, hogy kellene tanulnom, de amint a papírok fölé hajolok, könnybe lábad a szemem, és nem tudok koncentrálni...nekem valami nagyon elb*szott érzelmi rendszerem van, és most csak rosszabb S semmi más nem hiányzik, csak egy kib*szott ölelés, mert akkor legalább tudnám, hogy nem vagyok egyedül...de most még azt sem kapok...és nagyon rossz az egész, úgy ahogy van..

Ma németórán kaptunk egy lapot, hogy írjuk rá a telefonszámunkat, és én osztálytársammal középső padsor 3. padjában ültem, de nem volt senki előttünk, csak ketten a hátunk mögött. Az ajtó felőli padsor kapta meg először, amikor már ott mindenki felírta, a hátunk mögöttieké volt, de a csaj továbbadta a másik padsorba. Oké, megkértem azokat akik kapták, hogy utána adják már ide nekünk; továbbadták. Megkértem azokat is; továbbadták. Én felálltam, odamentem, erre a srác akit megkértem de mégis továbbadta megszólal, hogy mit türelmetlenkedek, még ebben a padsorban van a lap. Legszívesebben leütöttem volna valakit.
Úgyhogy a végén már nem is érdekelt az egész, én is így fogok valakinek adni bármit is.
A második problémám meg ami már napok óta tart, hogy le kéne cserélni fb-n a profilképemet, de egyszerűen nincs ötletem, hogy milyen legyen. Minden 50 képből egy sikerül jól /túlzás, nem szoktam annyit csinálni egyszerre/ úgyhogy most ez annyira idegesít.

Utálok buszozni. Mamáékhoz mentem, akik elég messze laknak tőlünk, de muszáj volt, mert anyáék ma leltároznak, apa pedig nincs otthon. Mama nem tudott megvárni, pedig öcsémért azért bejött. Szóval, kezdjük ott, hogy már a buszmegállóban 20-kor annyian voltak, mint az oroszok. 40-kor van ott a busz, csak mellékesen. Én beálltam a 162 centimmel öt 190 centi magas srác mellé, így még kisebbségi érzetem is lett. Erre odajött egy büdös öreglány, de annyira büdös, hogy azt hittem elhányom magam. Előretolakodott, de inkább legyen elől, mint hátulról löködjön és hozzámérjen. A szaga még mindig kísért. Nos, mire már a bűztől kezdtem homályosan látni beért a busz. Hát, szó szerint felkentek a buszra, összenyomtak és alig kaptam levegőt. Hátra ültem az öt srác elé. Na, azok végig beszólogattak, és piszkáltak azt hittem orrbanyomom őket. Ráadásul egy számomra 'utált' személyről dumáltak, hogy ismét itthon van és hogy ma mennek ki focizni. Nem, tényleg nem gondolok rá azóta, mióta újra meghallottam a nevét. Ezentúl eskü vonattal fogok mamiékhoz menni.

Megint a hihetetlenül bunkó, gyerekes osztálytársaimmal, akik ma az egyik barátnőm vallásával viccelődtek. Komolyan itt tartunk? Ez a színvonal, olyan humoros a másik hitén nevetni? Szánalmas, hogy ennyire nincs egyeseknek élete..

Off: Nekem csak azt mutatja. Csináltam még egy profilt, ott sem változtatta meg pedig ott is jelezte, hogy feltölötte a képet. Kezdem azt hinni, hogy bennem vagy a gépemben van a hiba
On: Betegséggel mint sok mindenkinek és a pótolással. A kezem már leszakad. "Csak" két tantárgyból egy óra alatt három oldalnyi anyagot írtak a füzetbe. Jó lesz vissza menni egy hét után miközben semmit sem értek az anyagokból és ha megmerem mondani, akkor még én leszek a rossz mert le van írva a füzetbe és csak át kell olvasni. Már akinek...

nem indul a sims 3 >< fhuuu elegem van belőle két hónapja még indult -.-

Igen? Az úgy szép lehet, nem tudom, miért ilyen nálad.

Nem tudom beosztani az időmet,és azon kapom magamat,hogy itt starityn pocsékolom el.

Azzal, hogy egy kicseszett pont hiányzott az ötös töri dolgozathoz, de sehogy nem jött össze, a tanár nem is kérdezett bele az anyagba, hogy megadja a jobb jegyet ha tudom a választ, és még nem is felelhettem órán, hogy legalább ezzel kijavítsam a négyesemet...

A fogorvossal H

Azzal, hogy nincsen jogsim, és még sok egyébbel is...

A szüleim és az egyik testvérem azzal piszkálnak, hogy nem járok sehova és egész nap otthon vagyok. Mindig discoba küldenének. Nem tudom mit gondolnak ilyenkor, tudják milyen zenéket hallgatok és a külsőmről is észrevenni, ha nem tűnt volna még fel eddig nekik. Náluk a szórakozás a disconál kezdődik, de nem bírják fölfogni, hogy én utálom azt a zenét és azt a közeget ami ott van. Mert ők fiatalon sosem ültek otthon, mindig mentek szórakozni. Igen, de azóta sokat változott a világ. Nem értik meg, hogy nekem az is elég ha sétálok egyet vagy megnézek egy filmet. Legszívesebben beültetnének egy autóba és az összes szórakozóhelyre befizetnének, hogy a gyerek ne posvadjon meg a szobájában. Eddig sem vágytam az emberek társaságára és most sem fogok. Majd ha akarok, akkor magamtól elmegyek szórakozni oda, ahol majd jól is tudom magam érezni. Nem bírnak elfogadni olyannak, amilyen vagyok, de nem lesz más választásuk...

Jó, nincs ki vele a tököm, de akkor is, Julia, mi ez?

http://www.youtube.com/watch?v=X6xfWpKPDOw

Pont ő mondja ezt? Akinek rengeteg meleg rajongója van, és erre... á, hagyjuk. Egyszerűen nem hiszem el, komolyan.
Csalódtam benne.

Azt a k*rva. Most s*gget csinált a saját szájából, tekintettel arra, hogy ők pont ezzel lettek híresek...
On: Elegem van, elegem van és kib*szottul elegem van. Szerdára ismét eltűnt a templom új zárának a kulcsa. Mondom segáz, a pótkulcs még megvan, biztos helyre eldugva. Erre bakter, ma már azt sem találtuk meg. Nem tudom, ki szórakozik így a tisziékkel, de esküszöm, hogy eltöröm a kezét az illetőnek, mert már elegem van ebből a cirkuszból. A legszebb az volt az egészben, hogy felhívott telefonon és azon keresztül leüvöltötte a fejem (mivel ő Fehérváron van), hogy az én felelősségem lesz és nekem kell gondoskodni arról, hogy be tudjon menni este jegyesoktatásra a templomba (mert természetesen holnap esküvő lesz), meg hogy addig nem mehetek haza, ameddig meg nem lesz a kulcs. Hát mondom, akkor itt maradok örökre. Tegnap délután, mikor elmentünk haza, a kulcs ott volt a helyén. Hadd ne strázsáljunk már ott egész éjszaka a kulcsokat őrizgetve...