Ma éppen mivel van tele a tököd?

Hát az velem is elõfordult, hogy véletlenül a háttérképemre kattintva behozta a disney oldalát, rajta Violettával. Csodás meglepetés volt mondhatom, közel voltam hozzá, hogy a földhöz vágjam a laptopot.
Másik dolog: én már találkoztam egy egyénnel az oldalon akinek a Violettás avatarjai rám hozták a frászt. A kiscsaj profiljára még ki is volt írva, hogy 2006-2007-ben született. Nem is a korával van gond, hanem a hozzászólásaival. Nem mondom, hogy írjon teljesen helyesen, de azt 7-8 évesen még én is tudtam, hogy kell leírni az 'szia' szót.

Totál megértem, velem is volt hasonló. Mindig is utáltam a Disney-sorozatokat (a mesékmég minsőégiek voltak, de ezek nem jöttek be...), de rokonaimtól (nem szüleimtől, ők nem is akartak elrontani...) kaptam egyszer HAnnah Montanas pulcsit, és egyszer valami komplett HSM-es és Rock Táboros szettet... Ilyen az, mikor az embert nem ismerik... (de a pulcsiból kivágtam a cimkét, mert ott látszott rajta leginkább Hannag Montana, - egyébként a jele volt csak rajta hatalmasban- és nyugodt lélekkel viseltem a pulcsit, mert egyébként jól nézett ki...)

A világgal...semmi mással.

Először is. Az internetadó miatt nyafogó társadalommal. (Bocsánat előre is, de ezt már muszáj leírnom, mert hiába mondtam már el 50 embernek, még mindig nem jött ki teljesen... ) Szóval...ők akarták ezt. Nem mentek el az adott időben, az adott helyre, hogy változást érjenek el, csak nyafognak, vagy elmentek, de rosszul döntöttek. Ez a két véglet van. De itt leginkább az előbbiek a hibásak. S ők nyafognak a legjobban, hogy ezt, meg azt csinálják a fentiek. Könyörgöm...ők akarták, ők nem tettek a változásért...és akkor még nyafognak

Aztán a másik...a családdal...még, ha olyan lennék, hogy minden hétvégén egyik buliból a másikba vonszolom magam, és eközben matt részegen nyalom végig az aszfaltot, akkor mondhatnának amit akarnak. Azonban nap mint nap itthon ülök a retkes könyveim felett, hogy normális életem legyen, ha sikerül elvégeznem ezt a retkes szakmát...tegnap mondtam anyunak, hogy megyek nyomtatni (mert a nyomtatónk meghalt...kampec, aminek én nagyon nem örülök...na mindegy...) és már 8-kor fent voltam, fél 9-kor újfent szóltam, hogy felmegyek, hazajövök és tanulok. Erre mit talál ki a drága anyukám? Menjek bevásárolni. Ezzel még nem lenne baj, oké elmegyek. De neki mindig a szomszéd faluból/városból kell valami. Mondom rendben elmegyek, még rá is szántam magam. 9-kor már vártam mikor adja a listát, és az összeget, de várhattam...neki állt mosogatni... Hát mondom én ezt nem hagyom csak úgy, szóltam neki, hogy adja akkor a listát, meg a pénzt, és én már itt sem vagyok, mert sietnem kéne, hogy tudjak azért tanulni is (mert ha elszánom magam, és utána közbe vágnak, hamar elmegy a kedvem az egésztől, és nem fogok csinálni semmit...). Erre talán 10-kor 2 idegroham közepette sikerült eltennem a pénzt a listával, és elindulni...ekkor már az összeroppanás szélén álltam, bőgve rohantam fel a buszmegállóba, és áldom az istent, hogy nem jött arra egy ismerős sem... és nem. Nem azért akadtam, és borultam ki ennyire, mert be kellett vásárolnom. Hanem mert, ha mondok valamit azt nem lehet, én nem tehetem, hogy megszabjam a saját menetrendemet, és beosszam a saját időmet. Akárhányszor eltervezem magamban, hogy leülök és tanulok, valaki mindig közbe szól, hogy ezt vagy azt meg kéne csinálni. S ha vissza merek vágni, vagy elmondom, hogy én most nem, akkor hirtelen lusta dög leszek, aki semmire sem képes, és semmit nem csinál, csak ül itthon, és zabál (pedig nem is eszek szinte....reggeli? suliban 1-2 szendvics. Ebéd? minimális mennyiség. Vacsora? Noku..(!!!))....persze mindez azért, mert suli mellett nem dolgozok (egyrészt sem kedvem, sem energiám nem lenne rá, másrészt míg valakinek könnyen megy a tanulás, nálam ez egy nehéz, és kényes folyamat), és nem adok haza semmit. S amikor azt mondom, mert tanulok... minek tanulok?! Hogy ne olyan életet kelljen később élnem, mint most. Hogy ne legyek olyan, mint a családom. Hogy ha lesznek gyerekeim, mindent megadhassak nekik...

Elegem van...mindenből...mindenkiből...és legfőképp...magamból. Egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok, akinek soha semmi nem megy úgy, ahogy kéne...a lelkemet kiteszem, hogy jól végezzem el a szakmát, rendes eredménnyel, nem úgy, hogy 'éppencsakhogy' hanem rendesen...és ezt senki nem értékeli, senkit nem érdekel... utálom...az egészet úgy, ahogy van

Figyelj, mi elmentünk, szavaztunk, de nem ezekre (azt nem mondom el hogy kire mert nem ide tartozik) akkor most mi is hibásak vagyunk? A másik, aki rájuk is szavazott, az kérte vajon hogy legyen internetadó? Nem hinném.
Most én felhozhatnék egy pár politikai érvet, de az accountomat kicsit jobban féltem szóval hagyjuk.

Azzal, hogy minden szétesik. Anyagilag tönkremegyünk. Ez nem is kérdés. De az a baj, hogy ezt én úgy dolgozom fel, hogy tudatalatt vergődök. És ez leginkább akkor jön elő amikor kommentet írok vagy valakivel beszélek. Nem tudom hogy az emberek hogy viselnek el még mindig. Másrészt, az osztály k.rvájával. Komolyan mondom néha úgy fel bírja húzni az agyamat hogy még a megszokottnál is csípősebb vagyok. Például múlt hét szerdán kitalálta, hogy az angol héten mindenki énekeljen. De az nem jutott a kicsi eszébe, hogy rajta kívül SENKI nem akar énekelni. Persze ezt mindenki csak a háta mögött említette meg, így angolórán fel is hozta a témát, én pedig megmondtam neki mindenki véleményét. "(Xy), senki nem akar énekelni, mi lenne ha mást csinálnánk? Valami paródiát esetleg?" Erre a válasz: "úristen te gagyi vagy b.zdmeg tudod milyen ratyi lenne az hát mindenki énekelni akar, ha meg nem hát így jártak" ezt így órán. Ordibálva. Elkezd vergődni, a tanár meg csak néz hogy itt mi van. Egy paddal mögötte ülő barátnőm mondja, hogy "de tényleg, amit (én, most ide nem írom le a nevem) mondott az nem lenne rossz..." Erre csak tovább vergődik meg szuszog.
De amúgy tényleg, ha a lányok szeretnének is énekelni, a fiúk..? Az az utolsó dolog amit csinálnának.
Szünetben meg az én hátam mögött azt mondja a előbb említett barátnőmnek: "hát istenem ez mindenért vergődik meg semmi se jó neki". Hát ja, majd ha olyan sz.rban lesznek, mint mi vagyunk, vagy annyira szétesik érzelmileg akkor pofázzon nekem. Mert ők mivel határvárosban lakunk, csempeszettel keresnek annyit amennyit csak kívánni lehet..... Nem is beszélek többet mert még jobba felhúzm magam...

Irigylésre méltó helyen vagyok, nem akarok komolyan rinyálni, de nem bírom ki... túl sok ember van körütöttem. Sokan vannak az utcákon, a boltokba, mindenhol, ráadásul baromira figyelmetlenek. Ha én nem kerülöm ki őket, fellöknek, ami nem nehéz, mert nem vagyok valami nagy darab.

Óóó, ismerős. Múltkor pl. a buszon utaztam, és egy néni úgy döntött, nem keres kapaszkodót, hanem inkább engem használ annak, így nekem dőlt... kis híján idegbajt kaptam, mire leszállt...

Te szegény nekem is van egypár kis buszozós élményem. Például, amikor leültem egy helyre, ami nem messze volt az ajtótól, akkor jött is valami nyanya, és jól kitúrt (mert neki pont ez a hely kell, ha máshova ül biztosan leprás lesz, de mindegy) ráadásul úgy, hogy már majdnem az ölembe ült, szóval kénytelen voltam fölállni. És ebben az a vicces, hogy az orrom előtt volt egy üres hely, de nem, neki pontosan az kell, amin én ülök. Biztos mert már egészen jól felmelegítettem, nehogy felfázzon szegényke.
Vagy, amikor már egyszer tényleg alig volt hely a buszon, a kedves kis nénike meg még kényelembe helyezte a kis retiküljét is a mellette lévő ülésen, mert az ölében ugyan nem fért volna el. Aztán meg fel volt háborodva, hogy ráültem (tényleg nem szándékos volt, csak valahogy mellé akartam helyezkedni)
Olyan is volt már, amikor felszállt egy tata, amíg a busz végébe sántikált az összes útba eső kapaszkodót végigtapogatta, aztán meg egy helyen nem volt, akkor a hajam következett.
És így tovább

A hajtépős sztori nálam is meg volt. A kedvenc mikor leülnek mellém és felnyomnak az ablakra (ez a kicsik sorsa). Vagy ha mögöttem lévő ülésre ülnek le, akkor percekig helyezkednek közben az ülésemet bökdösik. De ezt napokig lehetne sorolni...
Pont buszozással kapcsolatban akartam írni. A tököm tele van azokkal a buszozó egyedekkel, akiktől nem lehet leszállni. Legalább 3x kell szólni nekik, hogy "Légyszíves le szeretnék szállni" és akkor sem megy el az útból csak néz rám és ugyanúgy áll tovább. Ilyenkor ne kapjon az ember agyvérzést...

Az,hogy nálunk miért ilyen...... rövid az őszi szünet?

Ezen most egy kicsit felhúztam magam. Annyira bírom amikor kis tudatlanok osztják az észt, hogy mi, hogyan megy itt Starity-n. Fingjuk nincs, ha tagok is akkor meg nem értek el semmit, mert arra nem képesek, hogy képet töltsenek fel a fórumra, vagy cikket írjanak, nehogy hasznos tagja is legyen véletlen az oldalnak Nyilván ha lennének értelmes hozzászólásaik, vagy szerkesztenének lapokat, cikkeket írnának, képeket töltenének fel, nekik is lehetne ennyi szavazatuk, mert aki sokat tevékenykedik, arra felfigyelnek. De neem, leszólják azokat akik valamiért sokak figyelmébe kerültek, és még szép profiljuk is van, amiért szavaznak rájuk. Ez a fajta irigykedés annyira visszataszító És még mielőtt bárki betámadna, nem vagyok nagyképű, nem tartom magam sokra, de azért 3-4 éve szerkesztek lapokat, írtam 18 cikket, van 152 témám, igyekszem hasznos tagja lenni az oldalnak és nem kicsit idegesít ha ilyeneket olvasok. Pláne mivel nem egy értékes, kedves embert szólnak le ilyenkor

pedig ez még rekordhosszúságú volt és még ezt is végig kellett tanulni. Hát.... Nagyon jó

Az ilyenek túl sok helyen vannak. Nem tudom, szerintem eleve az a típusú ember lehet aki a tanárt hibáztatja ha rossz jegyet kap, vagy gazdag családja van és hozzászokott. Szörnyű. Dolgozzanak meg a szavazatokért ha annyira kívánják őket (bár nem tudom minek KELL gyűjteni a szavazatokat de ez az ő dolguk). Kíváncsi lennék arra a személyre aki ezt a kérdést kiírta.
(Jéé nem csak én szoktam magam felhúzni az idiótákon gyikon)

Hát, nagy eséllyel én most ismételten lebetegedtem. Ez rekordnak számít egyébként, hogy három hetet güriztem a gyerek belgyógyászaton és az ég világon semmit sem szedtem össze, pedig volt torokgyuszistól, mandulagyuszistól, hányós-f*sóstól kezdve mindenféle gyerek, persze korlátozott számban, de többségükkel igen sok időt kellett töltenem. Röhejnek érzem, hogy pont az őszi szünet alatt nyaltam be valami nyavalyát. Páromnak ma belekukkantottam a torkába, mert szakképzésem lévén már orvos is lehetnék, annyit tanultam mindenféle megbetegedésről, azoknak a tüneteiről, diagnosztizálásáról és gyógyításáról, így érdekelt, hogy mitől fáj a torka. A bal mandulája sz*rásig volt tüszővel. F*sza. Van egy olyan érzésem, hogy tőle kaptam el egy szép streptococcus fertőzést, így a jövő hét folyamán együtt is fogunk háziorvoshoz menni. Éljen az erdei gyümölcsös nyugi teám és a Cataflam! Furi, mert Imuran szedése mellett nagyon nehéz belázasodni és én már délután öt körül vettem be egy szem Cataflamot a fejfájásomra. Szóval az elkövetkezendő napjaimat az ágyamba fogom tölteni. Zsír.

1. Tegnap végre rászántam magam és elmentem egy piercingeshez, hogy visszaszúrja a számba a cuccot mert ismerősöm aki előtte beszúrta nem volt képes rá. Tök boldog voltam mondom jól van ez egy örömteli nap lesz, legalább utána leszek (már legalább 4 hónapja rinyáltam, hogy vissza kéne szúrni dehát..) na mind1 a lényeg, hogy felhívtam egy arcot mert nagyon ajánlták és már tegnap el is mentem hozzá. Kb. fél órát szenvedett, hogy a másik pc-hez igazítsa aztán nagy kínszenvedések után végre átszúrta erre kiesett a pc a kezéből és úgy (nem akarok sokat mondani) 5percen keresztül azt keresgélte majd újra lefertőtlenítette, addig a tű állt ki a képemből na de nagy nehezen összejött. Ami ezután következett attól akadtam ki teljesen. Én vittem a pc-t szóval csak mert átszúrta 3500 Ft-ot kért, mondom meg az anyukádat, pillanatok leforgása alatt megterveztem a merényletet, hogy pár tűt beleszurkálok és otthagyom, csak hát valakit ott tetovált egy másik srác. Szóval csodálatos élmény volt. c:
2. Találtam egy tök régi rockit számot és volt benne jó kis BMTH poszter (igen van már BMTH poszterem de ez nem lényeges) mondom juhé, erre kitépem és csak a fele van meg, nézem az elejét, és mivel kellet szembesülnöm? 2 részes. Aszittem rosszul leszek.

Szimplán csak saját magammal. 1 hete kezdtem el aktívan mozogni, és el sem tudom most már képzelni, hogy a fenében tudtam eddig sport nélkül élni? Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak Norbi duci tréninget tolok -csak a legelső részét, az a legjobb, ami alatt rockzene megy- (lehet, hogy vicces a neve, de jelen esetben egy olyan emberről beszélünk, aki 2 és fél évet fel volt mentve tesiből a sz.r térde miatt, amit tavaly megműtöttek), de nagyon jól lefáraszt, izzadok tőle és érzem, ahogy élek. Persze közben szidom rendesen a Norbit, hogy tud pörögni, mint állat, én meg a tüdőm is kiköpöm, de az "after workout" érzés tényleg felbecsülhetetlen. Amikor tudod, hogy tettél magadért valamit, és büszke vagy magadra, hogy nem a TV előtt tespedtél. Tényleg felbecsülhetetlen.

Van egy ismerősöm,akit nagyon irigylek most. Az a helyzet,hogy kiment külföldre az anyjáékhoz lakni(ők ott dolgoznak,és albérletben laknak),rosszabb lett nyáron az érettségije,mint az enyém,nekem sem lett hú,de sok pontom,de azért jóval több,mint neki,mindig is jobban tanultam,és talán kicsit eszesebb is voltam,és mégis most én szívok jobban.Engem sem vettek fel,ahová jelentkeztem,és őt sem,de a sulinkban van szakmai év,és emiatt nem kell most dolgoznom,fizetik gyerektartást stb.-t,ami nekünk azért nem kevés pénz..de mindig is utáltam ezt a szakot,sőt,gyűlöltem,a pokolra kívántam,de most ezen okok miatt kénytelen vagyok ott lenni,és kicsit sem érdekel,és meghaladja a képességeimet,és a legtöbb o.társat sem bírom ott elviselni,ő meg?Ő meg el van,mint a befőtt,nem dolgozhat,mivel az ottani nyelvet nem beszéli(úgyhogy most külön fizetnek neki nyelvtanárt),még jó ideig nem kell csinálnia semmit,csak azt az egy nyelvet tanulnia,és a szülei gürcölnek,spórolnak,de ő meg közben kapja tőlük a póthajat,meg mit tudom én miket...mutogatja magát hiúan,folyton ilyen selfie-nek nevezett szarságokat tölt fel oldalakra,és ötezren like-olják,és akkor neki most ez az élet...tudom,hogy nem olyan nagy dolog,de engem ez most rohadtul idegesít,a fene vigye a jó dolgát.(hogy kihasználja őket ott...mikor kicsit kellett dolgoznia szünetben,akkor is az összes pénzét márkás hülyeségekre költötte,meg Iphonera...ahelyett,hogy félrerakta volna rosszabb időkre...,mert azért nem gazdagok,csak ő szeret úgy csinálni)fúú...

A matekkal. Úgy volt, hogy szünet előtt írunk tézét, de meg lett szavazva (mert a tanár ránk bízta), hogy utána fogjuk kitölteni. Oké, ezzel semmi gond sincs, hiszen én is feltettem a kezem. Nekem azzal van a bajom, hogy úgy írunk témazárót, hogy nem is gyakoroltunk szinte semmit. Bírom, hogy megtanít valamit, azon az órán gyakoroljuk, feltéve, ha van rá idő, ha nincs, akkor le vagyunk sz_rva, többet nem is kerül elő - de azért számon kéri rajtunk! Semmit se magyaráz el rendesen, amit felír a táblára, négy mp múlva törli is le, ráadásul olyan kicsi számokat firkál, hogy az első padban ülő szemüveges osztálytársam nem látja. Oké, ezt még lenyelem. Na de az, hogy múltkor is dogát íratott, és kb. 13 feladatra kaptunk öt percet, már kicsit túlzás. Egyetemen adnak ennyi időt matekszakos hallgatóknak... vagy még azoknak se, nem tudom, nem vagyok egyetemista (pláne nem matekszakos xd). Rendben. Kitalálja, hogy "ja, gyerekek, amúgy témazárót írunk!", úgy, hogy konkrétan semmit nem készülünk rá, az anyagot nem értjük, mert nem volt képes megtanítani, és még ő lesz kiakadva, hogy sok egyes-kettes dogát javíthat. Ad egy lapot, hogy "ilyesmi feladatok lesznek benne", de ez nála nagyjából annyit jelent, hogy "csináljátok meg, de ezek a feladatok egyáltalán nem kerülnek bele a dolgozatba, sőt, az ötödikes anyagból írunk, de nem mondom meg, szívjatok csak ti". Emlékszem, amikor elkezdett minket tanítani anno ötödikben, hatványozást adott fel házinak, úgy, hogy csak két évvel később vettük... sőt, a dolgozatban számon kért már olyat, amiről szót sem ejtett... Egyszóval itt a szünet, nem a magolós tantárgyakból kell készülni, mint pl. a történelem, dehooogy, gyakoroljunk matektézére, amiben gyanítom, hogy "az osztály felháborító és szemtelen magatartása miatt" felemeli a ponthatárokat. Nálunk ő felel a pályaválasztásos cuccokért, és eddig mindenkinek jó jegyeket adott, de most, hogy ténylegesen kezdenek számítani az eredmények, gyorsan beír mindenkinek egy karót/kettest/hármast. Nem komplett ez a tanár, az biztos.

2. Találtam egy tök régi rockit számot és volt benne jó kis BMTH poszter (igen van már BMTH poszterem de ez nem lényeges) mondom juhé, erre kitépem és csak a fele van meg, nézem az elejét, és mivel kellet szembesülnöm? 2 részes. Aszittem rosszul leszek.[/quote]

Off: Úgy tudom, nemsokára megjelenik az utolsó szám, amiben csak poszterek lesznek, és a 2 részesek maradékja is benne lesz

Ezekkel a hülye reklámokkal a gépemen. Minden eszetlen program le lett töltve, hozták magukkal a sok reklámot és több mint a fél oldalt elfoglalják. Bezárni sem tudom, mert elvisz valami oldalra, ami automatikusan letölt valami értelmetlen játékot, és már a hajam tépem, hogy nem tudok egyszer anélkül rámenni valamire, hogy ne ugorna elő valami villogó reklám.

Adblock. Én is azt használom, megfogja a reklámokat a legtöbb oldalon, még a yt-videók elején is. (De mindenre az sem jó sajnos, pl. itt oldalt is a pofámba bámul a Violetta meg a többi baromság)