Ma éppen mivel van tele a tököd?

Azzal,hogy magyarból megkell tanulnunk egy 6 versszakos verset.Miután megtanultuk és lefeleltünk meg kell tanulni még egy 6 versszakos verset.Utána pedig már irjuk a dolit De jó

A sok tanulnivalóval!!!

Először is azokkal a tagokkal, akik mindenbe belekötnek...
Másodszor a drága osztályommal szokásosan. Elkezdték szervezni a szalagavatót és ebben is az osztály két felé szakadt mert miért is ne. Azon megy a vita, hogy a két helyszín közül hol legyen megtartva. Az egyik puccos drága hely, amit sok ember nem engedhet meg magának, de szerintük az a "pár" ezer forint nem vág senkit földhöz (aha persze). A másik olcsóbb és nem annyira modern hely, de az elit részlegnek nem tetszik és kifogásokat keresnek, hogy az miért is nem jó. Elég unalmas már, hogy pár hete ezen megy a vita és veszekednek egymással. Mondjuk engem nem izgat mert nem megyek csak idegesít, hogy másról nem tudnak beszélni. Elég ha az osztályban vagyunk összezárva, nemhogy még együtt is szórakozzak velük. Francbúkra is felmegyek és az vár, hogy nyitottak beszélgetést és ott is egymásnak estek ( ) Az tetőzte a hangulatot mikor az osztályfőnök megkérdezte az osztályt, hogy ki hogyan áll anyagilag. Már elnézést, de mi köze van hozzá? Ha valakinek tényleg olyan az anyagi helyzete nem az egész osztály előtt akarja megmondani. Majd odamegy hozzá és megbeszéli vele. Az ovisok intelligensebbek. Az egészről ez a véleményem...

Nem szeretnék célozgatni, de most már nagyon elegem van egy Violetta rajongóból. Megtudta, hogy nem szeretem a drága kis sorozatot, meg azt a Martina lányt és elkezdet nekem írogatni. Rögtön azzal kezdi, hogy nem vagyok normális, agybeteg vagyok meg hasonlók (nem szeretném részletezni). Hamarosan meg is írja, hogy csak féltékeny vagyok "Vilura" mert õ sokkal szebb nálam. Szabályosan szakadtam a röhögéstõl, meg is kérdeztem tõle, hogy hány éves? Persze nem válaszolt, de késõbb megnéztem a profilját, kiderült, hogy 11. Utána, hogy én mennyi vagyok, talán 5? Megírom neki a koromat, mellé pár frappáns beszólást és elküldöm. Na, itt már majdnem leestem a székrõl annyira nevettem. Félreolvasta a koromat 17-re. Természetesen én megmondtam neki, hogy már a számokat sem képes felismerni azzal a kis agyával. Egyre csak erõsködik, hogy 17-et írtam, pedig vissza is néztem az üzenetet.
Megmondom neki, hogy inkább menjen nézni a Violettát, vagy esetleg tanuljon meg írni. Továbbá kifejtem, hogy mi a véleményem a sorozatról és a színésznõrõl, hogy nem kedvelem õket. Erre közli, hogy agybeteg vagyok, egy liba (valamint egy bizonyos 'k' betû) és le fog tiltani. Jaj, most éppen összetörte a szívemet! Tiltson le, mintha nagyon meghatna. El sem hiszem, hogy egyáltalán pazaroltam rá ily' sok idõt az életembõl.

Hasonló történt velem 2005-2006 környékén, mikor kezdődött a nagy Tokio Hotel láz... Volt egy ember, aki csak azért vett fel msn-re, hogy megkérdezze, hogy szeretem-e a Tokio Hotelt, és mikor mondtam, hogy nem, nyomban le is tiltott. XDDDD Az ifjú Tokio Hotel fanek többsége akkoriban online valahogy elég ordas módon viselkedett, fura módon sokuk nehezen tudta tolerálni, hogy van, aki nem rajong a kedvenc együttesükért. (Nagyon szeretném, ha ezt semmilyen TH-rajongó nem venné itt magára, tekintve hogy 8-9 éves dologról van szó...)

nekem semmivel sem.boldog vagyok. hálistennek megtanultam a 31.versszakos verset

Húúh megint pontokba fogom szedni
1. Anyám itthon volt másfél hétig, mert rosszul volt és kiderült, hogy vashiányos. Csütörtökön ment vissza dolgozni erre azzal találja magát szembe, hogy a munkatársai kiutálták, mert valamelyik okos elterjesztette, hogy "csak" vashiánya volt és ezért maradt itthon. Nem szól senki hozzá, undokak. Ennyi par@sztot egy rakáson, mikor azért az ember azt gondolná, hogy egy Nyugdíjbiztosításnál értelmesek dolgoznak. Hát nem.
2. Életembe először rajtakaptak puskázni csütörtökön. (biosz) Erre pénteken azt hallom o.társamtól, hogy a töritanár azt mondta (6 db ötösöm van, nincs is rosszabb jegyem töriből), hogy én biztos puskázok töriből, csak még nem tudta észrevenni Nem számít, hogy múlt héten jelentkeztem felelni és mindent tudtam, á nem, biztos felelés közbe is puskáztam Annyira jó, hogy tök szar tanuló vagyok, végre van egy tantárgy amiből jó vagyok, életembe nem volt még csak ötösöm valamiből és a büszkeségérzetből csinál egy ilyen undort. Ha nem lenne felvételi most abbahagynám a tanulást esküszöm
3. Ebből az iskolából is tököm kivan. Hülye par@sztok a gyerekek, bunkó, irányításmániás dögök a tanárok. A hétfői meg a csütörtöki ügyeletes tanárt ki nem állhatom, folyton dirigálnak, hogy szarul ügyelünk. Leesne a karikagyűrű az ujjukról ha ők küldenék ki a gyerekeket nem mi vitatkozunk minden hülyével? Megkaptam múltkor, hogy szóljak határozottabban. A takarodjatok lefele most *ordítva* -nál mi a határozottabb?
4. Sikerült megfázni. A torokfájás csak ritkán jön elő de az orrfolyás állandó ami nagyon idegesítő.
5. Megjöhetne már a havim hétfőig, mert nincs kedvem megint tesizni és kihányni a belem

El vagyok havazva..A héten annyit mentem mint átlag ember egy évben Mai napom anyával és rokonaival töltöttem az ország másik végében valami családi vacsora miatt(ahogy nálam általában szokott lenni,a nagy felhajtásban nem tudok tanulni pedig ez sajnos sűrűn előfordul),ráadásul hétfőre irodalmat,fizikát és angolt kellene tanulnom egy nap alatt.Ha csak nem állok hozzá éjszaka de hulla vagyok.. Ráadásul bemegyek a boltba és Violetta,Violetta MINDENHOL!!

Az a baj, hogy mindent túlgondolok, és ezzel baromira el tudom venni az életkedvemet... de mit tegyek, ha annyi minden van, amit túlgondolhatok?

A gitártanárommal. Nem a szaktudásával van a baj, mert szerintem a környéken messze Ő a legjobb zenész, nála jobb tanárt keresve sem találnék. A hozzáállásával van a baj. Csoportban tanulunk gityózni, kb. vagyunk 4-en egy csop.-ban, és van egy lány, akivel állandóan kivételezik. Őt tanítja egész órán, ránk meg tesz magasról. Egy ideig nem foglalkoztam vele, de aztán nem álltam már meg, és szóvá tettem, hogy vagyunk még hárman a csajszin kívül (hozzátartozik a dologhoz, hogy egy exhibicionista khm... hölgyikéről van szó, aki nem bírja elviselni ha nem körülötte forog a világ. )... És még Én lettem a b*nkó p*raszt, hogy merek szólni. Persze hogy szólok (ha már a többiek nem mernek - pedig Őket is zavarja a dolog), ha észre sem veszi mennyire kivételezik egy bizonyos valakivel. Én is szeretnék tanulni, hisz nem poénból iratkoztam be. Pedig úgy örültem hogy adódott lehetőségem igazi tanártól zenét tanulni, erre ez sem teljes. Mindegy, ott is hagytam az egészet, t*jok a fejükre, így nem lehet zenét tanulni úgy gondolom. Persze a gitár továbbra is az egyik szenvedélyem (sőt Nekem a mindenséget jelenti...), úgyhogy ezentúl magam, önerőből leszek kénytelen tovább fejleszteni a hangszeres tudásomat, mert a magántanárt sajna nem tudnám megfizetni.

És még a Facebook-kal is tele van a búrám. Nem lógok rajta egész nap, csak pár barátommal levelezek-csetelek rajta, de komolyan rühellem, hogy azalatt a kevés idő alatt is olyan posztokba botlok, hogy majd' kidobom a taccsot. "Megdöbbentő dolgot találtak xy-ban!!", vagy "Ez és az nőtt ki innen és onnan..." Undorító. Akkor is lát egy kis képet vagy valamit a dologról az ember, ha nem akar... Nem igaz, hogy nem lehet ezeket cenzúrázni valahogyan. És akadnak akik képesek egész nap egy ilyen szennyekkel teli oldalon lógni.

Azzal, hogy pénteken a kedves fogorvosom beleköhécselt a számba és reggel már úgy keltem, hogy folyik az orrom, kapar a torkom, már most este ott tartok, hogy fáj, a fejemmel együtt és minden bajom van, be is vagyok már rekedve. És sorolhatnám mennyi bajom van még, van amiről nem is beszélhetek, ami mondjuk csak egy barátomat érinti, de olyan gyomoridegem van miatta, hogy el se hiszem Sose fogom megérteni az olyan embereket, akik valamiért a lehető legrosszabb dolgot választják a rossz dolgaik "megoldására"
Még azzal is, hogy van pár kedves osztálytársam, aki nem jár be órára, mert nincs kedvük, aztán engem zaklatnak, hogy na mi volt, írtunk-e. Nyilván igen, ha előtte egy héttel már meg volt beszélve...

Manapság megfogadtam, hogy elkerülöm ezt a topikot és ténylegesen megpróbálok a pozitív dolgokkal foglalkozni, de ma egyszerűen olyan történt velem, amelynek nyomán nem tudom eldönteni, hogy sírjak, nevessek, éljek vagy akasszam fel magamat.

Számtalanszor boncolgattam már a mai tinédzserek viselkedését és devianciáját, viszont ma olyan meglepetés ért, hogy nem tudtam eldönteni köpjek vagy nyeljek. Még nyáron konfrontálódtam egy 16 éves leány ismerősömmel, aki kábé olyan Kelemen Anna agyiszintet kapizsgálja. Egy nap meguntam és a fészbukk codálatosabbnál cosálatosabb világában felvilágosítottam egy néhány dologról (pölö ő most kitalálta, hogy valami egészségügyi szakközépben kívánja folytatni középiskolai tanulmányait és szegénykémnek nem tudja senki sem elmagyarázni, hogy a környezetvédő szakmának köze nincsen a vegyészethez ). Azóta persze olyan macska-kutya viszony van köztünk, vagyis én igyekeztem béke jobbot mutatni és nyitni felé, hogy én ugyan szívesen megbeszélném a dolgot és fátylat borítanék rá, ha ő úgy gondolja, de ma már rádöbbentem, hogy szegény lány ehhez is túl hülye. Szabályosan fel volt háborodva a pályaudvaron, hogy én ugyan miért köszönök rá. Néztem is rá, és vágtam egy olyan "Mi a f*szról beszél ez?!" fejet, aztán hűvösen közöltem a kisasszonnyal, hogy a kedves szüleim engem megtanítottak köszönni. Hát úgy tűnik őt nem, és valamiért folyton folyvást rám akarja erőszakolni azt a tényt, hogy már pedig úgy illik, hogy a fiatalabb egyén köszön rá az idősebbre. Régen lehet, hogy így illett, sőt régen a szülőket is magázták a gyerekek, de ma már ezek a hagyományok/szokások nincsenek érvényben. Aztán lesz*rtam, és mikor leszálltunk úgy az arcomhoz vágott egy tíz forintost, hogy majdhogynem kiverte a szememet. Gondolom ezzel akarta tudatni (ha már beszélni sem tud), hogy ő neki milliói vannak, én meg sajnos csak egy középréteg alján éldegélő fiatal lányka vagyok. Számomra itt telt be a pohár, ugyanis ezzel testi épséget veszélyeztet, és ismétlem, egy tizenhat éves lányról van szó. Ugyan én csak hét évvel ezelőtt voltam tizenhat, de tudtam az idősebbekkel és a felnőttekkel szemben, hogy merre hány méter és kivel mit tehetek meg. Ilyesmit soha sem mertem megtenni és már nem vagyok tini ugyan, de ennyire alpári és tiszteletlen senkivel sem lennék, legyen az akár a legádázabb ellenségem, ugyanis úgy érzem és úgy gondolom, hogy az alapvető tisztelet és az, hogy emberi legyek vele, az mindenkinek kijár. Érik bennem a döntés, hogy a kislány apukáját felhívjam és nyomatékosítsam benne ténylegesen az, hogy a kedves kislányocskája mit művel. Az csak egy dolog, hogy minden hétfőn reggel úgy r*banckodik két-három tinédzser fiúnak, ahogyan még én magam is elszégyenleném, de a tíz kiló vakolat és a menő cigi sem marad el. Én értem, hogy neki van pénze és azt hiszi, hogy ő sz*rta a világra spanyolviaszt, de miért kell így viselkedni? Miért nem lehet ismerni a tisztelet szót? Ha már nem nyalom körbe a s*ggét, akkor ilyen megalázóan és primitíven kell viselkedni mással szemben? Iszonyú. Pedig én aztán soha sem vétettem ellene, de amikor fészbukkon nyíltan idős embereket kezdett el primitíven, vulgárisan ócsárolni, na akkor kinyílt a zsebemben a bicska - dolgoztam együtt idős emberekkel és igen is felhorkantam, amikor olvastam. Aztán azóta kábé úgy néz rám, mint a véres rongyra. Talán ezt a szép, kedves és felettébb gyönyörű sztorit még fészbukkon is megosztom az ismerőseimmel, hiszen úgy tűnik, hogy nála sem a szép szó, sem a jó indulat nem segít, hogy végre leállítsa magát. Ha pedig mindenkivel így viselkedik, akkor kísérteni fogja a sorsot és valaki úgy p*fán b*ssza, hogy a fal fogja adni a másikat. Megjegyzem, ez már az a szint, hogy azt mondom, igen is megérdemli. Pluszban szegénykém valamiért abban a hitben van, és fogalmam sincs, hogy miért, de ő szerinte a csecsemő- és gyermekápolást egy szakközépiskola felsőoktatási tagozatán (még fikázta is a sulimat) tanulom, ami elmondása szerint egyetem és én idén fogok diplomázni. Annyira lelkiszegény, hogy aztán a pattanásos arcomat hozta elő, és a külsőmet kezdte el firtatni, természetesen negatív értelemben. Úgy tűnik, tényleg eléggé felszínes a kedves, de nem bocsátkoztam monológokba, hiszen úgysem fogta fel, hogy a szteroid elhagyása miatt a hormonrendszerem még a fogamzásgátló szedése ellenére is felborult, viszont az utóbbi hetekben felfedeztem, hogy úgy néz ki rendeződik a dolog. Szóval elképzelni sem tudom, hogyha ezt elmagyaráztam volna neki, akkor végül mit kombinált volna össze.

Mindig érnek meglepetések a mai fiatalokkal kapcsolatban, és bár itthon is mindenki azt mondja, hogy sz*rjam le, meg, hogy ne süllyedjek le az ő szintjére, és igaz, de én az általános iskolából kikerülvén megfogadtam, hogy soha többet nem engedem senkinek sem azt, hogy megalázzon. Talán emiatt is paprikázott fel ennyire a dolog. Hogyha én emberien bánok valakivel, akkor elvárom ugyanezt a másiktól. Nem kell nyalni nekem, mert egyébiránt azt kifejezetten utálom és kerülöm is a nyalinkázós emberkéket, de ez kiverte a biztosítékot. Na, elnézést a regényhosszúságú szövegezetért, de muszáj volt leírnom ide még annak ellenére is, hogy már kétszer elmeséltem a sztorit. Talán így már tudok koncentrálni arra a tételre, amit még ma ki kell dolgoznom, hogy a hétvégéig meg is tudjam tanulni.

off: volt már szerencséd Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verséhez? közel ötven versszakos kis apróság, mégis meg tudtam tanulni, csak azért, mert magyartanárom volt a kedvencem, és azt akartam, hogy büszke legyen rám, pedig nem kaptam érte semmit. jó persze, színészkedtem, nekem minden a szöveg megtanulás körül forgott, előnyöm van, de azért hat versszak nem a világvége...

on: igazából nem nevezném olyan hatalmas problémának, de felsőszomszédommal. még hónapokkal ezelőtt volt vele egy kisebb veszekedésünk - pontosabban szólva berontott az én lakásomba, és leállt anyámmal ordibálni, csak mert szenilis és semmire sem emlékszik, szerinte én is és anyám is rendszeresen meglopjuk - biztos bennem van a hiba, de nem találom normálisnak azt, hogy azzal vádol, hogy elloptam az olvasószemüvegét, hogy aztán eladjam a barátaimnak ötszáz forintért... mellékes, hogy akkor már hónapok óta nem is voltunk nála, mert teljesen bekattant. a vita alapja az volt, hogy letámadott minket, hogy nem-e szokott hangos lenni, erre közöltük, hogy mondjuk jó lenne, ha nem hajnal egykor állna neki a járólapon széket tologatni. amit felment, és körülbelül fél órán át csinált, hogy bebizonyítsa, hogy de az nem hallatszik le, meg ő amúgy is csak ül egésznap a szobában. nos, ez elfajult, azóta minden szombaton és vasárnap arra kelek legkésőbb félkilenckor, hogy ő neki áll fúrni, vagy épp húst klopfolni - attól függetlenül, hogy egyedül lakik és sosem jár hozzá senki, úgyhogy igazán várhatna vele pár órát, tudva hogy csak akkor van lehetőségünk kipihenni magunkat. ha épp nem erre kelek, akkor arra, hogy olyan hangosan csapkodja a lábát, hogy azt várom, mikor fog rámszakadni. saját magával ordibál, ha telefonál akkor még hangosabb, folyamatosan áriázik, esténként pedig, mikor az ember pihenne, mintha súlyzógat gurigatna a padlón. de természetesen késő éjjel, mikor már alszunk, és nem halljuk, tud hallkan közlegetni, még a parketta is alig recseg alatta. természetesen mind ezt annak tudatában, hogy tudja, hogy rendszeresen szenvedek migréntől. azért a nyolcvanhoz közeledve, úgy, hogy az ember a fél életét panelban töltötte, nem ártana tudni, hogyan illik viselkedni, főleg ha már keresztény és természetgyógyász, ezért ő mennyivel különb az átlagnál...

Azokkal, akik annyira nagynak hiszik magukat, aztán meg alaposan pofára esnek. Borsódzik a hátam az olyanoktól.

Minden bizonnyal az angol kommunikációs tanárunkkal. kilencedik végén jött a hír, hogy tizedikben új tanárok fognak jönni, köztük egy angol kommunikációstanár - Gabi néni -, aki tíz évet Nagy-Britannában élt a családjával, keni-vágja az angolt, és minden 16 évestől ezt a szintet várja el.

Rólam köztudott, hogy ugyan dicséretes ötösre értékeltek tavaly angolból, nem megy olyan jól, mint azt mindenki szeretné; többek között problémám akad a kérdőszavakkal, a segédigékkel és a múltidejű kivételes igékkel, de ez még nem is olyan nagy probléma, mert egyszerűen megtanulod különtanár segítségével, havi 8 órában, ha heti két órával számolsz, egy óráért 1500 forintot fizetsz, kellemesen eltanulgatsz év végéig, és van, ahol külön nyáriórákat adnak, plusz 300 forint fejében, azaz egy óra 1800 forintodba fáj. Engem is befizettek erre tavaly, illetve idén, de ahhoz képest idén is vannak hiányosságaim. Kedves Gabriella feladja a feladatot; alkoss mondatokat múlt idejű igék segítségével - pipa. Használj segédigéket a mondatokban - pipa. Kérdőszavak - iksz; ugyanis 6 kérdést kellett feltenni fejenként, ezek közül háromra tagadva kellett válaszolni. Felszólít a Gabriella, kiállít az osztály elé, előveszi a naplóját, és leírat velem a táblára 20 szót, ezek közül alkotni kellett egy 6-, kettő 5- és egy 4 szavas mondatot, rájuk válaszolva, szintén ugyanennyi szóval egy mondatban, te választod ki, hogy tagadod vagy helyeselsz. Előveszi olcsó, kínaiboltos pirostollát, és lediktál szavakat, köztük 5 darab múltidejű kivéletes igét, 4 kérdőszót a mondatok elejére, a többi pedig a teljes szerkezethez szükséges szó. Jegyre feleltem persze, mert tudja, hogy közönség előtt utálok, egyenesen rühellek angolozni, főleg dolgozatot írni, de persze ezt az egészet azért csinálta, hogy legyen egy kis sikerérzete. A négy mondatból végül három mondat, és ahhoz kapcsolodó válaszaik jók lettek, ám az utolsó mondat számomra értelmetlen szavakat tartalmazott - a can meg a does hogy fér össze egy mondatban? -, ezért segítésget igényeltem az egyik lánytól, aki kint élt Angliában, hogy segítsen nekem. Gabriella felteszi a kezét, Steff elé áll, eltorlaszolja az útját, és közli, hogy már felhasználtam a helpemet, mindeközben semmit sem mondtam a dolgozatírás közben. Közben Vandus feltette a kezét, hogy ez nem igaz, erre be ír neki egy kisegyest, és egy nagy kettest. Aztán olvashatatlan írásával felírja a mondatot, ami minden hibát tartalmaz, amit csak lehetett, dühében megmarkolja a naplót, és közli, hogy annyit nem értek az angolhoz, mint egy tücsök. A három tökéletes mondatra fejenként egy-egy egyest ír be, a hibás mondatra, amit ő cs*szett el, pedig két egyest. Azt mondta, ezeket mind kijavíthatom, ha következő órán lefelelek ebből az egészből - és elém tol egy háromoldalas anyagrészt, tele tagadó és helyeslő szavakkal, segédigékkel és kiszótáraznivaló kifejezésekkel. Mondom, hogy oké, és közli az óra felénél, hogy mindenki takarodjon ki a teremből. Persze az nem maradhat ki, hogy a szemem láttára írja át vastag, fekete és piros tollakkal az egyeseket, de no problem, Gabesz, találkozunk az igazgatóságnál. megjegyezném, neki állt feljebb, amikor megkérdeztem, mit írt fel roppant szépséges írásával a füzetembe...

Jó, oké, igaz. Nem lenne szabad általánosítani ezzel kapcsolatban, mert természetesen nem mindenki ilyen. Kivételek mindig vannak az ilyen esetekkel kapcsolatban. Szóval, tisztelet a kivételnek! Aki pedig abba a bizonyos kivételbe tartozik, azelőtt kalapomat emelem, mert tényleg kib*szottul nehéz lehet ilyen kortársak között létezni, valamint megküzdeni az előítéletekkel, hiszen sok ember egy-egy ilyen eset után egy kalap alá veszi az összeset.

1.) A töritanáromból borzasztóan elegem van. Végzős gimnazista vagyok és most járunk a 11. osztályos tananyag felénél. Hogy a csodába fogunk így végezni és normálisan érettségizni?! Ha ez nem elég, ő tanítja a nyelvtant és az irodalmat is; plusz ő az osztályfőnök. Micsoda mázli.

2.) Már 6 napja beteg vagyok. Valami vírus nem hagy nyugodni és lemaradok a sok "értékes" óráról, amit az osztályfőnök tart.

3.) Készülök az angol nyelvvizsgára, de nincs annyi időm, amennyit rá szeretnék szánni. Közben az emelt angol érettségire is gyúrok, és sokkal jobban bele szeretném magam ásni az angolba, de ezernyi más dolog is van és az energiáim nem kifogyhatatlanok és végtelenek.

4.) Közeleg a szalagavatóm, de nem elég gyorsan. December 13. még messze van!

"Minek neked piercing? Olyan ronda. Mégis mi tetszik neked rajta? Nemhogy inkább értelmesebb dolgot csináltál volna. Egy lánynak ne legyen már piercingje. Miért csúfítod el magad? Ilyen hülyeségekre pazarolni a pénzt. És miért jársz mindig feketében? Gyászolsz? Fiatal vagy még ahhoz, hogy ezt a színt hord. Öltözködj színesebben, olyan lehangoló vagy."

holnap matek doga