Ma éppen mivel van tele a tököd?

Na, pontosan ez a problema. Nyilvan konnyebb elkezdeni pampogni, amiert kivetelesen egy fontos kerdesrol volt szo es tobb hozzaszolasban, es bekussoltatni mindenkit, mint kettot kattintani es ignoralni, ha ennyire nem erdekel (...), de azert viccesnek tartom, hogy mar bocsanatot ker egy tag, mert le merte irni a velemenyet...A masik meg, hogy nem lattam ket egyforma hozzaszolast, mindenki viszonylag hosszan beszelt, szoval ne keverjuk ossze az 563536332649263926748-szor leirassal azt, ha egyetertes van.
(Hogy meg egy kicsit kotozkodjek, ez a megvaltast sugallo "koszonom" egy mindenkikussoljon-ra nagyon cuki volt Foleg ugy, hogy elotte lett megmondva hogy emberi hangnem, sallala. Nem baj)

Es nem, en nem kerek elnezest.

Ezt még csak most látom.... Te jó ég! Komolyan nem hiszem el, hogy ilyen emberek vannak.
Mi az, hogy tehetnek róla egy ponton? Az összes ponton tehetnek róla! Az empátiára való készséged nagy nulla, meg még más is ezt az értéket képviseli...
És már hogy a viharba ne a nőket védenénk! Akaratuk ellenére ez történik velük, legalább belegondoltál már valaha, hogy mekkora testi és lelki fájdalom lehet ez? Persze hogy nem... Minek is, nem?
Költöznél inkább a Marsra...

Istenem, ti komolyan olyanok vagytok mint a birkák. Bábok, mint akiket madzagon rángatnak. Annak a kedves tagnak, aki először kifejtette a véleményét, a fölháborodáskeltés volt a célja, amibe ti nagyon szépen bele is mentetek, úgyhogy csak gratulálni tudok. Néhány napja én is eléggé fölbosszantottam magam egy elég megosztó dolgon, amit jó lett volna kiírni magamból és kibosszankodni magam, de inkább úgy döntöttem hagyom a p*csába, mert semmi kedvem a sok agyhalott okoskodását olvasnom oldalakon keresztül, hogy mekkora egy rasszista k*rva vagyok.

Kiállunk az áldozatok mellett, támogatjuk őket, és próbálunk küzdeni a nők jogaiért, de mi vagyunk a birkák?:DDDD Szerintem ezt gondold át mégegyszer. Ugyanis ha birkák lennénk, csinálnánk az i don't need feminism-es tumblr blogokat meg ilyen hasonló "megérdemlős" kommenteket írnánk. Ez a birkaság. Hogy ennyien nem tudják felnyitni a szemeiket.

A legjobb, hogy aki írta a köszönömöt, ő több hozzászóláson keresztül boncolgatta a témát, akkor most...
Amúgy ez a panaszkodás, hogy miért kell több "ugyanolyan" hozzászólás erről a témáról, mennyivel jobb annál, hogy több oldalon leírják a szerintetek már unalmas dolgokat?

Játszhatod itt nyugodtan az érett, megfontolt tagot, te is elismerted, hogy nem értetted mi értelme volt az egésznek, innentől kezdve nem tudom komolyan venni a birkázásod, ne haragudj. Engem nem érdekel, hogy mi volt a célja, engem az érdekel, hogy ha ilyen téma van, az első dolgom kiállni a nőkért és továbbra is az marad (és hihetetlenül örülök, hogy ha nem is elegen, de sokan voltunk ezzel így), és a legutolsó dolog lesz ezek után, hogy elnézést kérek olyanoktól, akik csak annyit látnak az egészben, hogy JUJ FÖLHÁBORODÁS, JUJ VITA, VESZEKEDÉS, ELÉÉÉÉÉG.

A francba Zita, most nézem, hogy hasonlót írtunk, le leszünk birkázva megint.

Édes istenem

Még pár évvel ezelőtt én kaptam meg Dárday István rendezőúr régi telefonszámát, és a mai napig hívogatnak rajta, ami mostmár nagyon bosszantó. Megértem, hogy nem tudja az új számát, de ne nekem cirkuszoljon telefonon keresztül, hogy nem tudja elérni, mert nem tehetek róla! Komolyan, nekem kéne megszereznem az új számát? Járjon ő utána, onnantól meg lesz*rom, de ne rám legyen dühös.

szóbajött, hogy érettségi után nem jár utánam adókedvezmény, úgyhogy jelentkezzek OKJ-s képzésre. közöltem, hogy nem mehetek, mert túl "öreg" vagyok hozzá. reakció: akkor takarodjak Pestre dolgozni valami aljamunkát az érettségimmel, aztán majd úgy talán negyvenévesen kiköltözhetek Angliába, ha összeszedtem rá magamnak a pénzt. és akkor az emberek nem értik, miért akarok eltűnni innen, mikor még az álmaim is elveszik. ennyit arról, hogy milyen jó hogy nekem vannak céljaim.

Azzal, hogy a fiatalság (igen megint ezek a fiatalok) mennyire nincsenek felvilágosítva történelem szempontjából vagy tojnak az egészre. Van egy ismerősöm, 14 éves lány a nemzetszocializmust hirdeti és isteníti a németek egykori vezetőjét. Mindenkit utál, akinek nem fehér a bőre. Az ész megáll...

Teljesen kiforgatod az ember szavait, egyetlen dolgot látsz magad előtt és mantrázol folyamatosan. Plusz van még itt 1-2 dolog, amivel nem teljesen értek egyet.

Folyamatosan hangoztatod, hogy én (vagy mi), akik kicsit vagy nagyon a másik állásponton vagyunk, szóval hogy mi megbocsájtjuk az erőszakot annak, aki elköveti, mert nem ő, az erőszakoló tehet róla, hanem az áldozat. ÉN speciel ezt sehol nem írtam le. Sőt, azt írtam, hogy SENKI NEM ÉRDEMEL ILYET. Mert nem is. Ezzel én sem értek egyet. Ennyire durva dolgot egy jóérzésű ember nem kíván az ellenségének sem.

Amit írtam, idézőjelbe tettem és nem kijelentettem. "Nem lehet mit tenni" alatt azt értem, hogy valamit nyilván lehet, de ki tudja, hogy milyen sikerrel. Nem értek egyet veled abban - maximálisan - hogy ezen agresszív viselkedésű emberek egészségesek lennének. Aki ilyet tesz, annak valami nincs rendben a fejében. Mentálisan, pszichésen instabil. Hogy ez pontosan miből fakad, az nyilván egyéne válogatja. Valakit ért valamikor valami szocializációs pszihés trauma, valakinél "születési rendellenesség", akármi. Ez szerintem igenis betegség, amit az alany nem feltétlenül tud (jól) kezelni. Ideig-óráig működhet, de nem garantálja semmi, hogy később is sikerül féken tartania a dolgokat. És itt sem őket védem, csupán azon a véleményen vagyok, hogy ez a legtöbb esetben akkor is valamilyen betegség. És a betegséget az ember próbálja gyógyítani, kezelni. Kell hozzá legjobban maga az egyén, akit érint, meg kell hozzá a környezete is, aki a maga módján próbál segíteni. Nyilván nem mászkálhat XY a nyakában egy táblával, hogy ő ilyen és ilyen dolgokkal küszködik (vagyis hogy minden egyes ember - beleértve a vadidegeneket is - tudja, hogyan közelítsen hozzá)... (itt elsősorban a prevencióra helyezném a hangsúlyt nyilvánvalóan)

Oda akarok kilyukadni, hogy napjainkban - és lehet engem ódivatúnak titulálni - az erkölcsök, a bizonyos határokat megtartó viselkedés, a szabadelvűség, a hasonló dolgok elvitték egy olyan irányba a társadalmat, ami nem feltétlenül pozitív. Nem azt mondom ezzel, hogy mindenkinek apácának kéne állnia és mindenki állig gombolkozzon be és a többi, de ma már olyan magasan van az ingerküszöb, hogy nehéz megugrani. Ma már senki nem lepődik meg azon, ha egy nő bikiniben jelenik meg a strandon. Korábban a férfit az is lázba tudta hozni, ha meglátott egy kivillanó bokát. Nem kellett hozzá látnia az "egész vásznat". Vagy hogy másfelé menjek: anno iszonyatosan félelmetesek voltak a sejtető horrorfilmek. (pl. Madarak) Ma meg? Hiába trancsírozós, véres, sokat mutató egy horror, rengeteg ember legyint rá, hogy ugyanmár, ez smafu, ez nem félelmetes. Ilyen magas ingerküszöbbel tehát nem járunk jó úton, én azt hiszem. Nem tudom, lehet-e érteni, hová akartam mindezzel kilyukadni.

A bűnelkövető hibás. Nem menti fel a tette alól semmi. Még az sem, hogy - szerintem sokunk szerint - betegségről van szó. Nem is írjuk neki jóvá amolyan jó pontként. Az áldozat nyilván nem tehet róla, nem vonhatjuk érte felelősségre. (Illetve reagálva a videóra konkrétan: nem feltétlenül teljesen.)

Ahogy már korábban is írtam, az ilyen típusú - és kiderült - esetek egy jelentős részében közrejátszHAT az IS, hogy a lány hogyan viselkedik. Hogyan öltözik. Továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy nagyobb eséllyel pécézik ki a lengébb öltözetű és ittasabb hölgyeket. DE nem mondtam azt sem, hogy a nem így öltöző és viselkedő lányok nem lehetnek áldozatok. MERT LEHETNEK! BÁRKI LEHET! Egyszerűen a készítők - szerintem, mivel rendőrök készítették - a saját statisztikáikat alapul véve megragadtak egy valós szituációt, egy valós problémát, ami arányaiban többször fordulhat elő és leforgatták a videót. Az átlagember is általánosít dolgokban. Ha bizonyos SAJÁT TAPASZTALATAI alapján ez vagy az többször fordult elő vele, akkor arra gondol és fókuszál elsősorban vagy elsők között, vagy ahogy tetszik. Azt aláírom, hogy a videó hatásosabb lenne, ha forgatnának hozzá még 2-3 egyéb verziót is. A családon belüli erőszakról, vagy valami olyan esetről, ahol nem a kihívó női viselkedést állítják a középpontba. De.
Az elkészült videó szerintem nem feltétlenül csak a nemi erőszak ellen próbálja felhívni a figyelmet, hanem arra is, hogy a nők is próbáljanak meg 'viselkedni'.

Én a magam részéről úgy is értelmezem ezt a videót, hogy a női viselkedés görbe tükre, mint olyan. Tekintsünk el a nemi erőszaktól. Fókuszáljunk csak a lányokra. Már ez önmagában is megér egy "oktatófilmet" szerintem. (de csinálhatnánk hasonlót a fiúkról is egyébként, csak hogy róluk se feledkezzünk meg) És megint visszakanyarodnék a fent említett "maradi érveimhez".

A rendőrségi videót kritizálóknak igazat adok abból a szempontból, hogy megtévesztő lehet, ugyanakkor én, személy szerint több üzenetet is kiolvastam belőle, a lényeget megértettem, a (jó)szándékot is, ami miatt ez a kisfilm elkészült. Jóvá lehetne tenni a sok felháborodott embernek még 1-2 kisfilm elkészítésével. Ahol bemutatnak még pár egyéb módzatot / válfajt is a nemi erőszakra. Mert SAJNOS van nem is kevés. Ahogy te is felsoroltad. És ebben igazad van. Viszont egyetlen darab ilyen hosszúságú filmben ennyi minden nem fér el. És akkor megint visszautalnék a fentebb is említett statisztikára. Az én megfejtésem még mindig az, hogy azért pont ez került bele a videóba, mert a rendőrségen arányaiban ezzel találkoznak a(z egyik) legtöbbet. (igen, tudjuk, hogy rengeteg eset ki sem derül soha - sajnos)

Miért gyűlölném/gyűlölnénk a nőket? Én például nem gyűlölöm őket. Csak bizonyos esetekben a fejem fogom attól, ahogy viselkednek. Pont azért, mert én is nő vagyok és az én nőképembe az ilyen viselkedés nem fér bele. Ezen valószínűleg kár is vitatkozni, mert vagyunk mindannyian azok, akik vagyunk. Olyan elvekkel, amilyenekkel. Az én szememben az ilyen viselkedés nem pozitív, másnál meg nincs vele probléma. És azt hiszem, itt érkeztünk meg a fórumon kirobbant vitagóc-probléma egyik gyökeréhez. Teljesen máshogy látjuk már azt az alapproblémát, hogyan kell(ene), illene viselkednie egy nőnek. És emiatt hoztam be a képbe a feminizmust és a női egyenjogúságot is. Valakiknek piszok fontos, valakinek csak kicsit, valaki meg úgy ahogy van, hülyeségnek tartja. Én személy szerint a középső elvet vallom. A nőknek is legyenek (mivel vannak is) jogaik, meg véleményük, ugyanakkor hiszem, hogy nem feltétlenül kellene mindig mindenbe beleártaniuk magukat, vagy nem feltétlenül kellene úgy megnyilvánulniuk, ahogy azt sokszor megteszik. Egyik végletet sem támogatom tehát, de ez én vagyok, ez a személyes, privát véleményem.


Mivel (a videó alapján) az áldozatok, illetve a nők a fő téma, ezért nyilván róluk esik több szó. A férfiakról is lehet beszélni. A férfiak között is vannak hülyén viselkedők, meg vannak normálisak. Ahogy a nőknél is. A hülye férfit nem védem, ahogy a hülye nőt sem fogom. De beszéljünk a pasikról, mint elkövetőkről. TEHETNEK ARRÓL, AMIT ELKÖVETNEK. Ennyi. Hol mentem én fel őket? Sehol. Azzal sem mentegetni akarom őket, hogy az agresszió sok esetben szerintem igenis betegség. De ez az agresszíó és deviáns viselkedés a nők esetében is ugyanúgy elítélendő. A cselekedet esik bírálat alá, nemtől függetlenül.


Én nem akarok megszabni semmit, csak nemtetszésemnek adok hangot a női viselkedéssel kapcsolatban. Függetlenül attól, hogy milyen kontextusban kerül elő a viselkedés-téma. A pasik viselkedését is lehetne kritizálni TERMÉSZETESEN. Ott is sok kritizálható példány van. Viselkedésben, megjelenésben egyaránt - az én értékrendem szerint. Arra is ki lehetne térni, hogy sok pasi mennyire nem úgy viselkedik, ahogy (szerintem, illetve többünk szerint) illene.


És ezt te honnan tudod ilyen pontosan, minden kétséget kizáróan, egyértelműen kijelenteni? Ez sem több, mint általánosítás... (ráadásul olyan, amivel én magam nem feltétlenül értek egyet) Ha mást kritizálsz, mert általánosít, akkor te miért teszed ugyanezt egy másik kérdésben? Hidd el, rengetegen vannak, akik ezzel a kijelentéseddel vitatkoznának. (például én is)

Ki dönti el, hogy melyik tábor "általánosíthat" és melyik nem? Te, illetve ti is általánosítotok, akárcsak a másik tábor. Enélkül egyszerűen nem lehet megúszni. Mindig, mindenki fejében van egy bizonyos többség, amihez húz. De ne felejtsük el, hogy ott van az a bizonyos másik tábor, vagy harmadik, negyedik tábor. Nem tehetünk úgy, mintha azok nem is léteznének. Mert nyilván léteznek, ha mások azt vallják inkább magukénak, azzal kapcsolatban van inkább tapasztalatuk.

Hiába próbálod azt elmagyarázni, hogy mindenki más, aki nem ért veled/veletek 100%-osan egyet, pontról pontra, betűről betűre így áll ehhez a kérdéshez, mint ahogy te teljes meggyőződéssel leírod. Mi nem ismerünk személyesen titeket, ti sem minket. Újabb általánosítás. Van egyáltalán így értelme vitatkozni?

És újra jön a mantra: a másik tábor az áldozatot hibáztatja, az elkövető nem tehet semmiről. És ezt a tényt én továbbra sem láttam konkrétan leírva senkinél, de te folyamatosan ezt mondogatod. (Azt aláírom, hogy az elhangzott valaki(k)től, hogy aki úgy viselkedik a buliban, mint a videóban látható lányok, megérdemlik az erőszakot. - Viszont ezzel a kijelentéssel én magam sem értek egyet. Ugyanakkor ebben a bizonyos kijelentésben nem szerepel sehol az, hogy az erőszakoló fel van mentve a tette alól a kijelentést tevő által.)

Szerintem az egy dolog, ha valaki elítél valakit valamiért (még ha nem is értek/értünk vele egyet), meg az is egy dolog, hogy attól még elítélheti az erőszakolót is a kijelentő, hogy nem írja le konkrétan. Egyikből nem következik értelemszerűen a másik. El lehet ítélni mindkét felet a tettéért/viselkedéésért egyszerre. Az egyiket nyomatékosabban, a másikat kevésbé. Vagy esetleg mindkét felet egyszerre és azonos súllyal. Nem vagyunk gondolatolvasók.

Persze lehet, hogy neked van igazad és felmenti, de az is lehet, hogy nincs és ő is elítéli az erőszakolót. Szerény véleményem szerint utóbbiról lehetett inkább szó, de itt sokan a saját hangjuktól és esetleg a feldúltságuktól beleképzelnek olyat is a leírt sorok mögé, amik nincsenek is ott.


És itt megint belefolyunk a másik, kikerülhetetlen témába. Az elvekbe. Ki-miket vall. A te jóérzésedet, szemedet nem bántja az a viselkedés, másét meg igen. És nem azért, mert gyűlöli ezeket az embereket, hanem csak azért, mert más elvei vannak. Amivel szintén nem árt senkinek. (--> és most ezt külön hangsúlyoznám) Az, hogy ez a bizonyos viselkedés, öltözködés "nem árt", nézőpont kérdése. Szerintem ha nem is árt szó szerint, de befolyásol(hat). Én azt gondolom, hogy mindenféle dolog képes az embert befolyásolni, képes benne valamilyen nyomot hagyni. A legártatlanabb dolog is. Amiről azt hinnénk, semmi jelentősége, aztán neadjisten évekkel később a pszichológusnál meg kiderül, hogy nagyon is volt. Ha nem konkrétan a viselőre, akkor a környezetére. Természetesen ez is csak egy opció, egy lehetőség, nem mindenki fut bele ebbe, de ez is egy lehetőség. (a sok egyéb mellett)


Nem idézném be azt a sok példát, de: jól írtad, nem vagyunk állatok. Az különböztet meg bennünket az állatoktól, hogy többek között képesek vagyunk uralkodni az ösztöneinken. Alapvetően. De mint már fentebb is említettem, van, amin nem vagy csak nagyon nehezen lehet uralkodni - bizonyos esetekben, bizonyos személyes esetében (lásd betegség). És ha a környezet ebben nincs adott tagjai segítségére, sőt, épp ellenkezőleg. Olyan irányba megy a társadalom, hogy egyre inkább egoistábbak leszünk, meg tojunk arra, hogy segítsük egymást. Legyen ez a segítség kis vagy nagyobb dolog. A társadalmi folyamatra helyezném itt a hangsúlyt.

Azt hiszem, elég katyvaszos lett a végeredmény, mivel egyszerre több felé is figyelek, de talán a lényeg érthető belőle.

Az áldozat nem érdemli meg, ami vele történik, az erőszakoló igenis bűnös - nemtől függetlenül, ugyanakkor a társadalmi folyamatok szerepe sem elhanyagolható. Nem tudom szebben megfogalmazni, de mi magunk "tenyésztettük és neveltük ki" a jelen kor embereit, amikre mindenféle dolog hatással volt és van. Amiket szintén mi találtunk ki.

Minden egyéb pedig személyes elvek kérdése. Értem ez alatt azt, hogy hogyan ítélik meg az emberek a mai fiatalok (lányok és fiúk egyaránt) viselkedését és azok következményeit.

Nem akarok nagyon belefolyni a dolgokba, de azzal a mocsokkal és fertővel, ami a politikai életben megy. Esküszöm, hányingerem támad ettől az egésztől. Látom, ahogy emberek mennek tönkre, veszítik el a munkájukat, mert nem tudják fizetni a hiteleiket; látom a reménytelenséget és a boldogtalanságot az emberek arcán. A csalódottságot és a beletörődést, hogy "már úgy is mindegy, semmi sem fog változni". Látom, ahogy egyre több forrást vonnak ki a köz -és felsőoktatásból, az egészségügy romokban veher, de a stadionokat építeni kell. A KSH szerint a létminimum 80x ezer forint, az ország fele ez alatt keres.
Megértem azokat az embereket, akik menekülnek Magyarországról, mert ami itt van, az nem állapot. Szégyellem, hogy magyar vagyok, mert a külföldi emberek szemében rögtön a mutyik, a netadó és minden negatív dolog jut eszükbe. Pedig milyen csodálatos egy ország lehetne, gyönyörű tájaink vannak, remek tudósaink, kutatóink. Imádom Budapestet, a legjobb város a világon. Magyasrországon csak annak szar lenni, aki ide született, mert ő már beleszocializálódik a nyomorba. Abba, hogy az emberek nagy részének nincs 50 ezer forintja félretéve, gondot okoz venni egy kabátot télire, nem futja alapvető élelmiszerekre, az, hogy egy hétre elmenjen nyáron nyaralni -még ha az a Balaton is, nem engedheti meg magának. Végtelenül szomorú ez elkeserítő ez a helyzet, látni azt, hogy egy nemzet hogyan megy egyre lejjebb és lejjebb azon a bizonyos meredek lejtőn.

Szerény személyemnek jelen pillanatban a riasztókkal. Tudom, mindenki baróra fél és retteg attól, hogy kirámolják, de szerintem sz*rt sem érnek ezek a visítozós sz*rok a betörők ellen. Ha már riasztót akarnék, akkor némát választanék, mert az sunyiba riasztja a zsernyákokat. De ez maximum a környéken lakók idegeire megy, pláne, hogyha a delikvens nincs is otthon, hogy leállítsa. Gondolom, a fantasztikus áramszolgáltatástól hülyülnek meg és riasztanak az utcában folyamatosan. Olyan ritkán tudok korán hazaérni és tanulni, erre vagy áram nincs vagy ezek az izék visítoznak. F*sza.

Már megint én vagyok. A tegnapi kifakadásom után most egy másik problémát találtam, előkerült a végtelenül romantikus énem -bár valószínűleg erre most az is rásegített, hogy az álmodtam, anyukám újra férjhez ment, a kedvenc volt tanárom pedig gyereket várt. Erre ma persze megint előjöttek az érzéseim az iránt a személy iránt, akit végtelenül szeretek, de azt sem tudja, hogy ki vagyok. Az erős túlzás, hogy az életemet adnám érte, de elég sok mindent megtennék érte. Utálom azt, hogy végtelenül romantikus alkat vagyok

Az időjárással. Az árammal. Mindennel ami ehhez kapcsolódik. Teljesen normális , ha olyan szintű vihar van, már most , hogy rádől egy fa a HÉV sínre szóval nem tudok közlekedni, ha csak nem kérem meg a szüleim,de ők ilyenkor még itthon sincsenek. A hülye áram meg folyamatosan hol elmegy -hol visszajön játékot játszik. Itt ülök három réteg pulóverben és melegítőben ,és élvezkedhetek , hogy most van fűtés..

Minden reggel megfogadom, hogy fogok egy másfél literes palackot, megtöltöm vízzel és megiszom ehelyett, minden reggel /elhatározásom után/ fogok egy bögrét csinálok kakaót és semmi mást nem iszok egész álló nap csak az egy bögre kakaót (van mikor kávét). és a szájharapdálós szeánszok után én vagyok a legjobban meglepve, hogy a bögre amiből iszom tiszta vér. Mert annyira ki van száradva a szám, hogy azt már tanítani kéne. Meg kell emberelnem magam.

Same. Illetve same, csak rosszabb, mert én kakaó helyett light kólázom Egyszer meggyőztem magam, hogy mivel az nem hízlal, így nem is egészségtelen, aztán úgy maradtam.

Inkább töröltem.

Most ezzel a betegséggel. Az egész új kezdõdött, hogy szerdán 1:51-kor felébredtem úgy, hogy hányingerem volt. Mivel nem tudtam visszaaludni ezért lezuhanyoztam, hátha jobb lesz. Az éjszaka ezután háromszor hánytam, este alig aludtam 4 órát. Nap közben bevettem a gyógyszert mert a hányas folytatodott, csupán már semmi nem jött ki belõlem. A gyógyszert viszont vízzel kellett bevenni, de két percel késõbb az is kijött belõlem. Próbáltam kisebb kortyokat inni, mivel nem szeretem volna kiszáradni és kórházba kerülni. Közben szinte egész nap a kanapén ültem mert ha felálltam megint elkapott a hányinger, ha elfeküdtem akkor is. Délután, olyan három óra körül derült ki, hogy lázam is van, viszont az hamar lement amikor egy csomag jeget tettem a homlokomra. Utána egész nap csak egy mandarint ettem, azt is mielõtt lefeküdtem volna. A hányingerem persze csak egyre rosszabb lett, a lépcsõn is nehezen tudtam felmenni mert rettenetesen szédültem. Életemben talán elõször fordult elõ, hogy hat órakor lefeküdtem. Utána háromóránként felébredtem, ma reggelre szerencsére már gyengült a hányingerem, viszont még mindig megszédülök ha túl sokáig állok vagy sétálok. Enni viszont már tudtam egy almát, ami határozottan jó, tekintve, hogy tegnap még a víz sem esett jól.

Tudod milyen érzés az, mikor azzal a személlyel, aki évekig a legjobb barátnőd volt, szinte nem is szóltok egymáshoz? Nem beszéltek meg semmit, titkolóztok egymással, pedig anno minden apró titkodat elárultad neki. Akivel szinte testvérek voltatok, aki tudta, hogy éppen mit gondolsz, hogy mit akarsz csinálni. Mikor vagy szarul, mikor kell támasz, mikor kell felvidítani. Aki mindig ott volt Neked és te is Neki. Aki elviselt akkor is, ha az agyára mentél. Kiegészítettétek egymást. Más volt, mint te, de ez volt a lényeg. De csak volt. Fáj. De nem tudok már sírni. Csak lassan szülinap és senki nincs velem. Szinte le se szarjuk egymást. Ő más körökben mozog, mint én, más barátai vannak, tudom hogy az enyémeket utálja, de nem érdekel. Nem én változtam meg, hanem ő. Nagyon sokáig okokat kerestem, miérteket, de már beláttam, hogy felesleges. Jobb ember vagyok, mint régen. Jó irányba változtam, de szerinte nem. Szerintem meg ő fordult ki magából. Az a vicces, hogy mikor néhanapján ketten vagyunk, ugyanolyan, mint régen és ilyenkor elképzelem, hogy minden rendben lesz aztán jön a holnap és rá kell ébrednem, hogy mégsem.
Hiányzik az mikor hajnalig beszélgettünk a semmiről Facebookon, amikor elmentünk egymáshoz, amikor együtt szilvesztereztünk. Meg csak az, hogy együtt voltunk. Szerintem ez a dolog egész életemben fájni fog, mert ennyi időt lehúzni egymás mellett az nem kis dolog. De rákellett jönnöm/jönnünk hogy két teljesen más ember vagyunk. Más célokkal, más barátokkal (anno ugyanaz volt a baráti körünk), más mindennel. Még mindig nem sírok. De rohadtul emlékszem arra, mikor éjszakákat bőgtem át emiatt.
Bocsi ezért. És irigyellek, ha van legjobb barátod. Aki lány. Mert hiába van legjobb fiúbarátom, nem ugyanaz..