Ma éppen mivel van tele a tököd?

Úgy az egész felhajtással. Oké, én megértem, hogy bevett hagyomány ilyenkor fellőni az űrbe ezeket a d*generált petárdákat, de az összes kutya már ki van készülve a környékünkön. A szomszéd barátnőm kutyája majdnem elszökött ma, mert egy emberke a mögöttünk lévő réten durrogtatta a sz*rját, és bedobta Hannáék kertjébe, úgy, hogy még füstölt. Nem egy ember vagy állat sérülhetett volna meg, ha Hanna papája nem hívja a rendőrséget.

Megértem. Az én kutyám már tizennégy éves, vagyis elég idős, és kölyökkora óta retteg mindentől, de a petárdáktól/tűzijátékoktól főleg. Az állatorvos írt fel neki nyugtatót, így abból kell adnunk neki, de még így is végigremegi az estét. Sőt, ő szobakutya, de ez sem nyugtatja meg. Egy kisvárosban lakunk, rengeteg kutyával a környéken, amelyek nagy része kertben él, és nemegyszer halljuk vissza a szomszédoktól, hogy x meg y kutyája is megszökött. De komolyan, miért nem elég csak éjfélkor fellőni ezeket, miért kell már ötkor durrogtatni? Nálunk ugyanis már ilyenkor javában repkednek ezek a sz_rok.

Beállok azok köze akiknek elegük van már a petárdákból .Szerencsétlen kutyám meg az összes többi az utcában sír,nyüszít és ugat!
Az a legrosszabb még, hogy nem csak éjfélkor lövik fel ezeket a szarokat...

Holnaptól figyelni fogom a Bestgore.com-ot és egyéb shocksite-okat, úgy érzem, fel lesz töltve egy pár szép petárdás sérülés

Először is, tegnap a petárdákkal már nekem is a nemlétező tököm is televolt már. Igaz, a mi lakásunkban csak két macska van, de még ők is féltek -pedig BP-n a belvárosban lakom, nem kertvárosi környéken, itt általában a petárdázás és a tűzijátékozás is visszafogottabban megy, mint a külvárosban. (Ez legalábbis személyes tapasztalat, nem reprezentatív felmérés )

Másodszor is, ma reggel egy kicsit újraértékeltem az életem. Idén leszek 20 éves, és sokszor úgy iszom, mint valami 15 éves lázadó kamasz. Nálam csak a két véglet van: vagy nem iszom, vagy nagyon sokat -és keverem. Mindent mindennel. Most meg persze szenvedek, mert fáj a fejem és a hasam. Ilyenkor szoktam fagyit enni, ami most nincs itthon és ez eléggé lelomboz, mert a gyomrom kifejezetten szereti. Jelenleg a Sweeney Todd megy háttérzajnak, hátha eltereli a figyelmem.

Harmadjára, tegnap este megvolt a dráma barátnőm és barátja között, és sajnos kicsit spicces állapotomban belefolytam a dolgokba, amibe lehet, hogy nem kellett volna, de úgy éreztem, hogy ki kell állnom a legjobb barátnőm mellett.

Ma is eget rengető problémám van...
Arra keltem reggel fél nyolckor, mintha dübörögne az ajtó, mozogtak a szekrények, vonyítottak a kutyák, erre kiderült, hogy utórengése volt valami régebbi földrengésnek, aminek egy köpésre van az epicentruma. Pár perccel ezelőtt még kettő jött, bár kevésbé volt észlelhető, rendesen egy résnyi repedés keletkezett a falon, ami komolyan mondom, előtte nem volt ott. Szóval a nagy problémám az, hogy nem bírtam visszaaludni, pedig azért elég sokáig filmeztem, meg még utána is csináltam a dolgom. Álmosan kezdtem ezt az évet...

Hát ma még nem történt velem semmi rossz dolog, de ha fog történni valami tájékoztatok mindenkit

Hogy szilveszterkor kell lebetegednem. Felváltva fújom az orrom és köhögök.

Facebook képek alatt ez a
"Szerelmem vagy *szmájliszivegcskepuszika*"
"Ribikém vagy drágám *mégezerszmájlissz.r*".
Hánynom kell ettől, és már az ismerőseim nagy részét, aki ilyen le is tiltottam, töröltem vagy leállítottam a követést, de az ellen már nem tudok védekezni, amikor a normálisabb (eddig annak hitt) ismerőseim olyean képeket lájkolnak, amin két lány egymást puszilják, meg ölelkeznek, és hogy ők a legjobb barátnők, meg a hozzászólogatnak, hogy "szekszi pics*cskám". Ettől mászok a falra, és igen, még mindig csinálják. Azt hinné az ember, hogy három-négy év után megunják ezt az emberek, mert oké, még anno 2010-ben lehet ez volt a menő (bár akkor sem ><), de nem unalmas már? -.-"
És akkor az ilyeneknek megy 300 like átlagosan, és csak azért sem hagyják abba, mert ők "menőbbek a lájkoktól". Írni egyik sem tud, mindegyik esztelen és naiv, és arra büszke, hogy a barátnőivel rib*ncozzák egymást. *taps*
Azt nem fogom fel ép ésszel, hogy tényleg 16-17 évesen ennyi eszük van? Rendben, nem mondom, hogy én okos lennék, mert nem is vagyok, de azért annyit még én is tudok, hogy ez gáz, égő, ciki! Hányféleképpen kell még leírnom, hogy eléggé nyomatékosítsam? Bár hiába, mert aki ezt olvassa, az vagy szintén normális (hála az égnek még ilyen is van), vagy teljesen felháborodik, mert ő is ilyen, és akkor én leszek a rossz. Komolyan, ez kiveri nálam a biztosítékot, órákig tudnám mondani a magamét, és lehet, hogy ezzel nem lettem beljebb, de már kikívánkozott a dolog. Pfú...

Tudom, másnak van ennél sokkal nagyobb problémája, de nekem jelenleg az, hogy szétrúgtam az egyik (mert 3 van) Air Max cipőm elejét, nagyon csúnya állapotban van szegénykém, hihetetlen mennyire béna vagyok.. :'(

ohh a h*ü*e fejemmel. Nem is akartam elmenni szilveszterezni sőt igazából idén wellnessben képzeltem el magam csak későn, egyrészt szerintem semmi magasztos nincs a szilveszterben másrészt én is rettegek a pedártáktól. Az volt tervben, hogy forralt borozunk a Vörösmartyn aztán én szépen offolom az este további részét. Csak rávettek, hogy pezsgőzzünk. Megcsinálták a hajam és ELINDULTUNK valami clubba és méég pezsgőztünk, de nagyon mocsok módon és soha életemben nem voltam még ennyire másnapos. Az agyam majd átszakad egy másik univerzumba. El kellett volna törni a kezemet mikor elindultam bulizni

Elegem van abból , hogy mindenki kiírja facebook-ra , hogy "BUÉK" és hasonlók. Mert , hát ha nekem valaki fontos felhívom vagy vele bulizok,de nem az én dolgom felköszönteni az egész világot. Emiatt soha nem is értettem az ilyen hülyeségeket. És most az az idegeimre megy , hogy minden harmadik ember akit ismerek kiír ilyen baromságokat. Amúgy is ,nem ünnepelnie kéne? Mármint még mindig ilyen irkákkal van tele...hajnalban is ugyan ez volt a helyzet.

Már az újévből. Értem, igen újév van, én is örülök. De hogy még másodika délelőtt is durrogtatják a hülye petárdáikat...

Megint Csobot Adél a nap sztárja. Nem tegnapelőtt volt? Meg két hete? Folyton szembe jön velem a képe, pedig jajj, a hideg ráz a csajtól.

+ Teljesen kiverte nálam a biztosítékot egy az Útvesztő és Tűzpróba borító dolog. El sem hiszem, hogy tényleg nincs másik kötésben a második rész. Még anno a hype előtt vettem meg (az elsők között) a Maze Runnert, és lehet, hogy nem volt a legszebb a borítója (bár nekem tetszett), de az, hogy a második rész semmiben nem köthető külsőre az elsőhöz, fel tud idegesíteni. Kisebb, más a stílusa, nem tetszik. Pedig - és lehet mondani, hogy nem a borító alapján kell ítélni - én imádom a könyvek kötését, alapból szeretem, ha valami harmonikus, főleg egy sorozat. Azért meg nem fogom megvenni ismét az első részt, hogy passzoljon a másodikhoz. Abszurd. Most tényleg rosszul vagyok, és igen, ez a legnagyobb problémám.

Egyszerűen azzal,hogy most rám jött valami, vagy nemtudom...Szóval,folyton arra gondolok,hogy egyszer nem lesznek szüleim,és amit õk nyújtanak,soha nem tudom nekik viszonozni.És hogy egyszer eljön az a nap,ami után õket soha többé nem látom....Egyszer-kétszer sírva is fakadtam,amikor belegondoltam az imént említettekbe.Olyan érzés,mintha az,amennyi szeretetet õk minden nap nyújtanak,egyszer visszafizethetetlenül,megszűnik...az érzés,hogy egy nap elveszítem õket..egyszerűen megõrít engem.Nem tudok másrsa gondolni.De gondolom látszik,hiszen hajnali kettõkor írok ide,pont errõl.A szüleim egyenlõek a saját életemmel,hiszen meg is halnék azért,hogy boldogak legyenek.Mindenem odaadnám értük....és csak most értettem csak meg,hogy mit is jelent az a szó,hogy szülõ.Az nem csak egy szó,hanem az,ami megnyugtat,ha ideges vagy,felvidít,ha szomorú vagy,ott van amikor kell,tanácsokat amikor rászorulsz....És ezzel nem csak az édesányakra gondolok,hanem az édesapákra is...

Próbáld meg száműzni ezt a gondolatot. Éld meg a közös pillanataitokat, szeresd Őket, ÉS igyekezz ne gondolni rá, hogy egy napon már nem lesznek melletted. Durva, de igaz, hogy ez a természet rendje. Egyszer megszületünk, és meg is kell halnunk sajnos. (ha csak nem Connor MacLeodnak hívnak minket... )

A másik részéről meg annyit, hogy majd a gyerekeiden keresztül adod vissza mind azt amit a szüleid tettek érted. A szeretet egyébként is feltétel nélküli. És ha már idősek lesznek a szüleid akkor is visszaadhatod a szeretetet azzal, hogy gondoskodsz róluk, és nem adod őket idősek otthonába.

ON: Megláttam egy fiút, akibe első látásra belezúgtam, de annyira loser vagyok, hogy lövésem sincs hogy ismerkedhetnék meg vele, és mit kellene tennem... Ritkán vagyok szerelmes, de akkor sem sül el jól a dolog. Vagy van valakije az illetőnek, vagy olyan helyzetben látom meg, hogy esélyem sincs rá, hogy ismerkedjek vele... Tipikus Rentai Renáta szindróma az SZJG-ből, tudom. Ami a legrosszabb, hogy a környezetem egyre gyakrabban piszkál azért, hogy nincs barátom... Nem tehetek róla, hogy peches vagyok a szerelemben egész egyszerűen, és nem vagyok jó az ismerkedésben... Az már csak hab a tortán, hogy az önbizalmam valahol a béka s*gge alatt van.

szokásos... holnap suli és nincs kedvem visszamenni az ideggyenge osztályomhoz

Rám is tört rám ilyen érzés. Akkor azt gondoltam,hogy most biztonságban vagyok mert itt vannak a szüleim.De amikor nem lesznek akkor mindent magamnak kell csinálnom. Lennék újra gondtalan kettő-három éves

Köszi,hogy válaszoltál.

Tök unalmas hogy a sok unatkozó, más elfoglaltságot nem találó tag nyitogatja az értelmetlen topikokat. Ráadásként a címük is televan helyesírási hibákkal.
Holnap iskola és már annyira megszoktam hogy itthon vagyok, 3-ig sorozatozok/filmezek és délbe kelek, hogy nem tudom hogy fogom kibírni a holnapi napot..meg úgy az egész iskolát. A többieket. A szünetben csak azokkal beszélgettem illetve találkoztam akiket szeretek, igazából az osztállyal sincs bajom, de szerintem holnap meghalok 1-2 lány nyávogós, visítós hangjától Az idegeimre mennek Azt hiszik ez aranyos meg cuki, hát kurvára az reggel 8-kor 4 óra alvás után.
Állítólag tavaszig nem látom. A haverja szerint csak hülyéskedik, szerintem is, de ez megrémít azért... Az csak egy dolog, hogy mindig beszélgetünk, sokszor éjjel 2-ig és igen én miatta, ő meg miattam marad fent, de iskola, neki meg edzések aztán meccsek, így beszélgetni se marad majd időnk. Vicc az egész életem, komolyan.