Ma éppen mivel van tele a tököd?

A kedvemet elvették a bunkók....jobban mondva egy bunkó buszsofőr.Mutatom bérletemet,és akkor kéri a diákigazolványt,mutatom azt is..erre még kér ilyen hülye igazolást(cetlit)vagy mit arról,hogy diák vagyok és bérletet vettem... Mondtam hogy az nincsen,nem tudtam hogy kell olyan...erre mondja idegbetegen hogy azt hiszem nem hiányzik egy 8000 forintos bírság...és bólogattam,erre elkezdi bunkón hogy bólogass csak,bólogass csak..fú,de hogy nézett rám...már egyből úgy viselkedett velem,minthogyha egy bűnöző vagy nem tudom mi lennék...de utálom hogy ennyi szart kell amúgy venni ahhoz hogy az ember utazhasson...egyébként érdekes mert ahol vettem a bérletet,ott meg az eladó nem mondta,hogy kellene ilyen cuccot venni,mert kérhetik...szóval akkor most honnan kellene tudnom?másik sofőr nem kérte...csak ennek volt valami agybaja.

/ja és jut eszembe kicseszettül lassú a gépem,és elkapott valami vírust...de hogy hogyan?..most szomorú vagyok/

Nem tudom, miért kell a legtöbb tanárnak rajtam kiélnie a szadista hajlamait. Úgy bírom, hogy matektanár minden órán előadja, hogy nem lehet mindenki mindenből jó, meg ha valaki rosszabb jegyet kap, akkor kezeljük diszkréten, meg majd kijavítja blabla, persze ebből megint kivétel vagyok, mivel ha én kapok egyest, vagy kettest, akkor már lassan ott tartunk, hogy aki szembejön vele az utcán, annak elújságolja. Eddig egész tűrhető jegyeim voltak matekból, illetve hozzám képest, most írtam egy kettest, és már minimum az óra fele arra ment el, hogy az én "átlagon aluli, és nagyon gyenge" dogámat elemezzük. Mellesleg a fél osztályé egyes lett, de a kettes gyengébb az egyesnél, jó tudni, most már nem halok meg hülyén.
Egyébként kész vicc ez a nő. Beszélni nem tud, minden hajszála másfelé áll, és tegnap is lila miniszoknyába, és rikító narancssárga harisnyába, meg valami ötéveseknek való csillogós csizmába jött, kicsit sem röhejesen.

Két nappal ezelõtt jócskán felidegesített egy bizonyos buszellenõr. Mindenkitõl elkérte a bérletet, természetesen az emberek 92%-ba bele is kötött. Velem sem volt másképp.
Odaadtam a bérletet, játszottam a jókislányt, erre megkérdezi, hogy miért 25 km-es bérletet vettem? Mert bizony xy-tól xy-ig legalább van 30 km távolság. Mondom neki, hogy már nyolc éve 25 km-es buszjeggyel utazom, eddig nem volt vele baj. Amúgy mindenhol úgy írják, hogy legfeljebb 25 km az út, de teljesen mindegy. Természetesen megnézte az igazolásomat is amire 30 km volt írva. Adott egy figyelmeztetést, hogy vagy a bérletet vagy az igazolást ki kell cserélni. Természetesen inkább a bérletet javasolta, mire majdnem megjegyeztem, hogy mert az többe kerül nekem, mi? Hazaérve panaszkodtam is, mire kiderült, hogy csak azért volt 30 km az igazolásra írva, mert amikor húszonötöt írtunk rá, már egyszer megjegyezték és ki kellett cserélni. Amúgy direkt megnéztem, a rövidebb út az iskolámig bussszal 19 km, a hosszabb pedig 24,4 km lenne. Lassan már 50 km-es bérletet kell vennem, ha így haladunk.

1. A nevelőapámmal. Azt hittem, végre van egy apukám (mert az igazit r*hadtul nem érdeklem), erre 5 év után szépen megbolondul, elmegy és itt hagy minket Édesanyámmal. Se nekem, se anyukámnak nem mondott semmit, csak elhúzott.
2. A betegségemmel. Ez is a nevelőapámnak hitt ember miatt van. Amióta elment, lázas vagyok, pedig azelőtt nem is tudom, mikor voltam utoljára beteg. És hiába minden igyekezet, nem megy le a lázam
3. A fizikával. Tanulok rá, készülök rá, bemegyek fizikaszakkörre, töröm magam és még külön fizikatanárhoz is járok, de hármas lesz a tz-m a gyakorlati dolgok miatt. És persze az ofőnk meg leb*ssza a fejemet. Mit kéne még csinálnom? Mindent megteszek érte, de egyszerűen nem megy! Ez van. Ő viszont nem érti meg

Az osztályunknak konkrétan semmit nem tanítanak, maximum matekból tanulunk valamit, de az összes többi tantárgyból megkaptuk az iskola legszarabb tanárait és jövőre érettségi... Magyarból az osztály nagy része nem tud rendesen verset elemezni, mert nem írjuk le, csak szóba megbeszéljük azt meg szart sem ér. Életrajzokat nem tanulunk, mert a tanár szerint felesleges, és elvárja, hogy az összes dolgozatot fejtsük ki, de olyan szinten amit szerintem egyetemen várnak el. Töriből a tanárt egyszerűen utáljuk, de ő is minket. Flegmázik velünk, elmondja az anyagot miközbe a kivetítőről írjuk és közbe kérdezget, de ha nem írjuk le, akkor szerinte végigbeszéljük az órát. Ugyanazt írjuk ami a könyvbe van, ha meghallom a hangját már vérzik a fülem, egyszerűen borzasztóan vinnyog, rossz hallgatni. Látja, hogy a pad szélén van a telefon, látja, hogy nem nyúlsz hozzá de elveszi, mert biztos a tiéd rezgett, holott egyáltalán nem. Múltkor osztálytársaimtól elvette, felvitte a tanáriba, összeveszett velük, és mivel tudja, hogy angolosok németül szidta őket a fülük hallatára.A b-sek tanáráról nem is ejtek szót, aki biztos nem normális, egyik osztálytársam cigizik a WC-ben és mivel ma az egyik WC zárva volt (pont az, ahol tényleg sosem cigizik, csak pisilni ment) ezért rámutatott mikor ment a folyóson és hangosan kiröhögte. Vicc, hogy ilyen emberek tanítanak minket, de tényleg.

Azzal, hogy holnap mármint szobaton van iskola mer potólni kell azt, amiért nem volt hétfőn és hát mit ne mondjak nagyon örülök már nagyon vártam, hogy végre szombat legyen mert a tanulás kikészit és nem sok szabad időm van de nem ma bekelett jelenteni ,hogy tudjátok, hogy holnap lesz iskola.És most ahelyett, hogy valami számomra érdekes dologgal foglalkoznék tanulok

Nekem jelenleg azzal a helyzettel van tele a nemlétezőm, ami a munkahelyemen kialakult. Előzményekként annyit elárulok, hogy kedvenc főnökömet múltkor azonnali hatállyal kirúgta az esperes és be sem teheti a lábát az irodába. Csakhogy itt kezdődik a baki, ugyanis engem sem engednek be. Ami egy adminisztrátori munkánál elég cinkes, mert hát szinte minden ott van bent az irodában. Mondjuk amúgy sem csinálhatnék szinte semmit, mert esperes úr nekem is megtiltott szinte minden tevékenységet: a perselynapló vezetését és a pénz megszámolását, a könyvelőprogram használatát... Csak nem tudom, mit érez a kedves esperes uraság, hogy én egy évig majd a falon levő repedéseket fogom számolgatni?

Jelenleg abból, hogy a fő okom arra, hogy felutazzak Budapestre a WWE Live-ra, nem fog ott lenni Ugyanis a WWE úgy döntött, hogy elég nekünk John Cena, Randy Orton-t, a férfit, akiért a kezdetek óta oda meg vissza vagyok, Franciaországba küldik, szintén egy WWE Live-ra, amely 30 perccel korábban kezdődik, mint az itteni... Úgy vártam, úgy szerettem volna, hogy Randy is itt legyen, a legnagyobb álmom vált volna valóra, ha láthatom élőben, de úgy látszik erre még várnom kell... Talán majd pár év múlva...

Egész nap tüsszögök

Hát én már nem is tudom. Úgy tűnik, a kedvenc tévéműsoromnak, aka az egyetlen dolognak, ami tartja bennem a lelket másfél éve, lőttek. Hangsúlyozom, hogy ez az egyetlen biztos pont az életemben, szeptember óta azt se tudom, hol áll a rohadt fejem, és most úgy tűnik, életem maradék értelmét is elveszítem. Nice. Na igen, ez a helyzet kedd délután óta áll fenn, és gondolom mondanom sem kell, hogy azóta semmire sem tudok koncentrálni. Az utóbbi héten annyira elhanyagoltam a tanulást, ráadásul most a nyakamba zuhant egy csomó tanulnivaló és házi, köztük két prezentáció (tudni kell rólam, hogy utálok előadni, meg úgy általánosságban is utálom, ha mindenki rám figyel). Pluszban megkaptam az egyik barátnőmtől egy üvöltözés formájában, hogy nincs szociális életem, és csak a hülye internetre tudok gondolni. Ezt nem is kommentálnám, az a baj, hogy én ezt tudom magamról, de nem tudok ezen változtatni, ez van. Őt minden érdekli, és szorgalmas, és mindenhova elmegy mindenkivel, és nem érdekli, hogy az emberek mit gondolnak róla. Hát én nem ilyen vagyok, ennyi. Ráadásul átkozom is magamat, amiért neki és egy másik barátnőmnek beszéltem erről a bizonyos műsorról és a példaképeimről, azóta jónéhány kínos helyzetbe hoztak vele. Ha már a "barátnőknél" tartunk, közeleg a londoni út (busszal megyünk), és természetesen elkezdtek vitázni azon, hogy ki ki mellé üljön. Aztán az egyik beszéli ki nekem a másikat. Hol vagyunk mi, másodikban?
Na mindegy, a lényeg az, hogy azt se tudom, mit csinálok, lehet, a problémáim kicsinek tűnnek, de nekem már nagyon elegem van.

Jelenleg ezekbõl a hülye vírusokból az interneten. Tudniilik, hogy ma meg akartam nézni egy filmet online erre amikor rákattintok kihozott egy reklámot. Gyorsan kitöröltem mire a Google Chrome már kezdet is letölteni egy ismeretlen programot. Na, mármost megkerestem a dokomentumoknál és rögtön rákattintottam a "remove"-ra. Erre kiírta, hogy a fájlt nem lehet a kukába rakni, mert nem törölhetõ. Ezek után megprobálkoztam a direkt erre a problémákra tervezett programmal, a CleanMyMac-kel. Na igen, csakhogy ez sem vált be. Elbukott a program törlése. Utánanéztem, hogy tudnám eltûntetni mert láttam, hogy másnak is volt problémája ezzel a bizonyos programmal. Sikerült kiderítenem, hogy ennek bizony az a lényege, hogy megfertõze vírussal a gépemet. Három órája szenvedek ezzel a vacak vírusos programmal, de még mindig nem találtam megoldást. Nagyon idegesít, hogy rajta van a laptopomon.

Az osztályomból pár lánnyal most is ahogy elgondolkodom,hogy hogyan fejlődnek..hát sírok esküszöm..és a "Te vagy a legjobb barim szeretlek" szöveggel miközben nem is igaz az egész..

(Hozzá tenném ez egyben szomorú is)
A testi és leli fejlödésükkel!:Mindenkinek már van keble nekem meg olyan kicsi mint egy hekmenfity és ők meg becsületesen mutogatják amilyük van..én meg nagy semmivel állok elébe.A testük olyan mint mint valami cérna és ők vinnyognak,hogy "hjaj de duci vagyok megölőm magam!" Én örülnék olyan testnek meg kebelnek mint annak a lányénak akit irigylek.. A lelki fejlödés:Mindenki már felnőttesebb dolgokról beszél ami nem is tudják mi az..pl:Szex és ilyen dolgok,én ilyenkor legszívesebben egy nagy almát a szájukba tennék és azt mondanám nekik: "Nézzetek mesét ne a kmmmről beszéljetek!" .

Basszus, bent olvasok a szobámba senkinek eszébe nem jut kimenni abba a k*basszott konyhába, amint neki állok palacsintát sütni, akkor jut eszükbe, hogy éhesek. És akkor ott toporognak mögöttem, és bámulják, ahogy kisütöm az utolsó palacsintát, hogy odaférjenek a tűzhelyhez. Olyan ideges lettem, hogy fogtam és bevittem a palacsintákat, meg a túrót és ott töltöttem, és ettem meg. Fúúúú... Visszasírom azt a fél évet, mikor egyedül voltam itthon...

Ma éppen azzal, hogy egy franctudjahány oldalas önéletrajzot kell írni, hogy 'mit tettünk le az asztalra 40 évesen'. Oké, nekiálltam, csak pénteken meg ugyancsak magyarból volt témazáró, de én lebetegedtem, de egy napra nem ad az orvos igazolást, ezért hétfőn mennem kell, ráadásul lehet hogy megíratja azt a nyamvadt dogát, de a többiek csesznek elmondani mi volt benne. Köszönöm. És a legjobban az zavar ma, hogy sose jutok az önéletrajzok fordításának végére. Seth fele kell még, Jimmy Uso egésze, és ráadásul egy csomó kedvenc bandám frontembere nincs itt fenn, de így meg nem hiszem hogy lehetne újakat csinálni, főleg hogy még az alapok is rendezetlenek.
Tanulnom is kéne, csak most pont abba a fázisomba vagyok, hogy tudják mikor.
(és én is üvölteni tudnék a szervezőkkel a francia-magyar szupersztár összekutyulás miatt, Seth miatt mentem volna, de neeeeööem, de máshova megy, hozzánk megjönnek a heel-ek és akik épp ráérnek..
Azt hiszem vége.

A családommal. Megint. Nincs olyan nap, hogy ne veszekednének valamin. Nem lehet a vasárnapot csendben, nyugodtan eltölteni, mint ahogy az értelmes emberek tennék. Akkor örülök a legjobban mikor nem tartózkodom otthon, vagy egyedül vagyok az egész házban. Nincs se kedvem, se türelmem velük kommunikálni. Várom már azt a napot, mikor el tudok költözni innen..

tanulással áááá szétszakad a fejem

Eszem megáll, milyen emberek tanítanak, komolyan. Informatikaórán dolgozatot írtunk. Egyébként ez sem igazság, mert az osztály két részre van osztva ezeken az órákon, a másik csoport meg soha nem tanul semmit, mi meg folyton dogát írunk. És óra végére a tanár ki is javította. Mindent kipipált a lapomon, aztán ráírta a négyest, nagy udvariasan megkérdezem, miért, erre azt mondja, minden hibátlan, nem hagytam ki semmit. Akkor meg miért?? Csak azért, mert utál? Soha sem csináltam pedig semmi rosszat... Óra elején is - már két hónapja másik helyen ülök, mint eddig, ő ültetett oda - most meg rám szól, hogy azonnal üljek vissza a helyemre. Á, nem igaz. És még mi vegyünk példát a tanárról, mi?

A bunkó, suttyó, szemét nővéremmel, aki a legszívesebben a hátamba vágná a nagy kést. Nem kívánom senkinek, de sajnos nektek is lesz majd olyan -reméljük, hogy minél később-, hogy hagyatéki tárgyalás, halálesetek. A semmilyen, semleges testvéri viszony elfajult -nagyon durván. Rohadtul kezd elegem lenni abból, hogy nem történik semmi, én vagyok a szemétláda. Magamnál türelmesebb és békésebb embert nem igazán ismerek, de rohadtul elegem van. És érzem, hogy robbanni fogok hamarosan, és kedves féltesómat elküldöm nagyon gyorsan a melegebb éghajlatra. Vagy ha semmi nem történik, fogadok egy ügyvédet aki végre két hónap alatt lezárja az egészet.

Még mindig nem jöttek megcsinálni a számítógépem.

Amikor már úgy érzem, a régebbről bennem maradt sérelmek begyógyultak, újabbak jönnek. Az egyik barátnőmről van szó. Év elején neveztünk valami versenyre, hármas csapatban (két osztálytársammal), és februárban kellett elkészítenünk a versenyfeladatokat. Igen ám, csakhogy a szóban forgó személyt nem tudtuk elérni. Hívogattuk, SMS-ekkel bombáztuk, semmi. Másnap a magyartanár jött, és kérdezte, hogy állunk. Mi elmondtuk, hogy kész a nagyja, bár ketten csináltuk meg. Elmagyaráztuk, nagyjából mi történt, csakhogy kedves tanárnő félreértette, és teljesen más infókat mondott a lesokkolódott harmadik csapattagunknak, aki nem tudta feldolgozni, hogy nélküle oldottuk meg a feladatokat (mivel más választásunk nem volt...). Ebből hatalmas botrány kerekedett, ő fújta a magáét, mi szajkóztuk a saját véleményünket, egyszóval teljes káosz (ugyanis amit a tanár mondott az illetékes kisasszonynak, teljesen más volt, mint amit tőlünk hallott). Nagyjából aztán az osztályfőnökünk kibékített minket, de most megint előjött. Az egyik barátnőm elmondott pár dolgot ennek a hölgyeménynek, aki megint leüvöltötte a fejem, hogy ő már nem tud nekem hinni, meg tudja, hogy hétvégén is hazudtam neki, amikor interneten leveleztünk. Pedig nem. No mindegy, amit a barátnőm tudott, kedvesen elárulta neki, sőt, azt állítja, hogy mi nem voltunk igazi barátai, csak mert nem vele vettünk valami nyakláncot (amúgy tök jó, hogy megkérdeztük tőle, kell-e neki a harmadik, és azt mondta, nem, adjuk oda az unokahúgának), meg hogy nem vele mentem kaját venni a mekiben, hanem neki kellett vigyáznia a cuccokra. Hát tök jó. Ilyen dolgokon besértődni, komolyan... legalább szólt volna... mindenesetre most el kéne aludnom elvileg, de tiszta ideg vagyok, már bőgtem is egyet öt perccel ezelőtt, de nem tudok. Úgy érzem, csalódást okoztam ennek a bizonyos osztálytársamnak. Elnézést, hogy zűrzavaros lett a hozzászólás, de az a baj, hogy se a többi illetékes, se én nem tudom, mi van...