Ma éppen mivel van tele a tököd?

Az egyik osztálytársammal. Tudni kell róla, hogy anyagilag nem állnak túl jól, emiatt általában ennivaló nélkül jár suliba. Ezért ha nekem marad szendvicsem, természetesen odaadom neki, de azért vannak határok. Ma például éppen ettem, amikor elém áll, konkrétan kiette a számból a kajámat, és elkezdte mondogatni hogy milyen éhes, meg hogy biztos finom. Ráadásul vettem magamnak egy nagy teát, amiből még maradt egy kicsi, neki adtam, erre azt látom, hogy a földre van dobva az üres üveg. Együtt érzek vele, ha tudok segítek rajta, ugyanis a mai világban nehéz megélni, főleg ha többen vannak testvérek. A viselkedése is érthető. De nem vagyok senki anyja, illetve legalább becsülné meg amiket kap (nem csak tőlem, másoktól is).

Azokkal a h*lyep*csákkal,akik állandóan azon vonyítanak,hogy mennyire "kövérek",holott vasággyal együtt nyomnak 40 kilót,de mekkora királyság már tenni az eszünket a népnek...

A gyerekek gonoszságaiból.Képtelen vagyok felfogni,hogy mi örömet okoz egyeseknek,amiért állandóan azon embereket boldogítják a megjegyzéseikkel,akik igenis fel merik vállalni,miszerint van véleményük,stílusuk,kiállásuk,egyáltalán eszük és azt,hogy nem holmi sorozatgyártott kis szvegjoló figurák.Komolyan akkora tüske a szemükben a rövid hajam?Elnézést,miszerint nem "kiélt kilencgyermekes csikánóasszony" lófarkam van.Őszintén sajnálom.
Ilyenkor szoktam rájönni,mennyire primitív az emberi faj (egynehány képviselője),illetve erre még a Holdraszállás sem kibúvó.

Mindent leírtál helyettem.

Effektíve, mint mindig, nagyon sok mindennel, de - bár tudom, hogy nem a világ legnagyobb problémája - a fülesemmel. Szombaton még vígan hallgattam rajta a zenét melóból hazafelé, erre ma hajnalban felszállok a vonatra, hallgatnám a zenét, erre meg sem szólal. Szóval ment a k*rva anyázás rendesen. Nem volt olcsó, ráadásul még öt hónapja sem vettem meg, és nem megy. Eléggé letargiás voltam reggel, ugyanis én szinte mindig Skilettel szoktam kezdeni a napot. Imádom a zenéjüket, erőt ad minden tekintetben és egyszerűen sz*r volt. Párom azzal vigasztalt, hogy holnap meglesi, de szerintem nagy az esély arra, hogy kampec. Van gyári, de az olyan rohadt kényelmetlen, ráadásul nem zaj szűrős, én meg szeretem, ha a vonat, villamos, metró zaja nem keveredik a zenével. Hát most nincsen pénzem újra, de legszívesebben a csaj fejéhez b*sznám a Telenor boltban, hogy minőségi áruként adott el nekem egy sz*rt. Éljen.

Fizikából nem álltam ötösre! Ma írtunk dogát! Sztem jó lett, de mivel ugyanaz a matek és a fizika tanárunk, ezért nem gondoltam volna, hogy matekból is írunk röpit! Na hát persze írtunk, tudtam mindent, de nem fejeztem be és jó ha kapok egy 3-ast! Pedig eddig 4db ötösöm volt és 1db négyesem! Blaaaaaa :-o

Jelenleg négy egetverõ problémával nézek/néztem a mai nap szembe.
1. Buszsofõr. Az agyamra megy. Ötvenen állunk és elkezd mindenkit igazoltatni. Ez nem is lenne baj, de olyan lassan csinálta, hogy egy ember öt perc alatt végzett. Aztán sorra kerülök, nézegeti a bérletemet, a diákomat és az igazolásomat. Természetesen nem bírta ki, hogy ne szóljon be érte, vennem kellett diákbérletett. Ezt ismét a bérlet és az igazolás közti különbségek miatt. Múltkor beszóltak mert 25 km volt ráírva, most beszóltak mert 30 km volt rajta. Kérdem én, akkor most melyik legyen, ha mindkettõért szólnak?
2. Hazamenetel. Amikor végre sikerült az összes embernek felszállnia és elhagyjuk a várost, mibe ütközünk? Persze, hogy rendõrkocsikba. Persze, hogy baleset volt. Természetesen egy másik úton kellett mennünk. Ennek hála pedig negyven perccel késõbb sikerült csak hazaérnem, tehát másfél órát utaztam, mert amúgy "csak" ötven percet szoktam. A hátam teljesen elgémberedett, és végül délután négy órakor sikerült megebédelnem is. Ami egyben reggeli is volt, mivel azt sem ettem.
3. Influenza. Nem tudom megint mi van, de a fele osztályom ezzel a gonddal küzd, ráadásul most én is elkaptam valamelyiktõl. A gond, hogy már két napja ezzel küzdök, órákon nem bírok figyelni mert annyira állott a levegõ az osztályban, hogy levegõt is alig kapni. Természetesen kinyitnánk az ablakot, de akkor a tanárok elkezdenek rinyálni, hogy milyen hideg van nálunk. Ómájgád... Úgyhogy egész nap bedugult orral, hasogató fejjel, fájó torokkal mászkáltam.
4. Bérmálkozás. Az egésznek a lényege az lenne, hogy mi döntsük el, akarjuk-e. Na persze, de ez a szüleimet kicsit sem érdekli. Szimplán muszáj bérmálkoznom, mert ha nem, akkor már nem is vagyok ember . Ezzel viszont nemcsak a hétvégém, de minden idõm is elmegy. Holnap és pénteken lesz a vizsga, választani lehet, hogy melyik napon mész. Én pénteken, hogy tudjak többet készülni. Szinte a többiek is így vannak, mert hiába kaptuk meg másfél hónapja a kérdéseket, senki sem tanulta meg, mindenki most áll neki. Persze szombat reggel lesz egy próba is + gyóntatás. Utána pedig vasárnap délután (véletlenül sem délelõtt) lesz a bérmálkozás. Remek lesz. Totál betegen a templomban és a vizsgán is. Hurrá!

A legjobb barátnőmmel (igen, néha még rajta is ki tudok akadni). Hétvégén megbeszéltük, hogy átmegyek hozzá ma délután, de előtte beugrunk a boltba kaját venni. Ő egy ötszázast vitt, én pedig egy kétezrest, mert kisebb címletűt hirtelen nem találtam reggel. Mivel sok mindent hajigált a kosárba, külön akartam fizetni, de nem tudta kinyögni, ő akkor melyiket állja. Úgyhogy lazán kikapta a kezemből a kétezrest és letudta vele a vásárlást. Én meg csak álltam ott, hogy most ez mégis mi a sz*r volt, mire odadobta a visszajáró hétszáz forintot. Jó, hogy a suliba kellett volna holnap vinnem egy ezrest a tanárnak a kirándulásra, ő meg simán elkölti a pénzem...

Ja, és hiába köröztem a sulinál és az állomáson, nem futottam össze azzal a rocker sráccal, akit amúgy egy csomószor látok. Sosem lesznek hasonló stílusú ismerőseim Mondjuk nem mintha le mertem volna szólítani...
az utóbbi felettébb nagy probléma, lel

Úgy látszik, ez nem az én hetem. Ma bevittem egy újszülött nagyságú babát a suliba, mert csecsemőápolási versenyre készülünk. Erre öt percre hagyom felügyelet nélkül, és már szemöldököt rajzoltak neki tollal. Ahelyett hogy bocsánatot kértek volna, közölték hogy nem mindegy, úgysem használom már. Ez a baba legalább 20 éves, a nővéremé, majd az enyém lett, sőt az a ruha van rajta, amit én hordtam még nagyon kicsi koromban, szóval elég nagy eszmei értékkel rendelkezik. Illetve egyetlen egy ember volt hajlandó segíteni leszedni, de neki sem sikerült teljesen parfümmel, így itthon még sikálhattam acetonnal. Komolyan, néha megkérdőjelezem, hogy középiskolában vagyok e, nem pedig óvodában...

Utolsó volt, hogy bárkinek is odaadtam az ecsetemet. A tablót festettük, és egyik osztálytársam kölcsönkérte az ecsetemet. Odaadtam én addig lementem, és főztem egy kávét magamnak. Mire visszaértem, be is fejezte a festést, viszont az ecsetemet már nem volt képes kimosni, hagyta beleszáradni a festéket. Hát úgy felment bennem a pumpa mikor megláttam, meg is mondtam neki a magamét, az már annyira nem tetszett neki. Nem tudom más hogy van vele, de ha én valakinek odaadom valamimet, elvárom, hogy ugyan olyan állapotba adja vissza. És egyszer ezt már eljátszotta velem ez az illető tavaly, mikor az egyik porcelánfestő ecsetemet adtam neki oda. Ugyan így, tövig beleszáradt festékkel adta vissza, amit fél óráig mosogathattam utána, és csoda hogy nem ment tönkre. Úgyhogy megmondtam, én itt befejeztem, ezentúl soha senkinek nem adok semmit.

a városomból.
ahol egy elit gimnáziumban legyilkolják a saját osztálytársukat a diákok
ahol vétlen kisgyereket ölnek
és ahol dohányboltos eladó lányt késelnek.
és ezek után még van képük elvárni, hogy azt mondjam: "Szeretem Kaposvárt" ...

A fogorvos nem adott semmilyen érzéstelenítőt. Semmit. A többit szerintem mindenki el tudja képzelni. A könnyeim folytak kb.

Újra itt vagyok...
Ugyan ez egy tegnapi eset, ma is ideges vagyok miatta. A matekórai padtársamról mindenki azt hiszi, hogy matekzseni, mert sorra írja az ötös dogákat, míg én csak négyest, rosszabb esetben hármast tudok szerezni. Hogy ezek között mi az összefüggés? A hölgyeménynek folyton én súgom le az eredményeket... Rosszul teszem, tudom, de amikor már fél órája nyöszörög a fülembe, hogy kettest fog kapni és emiatt nem tudok koncentrálni, megsajnálom és segítek neki, így sokszor elfelejtem megcsinálni egy sok pontot érő feladat felét vagy félreszámolok valamit, mert félbe kellett szakítanom miatta a gondolkodást. Próbálom kiszűrni őt, de valahogy mindig megesik rajta a szívem, még annak ellenére is, hogy meg sem köszöni és aztán ő villog a jegyeivel, amiket én szereztem neki.

De ez még semmi. Tegnap este a Belgiumban élő barátnőm szerette volna meghallgatni, hogyan beszélek angolul, mert a tanárom szerint amerikai akcentusom van (?). Ezért megkért, hogy vegyem fel hangfelvételre. Nemet mondtam, mert eleve ideges voltam és az öcsém is aludt, semmi kedvem sem volt a procedúrához, de ő csak erősködött és miután kiléptem a beszélgetésből, másik platformon kezdett zaklatni. Könyörögtem neki, hogy hagyjon már békén, aztán már én is kicsit nyomatékosabban jeleztem neki a véleményem. Erre ő mentegetőzött, hogy nem csinált semmit, lealacsonyító hangnemben kezdett írni, és kijelentette, hogy én amúgy is csak sajnáltatom magam, de őt nem hatja meg - az neki mióta önsajnáltatás, hogy megkérdezem tőle, miért nem képes egyszer komolyan venni és elfogadni, hogy nemet mondtam neki? Csak már nem lát ki az egója mögül. Összesen hat barátom van, március óta ötben csalódtam. Mit vétettem?

A szentendrei HÉV-megállónál van egy fiatal csövesnek tűnő srác, és minden egyes nap odajön hozzám, hogy adjak neki pénzt. Mondtam neki, hogy először is tanulok, nincs jövedelmem, a szüleim pénzét meg nem fogom neki adni, másrészt pedig ő egy fiatal, jó fizikumú gyerek, miért nem megy el dolgozni? Erre azt mondja, hogy ő nem akar közmunkára menni, mert az milyen megalázó már, meg alig keres valamit. Szóval a lejmolás nem megalázó és milliomos belőle, vagy mi? Nem hiszem el, hogy valaki ennyire utáljon dolgozni. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha a másik opció a koldulás lenne, én simán bevállalnám, hogy havi 47000-ért virágokat kapirgálok az út mellett. Ráadásul ha jelentkezne a munkaügyi központba, még talán valami tanfolyamra is beíratnák, és szerezhetne valami szakmát, amivel aztán rendesen kereshetne. Ez miért nem jut el az agyáig?

Ott a pont,kedves Cherry Ice!Ezek közül a legjobb kategória szerintem mégis az,amikor a szóban forgó hajléktalan kéreget,mondván mennyire éhes,oszt' még a vak is látja,hogy a legutóbbi koldulását sem kajára költötte,hanem kocsmázásra.Ráadásul mennyire elszemtelenedtek mostanában az ilyenek!Múltkor volt egy,amelyik megpróbált lopni anyukámtól... Egy másik pedig elhordta mindenféle k*rvának,mert nem adott Neki xy mennyiségű pénzösszeget.Egyébként én azt nem értem "Ezekkel" kapcsolatban,hogy nem gondolják esetleg,miszerint valaki igenis szeretné még azt a zsemlére való pénzt is a családjára,nem az Ő mámoros éjszakáira költeni?

Nekem csak annyi gondom hogy vannak olyan 'barátaim' akik a szemebe mondják hogy szeretnek, a hátam mögött meg engem állítanak be kétszínűnek, pedig nem én vagyok az aki 5 percenként másnak nyal. Nagyon rosszul esik de rájöttem hogy ilyen emberek miatt nem szabad szomorúnak lennem ugyanis nem érnek annyit. Olyanok mint a kutyák: ha távol vannak ugatnak, melletted meg nyalnak....-.-

Konstant múlthét-ehét: First world problems, tudom, de az internetkapcsolattal. Másfél hete nem működik a netem, valószínűleg a modem a sz.r. Én már kihúztam, bedugtam, rebootoltam, nem tudom, hány kütyüvel próbálkoztam, de semmi. Eddig a szomszéd internetét "loptam", de már az is sz.rakszik. Én nem tudom, mi van, de kezd felidegesíteni ez a dolog.

Tegnap: A városliget mellett fekvő Ogrebike üzlettel. Tény es valo, hogy en értem oda zárás utan 12,5 perccel, ami meg közben nyitva volt, de az a stílus, amit -valószínűleg- a tulaj képviselt, felháborító. En voltam a sz.r szemet, amiért mint potenciális vásárló odaállítok, hogy ha mar nyitva van lenne szíves felfújni a kerekemet, mert fel ev állás utan a nullán volt. Mivel zárás utan voltunk, nem kevés pénzt is hajlandó lettem volna beáldozni (mert k.rvara sürgős volt, igy is legalább egy órát buktam emiatt a s.ggfej miatt), hogy ugyan legyen kedves fújja már fel a tűszelepes biciklimet, de ő nem! Olyan sértéseket vágott a fejemhez, hogy én szégyellem magam helyette is. Nem baj, legalább átmentem a liget túloldalára ahol találtam egy tök jó helyet es megcsinálták a bicómat kedvesen és mosolyogva. A csávó meg nem is értem mit keres a kereskedelemben. Ha ennyire nem képes alkalmazkodni es legalább rendesen az emberhez szólni, akkor menjen el egy lakatlan szigetre.

Azokkal a tagokkal, akik számon kérik rajtam, hogy miért adok ennyi meg ennyi pontot egy pontozós játékban, majd rám fogják, hogy rasszista vagyok.

Ismerős. Múltkor hisztisnek nevezett egy kislány, mert lepontoztam a profilképét (kitalálta, hogy biztosan azért, mert ő is 2-t adott az enyémre, hát megsértődtem - pedig nem, hiszen szimplán nem tetszett). Azóta inkább elkerülöm ezeket a topikokat
p.s. ők neveznek másokat sértődékenynek/hisztisnek, holott az elsők közt kapják fel a vizet egy ilyen piti dolgon. fxck logic

Nekem anyámmal... elegem van az egész napos visítozásaiból..

Még pár hónapja írtam ebbe a topicba "zaklat egy önjelölt barátnőféleség" címen.A történtek annyit változtak csupán,miszerint sikerült reményeim szerint véglegesen is leszállnia rólam a kiscsajnak,ellenben most meg kígyót-békát terjesztget rólam...